Pécsi Közlöny, 1897. február (5. évfolyam, 14-24. szám)

1897-02-02 / 14. szám

2 Hírek, Pécs, 1896. február 3.­­ Zsinkó kanonok iránt megnyi­latkozó kegyelet­ Az Isten szeretete után sóvárgó lelkek a jó cselekedetek gya­korlatában lelik örömüket és boldogságukat,­­ mert úgy vannak meggyőződve, hogy a­­­mit a szegényeknek adnak, azt magának , Istennek adják, aki iránt való lángoló sze-­­­retetből sokszor talán önmaguktól vonják­­ meg, amivel a szegények nyomorán segí­­­­teni iparkodtak ! Ily lélekemelő tényt re- s­gisztrálhatunk ma, midőn olvasóinkkal tu-­­­hatjuk, hogy a szegény tanítójelöltek­­ fölsegélésére a pécsi káptalannak egy másik­­ tagja hasonlóképen 100 forintot adott át a­­ tanító­képző-intézet igazgatójának azon kéréssel, hogy ezen összeg a fenti célra fordittassék. A jó Isten fizesse meg, — és áldja meg a nagylelkű adakozót ! — A pécsi káptalannak egyik tagja, ki a Zsinkó kanonok halálával pártfogó nélkül maradt­­ tanítójelöltek segélyezésére 100 frtot adot­t­mányozott, most Incédy Dénes főgimnázi­umi igazgatónak 19 átadott 100 frtot, hogy ama gimnáziumi tanulók fölsegélyezésére fordittassék ez összeg, kik a folyó tanév­ben néha Zsinkó kanonok jótékonyságát élvezték. Az egyházmegyéből­ Peli Árpád vásáros-dombói segédlelkész, kit gróf Ap­­ponyi György kegyúr a szakadáthi plébá­niára az egyházmegyei hatóságnak még december hóban bemutatott, febr. 4-én fogja kiállani a zsinati vizsgálatot, mely­nek sikeres letétele után az egyházmegyei hatóságtól azonnal el fogja nyerni a ká­noni beruházást a nevezett plébániára.­­ Majláth Gusztáv gróf az erdélyi­­ egyházmegye új segédpüspöke az ország minden részéből, sőt a külföldről is tö­megesen kapja az üdvözlő leveleket és tá­viratokat, szép bizonyítékául annak a határ­talan szeretetnek és tiszteletnek, melylyel­­ a nemes gróf személyét mindenfelé környe­­­­zik. Lapunk részéről a felelős szerkesztő üdvözölte sürgönyileg az uj püspököt, mire ő méltósága ekképen válaszolt: »Köszönöm szives részvétét és nagyrabecsült kivána­­tait. Isten áldja meg a jövőben is a jó ügyért folytatott küzdelmeit az óhajtott eredménynyel.« A pécsi kátely­kör tagjainak száma örvendetes módon gyarapszik. Újabb idő­ben minden választmányi ülésen 20—30 új tagot vesznek föl ; legutóbb tegnapelőtt tartottak választmányi ülést, mely alka­lommal ismét húsznál több uj tagot vettek fel. A tagok száma elérte most már a négyszázat. Szabó Sándor hellyel ismert orvhalászt, ki az uradalom halait szokta megdézsmálni- Varga a napokban Gruber István korcs­májában üldögélt, mit a haltolvaj észre­­vevén, a korcsma közelében lesbe állt s mikor Varga hazafelé tartott, éles késsel megrohanta. Az útonálló annyira össze­szurkálta a halászt, hogy ez több hétig fogja az ágyat nyomni, Szabót följelentet­ték a dárdai járásbíróságnak. Megtérés. Szigetváron február hó 1-én a róm. kat. plébánia-templomban A Téfen­ Lipót, izr. vallásu, 38 éves iparos, ki egyúttal vezetéknevét »Kovács«-ra­ma-A népkonyha újabb bevételei : Özvegy Mailáth Sarolta ő kegyelmessége 10 frt. Döbrössy Alajos tanítóképző inté­zeti igazgató 5 frt., Pécs-vidéki tanítónők egyesülete 5 frt., Vaniss Sándor főszolga­bíró 5 ft., egy gyűjtésből 2 ft. 30 kr. Álarcos-bál. Az orsz. vörös Kereszt­egylet pécsi fiókja február 1-én tartotta meg szokásos álarcos-bálját. Ugyancsak kiöltöztette a rendezőség az öreg »Hattyú»-t, hogy jól érezze magát benne az intelligens páholyközönség, no meg a tarka maszkok is. 9 óra után kezdtek csak szalinkázni az álarcosok, de csakhamar jól felszaporodott a számuk. Általános érdeklődést keltettek a kiválóan fess és intelligens matrózleányok. Ők voltak tagadhatatlanul az est hősei. Szépek voltak még. Pattogatott kukorica, nefelejts, iskolás­ lánykák, lovarnők, pereces, kéményseprő, magyar hölgyek, drótos, ro­­kokó-hölgyek, postás leány, kucséberek. Volt azonkívül még sok cigány leány, pa­raszt-leány, olasz, tirol, és más nemzetisé­gek ruháit viselő hölgy, dominók stb. Éjfé­lig tartott az álarcosok dicsősége, azután eltűntek, álarcát egyetlen egy sem vette le. A páholy-közönség is eltávozott s egy 1 óra táján bevégződött