Pécsi Közlöny, 1895. december (3. évfolyam, 139-151. szám)

1895-12-01 / 139. szám

Ill. évfolyam. Pécs, 1895. vasárnap, december 1. 139. szám. ■ B POLITIKAI ÉS VEGYEST­A­RT­ALMA Megjelenik minden vasárnap, kedden és Előfizetési ár : Egész évre . . . . 6 frt. I! Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre............. 3 frt.­­| Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak: A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. LAP, csütörtökön. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a he. nyomda épületébe. Ausztriában és nálunk.­­ Jeleztük, hogy a Hohenwart-klub tagjainak jelentékeny része kilépett az eddigi pártkötelékből és néppárttá ala­kult. Tehát Ausztriában is van már néppárt, melynek programmja nagyban megegyez a mienkével. Hasonló okok hasonló eredményt­­ szoktak előidézni. A bojtorján sehol sem terem szőlőt s a liberális rendszer mindenütt válságot idéz elő. Francia­­ország, a liberalizmus szülőföldje, a korrupció mocsarában fetreng. Belgium már túladott a megutált rendszeren s az újjáépítés munkájával van elfoglalva . Németország konzervatív irányban kezd haladni. Legújabban Ausztria-Magyar­­országban mutatkoznak oly jelenségek, mintha itt is készülnének a nyűg le­rázására. Nálunk a kormánypárti lapok nagyra vannak a liberalizmussal s ak­ként írnak ezen rendszerről, mint szá­zadunk felvilágosodásának, szellemi és anyagi haladásának egyedüli biztosíté­káról. Ez a civilizált népek remény­horgonya. Csak a pártszenvedély által elhomályosult szem látja azt feketének. Nos hát az igazságtalanság vád­jának elkerülése, vagyis inkább meg­cáfolása szempontjából hivatkozunk oly tanúra, a­ki nem mint pártember, ha­nem mint szaktudós és pártatlanul gon­dolkodó férfiú mond ítéletet az uralkodó kormányrendszerről. Mario, a nemzet­­gazdaságtan tanára, röviden ekkép jel­lemzi a liberális kormányrendszer : „Szabaddá akarták tenni a munkát s a kapitalizmus igája alá vetették ; sza­baddá tették a föld népét, hanem kihúzták lába alól a földet; általános jólétet ígértek s e helyett két osztályra devalválódott a társadalom : a röghöz tapadt szűkölködők s a dúsgazdagok osztályára ; a megszüntetett céhrendszer és egyedáruság helyébe lépett a sza­badverseny.­ gátló tőke-monopólium ; örök békét hirdettek s lett belőle vég­nélküli fegyverkezés ; az állami terhek megkönnyítéséről beszéltek s az el­visel­­­hetlenségig fokozták azokat; a népek­nek ígért erkölcsi újjászületés helyett következett az erkölcsök elposványoso­­dása; szabadságot proklamáltak s lett belőle szabadságot ölő bürokratizmus. Mindannak ellenkezőjét adták, a­mit ígértek , s a liberalizmus egész tartalma nem egyéb —a szemfényvesztésnél . Ezen jellemzéshez csak azt az egyet kell még hozzáadnunk, hogy azt Schäffle, ismert nevű államtudós, fölöttébb „ eny­hének “ találja. Az egész dologban az a legkomi­­kusabb, mikor még affektálják a cso­dálkozást a fölött, hogy ilyen kormány­zat mellett elégedetlenség tud mutat­kozó a népeknél, s az ő liberális állam­bölcsességek szerint, a mutatkozó elégedetlenség és elkeseredettség csak mesterséges izgatásnak lehet kifolyása. Mintha a legegyügyűbb nép is külön figyelmeztetésre szorulna, hogy észre­­vegye gazdasági jólétének a fogyatko­zását, hogy érezze az adóteher emel­kedését s a vallási parancsok és állami törvények között tátongó ellentétet. Fényes ígéretekkel ugyan rövid időre el lehet altatni az embereket, de mikor látják, hogy hiába várnak az ígéretek teljesítésére, sőt éppen az ellenkezőjét nyerik annak, a­mi ígérve volt, akkor megszállja őket a nyugtalanság és ke­resik az utat a nyomasztó helyzetből való szabadulásra. Nagy tévedésben vannak azok, a­kik tisztán papi agitációnak tulajdonít­ják a nálunk észlelhető mozgalmat. Az igaz, hogy az egyházpolitika siettette a mozgalom kitörését, de azután ennél A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A bogárhegyesi szerkesztő. írta Városy Gyula. A bogárhegyesi kerület nagyban ké­szült nyolcvanháromban a nyolcvannegye­­diki követválasztásra. A dolgok az idő sze­­rint úgy állottak, hogy mindkét párt, a függetlenségi is meg a kormányé is támo­gatásra szorult. Egyik sem vallhatta magát a helyzet urának. Mit hoz a jövő év? E kérdés mind­két klubban nagy fejtörést okozott. A múlt választáson csak huszonöt szavazattal győzött a balpárt. E pártot most végve­szély fenyegette. A tisza­eszlári események lázas behatása alatt alakulni kezdett egy rebellis párt is, mely nemcsak a helybeli és távoli izraelita honpolgárokat, de a tiszta vizű negyvennyolcasok egy részét is elnyeléssel biztatta. A szomszédos bor­bély és a piactéri bádogos vakmerően emlegették, ha senki, ők csupa becsületből is föllépnek antiszemita programmal. Az első félévi köpölyözésnek az utóbbi ötven locsolónak az árát szánta választási cé­lokra. A kormánypárt titokban örül a sza­kadásnak, s még nagyobb titokban félt, hátha nem szakadnak szét? Mi lesz akkor? ! Annyi bizonyos, hogy mind a három párt nem győzhetett. Ezt belátták Bogár­­hegyesen is s hozzá fogtak az akcióhoz A balpártnak életre való eszméje támadt. Lapot fog indítani! A festék­es papír legalkalmasabb arra, hogy elveket és meggyőződést terjeszszen, közvéleményt alkosson. Délelőtt tekintélyes deputáció lépett szobámba. A függetlenségiek négy kori­feusa volt. Vezetőjük egy öreg ügy­véd, Sándor bácsi, egy kisebb földbirtokos, a sarki kereskedő és egy jóképű iparos Az ügyvéd előadta jövetetök cé­ját mely abban sarkallott, hogy a megindi­­tandó lapnak fogadjam el a szerkesztéset. Véleményük szerint én volnék erre a leg­alkalmasabb ember az egész városban. Cikkeimet mindenkor élvezettel olva­sák, s a szomszéd megye „Igazság Kürtjének” irodalmi színvonala azóta emelkedett, mi­óta én írok bele. Tollam közkedveltségű, éles és még­sem goromba, eszméim újak és meglepők, politikai múltam és irányom ismeretes. Szóval : Bogárhegyesen és vidé­kén én vagyok egyedül a sikerrel használ­ható ízó, ki a bomladozó párt szénáját rendbe hozhatja. — Politikai lapot óhajtanak az urak ? — kérdem Természetesen. — Én szépiró vagyok. — Legyen tehát politikai és szép­­irodalmi. Biztosítékra van-e tizezer forint­juk ? nekem tizezer krajcárom sincs. Kérdésemre Sándor bácsi átadta a vezérszerepet a jóképű iparosnak. A keres­kedő ezalatt zsebbelijét kereste, a föld­birtokos pedig az időjárást nézte az abla­kon át. A vez­érszerephez jutott jóképű iparos hallgatott. Biztosíték nélkül nem kezdhetünk semmit, ismétlem

Next