Pécsi Közlöny, 1895. július (3. évfolyam, 75-87. szám)

1895-07-02 / 75. szám

III. évfolyam. Pécs, 1895. juliua 2. 75. szám. PGG KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. .... ------------U---J---------------------------------------- . — - — • i M ...... E lőfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre .... 6 frt. Negyedévre 1 írt 50 kr. j A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái '■ reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ...............3 frt. Egyes szám ára 4 kr. ! János kereskedésben. a he. nyomda épületébe. S egédcsapatok. Az elmúlt kettős ünnepnek politikai eseménye uj főnemeseknek : grófok- és báróknak a kinevezése, a melyről szóló királyi kézirat a hivatalos lapnak szom­bati számában jelent meg. A félhivatalos kommentár arról re­gélt, hogy sok mágnás család halt ki a mostani évszázadban s a szabadelvű demokrata kormány a nemzetnek ezt a i veszteségét akarja jóvá tenni uj arisz­tokraták kreálásával. Mondani is fölösleges, miszerint a félhivatalos újságírók ezzel Gsak port ; hintettek a szemekbe, mert tényleg a j kormány csakis azt tette, amit a We- j kerle-minisztérium eredménytelenül kí­sérelt meg: szaporította a szabadelvű főrendek számát, hogy ezáltal a meg­feneklett két hátralevő egyházpolitikai javaslat sorsát biztosítsa. A liberálizmus gyengeségének újabb jele ezen pérsúb. A kormánypárt az ország közjogi alapját megtámadó szélső elemekkel köt szövetséget: az Eötvös- Kossuth-féle frákciót fogja be forspont- nak a döcögős szekere elé, mig a kor­mány maga mágnásokká léptet elő olyan embereket, kik az ő gyengeségén szá­nakozni tudnak és őt a hínárból kise­gíteni készek. A cél szentesíti az eszközöket. Ez a szabadelvűek jeligéje. Legyen valaki lármás demokrata, mint Kossuth Ferenc vagy Károlyi Gábor, avagy legyen cen- zusos arisztokrata, újdonsült, gróf, vagy báró — az mindegy : egy kalap alá vonja őket és szövetségre lép vala­mennyivel, föltéve, hogy a szabadelvű pártnak segédcsapatai lenni és az ő cél­jait szolgálni hajlandók. Akármiként gondolkozzék is valaki az ilyen taktika elvi értékéről, nem határoz semmit sem, mert hát a szükség törvényt ront. Ilyen szorultságban, aminőben liberálisaink ez idő szerint vannak, nem csoda, ha bele­kapaszkodnak mindenbe, a mi mentő­eszközül kínálkozik. Hogy az uralkodó megtagadta We- kerlének ezt a panaceát, ezt az „alkot­mányos eszköz “-t, és inkább bukni en­gedte őt, még mindnyájan tudjuk ; most azonban beleegyezését adta végre a fő­rendi kinevezéshez. Ausztriában a na­pokban állott be egy kényelmetlen kor­mányválság, mely ma sincs elintézve, hanem csak el van napolva az őszig. Bánffy ezt a kellemetlen helyzetet hasz­nálta föl előterjesztésének megtételére. Két kormányválságot egy időben : a Lajtán innen egyet, túl is egyet a monarkia el nem bir ; az édes béke kedvéért pedig mi minden nem történt már a világon! A főrendiház jelen pártarányainak mesterséges megváltoztatása nélkül a kormány a zsákutcából csakugyan ki nem szabadulhatott volna. Helyzete két­ségbeesett volt. De hát miért ment bele a zsákutcába ? Lehet, hogy a pérsúb által a magát leélt liberális kormány- rendszer egy további terminusra prolon­gáltatok ismét, csakhogy injekciókkal soká nem lehet vinni a tengődő életet. — Az üdv hadserege. A fő­rendiház örökös jogú tagjainak számát a megszorult kormány szaporította, hogy az igy megerősített hadsereggel mehes­sen a jövő ősz egyházpolitikai harcába. Ez a hires pacifikáció ! Vigyázó Sán­dor és törvényes utódai a grófi méltó­ságot kapták ; Bohus Zsigmond és törv. utódai, Solymosy László és törvényes utódai, valamint Zeyk József és törv. utódai bárói rangra emeltettek. Az egyen­lőséget hirdető szabadelvüséget tehát a mai következetes rendszer a rendi meg­különböztetésen építi föl. Mint a bibliai embernek a hajában volt az ereje, úgy a szabadelviiségnek most a pérsubban van a virtusa. Nagyra is van vele. Lapjai tőkét kovácsolnak belőle és máris visszaélnek a király nevével, hi­vatkozva a kinevezési tényre és az uralkodónak ebben nyilvánuló akaratára. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. —— ■ ■ ■ ----------------------— | A s élet. Láz hevében égve, forrva Mind előbbre, többre-jobbra Vágy az ember untalan; Senkisem él a jelenben, Az az ábránd von szüntelen, Hogy az üdv jövőnkbe’ van. El se tűnt még gyermekálmunk, S már porondra, tettre vágyunk, Fényes jövőt hímezünk; S mily gyakorta férfi-észszel Törhetetlen hő reméuynyel Még mindig csak — tervezünk. S mig magasra tör a lelkünk, Hány virágot elkerülünk, Mely virágzik idelent! Keressük a boldogságot, Kergetünk csalóka lángot, S elszalasztjuk a jelent. S annyi vágygyal, annyi tervvel Azt veszszük csak észre egyszer, Hogy egy dombhoz érkezünk; Csak akartunk, vágytunk tenni, Az eredmény ? . . . semmi, semmi, S ah, már itt van esteiünk . . . Sípos István. Győri dalünnepély. Junius 29. és 30. napjain folyt le Győrött a dánántuli dalosszövetség dal­ünnepélye, melyen a két pécsi dalegylet is képviselve volt kiküldött tagok által. A i rendező - bizottság egy alkalmi fényes >Emléklap«-ot adott ki, melyből a követ­kezőket vesszük át: j A DAL SZÜLETÉSE. j A virág és a napsugár Szerelmesek valának, De szólni ah, egyik se mert A föld- és nap-mamának. A nap-mama, tudjuk bizony, Nagyúri büszke asszony S csak egy szegény földhöz ragadt j ■ Virág a kis menyasszony. ' Ha jött a reggel, a virág Már nézett fel az égre, Miként ha esdve kérdené. Oh jössz-e végre, végre ? S a hajnal biborhintáján Szökkenve szállt eléje Fehér selyemben ragyogó Aranyos vőlegénye. S a biborhintó jött megint S elvitte éjszakára, Búsan hajtá le szép fejét Ilyenkor a kis árva. És álmodott és ébredett Könnyharmatos szemekkel, Ügy csókolgatta esepjeit A napsugár le reggel. Egyszer csak zörgött a haraszt. Súgtak-búgtak a nagy fák. A patak amit csacsogott, Madarak tovább adták. Erdők a naptól valamit Nagy féltve rejtegettek, Lehullt szirmokon mámoros Bogárkák henteregtek.

Next

/
Thumbnails
Contents