Pécsi Közlöny, 1894. szeptember (2. évfolyam, 98-110. szám)

1894-09-02 / 98. szám

II. évfolyam. Pécs, 1894. szeptember 2. 98. szám. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre . Félévre . . . . . 6 frt. . . 3 frt. | Negyedévre. . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 4 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák-utcza lö-ik szám. Liberálizmus és szociálizmus. A szoziálizmus a negyedik rend libe­ralizmusa. A 89-iki forradalomban meg­támadta a polgárság a papságot és a nemességet; napjainkban a szociálizmus- ban, megtámadja a munkás a polgárságot. Volt idő, midőn a kiváltságos osz­tályokat megreszke ttették a liberálizmus eszméi, ma az egész társadalmat a szoci­álizmus elvei és tettei rémitgetik. A liberálizmus éppen sem tehet szem­rehányásokat a szociálizmusnak. Eredete — és eszmemenetében mindakettő teljesen azonos. A 89-iki forradalom a tényleges vi­szonyokban gyökerezett. A szociálizmus a mai társadalmi viszonyokból burjánzik ki. 1789-ben a polgárság a régi feudális rendszer korhadt intézményeit támadta meg, a szociálizmus ma az egész társadalmi rendnek ront neki. A liberális gazdálkodás alapelvei képezték akkor, a szociális gaz­dálkodás alapelvei képezik ma a társadalmi átalakulások sarkpontjait. A liberális tőke minden társas tulaj­dont magántulajdonná akar változtatni, a A „PÉCSI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. „Pro domo.“ (Folytatás.) Hogy az én Géza barátom megtérésének és a kopáriakhoz való ragaszkodásának őszinte voltáról a t. olvasót meggyőzzem, nem hallgat­hatom el, mily lelkesen védte a kopáriak kép­viselőjét s a választók szilárd, megtántoritha- tatlan, de a mi legfőbb és a mit ő is leginkább hangoztatott, megvesztegethetetlen meggyőző­dését. Természetes, hogy ennek szükségképen ellenzékinek kellett lennie, s mi nem szűntünk meg dörögni azok ellen, kik még most is alusz­nak. Géza barátom kezdte a tüzelést biztos ütegeiből, mig én az esetleges visszavonulás megfuvójaként álltam bizalmammal a vitatkozó mellett. Ködös téli délután volt. Én, meg Géza barátom az olvasókör kis termében bújtunk az újságokat izgatottan olvasva, hogy kinek van reménye a képviselői mandátum elnyerésére. Hol én, hol társam ajkán szökött ki a lelkesedés egy eS7 őszinte óljene, mit azonban nem egy­szer váltott fel a hazafias elkeseredés és mél­tatlankodásnak egy pár nem mindig szalonké­pes megnyilatkozása. Hogyne, mikor Baranyá­ban újra egy mameluk nyert. — Hogy szórtak volna ki 48-ban minden kopasz szájú svábot, ha már behozták a nya­szociálizmus azon van, hogy minden ma­gántulajdont társassá tegyen. A liberális államgazdaság koldussá teszi a tömeget, milliomossá az egyént; a szociálizmus ki­fosztja az egyént, s felgazdagitja társaságot. De a végletek találkoznak s meglepő, hogy végelemzésben e két kibékíthetetlen ellenség, a liberálizmus és szociálizmus tel­jesen azonos elvekből származik. A szo­ciálizmus a liberálizmus természetes szülötte theoriája-, logikájában éppen csak egy lé­péssel megy túl amazon. A rendszeres liberálizmus a legfőbb célt az anyagi jóllétben találja, a polgárok arra valók, hogy ezt az államban előmoz­dítsák. Ennek elérhetése végett keresztül kell gázolni minden m gasabb eszmén vagy erkölcsi törvényen is. A szociálizmus kapva kap ezen a tanon s oda következ­tet : ha az anyagi jóllét az állam s az egyén legfőbb célja, szükséges, hogy ez mindenkinek egyformán hozzáférhetővé tétessék, s azért egyenlő jogok-, előnyök j s vagyonban kell mindenkit részeltetni. El kell törölni a magántulajdont, a ma­gántermelést és a bérmunkát. A mai tár­kunkra ezt a hitvány fajt, mely csak enni tud, de azt sem mer, még