Pécsi Közlöny, 1894. október (2. évfolyam, 111-123. szám)

1894-10-02 / 111. szám

A Wekerle-kormányt okoljuk, mint a poli­tikai erkölcstelenség képviselője ellen nyílt harcot hirdetünk. Frázisokkal nem dobá­­lódzunk, de aknamunkát sem végezünk. A politikai erkölcs fegyvereivel harcolva, s a Gondviselésbe vetett tántoríthatatlan bizalommal nyugodtan nézünk a válságos idők elé. Kirschanek Ödön. A főrendiház szombaton ülést tartott. W­e­k­e­r­l­e miniszterelnök bemutatta a fő­rendiház elnökét kinevező királyi leiratot, mely szerint S­z­l­á­v­y József lett a főrendiház elnöke. Erre az új elnök kikérte a maga számára a főrendek támogatását, mire Schlauch Lőrinc nagyváradi bíboros püspök szép be­széddel üdvözölte Szlávyt a főrendiház el­nöki székén. Elnök ezután jelenti, hogy a hármas bizottságtól visszaérkeztek az állami anyakönyvekről, a gyermekek vallásáról, a vallás szabad gyakorlatáról és az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatok­­ indítványozza, hogy okt. 3-án d. e. 11 órakor tárgyaltassanak. Zichy Nándor gr. 3—4 heti halasztást ajánl, a főrendek azonban elfo­gadták az elnök indítványát és elhatározták, hogy a javaslatokat azon sorrendben tárgyal­­­­ják, a­melyet a hármas bizottság követett, vagyis először a vallás szabad gyakorlatáról, azután az izraelita vallás recepciójáról, a gyer­mekek vallásáról és végül az állami anyaköny­­vekről szóló törvényjavaslat kerül szőnyegre. A debreceni tanszer-kiállítás. Az orsz. tanszerkiállítás eszméjét elvben a legnagyobb mértékben helyeseljük és azt igen fontos, a tanításügy fejlődésére szerfölött jótékony hatást gyakorló dolognak tartjuk ; annyira fontosnak és szükségesnek, hogy kény­telenek vagyunk a mulasztás vádját emelni azok ellen, kik hazánkban az oktatásügy élén állván, a kiállítás eszméjét fölvetni s annak megvalósítására a kezdeményezést megtenni eddig elmulasztották. De kénytelenek vagyunk másfelől a legnagyobb méltánylással és elis­meréssel adózni azoknak, akik e mulasztást pótolni igyekeztek egy orsz. tanszerkiállítás létesítése által. A jóakarat és törekvés mindig elismerést érdemel. Ez elismerés Hajdú megye és Debrecen város tanítással foglalkozó férfiait illeti, s az élükön álló kir. tanfelügyelőt, Eöt­­v­ö­s K. Lajost. Más kérdés azután, hogy mennyiben si­került a jóakaratnak célhoz jutni, s a missziót, melyre vállalkozott, teljesíteni. E kérdésre megfelel a tanszerkiállítás mindazoknak, kik azt figyelmesen végig szemlélték, s a vele összefüggő körülményeket, fő- és melléktekin­teteket mérlegelték. Nem hiányoztak kiállítók az ország egyéb vidékeiről sem, mégis élesen domborodott ki az összesből Hajdú- és Bihar megye. Lépten-nyomon találkoztunk Hajdú-X, Hajdú-Y, Hajdú Z, és különösen Debrecen ne­vével. Szóval nagy mértékben vidéki jellegű volt a kiállítás nagy Debrecen városában. Amennyire meg nem felelt a kiállítás az o­r­­s­z­á­g­o­s jelzőnek, épp annyira összeütközésbe jött a t­a­n­s­z­e­r-kiállítás elnevezéssel. Hogy mit értünk tanszer alatt, azt úgy hiszszük, nem szükséges éppen magyarázgatni egy első éves tanítóképző intézeti növendék előtt sem. Az is fogja tudni, hogy nemcsak a keztyű, rum, tea, paplan, párna, ágy, bölcső stb. nem tansze­rek, de nem tanszerek még a tanulók nyelvtani, számtani dolgozata, rajzolata, kézimunkája, az iparos tanulók készítménye, egyes tanító urak elbeszélései, novellái sem Már­pedig ilyen és ehhez hasonló tárgyak, ha két harmadrészét nem is, félrészét mindenesetre képezték a ki­állításnak. Egy kis eltekintéssel tehát „debre­­cen vidéki tanításügyi kiállításnak“ lehetett volna inkább nevezni a „debreceni országos tanszerkiállítást.