Pécsi Közlöny, 1894. május (2. évfolyam, 52-60. szám)

1894-05-08 / 52. szám

. Igen a kormányé és a polgári házasságé, vetik közbe a javaslat ellenzői. Először C­z­o­r­da Bódog, a javaslat elő­adója, emelkedett fel szólásra, hogy ajánlja a javaslatot. Hosszabb beszédében elmondta mindazt, amit a liberálisok már ezerszer el­mondtak, anélkül, hogy valakit meggyőzni képesek lettek volna. Nyomban utána V­a­s­z­a­r­y Kolos bí­boros hercegprímás emelt szót. Az érdeklődés moraja futott keresztül a termen, mikor szólani kezdett. Azzal kezdte, hogy remek rögtönzés­sel tönkre tette az előadó hivatkozását Kálmán királyra. Mert Kálmán király ebben a törvény­ben éppen azt rendeli el, mit századok után a tridenti zsinat, hogy minden házasságot az egyház előtt, a papok előtt kössenek meg. A rögtönzött választ nagy tetszés kísérte, amely gyakran megújult a hercegprímás be­széde folyamán, így, midőn kijelentette, hogy ha a javaslat törvényerőre emelkedik, a kato­likusok küzdeni fognak ellene, hogy azt ma­gukról lerázzák és különösen a beszéd befeje­zésénél, mely költői, magas szárnyalásával, vallásos és hazafias lelkesedésével szinte ma­gával ragadta a főrendeket. A hercegprímás beszéde alatt jelent meg a teremben gróf Eszte­rházy Jenő jézustár­­sasági atya, egyszerű szerzetesi ruhájában nagy feltűnést keltve a magyar törvényhozás házában. A bíboros hercegprímás után Gr­a­­­z­á­g­ó Salamon, majd Szilágyi Dezső szólottak a javaslat mellett. Hírek. Az egyházmegyéből. Eskütétel: Prantner Ferenc himesházi plébános, az új kéménd-kerületi esperes, május 7-én reggel tette le esperesi esküjét Walter Antal püsp. helynök kezeibe a pécsi püspöki palota ká­polnájában. Pünkösd. Ő Exolája ezen évben pün­kösdkor Pécsett nem fogja kiszolgáltatni a bérmálás szentségét, sőt gyengélkedése miatt egyelőre máshol sem. Pünkösd első napján azonban, ha csak akadály közbe nem jön, az ünnepélyes isteni tiszteletet ő fogja tartani. Kossuth­-szobor Pécsett. A városi köz­gyűlés által a pécsi Kossuth-szobor ügyében kiküldött bizottság, magát kiegészítve, vasár­nap d. e. 10 órakor ült össze tanácskozásra. E­r­r­e­­­h János elnök jelentése szerint eddig 115-en jelentkeztek a nagybizottságba való belépésre. A megalakult bizottság társelnökké választotta Aidinger János polgármestert és S­z­i­l­y László alispánt. Jegyző lett Plei­­n­i­n­g­e­r Ferenc, pénztáros Kindl József. Ezután Németh József indítványára szű­­kebb bizottságot választottak, melynek fel­adata a gyűjtés módozatait megállapítani, ünnepélyeket rendezni stb. A szobor techni­kai kivitelére nézve csak akkor fognak egy külön bizottságot alakítani, midőn a megindí­tandó gyűjtés eredménye a szobor nagysága felől némi tájékozást nyújt. Végre kijelentette az elnöklő E­r­r­e­­­h János orsz. képviselő, hogy a gyűjtés pár nap múlva megindul. Az alispán ügye. Mint nemrég említet­tük, a pécsi törvényszéket megkereste a buda­pesti sajtóbíróság, hogy Kovács György pécsi lakost hallgassa ki. K­e­r­e­s­e Miklós sajtóügyi vizsgálóbíró tegnapra idézte meg a röpiratozó Kovács Györgyöt, ki is a szerző­séget beismerte és a felelősséget magára vállalni késznek nyilatkozott. Komjáthy Béla, mint az alispán képviselője, most már benyújt­hatja a budapesti törvényszéknél vádlevelét. A pünkösdi vásár, mely tegnap vette kezdetét a szigeti külvárosi vásártéren, nagyon látogatott volt. Sok és