a bál anélkül, hogy tánc lett volna. Hivatásának áldozata, Varga ma­gyarositotta — felvette a keresztség szent­ségét, melyben Sándor nevet nyert. Ke­resztszülei a helybéli városi jegyző, Vargha Sándor és neje Kovácsevics Mária voltak. Adakozás. A pécsi munkás­rokkan­tak segélyegyletének választmánya hálás szívvel mond köszönetet az alábbi jóltevők­­nek, kik munkaképtelen egyének segélye­zésére adakozni szívesek voltak. Az ado­mányozók ezek : Szeifric István és Pozsgay József kanonok 5—5 frt., egy lelkész 12 frt., Lechner János kanonok, 2 frt., Hanny Gábor kanonok 4 frt. Hirschfeld sörgyáros 5 frt, Engel Mihály 5 frt. Késnek a községi számadások. Az anyakönyvvezetés annyi dolgot ad a köz­ségi jegyzőknek, hogy e miatt a tulajdonké­­peni kötelességük elintézése szorul háttérbe, így van ez az egész országban. Út év után a községi jegyzők kötelesek a községi szám­adásokat az elmúlt, évről a megyéhez beter­jeszteni, hogy azokat felülvizsgálják. Kerbolt István, a tolna megyei köz- és községi jegy­zők egyletének elnöke, beadványt adott be a vármegye alispánjához, melyben a községi számadások beterjesztésére halasz­tási időt kért ; ezt azzal indokolta, hogy az anyakönyvvezetés késleltette őket. Döry Pál alispán a kérelemre f. évi április hó 1-ig adta meg a halasztást. zsef bellyei halász Frigyes főherceg ura- Halálozás. Özv. hinkoveei Hinka dalmának kormányzóságánál följelentette Józsefné szül. nagymányai Koller Eleonóra A „Pécsi Közlöny" tárcája. Beteg ágyán fekszik a káptalan szente. Soha ily szomorú, kínos naplemente ! Sírjatok koldusok, zokogjatok árvák, Szép csillagszemei örökre lezárvák, Bús sötétség borul a ti lelketekre, Hideg koporsóba, hűs sírba fektetve Várja Pista bácsi az Ítélet napját, Melyen az igazak jutalmukat kapják. Hiába kopogtok, nincs aki felelne, Hiába kéritek — kihamvadt szerelme. Mint a zugó habok az Úr parancsára, Úgy csitult el nálad a panaszos árva. A ki bezörgetett, valaki betévedt, Kapott meleg ruhát, bőséges ebédet, Ha pénzért könyörgött, azt sem kért hiába, Valameddig tartott a ládafiába. S az a millió köny, melyet letöröltél, Becsesebb, többéve minden drágagyöngynél. Egyik unokáját, másik fiát hozta »Kezeit csókolom, fogadja el kosztba’, Jó feje van, de hát honnan iskolázzam?« Feleli Pista bácsi : »Vendéglő a házam, fut is, meg marad is, majd szorítunk helyet.« Inkább maga koplal szegényei helyett Mindenét elosztja, magamagát lopja, Sohsem tudja balra, hogy mit művel jobbja Sötét gyászba borult az »öttemplom« népe. Az Úr hajlékába sajgó szivvel lép be, Eget ostromolni siró szemmel kezd el : »Ne sújts Uram, ne sújts áldó két kezeddel. Atyánk vagy, ne vidd el a szegények atyját« Az ivek a jajszót visszahangoztatják, Megkondul a harang fájdalmas búgással, Megindul a menet zokogó zúgással. Meghalt Pista bácsi, meghalt nincsen többé, Sebhegesztő keze már az anyaföldé, Bún induló szive verése elállóit! Ne küldjétek, ó ne, hervadó virágot A koporsójára, zavarnátok vele. De kinek bánattal vonaglik kebele, Mintha szivét a kin, gyötrelem törné szét, Az gyújtsa meg halkan az ima tömjénét. Lenge­tik a pálmát fenn a felhők fölött, Szolgájában az Úr soká gyönyörködött, A mi szentünk. Nem fut a szomszédba kölcsönkérés végett­­ Nem lesz adóssá, hogy nyújtson segítséget,­­ Lelke oda szállott, hol megnyugszik végre, Hűséges sáfárát fölvitte az égbe ! Jézus, ki megfizet, bőségesen fizet, Hogyha a tiz gira gyümölcsöt más fizet. Robogó díszt öltött a mennyei város, tolongnak a szentek az ég kapujához,­­ Áldott Zsinkó István, te kamatoztattad­­ hitvallók pálmát lengetnek, himbálnak, a szüzek liliomot tépnek le virágnak az angyalok kara félkörben ott áll már, mint első áldozók a fényes oltárnál, Jézus le-lepillant a siralom völgybe, ilegdicsőült arcán látszik: — gyönyör­űködve.­­ A nyert talentumot­ a jóknak, rosszaknak Válogatás nélkül édes atyjuk voltál. Imádkozó ajkad — ez örökszép zsoltár — Ha korholt is néha, szeretetből történt, Hogy a gonoszak is tartsák meg a törvényt, Térjenek Istenhez, s a mint te szolgálod, Olyan hivvé legyen a csalfa, az álnok. „Pécsi Közlöny 1897. február 3.

Next