Pécsi Közlöny, 1896. április (4. évfolyam, 47. szám)

1896-04-28 /47. szám

2 csakis legrosszabb oldalát mutatja be : az egyházi vagyon elkobzásának eszméjét. Mintha a katolikus alapok nem a vallás céljaira lennének rendelve s mintha a kormány rá­tehetné kezét arra, mit a ki­rályok az egyháznak vallási és iskolai cé­lokra adtak. Pedig a kultuszminiszter maga kijelentette, hogy a kormány az egyházi vagyon államosítására nem gondol. Ily körülmények közt használta vádlott azokat a szavakat, a­melyek kemények bár, de amit egyrészt álláspontjának védelmére , másrészt a nép oktatására írt, mi fe­lett kritikát gyakorolt, az igaz volt. Igaz volt az is, mikor azt írta, hogy panaszos »hazudott«. Mert a néppel el akarta hi­tetni, hogy a polg. anyakönyvvezetés in­gyen fog történni, érte nem kell fizetni, holott éppen az egyházi férfiak vezették eddig ingyen az anyakönyveket, míg az állami anyakönyvvezetők rendes fizetést húznak ezen működések után. A kivona­tokra eddig díjtételek voltak megállapítva, de most is pénzbe kerülnek s a bélyeg­illeték is változatlan. A valóságnak meg nem felelő beszédnek nem lehetett hát más célja, mint hogy a nép jóltevőjének tüntesse föl magát a panaszos és a népet félrevezetve, a tiszteletet, melylyel ez eddig lelkészét környezte, a maga javára harácsolja el.­­ Miután pedig a sajtó­­szabadságnak lényege abban áll, hogy mindent szabad írni, ami igaz, nincs joga panaszosnak elégtételt kérni; ha ő érzé­keny a keményebb kifejezések iránt, ne provokálja maga ellen a kritikát. A »Ma­gyar Néplap« a kevésbé intelligens em­bereknek van szánva, ezek pedig csak a magyarán kimondott szóból értenek. A vádlott ezek után büntetésre nem méltó. Ha a polgári szabadságok legnagyobbikát, a gondolatnak sajtó útján szabad közlését korlátozni akarnók, önmagunkat vernék bilincsekbe, pedig magyar ember mindent inkább, csak rabigát nem tűr. Az esküdtszék vádlottat 2 rendbeli rá­galmazás és egy rendbeli becsületsértés vádja alól felmentette, és egy becsület­sértési tényben találta vétkesnek, mi ellen az elitélt semmiségi panaszt jelentett be. Lapunk tulajdonosa : Rézbányay János, pá­pai kamarás által letett 200 frt. biztosíték ellenében az elitélt szabad lábon maradt. — HÍREK. Pécs, 1896. április 28. Kinevezés. Angyal Pál pécsi kir. törvényszéki bírót ő felsége a király a pécsi kir. Ítélőtáblához kinevezte táblai bíróvá. Zár eg­y ülés. A hely­beli róm. kat. főgimnázium önképzőköre e hó 26-án tar­totta meg évzáró gyűlését. A szép számú vendégek növelték az ünnepi diszbe öltö­zött ifjak örömét. Ott voltak : Vajda Ödön zirci apát, Szuly János ügyvéd és neje, Cvetkovicsné, Surányi Alajos, a tanári kar, a jogász ifjúság közül sokan stb. A gyűlést az ifjúsági énekkar nyitotta meg a «Király­dal» szabatos eléneklésével, majd Zalai Mihály, a kör elnöke, mondotta el meg­nyitó beszédét, megemlékezvén a nemzeti irodalom tanulmányozásának anyagi és erkölcsi hasznáról. Utána Dunst Károly VIII. o. t. titkári jelentése következett, aztán Hovorka József Vili. o. t. pénztáros számolt be a vagyoni állapotról. A Bitter Illés énektanár szakszerű vezetése alatt álló kar erre a »sírvavigadó» kuruc dalok­ból énekelt néhányat. — A szavalok sorát Fischer Béla VIIi. o. t. nyitotta meg, Arany »Leteszem a lantot» c. költeményé­nek elszavalásával; követté­k Rihmer Osz­kár V. o. t., ki Endrődy »Leborulsz a sírra» művét szavalta ; Féder Károly VII. o. t. »Egy gondolat bánt engemet» rap­szódiát adta elő, Mittinger V. o. t. „Meliton és anyját“ szavalta Mindszentytől. Szaly Aladár Ábrányi Emil »Magyar nyelv» c. költeményét, gyönyörű hanghordozással szavalta el ; végezetül Járányi János V. o. t. szavalta el »Levél egy kibujdosott barátom után» verset Tompától A pályá­zatok eredményét hirdette ki eztán az elnök s az igazgató, mire Vaszary Lajos egyesületi alelnök búcsúszava hangzott el. Az ünnepséget a dalárda a »Toborzó» el­­éneklésével végezte be. A mohácsi emlékmű költségeire a pécsi ft. káptalan tagjai Szeifritz István őrkanonok idén száz forintot adományoztak. Állami munkaközvetítés. A keres­kedelmi minisztérium az állami munkaköz­vetítést akarja nálunk meghonosítani, és pedig egyelőre Budapesten. A minisztérium a hatósági munkaközvetítés különböző módjait még a múlt évben tanulmányoz­­tatta az állami iparfelügyelőséggel s ennek jelentése alapján tervet dolgoztatott ki egy központi munkaközvetítő intézet