Pécsi Közlöny, 1894. június (2. évfolyam, 61-70. szám)

1894-06-03 / 61. szám

II. évfolyam. Pécs, 1894. junius 3. 61. sEám. POLITIKAI ÉS YEGYESTARTALMÜ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre . Félévre . . . . . 6 frt. . . 3 frt. Negyedévre. . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 4 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák-utcza 15-ik szám. A Wekerle kabinet lemon­dott ! A mit napok óta vártunk, végre nagy nehezen bekövetkezett. A táviró pénteken délután meghozta a várva várt hirt — Wekerle lemondását! Nekünk, kik nem személyi politi­kát üzünk, kiknek nem az érdekhajhá- szás adja kezünkbe a tollat, hanem a szilárd elveken alapuló meggyőződés, nekünk nincs okunk ezt titkolni: örö­met okoz a kormányváltozás. Mi a lelépett kormány erőszakos politikája által veszélyeztetve láttuk nem­csak vallásunkat, hanem hazai alkotmá­nyunkat is. Mert ha ma Wekerlének szabad a maga önkénye szerint átala­kítani a törvényhozó hatalom egyik té­nyezőjét, a főrendiházat, ki biztosit arról, hogy máskor meg az alsóház nem esik-e áldozatul az önkénynek, a ha­talmi vágynak? Ilyen veszélyes játékot éppen nekünk magyaroknak nem sza­bad űzni az alkotmánynyal. Legyen azért arany betűkkel feljegyezve dicső királyunknak azon ténye, melylyel al- kotmánytisztelőbbnek mutatta be magát ország-világnak az ö alkotmányos mi­nisztereinél. Európaszerte sok kormányváltozás­A „PÉCSI KÖZLÖNY“ TÁRCÁJA, A játékos. — Elbeszélés. — Irta: Kirschauek Ödön. Nem képzelhetek elszomorítóbb látványt, mint a meghasonlott családét, mikor a férfi, neje s gyermekei támasza, megfeledkezve em­beri méltóságáról s nemes hivatásáról, undort gerjesztő aljasságra vetemedik s a gyengékkel szemben állatias tettlegessógre vetemedik. Ezen felfogás ugyan nem egészen kor­rekt, mert még ennél is elszomoritóbb látvány a lélek eialjasodása, a lelki züllöttség. De hát mikor ez a világ kificamodott felfogása ! A lelki durvaságot sima modorral leplezni, megvakitó port hinteni a gyanútlan megfigyelő szemébe, hogy jó barátoknak te­kintessenek azok, kik barátilag megrázván kezöket, alattomban gúnynyal átkot szórnak egymás fejére . . . Szegény Kovácsnó is szivesen koplalt, örömest nélkülözött, még jó kedvvel az ütle- geket is elfogadta volna férjétől, csak ennek nak voltunk tanúi újabb időben, de arra nincsen példa, hogy valamely kormány oly görcsös ragaszkodással viseltetett volna a hatalom iránt, mint a most lelépett magyar kormány. Franciaország­ban és másutt a kormány könnyű szer­rel helyet enged másoknak, nálunk a Wekerle-kabinet úgy viselke­dett, mintha övé volna az or­szág, s ha ő elmegy, magával viszi az ő tulajdonát az országot is. Istennek hála, felséges királyunk megszabadította ezen erőszakos kormány­tól az országot. Örömmel vesszük a hirt, hogy Khuen-Héderváry gr. van megbizva a kormányalakitással. Ez is megszavazta ugyan a polgári házasságot, de mérsékelt, körülte­kintő államférfiunak bizonyult ez ideig. Istenbe vetett bizalomniai varjuk a po­litikai irányzat jobbrafordulását. A társadalmi jelen. Soha a »haladás« szóval még annyi visszaélés nem történt, mint az utolsó pár évben. — Látom, hogy a civilizáció kerekét oly lázas sebességgel hajtják, hogy az optikai csalódás alapján egészen eltűnik szemünk elől. csak forgószelét érezzük és valószínűleg ennek tulajdo­lelkét, elvadult s az utca piszkos sarában fet- rengő lelkét megmenteni tudta volna. De mindhiába. Nem használt a