szép állatot hajtottak föl a gazdák, de vevők nem igen akadtak. Katonásan. M. honvédőrmester szomba­ton kiment a gyakorlótérre, de a megeredt eső miatt csakhamar vissza kellett térnie. Belépvén szobájába, a század trombitását találta ott, amint épen az őrmesternét karjai közt dédel­getve, mit mit sem, de valami kellemeset trom­bitált a rózsás füleibe. Az őrmester homloká­hoz kap és keze hosszú szarvba akad. A trom­bitás, akár egy gázversenyes ló, keresztül ugrik az asztalon és kirohan az ajtón, melyet a férj meglepetésében tárva nyitva felejtett. Az őrmester puskagolyót küld a menekülő után, de célját téveszti, maga szakadt tehát a trom­bitás után és véresre kardlapozta. Mire la­kására visszajött, hogy szép oldalbordájával számoljon, ennek csak hűlt helyét találta. Ezek után az őrmester a regula szerint megtette a jelentést a katonai hatóságnál, mely őt a trom­bitás összekaszabolása miatt egyelőre dunkliba kísértette. A Pozsgai József honvéd köz­­vitéz egy szobaleány kegyeivel dicsekedhetett, csakhogy a hamisítás cicus a civilt se vetette meg, ha szemrevaló volt. Ezért a marsit múlt pénteken keserű szemrehányásokat tett a le­ánynak, de ez jószót nevetett. A közvitéz látva, hogy szivével játékot űznek, a sátortábor egy üres pavillonjában átlőtte megcsalatott szivét. Vasárnap délután temették. Hivatalos órák a postán. A pécsi posta és távirdahivatal főnökétől vett értesí­tés szerint f. hó 11-től kezdve a helybeli pos­tán a levélküldemények fölvételi ideje meg­­hosszabittatik, úgy hogy reggeli 8 órától este 9-ig megszakítás nélkül vétetnek föl a levelek. — Az ajánlott levelek 1. 8 órától délig és 2—6-ig az eddigi helyiségben, déli 12- től 2 óráig valamint este 6—9-ig pedig a távi­ratok helyiségében adhatók fel. Az öreg „Ferenc Károlyok“. A nóta szerint nincs párja a Mollinári-bakának, de ez csak a nótában van így, tényleg a „Ferenc Károlyok“ se engedtek soha dicsőségükből s aki csak rövid ideig is a pécsi 52. sz. gyalog­ezred kötelékébe tartozott, ezt mint élte büsz­keségét ápolja lelkében Bécsben az „arany­körte“ vendéglő helyiségében múlt szombaton összejöttek a pécsi ezrednek volt tisztjei, a többi közt: K­o­r­b­u­s­z őrnagy, a magyar testőrség gárdaőrmestere, Bischof ezredes, W­eidenhofer őrnagy-hadbíró, Kop­r­i­va törzsorvos, továbbá a gráci bajtársak küldötte : Zwle­dinek őrnagy, valamint Budapetről R­e­h­á­k őrnagy, R­e­t­k­o­v­i­c­s ezredes. — S­o­s­t­a­r­i­c tábornok mondta a felköszöntőt az 52. sz. gy. ezred tisztikarára és legénysé­gére. Ezután a beérkezett üdvözlő táviratokat olvasták föl, köztük a Pilis Csabán táborozó ezred sürgönyét. A régi bajtársak, kik közül sokan 30 év és még hosszabb idő óta nem látták egymást, az öröm és bánat rég elmúlt napjainak emlékeit elevenítették föl. Mielőtt szétoszlottak volna Sostaric­ tábornok elnök­lete alatt bizottságot alakítottak, mely a jövő­ben a bajtársak időnkénti összejöveteleit fogja rendezni. Furfangos kocsis. Görcy János bát­­taszéki kereskedőnek volt egy kocsisa, a ko­csisnak meg nem volt pénze. De pénzre min­denkinek van szüksége. A­kinek pedig nincs, az is szert akart rá tenni. Ezt akarta a kocsis is, de nem valami „többé már nem szokatlan“ után. Bízva a közmondásban, hogy a szerencse a bátrakat segíti, kieszelt egy merész tervet. Gazdája ugyanis 117 frtot nyomott a kezébe, hogy ezért a summa pénzért hozzon dohányt