Pécsi Közlöny, 1895. június (3. évfolyam, 63-74. szám)

1895-06-02 / 63. szám

2 Pécsi Közlöny“ 1895. junius 2. lemért fohászkodunk mi is a szt. Lélek Istenhez, a költő Mindszenty szavaival : „Engedd : hiv őrei legyünk Az ősi szentegyháznak, Melyre csalhatlan szemeid Örök fénynyel vigyáznak. S szivünk legyen mindenker a Polgári hűség temploma. Ó szállj le ránk, 6 légy velünk, Vezérünk, Istenünk,“ — A bécsi községtanács fel­oszlatása. Csütörtökön az alsó-ausztriai helytartótanács feloszlatta a bécsi község­tanácsot. Ezzel együtt véget ért a jelenlegi alpolgármester és a városi tanácsosok hi­vataloskodása. Az uj választások megejté- sével és a község ügyeinek vezetésével Friebeisz János dr. kerületi főnököt bízták meg. Friebeisz dr. mellé egy 15 tagú taná­csot adtak, melynek 7 tagja a liberális, 7 az antiszemita párthoz tartozik és egy pártonkivüli. A feloszlatás hire nagyon de­primálta a liberális pártot, mig az anti­szemiták ujjonganak örömükben, mert re­mélik, hogy az uj választásokból ők kerül­nek ki győztesen. Polgári házasodás és anya- könyvelés. A magyar kormány nyakra-főre dol­gozik most, hogy f. évi okt. 1-ére életbe léptesse a törvénynyé vált egyházpolitikai reformokat. Szlehló Kornél kiváló jogtudóst, aki tekintély a házassági jog terén, kiküldte a kormány Németországba tapasztalatokat gyűjteni. Sztehló ment, látott és jelentést készített, mely »Tanulmányok az anya­könyvi ügy terén« cim alatt, a napokban hagyta el a sajtót. Minthogy a tanulmányút államköltségen történt, annak eredményét nemcsak a miniszter uraknak, hanem ne­künk is jogunk van megtudni s azért néhány érdekes részletePideiktatunk belőle. Előre csak annyit jegyzünk meg, hogy a kiküldött természetesen hive a kormány­| nak és az egyházpolitikai reformnak is. | | Sztehló könyvében ezeket olvassuk: »Berlinben az anyakönyvek kezelése rendkívül pontos, külcsín tekintetében is megfelelő, dacára annak előfordulnak sza­bálytalanságok és oly kiigazítások, amelye­ket a törvény meg nem enged. Sok kiiga­zítást láttam a lap szélén is, amely a felek által nem volt aláírva, és midőn az anyakönyvvezetöt emiatt megkérdeztem, azt mondta, hogy ez náluk igy szokásos, i Az anyakönyvi hivatal Berlinben a városnak rengeteg pénzbe kerül. A város fizeti az anyakönyvvezetőket, a helyette­seket. a személyzetet, adja a lakást, fűtést, világítást és a nyomtatványokat, az anya- j könyvi és kivonati blanketták kivételével. ; — Egy anyakönyvvezetőnek évi fizetése 4000—4500 márka, a helyettesé 3000—3900 I márka. Az Írnokok 100—160 márka havi l fizetést kapnak. Az összes kiadás kitett | 1893-ban 275,160 márkát. Ebből megtérült \ dijakban 24,660 márka, a városnak tehát 1893-ban belekerült az anyakönyv 250,500 i márkába. 1894-ben a kiadás volt 275.960 márka, a bevétel 24.660, a többlet kiadás tehát 251,300 márka. A kihirdetésre jelentkezőkkel jegyző­könyv lesz felvéve. Az anyakönyvvezető, aki jelenlétemben ilyen hirdetési jegyző­könyvet felvett, igen röviden végzett .... Okiratokat kívánt és a felek (a vőle- ; gény katona volt), el is voltak látva a j szükségesekkel. Azután felkelt és ünnepé- j lyes hangon az előtte folyton álló felektől, : először a vőlegénytől, azután a menyasz- | szonytól megkérdezte, vájjon komoly és ! szabad akaratból kifolyó szándékuk-e egy- I mással a házasságot megkötni és miután I igenlőleg válaszoltak, aláíratta velük a jegyzőkönyvet ( Feltűnt nekem, hogy a katonai ható- , ság nyomtatott űrlapjában a házassági en- : gedély ahoz a feltételhez van kötve, hogy j a katona a polgári házasságkötés után, a | I házasságot egyházilag is megkötni tartozik ! i A fő- és székvárosban a házasságkö- | tést is igen sablonszerűig és közönséges polgári szerződéskötés módjára kezelik. Az anyakönyvvezetőknek Poroszországban meg lett tiltva alkalmi beszédeket tartani és midőn ennek oka iránt a casszeli főkor­mányzót megkérdeztem, azt hozta fel: a kormány azáltal, hogy a polgári házasság- kötést a legegyszerűbb szerződési formába szorítja, azt akarja elérni, hogy a nép ne gondolja, hogy már most az egyházi eske- tés feleslegessé vált. Azt a tudatot akarja a népben megérlelni, hogy a polgári házas­ságkötés az állami közeg előtt voltaképen csak az állami rend érdekében megkívánt j oly cselekvény, mely által a házasság jogi­lag létrejön ugyan, de ennek vallási és etikai