Pécsi Közlöny, 1894. október (2. évfolyam, 111-123. szám)
1894-10-02 / 111. szám
A Wekerle-kormányt okoljuk, mint a politikai erkölcstelenség képviselője ellen nyílt harcot hirdetünk. Frázisokkal nem dobálódzunk, de aknamunkát sem végezünk. A politikai erkölcs fegyvereivel harcolva, s a Gondviselésbe vetett tántoríthatatlan bizalommal nyugodtan nézünk a válságos idők elé. Kirschanek Ödön. A főrendiház szombaton ülést tartott. Wekerle miniszterelnök bemutatta a főrendiház elnökét kinevező királyi leiratot, mely szerint Szlávy József lett a főrendiház elnöke. Erre az új elnök kikérte a maga számára a főrendek támogatását, mire Schlauch Lőrinc nagyváradi bíboros püspök szép beszéddel üdvözölte Szlávyt a főrendiház elnöki székén. Elnök ezután jelenti, hogy a hármas bizottságtól visszaérkeztek az állami anyakönyvekről, a gyermekek vallásáról, a vallás szabad gyakorlatáról és az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatok indítványozza, hogy okt. 3-án d. e. 11 órakor tárgyaltassanak. Zichy Nándor gr. 3—4 heti halasztást ajánl, a főrendek azonban elfogadták az elnök indítványát és elhatározták, hogy a javaslatokat azon sorrendben tárgyalják, amelyet a hármas bizottság követett, vagyis először a vallás szabad gyakorlatáról, azután az izraelita vallás recepciójáról, a gyermekek vallásáról és végül az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat kerül szőnyegre. A debreceni tanszer-kiállítás. Az orsz. tanszerkiállítás eszméjét elvben a legnagyobb mértékben helyeseljük és azt igen fontos, a tanításügy fejlődésére szerfölött jótékony hatást gyakorló dolognak tartjuk ; annyira fontosnak és szükségesnek, hogy kénytelenek vagyunk a mulasztás vádját emelni azok ellen, kik hazánkban az oktatásügy élén állván, a kiállítás eszméjét fölvetni s annak megvalósítására a kezdeményezést megtenni eddig elmulasztották. De kénytelenek vagyunk másfelől a legnagyobb méltánylással és elismeréssel adózni azoknak, akik e mulasztást pótolni igyekeztek egy orsz. tanszerkiállítás létesítése által. A jóakarat és törekvés mindig elismerést érdemel. Ez elismerés Hajdú megye és Debrecen város tanítással foglalkozó férfiait illeti, s az élükön álló kir. tanfelügyelőt, Eötvös K. Lajost. Más kérdés azután, hogy mennyiben sikerült a jóakaratnak célhoz jutni, s a missziót, melyre vállalkozott, teljesíteni. E kérdésre megfelel a tanszerkiállítás mindazoknak, kik azt figyelmesen végig szemlélték, s a vele összefüggő körülményeket, fő- és melléktekinteteket mérlegelték. Nem hiányoztak kiállítók az ország egyéb vidékeiről sem, mégis élesen domborodott ki az összesből Hajdú- és Bihar megye. Lépten-nyomon találkoztunk Hajdú-X, Hajdú-Y, Hajdú Z, és különösen Debrecen nevével. Szóval nagy mértékben vidéki jellegű volt a kiállítás nagy Debrecen városában. Amennyire meg nem felelt a kiállítás az országos jelzőnek, épp annyira összeütközésbe jött a tanszer-kiállítás elnevezéssel. Hogy mit értünk tanszer alatt, azt úgy hiszszük, nem szükséges éppen magyarázgatni egy első éves tanítóképző intézeti növendék előtt sem. Az is fogja tudni, hogy nemcsak a keztyű, rum, tea, paplan, párna, ágy, bölcső stb. nem tanszerek, de nem tanszerek még a tanulók nyelvtani, számtani dolgozata, rajzolata, kézimunkája, az iparos tanulók készítménye, egyes tanító urak elbeszélései, novellái sem Márpedig ilyen és ehhez hasonló tárgyak, ha két harmadrészét nem is, félrészét mindenesetre képezték a kiállításnak. Egy kis eltekintéssel tehát „debrecen vidéki tanításügyi kiállításnak“ lehetett volna inkább nevezni a „debreceni országos tanszerkiállítást.