abban is gyáva és fukar ! — Nem volna kár értök, tevém hozzá hasonló hangon. De legjobb volna az Apponyi által követelt tiszta választást életbe léptetni, hogy az ilyen nyavalások kieértetbe ne jö­hessenek, mikor a felett kell határozniok, a mi . . . — Amihez egy csepp jussuk sincs. Megnyílt az ajtó és belépett rajt egy pár kollega, kiket szintén a politikai szomjúság hozott ide. Tudtam, hogy itt lesz valami a mi az én személyemet is érdekelni fogja s jól megfigyeltem Géza barátomnak egyszerre el­változott arcát, melyről csak annyit tudtam leolvasni, hogy nincs jó kedve semmihez sem, de nagy kedve van a feleseléshez. Nem csalód­tam ! Azt sem várta, hogy a botját letegye a legeiül belépő kollega, már is megszólította. — Nos Szágyi, izlik a zónaszivar? — Úgy látszik, te csak zónát ismersz; hozzátok a britanika még nem érkezett el. S ezzel szép füstfelhőbe rejté boldog mo­solyban úszó telihold ábrázatát, melyen typikus sváb vonások uralkodtak, s felvette a szolga által éppen most behozott lapot. — Hja barátom, hozzánk még nem érke­zett el a kormány Judáspénze sem, minthogy az ezt gyümölc8öztető erkölcsi romlottság ép­annyival előzi meg a szilárd meggyőződést, mint a mennyivel a britanika az egyéves zóna- Bzivart. sadalmi és gazdasági rend romjain épülhet csak ki a nagy többség boldogsága. Az iskolás liberálizmus az isteni te­kintély és törvény helyébe a nép fenség el­vét állítja. A nép alatt azonban a vagyo­nosabb, a befolyásos polgárok összességét érti, mig tényleg egyes töredékek adják kézről kézre a hatalmat és a husosfaze- kakat. — A szociálizmus megtartja az elvet, de máskép kommentálja. A többség határoz, mondja, s igy a munkásoknak, mint a társadalom leghasznosabb tagjai s legnagyobb százalékának vindikálja a ha­talmat s követeli a vagyonosztalékot. He­réket tűrni nem akar s akaratának érvénye­sítésére nem igen válogat az eszkö­zökben. A liberálizmus elmélete szerint a társadalmi s állami életben a vallás nem lehet tényező. Azért az isteni alapítású egyház az ideiglenes kormányoknak alá van rendelve, a házasság csak polgári szerződés s az állam Istenről mit sem tud. — A szociálizmus következetesebb. Az egyház pusztulására tör, a házasság helyett a nők közösségét óhajtja, s legkiválóbb — Csoda, hogy mégis mameluk képvise­lőtök lesz mindkettőtöknek, nálatok bizonyára mameluknak nevezik a függetlenségi pártot! szólt gyunyolódvaaz ujságbólfeltekintő Szágyi, egészen figyelmen kívül hagyva füstölgő szi­varját, melyet úgy csak a füstlopó szél szivo- gatott. — Hol olvastad azt a bolondgombát, kér - dém én, majd fülig pirulva, minthogy rám is merészkedett célozni ez a lesipuskás sváb. — Ha kiváncsi vagy, hát halldd ! Es szóról-szóra felolvasta a hirlapi tudósítást, mint- hacsak a békefeltételeket olvasná fel a győztes a félig agyonvertnek. Fölösleges volna a lehangoló hirt szórol- szóra elmondanom, minthogy az ilyeneket már csak régi voltuk miatt sem szeretem fel- melegiteni. Avval meg remélem, nem fognak gyanúsítani, mintha ájulási rohamoktól tartanék a fatális szövegnek szószerinti idézése által, minthogy ez már pár év tisztitó hatása által azt a villamos hatást is elvesztette, a mivel az én féltékeny büszkeségem pár pillanatra gaz­dag kincstárából felruházta. De hogy abban a szerencsétlen órában sem tudott villamosütésével elkábitani, azt csak a kopáriak nagyságába vetett erős bizalmam és tiszteletem őszinte és határtalan voltának köszönhettem. Minek itt még takarodót fuvatni, hol még remény van a győzelem kivivására. De milyen oktalan is ez a sváb ! Még ezt is elragadja a harci tűz s úgy jár, hogy oly magasan hadonáz, hol már a si-

Next

/
Thumbnails
Contents