Pécsi Közlöny, 1896. április (4. évfolyam, 47. szám)
1896-04-28 /47. szám
2 csakis legrosszabb oldalát mutatja be : az egyházi vagyon elkobzásának eszméjét. Mintha a katolikus alapok nem a vallás céljaira lennének rendelve s mintha a kormány rátehetné kezét arra, mit a királyok az egyháznak vallási és iskolai célokra adtak. Pedig a kultuszminiszter maga kijelentette, hogy a kormány az egyházi vagyon államosítására nem gondol. Ily körülmények közt használta vádlott azokat a szavakat, amelyek kemények bár, de amit egyrészt álláspontjának védelmére , másrészt a nép oktatására írt, mi felett kritikát gyakorolt, az igaz volt. Igaz volt az is, mikor azt írta, hogy panaszos »hazudott«. Mert a néppel el akarta hitetni, hogy a polg. anyakönyvvezetés ingyen fog történni, érte nem kell fizetni, holott éppen az egyházi férfiak vezették eddig ingyen az anyakönyveket, míg az állami anyakönyvvezetők rendes fizetést húznak ezen működések után. A kivonatokra eddig díjtételek voltak megállapítva, de most is pénzbe kerülnek s a bélyegilleték is változatlan. A valóságnak meg nem felelő beszédnek nem lehetett hát más célja, mint hogy a nép jóltevőjének tüntesse föl magát a panaszos és a népet félrevezetve, a tiszteletet, melylyel ez eddig lelkészét környezte, a maga javára harácsolja el. Miután pedig a sajtószabadságnak lényege abban áll, hogy mindent szabad írni, ami igaz, nincs joga panaszosnak elégtételt kérni; ha ő érzékeny a keményebb kifejezések iránt, ne provokálja maga ellen a kritikát. A »Magyar Néplap« a kevésbé intelligens embereknek van szánva, ezek pedig csak a magyarán kimondott szóból értenek. A vádlott ezek után büntetésre nem méltó. Ha a polgári szabadságok legnagyobbikát, a gondolatnak sajtó útján szabad közlését korlátozni akarnók, önmagunkat vernék bilincsekbe, pedig magyar ember mindent inkább, csak rabigát nem tűr. Az esküdtszék vádlottat 2 rendbeli rágalmazás és egy rendbeli becsületsértés vádja alól felmentette, és egy becsületsértési tényben találta vétkesnek, mi ellen az elitélt semmiségi panaszt jelentett be. Lapunk tulajdonosa : Rézbányay János, pápai kamarás által letett 200 frt. biztosíték ellenében az elitélt szabad lábon maradt. — HÍREK. Pécs, 1896. április 28. Kinevezés. Angyal Pál pécsi kir. törvényszéki bírót ő felsége a király a pécsi kir. Ítélőtáblához kinevezte táblai bíróvá. Zár egy ülés. A helybeli róm. kat. főgimnázium önképzőköre e hó 26-án tartotta meg évzáró gyűlését. A szép számú vendégek növelték az ünnepi diszbe öltözött ifjak örömét. Ott voltak : Vajda Ödön zirci apát, Szuly János ügyvéd és neje, Cvetkovicsné, Surányi Alajos, a tanári kar, a jogász ifjúság közül sokan stb. A gyűlést az ifjúsági énekkar nyitotta meg a «Királydal» szabatos eléneklésével, majd Zalai Mihály, a kör elnöke, mondotta el megnyitó beszédét, megemlékezvén a nemzeti irodalom tanulmányozásának anyagi és erkölcsi hasznáról. Utána Dunst Károly VIII. o. t. titkári jelentése következett, aztán Hovorka József Vili. o. t. pénztáros számolt be a vagyoni állapotról. A Bitter Illés énektanár szakszerű vezetése alatt álló kar erre a »sírvavigadó» kuruc dalokból énekelt néhányat. — A szavalok sorát Fischer Béla VIIi. o. t. nyitotta meg, Arany »Leteszem a lantot» c. költeményének elszavalásával; követték Rihmer Oszkár V. o. t., ki Endrődy »Leborulsz a sírra» művét szavalta ; Féder Károly VII. o. t. »Egy gondolat bánt engemet» rapszódiát adta elő, Mittinger V. o. t. „Meliton és anyját“ szavalta Mindszentytől. Szaly Aladár Ábrányi Emil »Magyar nyelv» c. költeményét, gyönyörű hanghordozással szavalta el ; végezetül Járányi János V. o. t. szavalta el »Levél egy kibujdosott barátom után» verset Tompától A pályázatok eredményét hirdette ki eztán az elnök s az igazgató, mire Vaszary Lajos egyesületi alelnök búcsúszava hangzott el. Az ünnepséget a dalárda a »Toborzó» eléneklésével végezte be. A mohácsi emlékmű költségeire a pécsi ft. káptalan tagjai Szeifritz István őrkanonok idén száz forintot adományoztak. Állami munkaközvetítés. A kereskedelmi minisztérium az állami munkaközvetítést akarja nálunk meghonosítani, és pedig egyelőre Budapesten. A minisztérium a hatósági munkaközvetítés különböző módjait még a múlt évben tanulmányoztatta az állami iparfelügyelőséggel s ennek jelentése alapján tervet dolgoztatott ki egy központi munkaközvetítő