“ De az elnevezés talán lényegtelen ; fődolog, hogy tanszerek is voltak kiállítva meglehetős nagy számban. A cél el volt így is érve, s hogy egyébnemű tárgyak is kiállíttattak, az csak változatossá tette a dolgot ? Nem , szerintünk ez hiba volt: szem elől tévesztése a fő célnak. Tessék megpróbálni egy garmadából kiválogatni bizonyos mennyiségű búzát, ha ez lencsével, borsóval, árpával van összekeverve, vagy elvenni belőle az esetben, ha az tisztán csak búzahalmaz ! Épp igy, egy tervszerűen rendezett, tisztán tanszerkiállításon egy tanító vagy tanár nagyon sokat tanulhat ; a laikus közönség tisztább fogalmat nyer a tanügyről , s a hazai kultúra ez irányú fejlettsége világosabb képben állitattik a közvélemény ítélete elé. Mig az amolyan missztumkompozitumok a tárgyak tömkelegében tétovázva ődöngeni hagyják a tudnivágyó szakembert s a kiváncsi közönséget egyaránt — hacsak nagyon ügyes, tervszerű rendezés nem ellensúlyozza az ily szisztéma zavaró voltát. Azt pedig nagyon is nélkülözte a kiállítás. És ezzel odaértünk a kiállítás harmadik hiányához, a rendezetlenséghez. Legelemibb követelményeit adjuk elő a szakszerű csoportosítás elvének, ha azt kívánjuk, hogy a kiállított tárgyakat nemcsak az iskolák fokozata, sőt nemcsak azok neme szerint, de a tantárgyak szerint kellett volna elrendezni, még itt is megtartva az okszerű egymásutánt. Nagyon természetesen épp ilyen berendezésnek kellett volna lennie a kiállítási tárgyakat feltüntető katalógusban is, hogy az egészen hű képet nyújtván a kiállításnak, mindenkinek biztos és könnyen követhető kalauzul szolgálhatott volna. Minden bemutatott tanszerről rövid, de alapos ismertetést írni, s azt vagy a katalógusba fölvenni, vagy a tárgyhoz mellékelni sem fölösleges, sem nagy nehézségekbe ütköző dolog nem lett volna. De előttünk tanítók előtt leginkább hiány az, hogy nem volt a kiállítás nekünk szentelt csoport részében egy mintaszerűen berendezett, fölszerelés tekintetében teljesen a kor színvonalára emelt, elemi iskola. Ez lett volna pedig, amiből legtöbbet tanulhattak volna a tanítók, s okulást meríthettek volna iskolafenntartók, iskolaszéki tagok, szülők, tanügybarátok. Van elég tanterem Debrecenben, csak a a tanszereket kellett volna beszerezni osztályonként az osztott iskolába, s külön ismét egy osztatlan iskola teljes fölszerelésére. Hadd látták volna meg azt az ideális tökéletességet, amelyre törekednünk, azt a mértéket, amelyet alkalmaznunk lehet. Úgyszintén szerettük volna beszerezve és külön-külön csoportosítva látni az egyes tantárgyak tanításánál napjainkig használt és és jelenben használatos lehetőleg valamennyi tanszert rövid, alapos ismertetésükkel. Végül hiányzott — s ez már nem a rendezőségnek róható fel— Magyarország tanítói részére kedvezményes vasutijegy s legalább valami úti átalány a községek részéről. Ezek nélkül a mi 300 frtos korunkban csinálhatnak világra szóló tanszer és egyéb kiállításokat, a tanítóságra igen kevés szellemi haszon fog háramlani. Elmondtuk nézeteinket elfogulatlanul és minden gáncsolódás nélkül úgy, amint a kiállításon nyert impresszióink tollunk alá mondatoltak. Végül, mint közleményünk elején már kifejeztük, a legőszintébb