Pécsi Közlöny, 1894. május (2. évfolyam, 52-60. szám)
1894-05-08 / 52. szám
. Igen a kormányé és a polgári házasságé, vetik közbe a javaslat ellenzői. Először Czorda Bódog, a javaslat előadója, emelkedett fel szólásra, hogy ajánlja a javaslatot. Hosszabb beszédében elmondta mindazt, amit a liberálisok már ezerszer elmondtak, anélkül, hogy valakit meggyőzni képesek lettek volna. Nyomban utána Vaszary Kolos bíboros hercegprímás emelt szót. Az érdeklődés moraja futott keresztül a termen, mikor szólani kezdett. Azzal kezdte, hogy remek rögtönzéssel tönkre tette az előadó hivatkozását Kálmán királyra. Mert Kálmán király ebben a törvényben éppen azt rendeli el, mit századok után a tridenti zsinat, hogy minden házasságot az egyház előtt, a papok előtt kössenek meg. A rögtönzött választ nagy tetszés kísérte, amely gyakran megújult a hercegprímás beszéde folyamán, így, midőn kijelentette, hogy ha a javaslat törvényerőre emelkedik, a katolikusok küzdeni fognak ellene, hogy azt magukról lerázzák és különösen a beszéd befejezésénél, mely költői, magas szárnyalásával, vallásos és hazafias lelkesedésével szinte magával ragadta a főrendeket. A hercegprímás beszéde alatt jelent meg a teremben gróf Eszterházy Jenő jézustársasági atya, egyszerű szerzetesi ruhájában nagy feltűnést keltve a magyar törvényhozás házában. A bíboros hercegprímás után Grazágó Salamon, majd Szilágyi Dezső szólottak a javaslat mellett. Hírek. Az egyházmegyéből. Eskütétel: Prantner Ferenc himesházi plébános, az új kéménd-kerületi esperes, május 7-én reggel tette le esperesi esküjét Walter Antal püsp. helynök kezeibe a pécsi püspöki palota kápolnájában. Pünkösd. Ő Exolája ezen évben pünkösdkor Pécsett nem fogja kiszolgáltatni a bérmálás szentségét, sőt gyengélkedése miatt egyelőre máshol sem. Pünkösd első napján azonban, ha csak akadály közbe nem jön, az ünnepélyes isteni tiszteletet ő fogja tartani. Kossuth-szobor Pécsett. A városi közgyűlés által a pécsi Kossuth-szobor ügyében kiküldött bizottság, magát kiegészítve, vasárnap d. e. 10 órakor ült össze tanácskozásra. Erreh János elnök jelentése szerint eddig 115-en jelentkeztek a nagybizottságba való belépésre. A megalakult bizottság társelnökké választotta Aidinger János polgármestert és Szily László alispánt. Jegyző lett Pleininger Ferenc, pénztáros Kindl József. Ezután Németh József indítványára szűkebb bizottságot választottak, melynek feladata a gyűjtés módozatait megállapítani, ünnepélyeket rendezni stb. A szobor technikai kivitelére nézve csak akkor fognak egy külön bizottságot alakítani, midőn a megindítandó gyűjtés eredménye a szobor nagysága felől némi tájékozást nyújt. Végre kijelentette az elnöklő Erreh János orsz. képviselő, hogy a gyűjtés pár nap múlva megindul. Az alispán ügye. Mint nemrég említettük, a pécsi törvényszéket megkereste a budapesti sajtóbíróság, hogy Kovács György pécsi lakost hallgassa ki. Kerese Miklós sajtóügyi vizsgálóbíró tegnapra idézte meg a röpiratozó Kovács Györgyöt, ki is a szerzőséget beismerte és a felelősséget magára vállalni késznek nyilatkozott. Komjáthy Béla, mint az alispán képviselője, most már benyújthatja a budapesti törvényszéknél vádlevelét. A pünkösdi vásár, mely tegnap vette kezdetét a szigeti külvárosi vásártéren, nagyon látogatott volt. Sok és szép állatot