jó szó, a könyörgés, a minden beszédnél hangosabban kiáltó nyomor, az asszony sápadt, beesett arca, a gyermekek testén csufondárosan fityegő ron­gyok. Valami nagynak, valami megrenditőnek kellett közbejönnie, hogy ezt az elvetemült embert ellenálhatatlanul felrázza gonosz álmá­ból és kötelességére szólítsa. Mert nem könnyű dolog a szenvedély vaskarmai közé került játékost észretériteni, ki ezen átok ólomsúlyu nyűge alatt már az enyém és tied fogalmait összetéveszti s kinek a becsület, Isten, ember és családja iránt tar­tozó kötelességekről csak homályos fogalmai vannak. S ha a kötelmek e zűrzavarában még valahogy eligazodnék, a kötelességet is jognak tartaná. Ilyen szenvedélyes játékos volt Kovács, ki fölénye tudatában gúnyosan tekintett végig azokon, kik nem a játékasztal mellett lelik fel az élet legfőbb gyönyöreit, s kárbaveszett életnek tartotta az olyant, melynek szálai nem a játékasztal körül szövődnek . . . Pislogó mécs ontja szomorú világát a szegényes és kicsiny szobára, mely évek óta I nitható az a tény, hogy napjainkban í legtöbben csak nevét és forgószelét érzik a civilizációnak, de a szó valódi magvá­rói fogalmuk sincs, különben nem sü- lyedhetnénk le oly durvaságok és erő­szakosságok elkövetéséig, melyekkel még nemzetünk őstörténetében, a bevándor­lás idejében sem találkozunk és a melyek, úgy látszik, ez évtizedben különösen or­szágunk szivében szégyenünkre megho- nosultak. Ez bizonyosan érett gyümölcse ama bevándorlóit ál-liberálizmusnak, mely a haladás álarca alá rejtve intézi támadá­sait az egész keresztény világ ellen és mely sajtójával széthintette a társadalom minden rétegében a meghasonlás, nye­részkedés, önzés mételyét és a magasabb erkölcsi törekvések piedesztáljára a rút pénzhajhászat és vészes érdekvadászat bálványait állította, hazug ideáljaként az emberi legfő törekvéseknek. Ez gyűlölködő támadásaival és a tudatlanabb közvéle­mény félrevezetése által oly tettekre ra­gadja a szenvedélyeket, melyek arcul- csapásai a magyar tisztességtudás, nemes önérzetnek és lelkimiveltségnek, melyet rajta barát és ellenség, kint és bent egyformány tisztelt és bámult és melyet a közelmúltban oly szégyenitőn megta­gadott. Ha a korunkban annyit hangoz­néma tanúja a kis család szenvedései s nyo­mora hosszú láncolatának. Kovácsnó a kétes világítás mellett bánatteli arccal hajol le a varrásra s gépiesen végez öltést öltés után, hogy annak a kis iskolásleánynak, ki anyjá­val szemközt ott görnyed álmos szemekkel s olvasókönyvében betűz, legyen mit felvenni magára, nehogy ujjal mutassanak reá a kol­dusgyermekek. Mert az uriosztályhoz tartozó­tól megkívánják, hogy tisztességes ruhában járjon, habár korog is a gyomra. Pedig ezek alighanem ma is, mint akárhányszor, korgó gyomorral keresik fel pihenő helyöket, hogy az álmok birodalmában felejtsék azt a sok bút s földi bánatot, mikor a képzelet, mintha gúnyt űzne a földi halandóval, gazdagságot, pompát 8 teli asztalokat varázsol ködfelhőkön ingerlő­én elejbük. A kis Feri, ki édesanyja ölébe hajtva borzas fejét, csendesen elszunnyadt, már is részese e röpke boldogságnak ; elége­dett mosoly szökken végig a fiú sovány arcán, talán uj ruhát és sok-sok nyalánkságot vará­zsol elejbe őrangyala, s Feri unos-untig dus- kálhatik benne. Pedig csak száraz kenyér volt | a vacsorája, mit az asztalon szerte-széjjel he- | verő kenyórhéjdarabok bizonyítanak. De ez a szegény asszony nem akarja

Next

/
Thumbnails
Contents