Pécsi Közlöny, 1895. április (3. évfolyam, 38-49. szám)

1895-04-02 / 38. szám

III. évfolyam. Pécs, 1895. április 2. 38. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ...............3 frt. j; . Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. A mindenható állam. (K. Ö) A liberális kormányok jó- j voltából a nemzet az elszegényedéssel és nyomorral küzd. Kidöntötték a tár­sadalmi szervezet alól az állami rend egyik oszlopát: az anyagi erőt, hogy annál könnyebben bánhassanak el az állam másik oszlopával: a vallással, mely az erkölcsi rendet képviseli. Meg­szűnt a jólét, beállt az anyagi függés s az ország hanyatlik. A dolgok ezen i megdöbbentő állapota még maszkíroz- ; ható egy ideig, a tengődő népből talán j még kipréselhető valami, de hogy az | inaugurált gazdálkodási politika folyta- ! tása állami kridát jelent, az kétségtelen. ! A liberálizmus, miután a nemzetet | az anyagi jólétből kivetkőztette, még i pedig következetesen azon rendszer tör- { vényei szerint, melynek szolgálatába szegődött s meljr az állami mindenható­ságot statuálja, sürgősebb feladatot nem ismert, mint az állami rend magasabb tekintélyének, a vallásnak elkobzását. Uj államelméletet szentesített s ennek neve : a mindenható állam. Valamint I a hatalom nem a jog, úgy a hatalom összpontositása az állam szolgálatában, és annak önkényes kezelése sohasem jelentheti annak a jogrendszernek szen­tesítését, mely elméletéből az erkölcsi rend tekintélyét törli. Nevetséges daj- kálkodás, ha az állam a polgár életé­nek minden mozzanatába, születésétől kezdve egész a sírig beleavatkozik. A főrendiházban legutóbb ért érzé­keny vereség észretériti-e a mindenható államot s az ezen rendszert képviselő Bánffy-kormányt ? Nem hiszszük. Elke- l seredetten fogja folytatni eljárását : erő­szakkal keresztül vinni az egyházpoli­tikai hátralékos törvényjavaslatokat, te­hát folytatásával annak a „jusztament“ politikának, melynek az ország legutóbb baját köszönheti; vagy, ha ez célhoz nem vezetne, esetleg uj választások- | hoz folyamodik. Ezen eshetőséggel szemben a kö­vetkezőket kell megszívlelnünk. A néppárt, tehát az a párt, mely- » tői egyedül várhatjuk ügyünk jobbra- j fordultát, bármennyire is szeretnők hinni, . egy most megejtendő általános képvi- { selőválasztásnál, figyelembe véve a kor- i mány erőszakosságát s a többi pártok i ellenséges indulatát irányában, aligha ! győzedelmeskedhetnék oly arányban, j hogy kellő befolyást biztosíthatna ma- j gának a törvényhozásban. Szervezke- 1 désében, bármily nagy visszhangot kel­tett is az országban, még a kezdet nehézségeivel küzd. Vannak megyék, hol a munka még meg sem indult. Mi az oka ennek a lanyhaságnak ? A szabad- elvüség szándékai nyilvánvalók : eltö­rölni Istent s vallást, mely vétót mond minden gonosz cselekedeteinek. Mire városunk még ? A néppárt programmja világos : visszaszerezni és biztosítani a vallásnak s kát. egyháznak Isten adta jogait és biztosítani a magyar nép földi boldogulását e hazában. Rajtunk áll az igaz ügyet diadalra juttatni. Mert a néppárt csak úgy felelhet meg feladatá­nak, ha mindjárt az első általános kép­viselőválasztásból oly számmal kerül a törvényhozásba, hogy akaratának nyo- matékot tudjon adni. Erre szükség is van. Az ateisztikus szellemmel, ha ezt a törvényhozásból kiirtani akarja, csak