hajtottak föl a gazdák, de vevők nem igen akadtak. Katonásan. M. honvédőrmester szombaton kiment a gyakorlótérre, de a megeredt eső miatt csakhamar vissza kellett térnie. Belépvén szobájába, a század trombitását találta ott, amint épen az őrmesternét karjai közt dédelgetve, mit mit sem, de valami kellemeset trombitált a rózsás füleibe. Az őrmester homlokához kap és keze hosszú szarvba akad. A trombitás, akár egy gázversenyes ló, keresztül ugrik az asztalon és kirohan az ajtón, melyet a férj meglepetésében tárva nyitva felejtett. Az őrmester puskagolyót küld a menekülő után, de célját téveszti, maga szakadt tehát a trombitás után és véresre kardlapozta. Mire lakására visszajött, hogy szép oldalbordájával számoljon, ennek csak hűlt helyét találta. Ezek után az őrmester a regula szerint megtette a jelentést a katonai hatóságnál, mely őt a trombitás összekaszabolása miatt egyelőre dunkliba kísértette. A Pozsgai József honvéd közvitéz egy szobaleány kegyeivel dicsekedhetett, csakhogy a hamisítás cicus a civilt se vetette meg, ha szemrevaló volt. Ezért a marsit múlt pénteken keserű szemrehányásokat tett a leánynak, de ez jószót nevetett. A közvitéz látva, hogy szivével játékot űznek, a sátortábor egy üres pavillonjában átlőtte megcsalatott szivét. Vasárnap délután temették. Hivatalos órák a postán. A pécsi posta és távirdahivatal főnökétől vett értesítés szerint f. hó 11-től kezdve a helybeli postán a levélküldemények fölvételi ideje meghosszabittatik, úgy hogy reggeli 8 órától este 9-ig megszakítás nélkül vétetnek föl a levelek. — Az ajánlott levelek 1. 8 órától délig és 2—6-ig az eddigi helyiségben, déli 12- től 2 óráig valamint este 6—9-ig pedig a táviratok helyiségében adhatók fel. Az öreg „Ferenc Károlyok“. A nóta szerint nincs párja a Mollinári-bakának, de ez csak a nótában van így, tényleg a „Ferenc Károlyok“ se engedtek soha dicsőségükből s aki csak rövid ideig is a pécsi 52. sz. gyalogezred kötelékébe tartozott, ezt mint élte büszkeségét ápolja lelkében Bécsben az „aranykörte“ vendéglő helyiségében múlt szombaton összejöttek a pécsi ezrednek volt tisztjei, a többi közt: Korbusz őrnagy, a magyar testőrség gárdaőrmestere, Bischof ezredes, Weidenhofer őrnagy-hadbíró, Kopriva törzsorvos, továbbá a gráci bajtársak küldötte : Zwledinek őrnagy, valamint Budapetről Rehák őrnagy, Retkovics ezredes. — Sostaric tábornok mondta a felköszöntőt az 52. sz. gy. ezred tisztikarára és legénységére. Ezután a beérkezett üdvözlő táviratokat olvasták föl, köztük a Pilis Csabán táborozó ezred sürgönyét. A régi bajtársak, kik közül sokan 30 év és még hosszabb idő óta nem látták egymást, az öröm és bánat rég elmúlt napjainak emlékeit elevenítették föl. Mielőtt szétoszlottak volna Sostaric tábornok elnöklete alatt bizottságot alakítottak, mely a jövőben a bajtársak időnkénti összejöveteleit fogja rendezni. Furfangos kocsis. Görcy János báttaszéki kereskedőnek volt egy kocsisa, a kocsisnak meg nem volt pénze. De pénzre mindenkinek van szüksége. Akinek pedig nincs, az is szert akart rá tenni. Ezt akarta a kocsis is, de nem valami „többé már nem szokatlan“ után. Bízva a közmondásban, hogy a szerencse a bátrakat segíti, kieszelt egy merész tervet. Gazdája ugyanis 117 frtot nyomott a kezébe, hogy ezért a summa pénzért hozzon dohányt Szegzárdról. A