elismeréssel adózunk a kiállítás rendezőségének , kivált Eötvös K. Lajos tanfelügyelő és Vántsa György kiáll, titkár uraknak. Mert, míg egyfelől nemes buzgalommal és fáradhatatlan tevékenységgel munkálkodtak a kiállítás létesítésén, addig a kiállítás nem volt minden értelmi és morális haszon nélkül, minden hibái és hiányai ellenére is. Akik a labirintszerű tömkeleg akadályain keresztül bírtak hatolni, azok sok tanulságos dologgal gazdagíthatták ismereteik tárházát. ,PÉCSI KÖZLÖNY, 1894. október 2. Hírek. Az egyházmegyéből. Az üresedésbe jött két karkápláni állomás betöltésével kapcsolatban a következő személyi változások történtek : Németh Pál fogdásáról Szigetvárra, Dujmovics Zsigmond Szegzárdról Bogdására, Razgha Lajos szegzárd-ujvárosi adminisztrátor vissza Szegzárd-belvárosba, Czernohorszky József Nádasdról Bonyhádra, Frey János újmisés Nádasdra, Pál József laskafalui adminisztrátor Mária - Kéméndre, Trinn János Mária-Kéméndről Olaszra, Heckenberger Konrád Olaszról Harkanovcira, Blazekovic István Harkanovciról Sljivosevcira küldettek segédlelkészi minőségben. A király névnapja, F. hó 4-én csütörtökön, üli az ország apostoli királyának, I. Ferenc Józsefnek, névünnepét. Ez alkalomból reggeli 9 órakor fog a székesegyházban Troll Ferenc cím. püspök, nagyprépost által az ünnepélyes szt. mise bemutattatni, melyen ősi szokás szerint az összes pécsi hatóságok képviselve lesznek. A királyné Gödöllőn. Erzsébet magy. királyné vasárnap délelőtt Miramarebe érkezett s onnan délután külön vonaton elindult Gödöllő felé, hol tegnap reggel 8 órakor robogott be a pályaudvarba a királynét hozó gőzös. A felséges asszony a tiszteletére megjelentek előtt örömét fejezte ki, hogy ismét Gödöllőn van. A királyné körülbelül négy hetet fog a gödöllői kastélyban tölteni. Kinevezés: Az igazságügy miniszter Lánghy János pécsi joggyakornokot a siklósi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Esküvő. Szombaton esküdtek örök hűséget egymásnak Balla Béla honvédhuszárszázados és Zsolnay Erzsiké, Zsolnay György kir. főügyészi helyettes leánya az ágostontéri templomban. — Kiénie Antal sombereki kántortanító oltárhoz vezette Mária-Kéménden Kerner Ádám leányát, Annát. Az esküvőn s az ezt követő lakomán a vidékről sok meghívott vendég vett részt. Kettős ünnep Bátán. Duna Székeséről írják lapunknak : Báta községben szept. 29 én kettős ünnepély folyt le. Ekkor volt Szent Mihály főangyal, a templom védszentjének napja, valamint az újonan kinevezett Sacer Sándor plébános beiktatási ünnepélye. Az installációt aggkora dacára Péchy József tolnai prépost végezte nagy lelkesedéssel, az ékesszólás kincseivel bővelkedő jeles szónoklatában mindkét ünnep magasztos voltát ecsetelve. Délben ebéd volt a plébánia lakban, melyen 24 vendég vett részt. Az uj plébános felköszöntőjében a kegyurat éltette, ki őt Bátára prezentálta, a nm. püspököt, ki őt kinevezte és az installáló tolnai prépostot. Péchy prépost ur az uj plébánosra emelte poharát, kívánva, hogy soká legyen boldog lelkipásztora a bátai jámbor hívőknek. Eskütétel. A b a y L eo, az újonnan kinevezett szegzárdi kir. törvényszéki biró, volt pécsi kir. táblai tanácsjegyző — múlt hétfőn tette le a hivatalos esküt s működését is nyomban megkezdette. Eljegyzés: Fritsch Manó, a budapesti Mária Terézia gyalogezred főhadnagya, eljegyezte Suha Stefánia kisasszonyt, Suha J Rezső erdőmester leányát.