“ De az elnevezés talán lényegtelen ; fődo­log, hogy tanszerek is voltak kiállítva megle­hetős nagy számban. A cél el volt így is érve, s hogy egyébnemű tárgyak is kiállíttattak, az csak változatossá tette a dolgot ? Nem , szerin­tünk ez hiba volt: szem elől tévesztése a fő célnak. Tessék megpróbálni egy garmadából kiválogatni bizonyos mennyiségű búzát, ha ez lencsével, borsóval, árpával van összekeverve, vagy elvenni belőle az esetben, ha az tisztán csak búzahalmaz ! Épp igy, egy tervszerűen rendezett, tisztán tanszerkiállításon egy tanító vagy tanár nagyon sokat tanulhat ; a laikus közönség tisztább fogalmat nyer a tanügyről , s a hazai kultúra ez irányú fejlettsége világo­sabb képben állitattik a közvélemény ítélete elé. Mig az amolyan missztumkompozitumok a tárgyak tömkelegében tétovázva ődöngeni hagyják a tudnivágyó szakembert s a kiváncsi közönséget egyaránt — hacsak nagyon ügyes, tervszerű rendezés nem ellensúlyozza az ily szisztéma zavaró voltát. Azt pedig nagyon is nélkülözte a kiállítás. És ezzel odaértünk a kiállítás harmadik hiányához, a rendezetlenséghez. Legelemibb követelményeit adjuk elő a szakszerű csoportosítás elvének, ha azt kí­vánjuk, hogy a kiállított tárgyakat nemcsak az iskolák fokozata, sőt nemcsak azok neme szerint, de a tantárgyak szerint kellett volna elrendezni, még itt is megtartva az okszerű egymásutánt. Nagyon természetesen épp ilyen beren­dezésnek kellett volna lennie a kiállítási tár­gyakat feltüntető katalógusban is, hogy az egészen hű képet nyújtván a kiállításnak, mindenkinek biztos és könnyen követhető kalauzul szolgálhatott volna. Minden bemuta­tott tanszerről rövid, de alapos ismertetést írni, s azt vagy a katalógusba fölvenni, vagy a tárgyhoz mellékelni sem fölösleges, sem nagy nehézségekbe ütköző dolog nem lett volna. De előttünk tanítók előtt leginkább hiány az, hogy nem volt a kiállítás nekünk szentelt csoport­ részében egy mintaszerűen berendezett, fölszerelés tekintetében teljesen a kor színvo­nalára emelt, elemi iskola. Ez lett volna pedig, amiből legtöbbet tanulhattak volna a tanítók, s okulást meríthettek volna iskolafenn­tartók, iskolaszéki tagok, szülők, tanügybará­­tok. Van elég tanterem Debrecenben, csak a a tanszereket kellett volna beszerezni osztá­­lyonként az osztott iskolába, s külön ismét egy osztatlan iskola teljes fölszerelésére. Hadd lát­ták volna meg azt az ideális tökéletességet, amelyre törekednünk, azt a mértéket, amelyet alkalmaznunk lehet. Úgyszintén szerettük volna beszerezve és külön-külön csoportosítva látni az egyes tantárgyak tanításánál napjainkig használt és és jelenben használatos lehetőleg valamennyi tanszert rövid, alapos ismertetésükkel. Végül hiányzott — s ez már nem a ren­dezőségnek róható fel— Magyarország tanítói részére kedvezményes vasutijegy s legalább valami úti átal­ány a községek részéről. Ezek nélkül a mi 300 frtos korunkban csinálhatnak világra szóló tanszer és egyéb kiállításokat, a tanítóságra igen kevés szellemi haszon fog háramlani. Elmondtuk nézeteinket elfogulatlanul és minden gáncsolódás nélkül úgy, amint a ki­állításon nyert impresszióink tollunk alá mon­datoltak. Végül, mint közleményünk elején már kifejeztük, a legőszintébb elismeréssel adózunk a kiállítás rendezőségének , kivált E­ö­t­v­ö­s K. Lajos tanfelügyelő és­ V­á­n­t­s­a György kiáll, titkár uraknak. Mert, míg egy­felől nemes buzgalommal és fáradhatatlan te­vékenységgel munkálkodtak a kiállítás létesí­tésén, addig a kiállítás nem volt minden ér­telmi és morális haszon nélkül, minden hibái és hiányai ellenére is. Akik a labirintszerű tömkeleg akadályain keresztül bírtak hatolni, azok sok tanulságos dologgal gazdagíthatták ismereteik tárházát. ,PÉCSI KÖZLÖNY, 1894. október 2. H­írek. Az egyházmegyéből. Az üresedésbe jött két karkápláni állomás betöltésével kap­csolatban a következő személyi változások tör­téntek : Németh Pál fogdásáról Szigetvárra, Dujmovics Zsigmond Szegzárdról Bogdá­­sára, R­a­z­g­h­a Lajos szegzárd-ujvárosi admi­nisztrátor vissza Szegzárd-belvárosba, C­z­e­r­­nohorszky József Nádasdról Bonyhádra, F­r­e­y János újmisés Nádasdra, P­á­l József laskafalui adminisztrátor Mária - Kéméndre, Trinn János Mária-Kéméndről Olaszra, Heckenberger Konrád Olaszról Harka­­novcira, Blazekovic István Harkanovci­­ról Sljivosevcira küldettek segédlelkészi minő­ségben. A király névnapja, F. hó 4-én csütör­tökön, üli az ország apostoli királyának, I. Ferenc Józsefnek, névünnepét. Ez alkalomból reggeli 9 órakor fog a székesegy­házban Troll Ferenc cím. püspök, nagypré­post által az ünnepélyes szt. mise bemutattatni, melyen ősi szokás szerint az összes pécsi ható­ságok képviselve lesznek. A királyné Gödöllőn. Erzsébet magy. királyné vasárnap délelőtt Miramarebe érke­zett s onnan délután külön vonaton elindult Gödöllő felé, hol tegnap reggel 8 órakor robo­gott be a pályaudvarba a királynét hozó gő­zös. A felséges asszony a tiszteletére megje­lentek előtt örömét fejezte ki, hogy ismét Gödöllőn van. A királyné körülbelül négy he­tet fog a gödöllői kastélyban tölteni. Kinevezés: Az igazságügy miniszter Lá­­nghy János pécsi joggyakornokot a siklósi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Esküvő. Szombaton esküdtek örök hű­séget egymásnak Balla Béla honvédhuszár­­százados és Z­s­o­l­n­a­y Erzsiké, Zsolnay György kir. főügyészi helyettes leánya az ágostontéri templomban. — Kié­nie Antal sombereki kántortanító oltárhoz vezette Mária-Ké­­ménden Kerner Ádám leányát, Annát. Az esküvőn s az ezt követő lakomán a vidékről sok meghívott vendég vett részt. Kettős ünnep Bátán. Duna Székesé­ről írják lapunknak : B­á­t­a községben szept. 29 én kettős ünnepély folyt le. Ekkor volt Szent Mihály főangyal, a templom védszentjé­­nek napja, valamint az újonan kinevezett S­a­­­c­e­r Sándor plébános beiktatási ünnepé­lye. Az installációt aggkora dacára P­é­c­h­y József tolnai prépost végezte nagy lelkesedés­sel, az ékesszólás kincseivel bővelkedő jeles szónoklatában mindkét ünnep magasztos voltát ecsetelve. Délben ebéd volt a plébánia lakban, melyen 24 vendég vett részt. Az uj plébános felköszöntőjében a kegyurat éltette, ki őt Bá­­tára prezentálta, a nm. püspököt, ki őt kine­vezte és az installáló tolnai prépostot. Péchy prépost ur az uj plébánosra emelte poharát, kívánva, hogy soká legyen boldog lelkipász­tora a bátai jámbor hívőknek. Eskütétel. A b a y L e­o, az újonnan kinevezett szegzárdi kir. törvényszéki biró, volt pécsi kir. táblai tanácsjegyző — múlt hétfőn tette le a hivatalos esküt s működését is nyomban megkezdette. Eljegyzés: F­ritsch Manó, a buda­pesti Mária Terézia gyalogezred főhadnagya, eljegyezte S­u­h­a Stefánia kisasszonyt, Suha J Rezső erdőmester leányát.

Next