Pécsi Közlöny, 1894. július (2. évfolyam, 73-86. szám)

1894-07-01 / 73. szám

II. évfolyam. Pécs, 1894. julius 1. 73. szám. PÉCSI KÖZLÖM POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések,Egész évre . Félévre . . .. . 6 frt. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. . . 3 frt. 1 Egyes szám ára 4 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák-utcza 15-ik szám. A tudósok vándorgyűlése (L.) E napokban érkeznek Pécsre a magyar orvosok és természetvizsgálók, hogy 27-ik vándorgyűlésüket e kies fekvésű, természeti szépségekben és nevezetességekben gazdag, kulturális szempontból is fontos, ősrégi városban megtartsák. Egy félszázaddal ezelőtt, 1845- ben volt már Pécs oly szerencsés helyzetben, hogy ily vándorgyűlésnek színhelye lehetett. Történelmi fordulópontot képező események átalakították azóta hazánkat, új nemzedék lépett a réginek helyére, a társadalom alapos változáson ment keresztül s a tudomány, főleg az, melyet vendégeink képviselnek, óriási haladást tett, lényegében és jelentőségében azonban megmaradt a régi, közös kincse, egyik hatalmas összekötő kapcsa a számtalan érdek, nemzetiségi aspiráció, párttörekvés által széttagolt 15 milió magyarnak. Ma a szellemi forradalom előjelei cikáznak Európa látóhatárán; fanatikus tévelygők az anyagi jólét nevében hadat szennek évezredek fáradságos munkájának, nagy elődeink feláldozó verejtéke gyümölcsének. Egyik »kérdés «-t a másik után vetik föl, s eljöhet az idő, mikor minden kérdésessé válik. Ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy civilizáció oly szégyenletes piszkot sohase vetett ki magából, mint a jelenlegi, de ennek nem a polgárisodás, nem a tudományos kutatás, hanem az az oka, hogy sokan a kultúrát csak egyik oldaláról ismerik. Volt idő, mikor a tudomány csak elvont értékkel bírt, a tanulás csak egyesek tudványának szolgált kielégítésére, az ismereteknek bizonyos kasztokon túl nem volt az életre valami nagy jelentősége. A pogány Róma büszke volt szellemi vívmányaira, kultúrájának cifra köntösében megvetéssel nézett a barbárokra, de önmaga e mellett utálatos vadságtól volt át és áthatva. Mit födött Róma szellemi szupremáciájának fényes tógája?.. Az előkelő osztályok tirannizmusát, a szegények elnyomatását, az egyéni szabadság konfiskálását, a nő nyomorult rabszolgaságát, a tartományok és népek kizsákmányolását, polgárháborút, határtalan hódítási vágyat megvesztegethetőséget, tányérnyalást, példátlan erkölcsi romlottságot, katonai deszpotizmust és a birodalom bukását. A keresztény korszaktól kezdve a tudomány az emberiség szolgálatában áll, nem sportja a szellemi gimnasztikusoknak; civilizációnk feladata az emberben uralomra juttatni az emberit, az életet magasabb nívóra emelni, hogy közelebb legyen Istenhez. Sokan kiművelik eszüket, a szívvel azonban nem törődnek, pedig ahol a vallás-erkölcsi mivelődés hiányzik, ott csak külső, csalékony mivelődésről lehet szó, melynek nincs se valódi tartalma, se állandósága. A lélekben lakozó vadság a csalfa külfényt soká nem tűri, keresztül tör a káprázatos jelmez nyűgén, a kultúra foszlányai lehullnak és előttünk áll a meztelen barbarizmus, hogy romboljon, pusztítson mindent, mi aljas szenvedélyének korlátokat szab, így születnek az anarkisták, nihilisták, kommunisták. Minden ember nem viheti magasabb ! A_„PÉCSI KÖZLÖNYMÁRCÁJA. Jubileum