egy erős vallásos érzelmű férfiakból álló ellenzék veheti fel sikeresen a harcot, különben csupán meddő és tiltakozó politikát folytathat. A térfoglalás még nem győzelem, mi pedig győzni óhajtunk. Sokat irtunk már a néppártról s fejtegettük annak szükséges voltát. Hagyjuk most már az elmélétet s lép­jünk a gyakorlat terére. Hadd lássunk A „Pécsi Közlöny“ tárcája. ÉletíÓladat és életörömök. KONFERENCIA. (Felolvast a 1895. március hó 24-én a pécsi kato­likus körben Kozáry Gyula.) II. Mikor az egyház hatnvazó szerdán hamut hint fejünkre, létünk múlandóságára és a halál szomorú és vigasztaló tragiku­mára emlékeztet s a bünbánat igéit hir­deti, egyúttal ama józan oekonomiának törvényeit is kodifikálta, mely ismeretlen a modern ember előtt, ki csak mulatni, szórakozni, a nyilvánosságnak élni kiván szünös-szüntelen. Hóbortnak tartja a ma­gába mélyedést és hazugságnak bélyegezi a társadalom lényeges berendezését, ma­gát az otthont is. (Sudermann, Strindberg, Hauptmann, Baudelaire.) A modern ember kétféle énnel, ket­tős lelkiismerettel (dédoublement de la conscience) sétál az élet utjain. E kettős én: a hivatalos és a magán lelkiösmeret. A fórumon, a bureauban, a jourokon, a turfon, a páholyban, a táncteremben és az aszfalton a hivatalos lelkiösmeret sze­rint él. Van azonban egy másik énje; ez lelldösmeretes, tudja, mi a jó és he­lyesli is. A megélhetésért, a főnökük ke­gyeiért, a társaságok mosolyáért, a párt- politika kedvéért hazugságra, látszatra rendezi be az életet. Minden csak látszat és hazugság, semmi valóság. Türjük a ha­zugságot, mert élni segít! Ez Zolának a a jelszava, ez Echageraynak az alapgon­dolata. Mintha ennek a bizonyítása le­begne éjszak zord fiainak: Ibsennek és Strindbergnek szemei előtt, mikor a ha­zug társadalom árjában elbukó hőseiket rajzolják ! Ez a modern kettős énü embe­reknek ’S az alapelve, mely szabályozza, illetve elvtelen alkalmazkodásra tanítja őket conduitjükben. Miként a sziklák fölött nyíló örvé­nyek elbukással és megsemmisüléssel fe­nyegetik a merész turistát: úgy mered e kettős életű, kétéltű, hüllő-embereknek lá­bainál is a tátongó örvény. A nyilvánosság embere csititgatja, elhallgattatja és végre elnyomja a becsületes lelkiismeretesség szózatát, a tisztességes magán-embert . . . Ott ólálkodik nyomában a férfias önérzet- lenség, opportunizmus és a lelkiösmeret- ienség tátongó örvénye . . . Abyssus abys- sum invocat . . . Kerülik az otthont, mert nem érzik jól magukat otthon. Ha van is családjuk, nincs családi szentélyük, hol a szeretet oltárán áldozhatnának. Minden egyes pil­lanatukat lefoglalják a hivatal és a nyil­vánosság : a színházak, kávéházak, klubbok orfeumok, aszfalt, turf és sport. Nem képesek az emberek önma­gukba mélyedni, csak szórakozást keres­nek. A lázangó római nép vágya járja át a sziveket, ez uralkodik egyedül a modern emberek érzelmei fölött; panem et cir- censes ! És mégis unatkoznak. Sok a ké­nyelem, a szórakozás, az élvezet, a nyil­vános élet . . . , de üres, unalmas az ott­hon, hideg a fészek és a nászágy, hol nem­sokára boldog bölcsők sem fognak ringani. A Don Ricardók seregestül járnak az utcán. Mulatságot és szórakozást hajszol­nak és unatkoznak az emberek. Boldogta­lanok. Symptomatikus jelentősége van Schoppenhauer eme szavainak: az embe-

Next

/
Thumbnails
Contents