Pécsi Közlöny, 1894. november (2. évfolyam, 124-136. szám)
1894-11-01 / 124. szám
k nemcsak föl fogják karolni a pécs-drá- , vai vasút ügyét, de sőt azt egészen hatalmukba fogják keríteni. A városínak oly vitális érdekei fűződnek e vas súthoz, hogy azt ismeretlen, vagy ideigén kezelt hatáskörének kitenni nem szabad. Ha e vasút kiépül, akkor fog csak Pécs régi hivatásának megfelelhetni. Akkor nemcsak végvára lesz a magyarságnak, de egy uj metropolisza is, melyből a magyar ipar és kultúra hóditó hadjárásra fog indulni és — győzni fog. k. Politikai hírek. — A képviselőház keddi ülésén Lukács kereskedelmi miniszter benyujtotta a magyar folyam- és ten-gerhajózási részvénytársaság alakításáról és állami segé lyezéséről szóló törvényjavaslatot. Az egész csak két frontból áll, melyek az államkincstár, másrészről a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság közt kötött szerződés törvénybe iktatását rendelik el. Ennek megtörténtével a magyar ált. hitelbank és a magyar leszámítoló és pénzváltóbank azonnal megalakítják a részvénytársaságot. Az alaptőke tíz millió forint tényleg befizetett tőke lesz , a társaság székhelye Budapest, ügykezellési nyelve a magyar. Az uj hajózási társa-ság, mely az eddigi osztrák D. G. T.-nak konkurrenciát fog csinálni, a keresk. m. kir. miniszter fennhatósága és felügyelete alatt álland, ki ezen jogát egy miniszteri biztos által gyakorolja. Vannak szabad járatok a Duna és mellékfolyói- nak egész mentén, és kötelezett járatok, melyek ugyan nem igen fizetik ki magukat, de a melyek az ország forgalmi és kiviteli érdekei szempontjából szüksé- gesek. Az utóbbi járatok rendes fentartá- I sáért a társaság évi 400.000 frt. államfe- ] — A székesfehérvári kát. nagygyűlés kétszázas előkészítő bizottsága ] vasárnap gyűlést tartott. A nagygyűlést nov. 18-án tartják a polgári lövölde helyiségé- ben. Elnökökké : Zichy Nándor, Esz-terházy Miklós Móric és Girály Antal grófokat, alelnökökké: ifj. Zichy János grófot, Szögyény-Marich Gézát, Kég Györgyöt, Meszlényi Benedeket, Major Ferenc drt és id. Almássy Ferencet választották meg. A nagygyűlés formai kivitelének módozatait szintén az előkészítő bizottság állapítja meg, mely e célból végrehajtó bizottsággá alakult s kiegészítette magát az elnökség összes tagjaival. Ezetek életgyökerét, a fiatalságot támadja meg s elvonva tőle a hit és erkölcs élet- talaját, odadobja a szenvedélyek s élvezetek pezsgő hullámai közé, melyekkel megküzdeni nem tud. Elvész, elpusztul. A nemzet géniusza szárnyaszegetten keserű könyeket hullat a nemzet e nagy temetője ■felett. De igaz-e, hogy fiatalságunk megöregedett, hogy nagyrészt hitetlen s erkölcstelen ? Vegyünk a kezünkbe újságlapokat s lépten-nyomon fogunk találkozni gyermek - öngyilkosokkal, kiket a szerelem, jobban mondva a fantázia rémképei üldöznek a halálba. Sietünk élni s élvezni s ez az ideges sietés megnehezíti a létért való küzdelmet s a pompába s fényűzésbe űzi az embert, s hogy ezt elérhesse, kész feláldozni ifjú kedélyét, elveszteni fiatalsága ragyogó zománcát s húsz éves korában blazirt, spleenes öreg, kire az élet vonzóerőt már nem gyakorol. A testet s lelket edző játékokat részint nem ismerik, részint nem kedvelik, hanem ezek helyett a felnőttek szokásait utánozzák, olyannyira, hogy valódi csoda az igazi s romlatlan gyermek s ifjú kedély. Ne resteljük a fáradságot s járjuk be egy nagyobb városnak néhány utcáit s keressük fel néhány mulató helyeit. Utunk egy képes kirakat előtt vezet el. Már messziről látható a nagy tolongás, amint az aranyos fiatalság mohó türelmetlenséggel csak úgy falja a fotográfiákat, mely dekollerált cirkusz- s ballethölgyeket ábrázol. Amit a szemérmetlen művészfantázia a vad szenvedélyek felkorbácsolására s az érzékeket izgató női testek minél hatásosabb s minél frivolabb szituációkban való festésére csak kigondolhat, azt mind itt találjuk kiállítva, a művelődés századának s az erkölcsök nagyobb dicsőségére. A célzat félre nem érthető: az érzékiség izgatásával kicsapongásokba űzni a fiatalságot. S szívünk összeszorul, ha fiaink s leányaink érdekében azt halljuk, hogy