a teherszállító kocsiban. Irta: Márai. Ha már mindenféle brancs a világon jubilál, hát nem lehet rossz néven venni, ha ez a divatos betegség ráragadt a vasutasokra is. Végtére is, mi kívántatik egy jubileumhoz ? Kell lenni egy embernek, aki becsülettel és nélkülözésekkel teli huszonöt-harminc évet eltöltött valamiféle hivatalban. Kívánatos, hogy az illető legalább az egyik szemére vak legyen, egyik lábára sántítson és a haja olyan legyen, mint a pesti hengermalomból kikerült nullás liszt. Aztán kellenek tisztelők, akik fizetnek és tósztokat mondanak. Ezek előrebocsájtása után, ki merné állítani, hogy nem volna olyan vasutas, aki huszonöt-harminc évet ne töltött volna el hiva- talban becsülettel és nélkülözésekkel ? Ki merné azt állítani, hogy nincs olyan vasutas, aki belevakult, belesántult és bele- f őszült a hivatalába ? Ki merné azt állítani, hogy nincs olyan vasutas, aki fizetni tud és tósztet mon- dani képes ? Ki merné azt állítani, hogy nincs olyan vasutas, aki konzumál annyit egy ülőhelyében, mint hat balettáncosnő és viszont van olyan is, aki beéri annyival, mint egy hetvenéves agg szűz ? Tény tehát az, hogy a vasutasban is megvan minden kellék a jubiláláshoz. Április hó elsején töltötte be Liter Guszti raktáros harmincadik szolgálati évét. Az a sok vasutas, aki Guszti bácsival egy állomáson volt, elhatározta, hogy lelkes ovációban részesíti az öreget és tiszteletére bankettet rendez. Jó vasutas volt. Nem volt egyébb terhére írva, mint hogy a szállító levelet egy hatoson alul nem adta, noha ezért vagy huszonhat ízben tisztelték meg kisebb nagyobb pénzbírsággal. Ami a szívét illeti, amint ő mindig mondotta : nemes is, jó is. A megszorult vasutasoknak (ritkaság, aki ne volna megszorulva) szívesen adott kissebb összegeket harminc percentre és ez oly népszerűvé tette, hogy ismerte Báttaszéktől Fiuméig minden vasutas. Gyűlölte szive mélyéből az ellenőröket, szent meggyőződése volt, hogy ezek a virágzó államvasutak megnyomorítói. Ellenben szerette a bor, tojás és vajat literáló zsidókat, ezekért rajongott. . . Kiérdemült uniformis darabjait rendesen egy vasúti napszámosra sózta, nem a legjutányosabban, de mégis részletfizetésre. Ha akadt egy rossz órája, vagy egy arany gyanánt vett rézgyűrűje, azt is a vasutasok közt játszotta ki, azaz kijátszotta a vasutasokat. Suszter, szabó, háziúr, restaurációs és egyéb vendéglők tulajdonosai a megmondhatói annak, hogy Liter Guszti hányszor átkozta el a direkciót, mert „sokat vonnak le“ és ezért nem fizethet adósságot, pedig oly nagyon szeretné a háziurat, susztert, szabót és korcsmárosokat kifizetni. . . Megvolt benne minden kellék, ami egy igazi vasútiban lakozni szokott, nevezetesen : egyformán szerette a siller, fehér és vörös borokat ; (a műbőrt se vetette meg) a cognacot csak úgy szívelhette, mint a törkölypálinkát; fizetési előleget, ha kellett, ha nem, folyton kért; elsején megkezdte az ivást brit tanika mellett és harmadikén hagyta abba; tizenötödikéig magyar cigaretták járták; tizenötödikétől harmincegyedikén éjféli tizenkét óráig kontót csinált és elsején nem fizetett. Tehát igazi törzsvasutas volt. Ennek köszönhette határtalan népszerűségét. A bankett napját megelőzőleg mindegyikünk lefizette az egy forint taksát, a fedett teherkocsit (egyéb helyiség hiányában) zöld gályákkal és színes papírokkal feldíszítettük.