Szegzárdról. A pénzt a mellénye zsebébe tette és elindult. Útközben elkezdte tervét megvaló­sítani. Bicskájával a szíve tájékán hatalmas vágást ejtett — de csak a ruháján. Jól végez­vén dolgát, búsan haza­döcögött a szekérrel. Urának nagy szomor­úsággal mondja, hogy a pénzt „ügyes“ zsebmetszők emelték el tőle. De éppen az ügyes szó ütött szeget a gazda fe­jébe, mert a kabát sebje nagyon is ügyetlenül volt vágva. Látván a kocsis, hogy nem sült el a dolog, mindent bevallott és a kalapjába rej­tett 117 pengőt visszaadta gazdájának. „Sánta huszár naplója“ címen a ma­gyar emigráció egy kiváló, nem­régiben el­hunyt tagjától, eddig még nyomtatásban meg nem jelent kéziratú kötetet kapott a kolozsvári orsz. ereklye múzeum, az elhunyt emigráns hozzátartozóitól. A napló írója Kossuthot kö­vette Kiutahiába, innen Angliába és Ameri­kába ment. Naplójában nagyon érdekesen írja le az emigránsok hányattatását s a rokonszenvet, melylyel irántuk az ó és újvilág polgárai visel­tettek. A napló eleven hangulattal, kellemes modorban van irva. A „Sánta huszár naplójá“­­nak közlését a „Történelmi Lapok“ legújabb száma megkezdte. E szám kettős kiadásban Kossuth emlékének van szentelve. A halálára és emlékezetére vonatkozó emléke­ken és képeken kívül Kossuth Lajos 1851-beli útját Kiutahiából Angliába ismerteti s a lapok felemlítésével összefoglalja a magyar sajtó emlékezetét Kossuth haláláról. A Kolozsvárt megjelenő „Történelmi Lapok“ előfizetési ára egy évnegyedre­­ írt. Világkiállítás. Az antwerpen­i nem­zetközi kiállítást május 5 én nyitotta meg a belga király. Az uralkodó először az osztrák, azután a magyar osztályt tekintette meg s teljes megelégedését fejezte ki a tárgyak és a beren­dezés fölött. Az első napon 35 ezer ember látogatta meg a nagyszabású tárlatot. A lichteneggi keresztelő­. Szombaton délben keresztelte meg a lichteneggi kastély­ban Mayer udvari lelkész Mária V­aléria főhercegnő fiacskáját. A kicsike a keresztség­­ben Hubert Salvator nevet kapott. Kereszt­apa Rainer főherceg volt; a szertartáson jelen volt ő felsége is. A welsi és lichteneggi szegények közt a keresztelés napján 1000 fo­rint lett kiosztva. — Ez alkalommal föleleve­­nitjük a párbeszédet, mely Mária Valéria főhercegnő és a német nyelvmestere közt annak idején lefolyt. A nyelvmester éppen búcsúzott tanítványától, akinek nem volt többé szüksége az ő tudományára, mert éppen aznap lett menyasszony. A nyelvmester ezek­kel a szavakkal vett búcsút : — Óhajtom, hogy teljesüljön fenséged­nek minden vágya. —• Köszönöm — szólt Mária Valéria. Jó is volna, ha minden vágyam teljesülne. — És szabad kérdeznem, mik lennének ezek a vágyak, fenség ? — Nem is sok . Egy csöndes hely, ba­rátságos ház és háztartás, egy derék férj és aztán az — apróságok. — És szabad kérdeznem, az utóbbiak­ból mennyit óhajtana fenséged ? — Hát vagy — tizet, válaszolt ne­vetve a főhercegnő. Adomány. Dr. Dulánszky Nándor megyés püspökünk a mohácsi kat. hitköz­ségnek 500 frtot adományozott iskolaépités céljából. XIII. Leo pápa költeményei. C­s­i­csáky Imre, kalocsa-egyházm. áldozár és grf. Csekonics Endre fiainak nevelője, ma­gyarra fordította a pápa őszentségének költe­ményeit és azokra előfizetést hirdet. A mű, melyről a kritika dicsérettel vesz tudomást, igen díszesen lesz kiállítva és kedves olvas­­­­mánynak ígérkezik. PÉCSI KÖZLÖNY, 1890.. május 8.

Next