létesítésére. A terv szerint a közvetítés végrehajtója a postaintézmény volna és pedig oly for­mában, hogy a munkaadók az üresedésben levő állásokat, a munkakeresők pedig ne­veiket és lakáscímüket ingyen kapható és portamentes blankettákon a postahivatal tudtára adnák, a­mely aztán a­­címeket jegyzékbe foglalná s kinyomtatná, és az üresedésben levő állások jegyzékét a mun­kakeresőknek, a munkakeresők jegyzékét a munkaadóknak naponkint kézbesíttetné. Mindez az eljárás díjtalanul történnék. Az ily alapon kidolgozott javaslat most a bu­dapesti postaigazgatóságnál van, a­mely legközelebb felterjeszti véleményét a mi­nisztériumhoz. Névmagyarosítás: Gruber Izidor siklósi illetőségű Pécsett állomásozó 8. honv. huszár­ezredbeli törzsőrmester vala­mint Juliska és Ilonka gyermekei vezeték­nevének „Gulyás“-ra, Plemmer Ferenc nagykanizsai illetőségű, ugyanazon ezred­­beli szakaszvezető keresztnevének „Vára­­di“-ra, és Klézl István szegzárdi illetősé­gű, ugyanazon ezredbeli őrmester veze­téknevének „Szigetváriéra való átváltoz­tatását a belügyminiszter megengedte. A „Pécsi Bicycle Club“ alapsza­bályait a belügyminiszter jóváhagyta. Az új club végleges megalakítása céljából összehívja az elnökség az első rendes köz­gyűlést, mely folyó hó 30-án esti fél 8 órakor tartatik meg a »Vadember» szálloda első emeleti 22. számú termében. Napirend : 1. A választmány jelentése. 2. Az uj vá­lasztmány választása. 3. Indítványok. A közgyűlés után társas estebéd étlap sze­rint az étteremben. Tauszig úr. A bécsi antiszemiták magyarellenes érzelmeiről sokat olvasunk most bizonyos újságokban, ellenben Ma­gyarországnak legveszedelmesebb bécsi el­lenségéről , Tauszig úrról, az osztrák földhi­telintézet vezérigazgatójáról nem szól a kró­nika. Ezen firma ellen annak idején Baross és Wekerle miniszterek nyíltan fölléptek s óva intették a Rothschild-csoportot, hogy a jövőre, ha üzleteket akar Magyar­­országgal kötni, Tauszigot hagyja otthon. A héten megint szóba hozták a magyar képviselőházban ezt az urat. S­ime Tau­szig a „Pester-Lloyd“-ban nyilatkozatot tesz közzé, melyben a magyarok iránti rokonszenvét azzal akarja demonstrálni, hogy a vezetése alatt levő osztrák föld­hitelintézet Budapestnek talán sohasem adott annyi kölcsönt, mint a legutóbbi években. Ez nyilatkozatával kívánja lecá­­folni az igazságot, holott a magyar kormány­férfiak elvégre még­sem vakok teljesen. A tény, hogy kölcsönöket ad magyarok­nak, nem mossa tisztára a kezét, csak azt bizonyítja, hogy a Magyarországon szer­zett haszonból fizeti az intézet zsíros osz­talékait, amely körülmény kétszeresen súlyosbítja Tauszig tetteit. Hasznot venni mindenünnen, egy országon meggazdagodni s hitelét — élelmes spekulációból — alá­ásni, hogy a hitelező konkurrenseket elri­­aszsza : e vád megcáfolására nem alkalmas az érintett nyilatkozat. Megbomlott egybekelés. Makos­­hetyei Hetyey Géza fővárosi postatiszt el­jegyezte Szegzárdon Edl József tekintélyes mérnök leányát, Kreszcence urhölgyet. Úgy a polgári, mint az egyházi egybekelésre ápril hó 20-ik napja lett kitűzve. A vele-­­­gény és menyasszony szűkebb körű nász­­kisérettel a polgári anyakönyvvezető elé mentek, — az anyakönyvvezető az iratok áttekintése után az előírt kérdéseket in­tézte a házasulandó felekhez, s mindkét fél egybekelésükhöz a beegyező nyilatko­zatokat megtette. Míg az anyakönyvve­zető az írásbeli teendők végzésével foglal­kozott — a menyasszony apja mellé ment­­ és figyelmeztette, hogy az anyakönyvve­­­­zető vőlegényét Feigl Gézának is nevezte. Az apa erre az anyakönyvvezetőhöz for­dult, ki az iratok adatai után mondotta el, hogy Makoshetyei Hetyet igazabban Feigl Géza nőül veszi stb. Az apa maga is betekintette a vőlegény születési bizony­latát, melyben a vőlegény — anyja veze­téknevéről — Feigl Gézának van beírva, a »Jegyzet« rovatban azonban azon meg­jegyzés van bejegyezve, hogy Makoshetyei­­ Hetyey N. a fiút természetes gyermekének­­ ismeri el és örökbe fogadja Most a jegy­zőkönyv aláírása következett, az aláírást a menyasszony megtagadta, kijelentvén, hogy a vőlegénynek nejévé nem lesz. Az egybekelés ily megbomlása után a menyasz­­szony apjával s násznagyával, a vőlegény pedig, elvetvén a kezében tartott menyasz­­szonyi virágcsokrot, szintén násznagyával eltávoztak. — A török szarvas. A bécsi Neue­­ Freie Presse valamennyi zsidó újság közül „Pécsi Közlöny 1896. április 28.

Next