Pécsi Közlöny, 1895. július (3. évfolyam, 75-87. szám)
1895-07-02 / 75. szám
III. évfolyam. Pécs, 1895. julius 2. 75. szám. PGG KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. .... ------------U---J---------------------------------------- . — - — • i M ...... Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre .... 6 frt. Negyedévre 1 írt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás '■ reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ...............3 frt. Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésben, a he. nyomda épületébe. Segédcsapatok. Az elmúlt kettős ünnepnek politikai eseménye új főnemeseknek , grófok és báróknak a kinevezése, amelyről szóló királyi kézirat a hivatalos lapnak szombati számában jelent meg. A félhivatalos kommentár arról regélt, hogy sok mágnás család halt ki a mostani évszázadban s a szabadelvű demokrata kormány a nemzetnek ezt a veszteségét akarja jóvá tenni új arisztokraták kreálásával. Mondani is fölösleges, miszerint a félhivatalos újságírók ezzel csak port hintettek a szemekbe, mert tényleg a kormány csakis azt tette, amit a Wejkerle-minisztérium eredménytelenül kísérelt meg: szaporította a szabadelvű főrendek számát, hogy ezáltal a megfeneklett két hátralevő egyházpolitikai javaslat sorsát biztosítsa. A liberalizmus gyengeségének újabb jele ezen pérság. A kormánypárt az ország közjogi alapját megtámadó szélső elemekkel köt szövetséget: az Eötvös- Kossuth-féle frakciót fogja be sorspontnak a döcögős szekere elé, míg a kormány maga mágnásokká léptet elő olyan embereket, kik az ő gyengeségén szánakozni tudnak és őt a hínárból kisegíteni készek. A cél szentesíti az eszközöket. Ez a szabadelvűek jeligéje. Legyen valaki lármás demokrata, mint Kossuth Ferenc vagy Károlyi Gábor, avagy legyen cenzusos arisztokrata, újdonsült, gróf, vagy báró — az mindegy : egy kalap alá vonja őket és szövetségre lép valamennyivel, föltéve, hogy a szabadelvű pártnak segédcsapatai lenni és az ő céljait szolgálni hajlandók. Akármiként gondolkozzék is valaki az ilyen taktika elvi értékéről, nem határoz semmit sem, mert hát a szükség törvényt ront. Ilyen szorultságban, aminőben liberálisaink ez idő szerint vannak, nem csoda, ha belekapaszkodnak mindenbe, ami mentőeszközül kínálkozik. Hogy az uralkodó megtagadta Wekerlének ezt a panaceát, ezt az „alkotmányos eszköz “-t, és inkább bukni engedte őt, még mindnyájan tudjuk , most azonban beleegyezését adta végre a főrendi kinevezéshez. Ausztriában a napokban állott be egy kényelmetlen kormányválság, mely ma sincs elintézve, hanem csak el van napolva az őszig. Bánffy ezt a kellemetlen helyzetet használta föl előterjesztésének megtételére. Két kormányválságot egy időben : a Lajtán innen egyet, túl is egyet a monarkia el nem bir ; az édes béke kedvéért pedig mi minden nem történt már a világon! A főrendiház jelen pártarányainak mesterséges megváltoztatása nélkül a kormány a zsákutcából csakugyan ki nem szabadulhatott volna. Helyzete kétségbeesett volt. De hát miért ment bele a zsákutcába ? Lehet, hogy a pérlúb által a magát leélt liberális kormányrendszer egy további terminusra prolongáltatok ismét, csakhogy injekciókkal sohá nem lehet vinni a tengődő életet. — Az üdv hadserege. A főrendiház örökös jogú tagjainak számát a megszorult kormány szaporította, hogy az így megerősített hadsereggel mehessen a jövő ősz egyházpolitikai harcába. Ez a hires pacifikáció Vigyázó Sándor és törvényes utódai a grófi méltóságot kapták ; Bohus Zsigmond és törv. utódai, Solymosy László és törvényes utódai, valamint Zeyk József és törv. utódai bárói rangra emeltettek. Az egyenlőséget hirdető szabadelvűséget tehát a mai következetes rendszer a rendi megkülönböztetésen építi föl. Mint a bibliai embernek a hajában volt az ereje, úgy a szabadelvűségnek most a pérsábban van a virtusa. Nagyra is van vele. Lapjai tőkét kovácsolnak belőle és máris visszaélnek a király nevével, hivatkozva a kinevezési tényre és az uralkodónak ebben nyilvánuló akaratára. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. — ■ ■ ■ ----------------------— | Az élet. — Láz hevében égve, forrva Mind előbbre, többre-jobbra Vágy az ember untalan. Senki sem él a jelenben, Az az ábránd van szüntelen, Hogy az üdv jövőnkben van. El se tűnt még gyermekálmunk, S már porondra, tettre vágyunk, Fényes jövőt hímezünk; S mily gyakorta férfi észszel Törhetetlen hő reménynyel Még mindig csak tervezünk. S mig magasra tör a lelkünk, Hány virágot elkerülünk, Mely virágzik idelent! Keressük a boldogságot, Kergetünk csalóka lángot, S elszalasztjuk a jelent. S annyi vágygyal, annyi tervvel Azt veszszük csak észre egyszer, Hogy egy dombhoz érkezünk, Csak akartunk, vágytunk tenni, Az eredmény ? . . . semmi, semmi, S ah, már itt van estetünk . . . Sípos István: Győri dalünnepély. Június 29. és 30. napjain folyt le Győrött a dánántúli dalosszövetség dalünnepélye, melyen a két pécsi dalegylet is képviselve volt kiküldött tagok által. A rendező - bizottság egy alkalmi fényes „Emléklap«-ot adott ki, melyből a következőket vesszük át: A DAL SZÜLETÉSE. A virág és a napsugár Szerelmesek valának, De szólni ah, egyik se mert A föld- és nap-mamának. A nap-mama, tudjuk bizony, Nagyúri büszke asszony S csak egy szegény földhöz ragadt ! ■ Virág a kis menyasszony. Ha jött a reggel, a virág Már nézett fel az égre, Miként ha esdve kérdené. Oh jössz-e végre, végre ? S a hajnal biborhintáján Szökkenve szállt eléje Fehér selyemben ragyogó Aranyos vőlegénye. S a biborhintó jött megint S elvitte éjszakára, Búsan hajtá le szép fejét Ilyenkor a kis árva. És álmodott és ébredett Könnyharmatos szemekkel, Úgy csókolgatta csepjeit A napsugár se reggel. Egyszer csak zörgött a haraszt. Súgtak-búgtak a nagy fák. A patak amit csacsogott, Madarak tovább adták. Erdők a naptól valamit Nagy féltve rejtegettek, Lehullt szirmokon mámoros Bogárkák henteregtek.