pénzt a mellénye zsebébe tette és elindult. Útközben elkezdte tervét megvalósítani. Bicskájával a szíve tájékán hatalmas vágást ejtett — de csak a ruháján. Jól végezvén dolgát, búsan hazadöcögött a szekérrel. Urának nagy szomorúsággal mondja, hogy a pénzt „ügyes“ zsebmetszők emelték el tőle. De éppen az ügyes szó ütött szeget a gazda fejébe, mert a kabát sebje nagyon is ügyetlenül volt vágva. Látván a kocsis, hogy nem sült el a dolog, mindent bevallott és a kalapjába rejtett 117 pengőt visszaadta gazdájának. „Sánta huszár naplója“ címen a magyar emigráció egy kiváló, nemrégiben elhunyt tagjától, eddig még nyomtatásban meg nem jelent kéziratú kötetet kapott a kolozsvári orsz. ereklye múzeum, az elhunyt emigráns hozzátartozóitól. A napló írója Kossuthot követte Kiutahiába, innen Angliába és Amerikába ment. Naplójában nagyon érdekesen írja le az emigránsok hányattatását s a rokonszenvet, melylyel irántuk az ó és újvilág polgárai viseltettek. A napló eleven hangulattal, kellemes modorban van irva. A „Sánta huszár naplójá“nak közlését a „Történelmi Lapok“ legújabb száma megkezdte. E szám kettős kiadásban Kossuth emlékének van szentelve. A halálára és emlékezetére vonatkozó emlékeken és képeken kívül Kossuth Lajos 1851-beli útját Kiutahiából Angliába ismerteti s a lapok felemlítésével összefoglalja a magyar sajtó emlékezetét Kossuth haláláról. A Kolozsvárt megjelenő „Történelmi Lapok“ előfizetési ára egy évnegyedre írt. Világkiállítás. Az antwerpeni nemzetközi kiállítást május 5 én nyitotta meg a belga király. Az uralkodó először az osztrák, azután a magyar osztályt tekintette meg s teljes megelégedését fejezte ki a tárgyak és a berendezés fölött. Az első napon 35 ezer ember látogatta meg a nagyszabású tárlatot. A lichteneggi keresztelő. Szombaton délben keresztelte meg a lichteneggi kastélyban Mayer udvari lelkész Mária Valéria főhercegnő fiacskáját. A kicsike a keresztségben Hubert Salvator nevet kapott. Keresztapa Rainer főherceg volt; a szertartáson jelen volt ő felsége is. A welsi és lichteneggi szegények közt a keresztelés napján 1000 forint lett kiosztva. — Ez alkalommal fölelevenitjük a párbeszédet, mely Mária Valéria főhercegnő és a német nyelvmestere közt annak idején lefolyt. A nyelvmester éppen búcsúzott tanítványától, akinek nem volt többé szüksége az ő tudományára, mert éppen aznap lett menyasszony. A nyelvmester ezekkel a szavakkal vett búcsút : — Óhajtom, hogy teljesüljön fenségednek minden vágya. —• Köszönöm — szólt Mária Valéria. Jó is volna, ha minden vágyam teljesülne. — És szabad kérdeznem, mik lennének ezek a vágyak, fenség ? — Nem is sok . Egy csöndes hely, barátságos ház és háztartás, egy derék férj és aztán az — apróságok. — És szabad kérdeznem, az utóbbiakból mennyit óhajtana fenséged ? — Hát vagy — tizet, válaszolt nevetve a főhercegnő. Adomány. Dr. Dulánszky Nándor megyés püspökünk a mohácsi kat. hitközségnek 500 frtot adományozott iskolaépités céljából. XIII. Leo pápa költeményei. Csicsáky Imre, kalocsa-egyházm. áldozár és grf. Csekonics Endre fiainak nevelője, magyarra fordította a pápa őszentségének költeményeit és azokra előfizetést hirdet. A mű, melyről a kritika dicsérettel vesz tudomást, igen díszesen lesz kiállítva és kedves olvasmánynak ígérkezik. PÉCSI KÖZLÖNY, 1890.. május 8.