intézet létesítésére. A terv szerint a közvetítés végrehajtója a postaintézmény volna és pedig oly formában, hogy a munkaadók az üresedésben levő állásokat, a munkakeresők pedig neveiket és lakáscímüket ingyen kapható és portamentes blankettákon a postahivatal tudtára adnák, amely aztán acímeket jegyzékbe foglalná s kinyomtatná, és az üresedésben levő állások jegyzékét a munkakeresőknek, a munkakeresők jegyzékét a munkaadóknak naponkint kézbesíttetné. Mindez az eljárás díjtalanul történnék. Az ily alapon kidolgozott javaslat most a budapesti postaigazgatóságnál van, amely legközelebb felterjeszti véleményét a minisztériumhoz. Névmagyarosítás: Gruber Izidor siklósi illetőségű Pécsett állomásozó 8. honv. huszárezredbeli törzsőrmester valamint Juliska és Ilonka gyermekei vezetéknevének „Gulyás“-ra, Plemmer Ferenc nagykanizsai illetőségű, ugyanazon ezredbeli szakaszvezető keresztnevének „Váradi“-ra, és Klézl István szegzárdi illetőségű, ugyanazon ezredbeli őrmester vezetéknevének „Szigetváriéra való átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. A „Pécsi Bicycle Club“ alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Az új club végleges megalakítása céljából összehívja az elnökség az első rendes közgyűlést, mely folyó hó 30-án esti fél 8 órakor tartatik meg a »Vadember» szálloda első emeleti 22. számú termében. Napirend : 1. A választmány jelentése. 2. Az uj választmány választása. 3. Indítványok. A közgyűlés után társas estebéd étlap szerint az étteremben. Tauszig úr. A bécsi antiszemiták magyarellenes érzelmeiről sokat olvasunk most bizonyos újságokban, ellenben Magyarországnak legveszedelmesebb bécsi ellenségéről , Tauszig úrról, az osztrák földhitelintézet vezérigazgatójáról nem szól a krónika. Ezen firma ellen annak idején Baross és Wekerle miniszterek nyíltan fölléptek s óva intették a Rothschild-csoportot, hogy a jövőre, ha üzleteket akar Magyarországgal kötni, Tauszigot hagyja otthon. A héten megint szóba hozták a magyar képviselőházban ezt az urat. Sime Tauszig a „Pester-Lloyd“-ban nyilatkozatot tesz közzé, melyben a magyarok iránti rokonszenvét azzal akarja demonstrálni, hogy a vezetése alatt levő osztrák földhitelintézet Budapestnek talán sohasem adott annyi kölcsönt, mint a legutóbbi években. Ez nyilatkozatával kívánja lecáfolni az igazságot, holott a magyar kormányférfiak elvégre mégsem vakok teljesen. A tény, hogy kölcsönöket ad magyaroknak, nem mossa tisztára a kezét, csak azt bizonyítja, hogy a Magyarországon szerzett haszonból fizeti az intézet zsíros osztalékait, amely körülmény kétszeresen súlyosbítja Tauszig tetteit. Hasznot venni mindenünnen, egy országon meggazdagodni s hitelét — élelmes spekulációból — aláásni, hogy a hitelező konkurrenseket elriaszsza : e vád megcáfolására nem alkalmas az érintett nyilatkozat. Megbomlott egybekelés. Makoshetyei Hetyey Géza fővárosi postatiszt eljegyezte Szegzárdon Edl József tekintélyes mérnök leányát, Kreszcence urhölgyet. Úgy a polgári, mint az egyházi egybekelésre ápril hó 20-ik napja lett kitűzve. A vele-gény és menyasszony szűkebb körű nászkisérettel a polgári anyakönyvvezető elé mentek, — az anyakönyvvezető az iratok áttekintése után az előírt kérdéseket intézte a házasulandó felekhez, s mindkét fél egybekelésükhöz a beegyező nyilatkozatokat megtette. Míg az anyakönyvvezető az írásbeli teendők végzésével foglalkozott — a menyasszony apja mellé ment és figyelmeztette, hogy az anyakönyvvezető vőlegényét Feigl Gézának is nevezte. Az apa erre az anyakönyvvezetőhöz fordult, ki az iratok adatai után mondotta el, hogy Makoshetyei Hetyet igazabban Feigl Géza nőül veszi stb. Az apa maga is betekintette a vőlegény születési bizonylatát, melyben a vőlegény — anyja vezetéknevéről — Feigl Gézának van beírva, a »Jegyzet« rovatban azonban azon megjegyzés van bejegyezve, hogy Makoshetyei Hetyey N. a fiút természetes gyermekének ismeri el és örökbe fogadja Most a jegyzőkönyv aláírása következett, az aláírást a menyasszony megtagadta, kijelentvén, hogy a vőlegénynek nejévé nem lesz. Az egybekelés ily megbomlása után a menyaszszony apjával s násznagyával, a vőlegény pedig, elvetvén a kezében tartott menyaszszonyi virágcsokrot, szintén násznagyával eltávoztak. — A török szarvas. A bécsi Neue Freie Presse valamennyi zsidó újság közül „Pécsi Közlöny 1896. április 28.