törvényes uton eddig intézkedések nem történtek ezen erkölcstelen üzelmek meggátlására. Törvény nem intézkedik és a társadalom narkotikus álmát aluszsza. És színházaink? Nézzünk meg bármely modern darabot. Nemcsak a ballet, de az énekesnők is nem ritkán oly hálószerű, áttetsző ruhának csúfolt öltözékben jelennek meg a színen, hogy méltó felháborodásunkban oda szeretnénk kiáltani: rántsd le magadról, szemérmetlen, ezt a takarót is, erősebb mértékben úgy sem prostituálhatod magad. És mi elviszszük oda gyermekeinket, hogy a szemek kívánságában gyönyörködjenek. De miért ne ? Mi okból vonnánk meg tőlük ezt az élvezetet, hisz fiatal, hadd élvezzen. De keressük fel a könnyebb múzsát, az operettet, a vígjátékot, itt talán vigasztalóbb állapotokkal találkozunk. Hiú ábránd. Hallunk oly kuplékat, melyek arcunkba kergetik a vért s élvhajhászó, léha gavallérok s félvilági hölgyek közös akarattal arcon csapják az erkölcsöket. Kár is emliteni, mily hatással vannak mindezek a fiatalság élénk képzelődésére s fogékony lelkületűre. S milyen olvasmányokat adunk a fiatalság kezébe ? Ezek legnagyobb észt materialisztikus s realisztikus irányuak. Pécsi Közlöny 1894. november 1. mélyben részesül. Ilyen járatok pl. a pozsony- passau-regensburgi, a vukovár-újvidéki, zimony-belgrádi, orsova-galaci, bajnapatini és csongrád szegedi stb. A díjszabás miniszteri jóváhagyásnak van alávetve. Ezen szerződés 20 évi időtartamra köttetik, de a kormánynak joga van a magyar hajózási társaság üzletét, illetve magát a vállalatot az első 7 év leforgása után beváltani, vagyis államosítani. Iratok érdekében, addig a magyar hadsereg és a nemzetiségi kérdésben gyáva volt. Ilyen gyávaságot mutatott az erdélyi oláhokkal szemben is, mely kényes kérdésben egy kudarcot vallott miniszteri expedíción kívül egyebet nem képes felmutatni. A beszámoló képviselői zajosan megéljenezték, este pedig nagy lakomát rendeztek tiszteletére. Vidéki levelezés. Beszélgessünk! (Vidéki levél.) Soraim elsősorban egyházmegyénk papjaihoz, s főleg azon plébániák lelkészeihez szólnak, a kiknek gondozására német ajkú hívek bízvak. A ki ismeri a Budapesten megjelenő »Magyar Néplapot«, bizonyára már többször nyilatkozott így : »miért nem jelenik meg e lap német nyelven is, hogy híveim között is terjeszthetném!« Hogy megjelenjék, — irta a napokban Lepsényi Miklós maga, — arra csak 5250 frt. és kellő számú előfizetők gyűjtése szükséges! Rajta főtisztelendő oltártársak, lépjünk sorompóba e lap megjelenése érdekében. A felső vidéken már megindult a tótság számára a »Krestán« , legyünk rajta, hogy német ajkú honfitársaink s híveink számára is mielőbb meginduljon a »Der Christ«, mint azt Rakovszky István úr nevezi, aki egyúttal ez újság ügyében legszívesebben szolgál útbaigazítással. Részemről szívesen látnám a mozgalom élén Streicher J., Schultz Károly, Streicher P., Walter J., Eberling Mesperes, Obadich F. stb. plébános urakat a mi egyházmegyénkből, hogy a »Der Christ« létesítésével üdvös s egészséges szellemi táplálék jusson a mi németjeinknek is. Másodszor. Kevés pénzen aligha juttathat valaki is népének szebb olvasmányt, mint a »St. Gerardus Blatt«-ot. Három korona az ára és vasárnap délben kapjuk meg, — s igy vele a vasárnap délutánt igen szépen eltölthetjük ; csak egyszer kell e lapot olvasnunk s már is kedvencünk lesz, — s hasznát illetőleg merem Goffinével összehasonlítani. Harmadszor. Az év vége közeledik. Mindenki kalendáriumról gondoskodik. Igen szép és hasznos olvasmányokat hoz a győri kar-Bartók Lajos, hírneves író, vasár-nap tartotta képviselői beszámolóját Kecskkeméten. Előadta, hogy a kormány az egy úházpolitika előtérbe való tolásával sutba dobott minden igazán nemzeti kérdést és megzavarta polgár és polgár közt az egyetértést. Szónok és elvtársai nem hittek a kormány jóhiszeműségében, amely csak a fölerőszakolt egyházpolitikában mutatta be szabadelvűségét, másutt pedig űzte, folytatta erkölcstelen üzelmeit, kérdésessé téve még a vallás áldásos szükségét is. Különösen kárhoztatta azt, hogy amíg a kormány minden képzelhető erőszakot fölhasznált az egyházpolitikai javaslt