jellege nem lévén, a felek, akik ezt keresik a házasságkötésben, már ezen pol­gári aktus egyszerű jogügyleti természete által is a lelkész előtti utólagos házasság- kötésre utaltassanak. A házasságkötésnél rendesen csak két 1 tanú van jelen, néha eljönnek a szülők is. A megjelentek és anyakönyvvezető az asz­tal körül foglalnak helyet, a jegyesek az anyakönyvvezetővel szemközt. Az anya­könyvvezető ezután kérdi a megjelent ta­nuk nevét, polgári állását és lakását (a többi adat már a jegyzőkönyvbe be van írva) és kitölti ezen adatokat. Ezután feláll és a jelenlevők is fel- állanak, figyelmezteti őket, hogy házasság- kötés végett jelentek meg, amiért is a tör­vényben előirt formákat meg fogják tartani. Azután kérdi külön a vőlegényt és külön a menyasszonyt, hogy akar-e X. Y.-nal házasságot kötni. Az igen kijelentése után valamivel emeltebb hangon mondja : »Miután mindketten a hozzájuk inté- . ' zett kérdésre »igen«-nel feleltek, önöket a ' törvény értelmében jogszerűen egybekötött . j házasfeleknek jelentem ki.« i | Azután a felek, a tanuk és az anya­! ! könyvvezető a jegyzőkönyvet aláírják. s ama kivégeztetésre el nem ment. Né­hány héttel ezután ismét hasonló vérpadi esemény állott elő Párisban, s Mari föl­tette magában, hogy ezúttal állhatatosabb lesz. Hire futott ugyanis, hogy egy fiatal go­nosztevőt fognak nemsokára ismét halállal lakoltatni. Ede ugyan azt állította, hogy minden nemesebb érzést elfojt egy ily jelenet látása s hogy minden nő, ki ily látvány szemtanúja, mintegy erkölcsi és szellemi kivégzést visz véghez önmagán, de Mari megakarta mutatni, hogy igenis képes a reggeli órákban ily kivégzést vé­gig nézni, s este mégis tudni fog az ő érzelgős kedvesével igen jóízűen csevegni és enyelegni. Tervét azért egy szóval sem árulta el kedvesének, ki a kivégeztetés reggelén egyike volt az elsőknek a börtön komor és szűk belső terén. Mint rendesen, most is igen vegyes közönség jelent meg; itt félénk és csendes suttogás, ott szilaj tom- bolás közt folyt le az idő az elitéit meg­érkeztéig. Ezt is kihozták végre; fiatal vézna legény volt: s az egész néző sereg mély részvéttel fogadta a szerencsétlent. Egy lelkész kíséretében az emelvényre lépett; majd megjelent a hóhér és segédei, — és e percben éles sikoltásban ájultan rogyott össze egy nő a tömegben. Mari volt. A hóhér első segédjében Edéjére ismert, ki közönséges bakó öltözékben állott ott. . . . Marit hazavitték szüleihez. Este a rendes órában a finom öltö­zetű Ede szokott szelíd modorával ismét megjelent hű kedvesénél. »Vissza gyilkos !« kiáltott rá a leány az irtózat hangján . . • Ede megütközve nyúlt Mari keze után. »Hozzám ne nyúlj fertelmes! kezedet vér undokitja, engem is vérpadra akarsz hur­colni ? . . . Hát csak láss hozzá, tedd nya­kamra a kötelet . . . hiszen van neked elég köteled, azért szereztél magadnak egy nagybátyát Liverpolban egész nyakkendő­gyárral . . . hahaha ! valóban elegáns nyak­kendőket szoktál használni!. így dühön­gött Mari forrólázi rohamok között közel a megőrüléshez. Edét az elszörnyüködött szülők kiutasították a házból. Hogy miért állott most e szencsétlen pár a békebiró előtt? Azért, mert Ede azon értékes ékszereket, és gyűrűket, me­lyeket idő folytán Maritól kapott, nem akarta visszaadni, miután utált mestersé­gét folyvást tagadta. Még mindig forrón szerette a leányt, ki a legiszonyúbb un­dorral nézett reá. A törvényszék előtt, fajdalommal bár, mégis el kelle magát a kedves emléktárgyak visszaadására hatá­roznia. De még előbb egy fájdalomteljes, szenvedélyes beszédet tartott, melynek veleje ez volt: »Nem én, hanem a biró, nem is a biró, hanem a szigorú, kemény törvény a valódi hóhér.« Pernod Ede egy előkelő bourdeauxi családból származott. A szerencsétlen vi­szonyok láncolata következtében adta ma­gát amaz iszonyatos mesterségre. Mari iránti szerelme fényes pont volt sokat hányatott életében, s ez utóbbit — azt ígérte- a törvényszék előtt, — majd egy­szer lefogja irni. A békebirói tárgyalás óta Mari, ki itt a kivégeztetési jelenetet egész borzasz- tóságában újra fölelevenitette lelkében, veszélyes betegségben sinlődik. Női kíván­csiságának rövid kielégitését egész élete boldogságával fizette meg. Az összehasonlító nyelvé­«/ szetből. Sajátszerü, hogy déli és délnyugoti Európának modern nyelvei annyira sze-

Next

/
Thumbnails
Contents