Pécsi Közlöny, 1897. január (5. évfolyam, 1-13. szám)
1897-01-01 / 1. szám
V. évfolyam._____________________Pécs, 1997. péntek, január 1_______ 1. szám POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Egész évre .... 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre ..............3 frt. Egyes szám ára 4 kr Hirdetései?: elfogadtatnak. A szerkesztői és kiadóhivatalban. —Ifj. Rézbányai János kereskedésében. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők be. nyomda épületébe. Nyílt sorok Kosutány Ignác cikkére. „A magyar király legfőbb kegyúri jogáról." Ily nagyszólamu felirattal jelent meg a „Pécsi Napló“ karácsonyi mellékletében egy cikkecske, melynek szerzője nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a kát. egyháznak az államhoz, 900 éves joggyakorlaton nyugvó viszonyát sarkaiból kiforgassa és tőle telhetőleg a kát. egyház jogait és javait a mindent elnyeléssel fenyegető államhatalom másodi karjaiba kiszolgáltassa. Nem foglalkoznánk a nevezett helyi lapban megjelent e három hasábos cikk tartalmával, jól tudva, hogy annak dinamit illata legfölebb a „Pécsi Napló“ olvasó közönsége agyrendszerét rendítheti meg rövid időre, különben miatta egyház- és államban kár esni nem fog, s mivel azonban e cikkecske homlokán „Kosutány Ignác“ név díszeleg, nem térhetünk felette egyszerűen napirendre. Bármily félreértés kikerülése céljából előre is határozottan kijelentjük, hogy távol van tőlünk a fenti név alatt dr. Kosutány Ignácot, a pécsi püsp. jogakadémiának sok éven keresztül érdemteljes egyházjogtanárát értenünk, aki csak e napokban alapos tudományos képzettsége jutalmául a pozsonyi kir. jogakadémiához lett kinevezve. Ugyanis e cikkben szerző az egyházi kegyurijog körül oly nagymérvű elfogultsággal telitett tájékozatlanságot árul el, hogy joglíceumunk jó hírneve s a jeles tanár úr tudományos képzettsége ellen merényletnek tartanak, csak távolról is őt e cikkecske szerzőjével azonosítani. S ebbeli meggyőződésünk igazolására, legyen szabad a fent dicsért cikk eszmemenetét — jobban mondva egyes ötletszerű megjegyzéseit reprodukálnunk. Cikkező szerint a magyar főpapság három érseke, a kát. sajtó — ő elfelejtette hozzá tenni, a kát. hírneves , jogtudósok és 900 éves joggyakorlat is azon nézetet vallja, hogy a magyar apostoli királynak az egyházi javadalmakra vonatkozó joga pápai kiváltságon alapszik és a magyar apostoli királynak személyes joga. Ezen nézet, szerző szerint, ellenkezik az igazsággal és a mi magyar államjogunkkal. Hogy ezen túlmerész állítás tudományos románca valahogyan kárt ne szenvedjen, cikkező röviden végez II. Szilveszter pápának sz. István királyhoz írt bullájával, melyet egyszerűen koholmánynak jelent ki anélkül, hogy a kritika döntő érvei, vagy aziránt olvasóit felvilágosítaná. Asztrik érsek római útja is koholmány ? knálynak apostoli címe is koholmány ! a magyar ko- i rónán diszlő keresztes koholmány ? a mai gyar király apostoli kereszt- *e’viteli joga is koholmány ? a pápai b .' k és magyar törvények, melyek az adon király előjogairól szólnak, mind koholmányok ? — egyedül ezen cikkecske a királyi kegyúri jog eddig nem ismert ina■ gyalázatával nem koholmány, annak minden szava, minden betűje merő ; igazság. Mit ért cikkező a jogi igazság alatt, ezt elég tömötten, saját szavaival s a következő alaptételbe foglalhatjuk : Az egyházi javadalmak alapítási ténye a magyar király kegyúri jogának szülői oka. Ennélfogva a magyar király kegyúri jogot, az alapítás ténye folytán, privilégium nélkül és úgy hitt, mint ahogy egyházalapítás által az alapított egyházra bárki is jogot szerez minden privilégium-levél hiányában. Ahány állítás, annyi tévedés. Nem akarunk felnőttek oktatására vállalkozni és a kegyúri jog fogalma, jogtörténeti fejlődése természetéről hosszas fejtegetésbe bocsájtkozni, hogy kimutassuk a kegyúri jog szoros viszonyát a lelki dolgokhoz és kiváltságszerű természetét. Mindeme kérdésekre bármely jogi tan könyv kellő tájékoztatást nyújt. Azért csak gyakorlati példákkal akarjuk meg- világítani cikkező állításának tarthatatlanságát. Például: a „Pécsi Napló“ emancipált és recipiált részvényesei nemcsak újságlapot, hanem egyházi javadalmat is alapítanának. Kérdés : megnyerik-e az alapítás ténye által ezen javadalomra a kegyúri jogot ? Az egyházjog bármely hallgatója megfelel . Nem. Miért nem ? Mivel nem keresztény e jog elnyerésére avagy gyakorlatára képtelen. De lássunk más példát. Tegyük fel, amiről nem is kételkedünk, hogy cikkező ú. n. „jó“ katolikus és alapit egyházi javadalmat, de elvéhez híven csupán az alapítás tényére hivatkozva akar kegyúri jogokkal élni. Élhet-e ? Ugyanazon joghallgató megfelel : Nem. Miért nem ? Mert maga az alapítás ténye az illetékes egyházhatóságnak az alapítványt megerősítő hozzájárulása nélkül senkinek kegyúri jogot nem ad. Folytassuk. Szerző, mint javadalomalapító feláll holt elvének szigorán tagit és az egyházi hatóságot javadalmai helyben hagyására felkéri: Fog-e feltétlenül javadalma betöltésébe befoly- s hatni ? Felelet: Feltétlenül nem. Mert ha nagyobb javadalmat alapított volna, csak azon esetben élhetne üresedés alkalmáva.1 kijelölési joggal, ha ezt az I alapítványi oklevélben magának egyenesen kikötötte s e feltétel az illetékes egyházi hatóság által elfogadtatott volna. Köztudomású jogelv, hogy nálunk Magyarországban minden nagyobb egyházi javadalmakra való kijelölést — kivéve egyes főúri családok kiváltságok javadalmait — az apostoli király eszközli, még akkor is, ha az alapítás tényét a koronától származtatni nem lehet. Méltán kérdezhetjük a cikkezőtől : ha a magyar apostoli király a nagyobb javadalmakra vonatkozó különös pápai kiváltsággal nem bír és egyes esetekben az alapítás tényére sem hivatkozhatik , honnan van mégis joga ezen javadalmak betöltésére ? Talán csak nem tételez fel cikkező az apostoli királynál ily esetekben jogbitorlást ? Tehát tévedésen alapul cikkező azon főérve, hogy egy eszközöltetik. Monogrammok és ezimerek vésése Pécsett, Király(fő)utca, ihattyúépüld) saját külön műtermében történik. --*------ -