Pécsi Közlöny, 1897. június (5. évfolyam, 62-72. szám)
1897-06-01 / 62. szám
2 korlátozása ellen is. És most, tisztelt pol-gártársak, elfogadásra ajánlom a következő határozati javaslatot : »Mélyen tisztelt képviselőház ! Pécs szab. kir. város polgárai a bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat 16. §-ának 2-ik pontját sérelmesnek találván, pártkülönbség nélkül jelentek meg a f. hó 30-án tartott népgyűlésen és egyhangúlag a következő határozatot hozták: Határozat : Közszabadságunk egyik legfőbb biztosítéka a sajtószabadság. Első és legszentebb kötelességünk e szabadságot sértetlenül megőrizni és fentartani. A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat 16. § nak 2-ik pontja e szabadságot támadja meg, midőn a magánegyéneket kiveszi az esküdtbíróságok illetékessége alól. A f. hó 30-án tartott népgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy ragaszkodik a 48-as alaptörvények egyik legnagyobb vívmányához , a sajtószabadságnak sértetlen fentartásához. A népgyűlés alkotmányos kötelességének tartja tiltakozni a sajtószabadság legcsekélyebb korlátozása ellen, és kéri a képviselőházat, hogy közszabadságunk legfőbb biztosítékának egyikét semmi érdeknek ne engedje föláldozni.« Most a programm szerint következett volna Jobszt László dr. szónoklata, ki azonban hirtelen rosszullét miatt, már korábban elhagyni kényszerült a gyűlés színhelyét, miért is Erreth János elnök Hock János orsz. képviselőnek adta át a szót. Hock János : Örömmel üdvözlöm Pécs város független gondolkozású polgárait, akiknek keblében először keltett visszhangot a megtámadott sajtószabadságnak vészkiáltása, mely pár nappal ezelőtt az ország szívéből tört elő. Örömmel üdvözlöm pedig önöket, miután látom ledőlni mindazon korlátokat, melyek polgár és polgár közt vannak, akár a politikai ellentéteket, akár a társadalmi osztályokat tekintve, egy szóval a közös szent eszme szolgálatában, az emberi szabadság egyetlen biztosítéka mellett állást foglalnak. (ügy van!) Polgártársaim! Hajdan, mikor ez a nemzet nagy veszedelmek, válságok elé jutott, szokás volt egy véres kardot körülvinni az országban. Az a vér a kardon arra figyelmeztette a nemzetet, hogy ha sikerülni fog a nemzet kezéből ezt a kardot kicsavarni, el fog vérezni. Ha szokás volna jelképezni mostani veszedelmünket, akkor véres tollat kellene , körülhordozni, mely arra figyelmeztetné az országot, hogy ha sikerül a szabadgondolkozás fegyverét, a tollat, ezt a modern kardot, kicsavarni a nemzet kezéből, az újra sebekben fog összeroskadni. Mert, polgártársaim, a toll a szellemi küzdelem egyetlen fegyvere és eszköze ; azt a szolgálatot teszi az eszmének, amit egykor a kard tett a nemzet ügyének. Polgártársak! A közélet nyilvánulásának csak két institúciója van. Az egyik a parlament, a másik a sajtó. Ez a két intézmény kiegészíti egymást. A parlament a közszellemet a sajtó útján termékenyítheti meg csak , viszont a sajtó átadja földolgozás végett a parlamentnek, amit éles szemeivel napról-napra fölfedez és nyilvánosságra hoz. De minél fontosabb feladatot teljesít a sajtó a közszabadság védelmében, minél fontosabb teendője a közvélemény fölvilágosítása, annál függetlenebbnek, annál szabadabbnak kell lennie a sajtónak, ha nyilatkozatait súlylyal, tartalommal bírónak akarja. Márpedig, barátaim, függetlenséget csak a szabadság nyújthat, és az önök nyíltsága csak a szabad embernek tulajdona; hazudozni az elnyomott lélek sajátsága. (Igaz! ügy van !) Vájjon itt, az egész népgyűlésen, van e csak egyetlen ember, aki láncra vert papagályként csak azt kiáltozza, amire gazdája betanította; vájjon van-e önök közt, aki a szabadság elé korlátokat, akadályokat akar emeltetni ? ! (Nincsen !) Kérem , az embernek legnagyobb kincse az ő szellemi értéke, eszméinek szabadsága ; az emberi szellemet az Isten teremtette, és e szellem szabadsága elé korlátokat emelni embernek nincsen joga. (ügy van !) Az emberi szellem éppen azért, mivel szabadnak van teremtve, mindig a végtelenség felé tör, a világosság felé , szomjúhozza az igazságot. Hiába mondja tehát bármilyen hatalom : »itt nyisd ki, itt hunyd be szemeidet.« Az emberi természetben van, hogy nyitott szemekkel haladjunk folyton előre , mert ez bennünk, polgártársaim, természeti törvény, amit semmiféle paragrafus rongyaival nem lehet eltakarni. És aki mégis el akarná nyomni, az magával az emberi hivatással jut ellentétbe. Ismételve kérdem tehát, polgártársak, van-e önök közt csak egyetlen lélek is, aki fölemelt homlokkal, nyílt, becsületes szívvel azt mondaná, hogy a mai nagy szabadság reá nézve terhes, terhes pedig, hogy szabad gondolatait mással is közölni; van-e olyan, aki azt mondaná : Hozzatok nekünk ott fent törvényeket, mert a népnek nem kenyérre, a megélhetés eszközeire van szüksége, hanem a szabadság elnyomására. Ha van, ha volna itt ilyen ember, szívemből sajnálnám, hisz az ilyen ember azért fél a szabadságtól, mivel a maga lábán megállani nem tud. (Élénk helyeslés.) Az ilyen ember hasonlít a kalitkában , megszületett madárhoz, amelyik nem vágyakozik a szabadba, nem vágyik kibonthatni szárnyait, hanem boldog, ha ott gubbaszkodhatik és zabálhatja azt a kendermagot, amelyet gazdája elébe tesz. (Éljenzés.) Polgártársak ! Azért adott az Isten az embernek értelmet, hogy tudjon különbséget tenni a szabadság és rabság között, azért adott szellemet és lelket, hogy legyenek eszményei, céljai, ezeket elérni törekedjék és ezek szolgálatában lelkiismeretesen munkálkodjék. De kérem , éppen ebben a tekintetben jött Magyarországon ellentétbe a sajtószabadság a parlamentarizmussal. Miért látta egyszerre oly égető szükségnek a parlament, hogy kivonja a magán egyéneket a sajtóbíróság ítélkezése alól? Értsük meg jól: nem a magán becsületet, csupán a magán egyéneket, mert a női becsületet, a családi szentély érintetlenségét anélkül is védelmezi a törvény. Az új javaslat szerint amit egy magánember elkövet, visszaélést, sérelmet, azt nem lehet majd a lapokban megírni, mert rögtön előáll majd a kifogással, hogy : én magán egyén vagyok, tehát szabadon vétkezhetem . .. Tisztelt polgártársaim ! Miért lett, — ismétlem — oly égető szükség a sajtó megrendszabályozására ? Megmondom röviden : A törvényhozás piszkát képező öszszeférhetetlenségi esetek voltak a tulajdonképent indító okok. Azóta kell a sajtót korlátozni, mióta a nemzet látta, hogy a képviselő urak titkos üzletei nem mindenkor illenek össze a törvényhozás méltóságával, kötelességével. (Helyeslések.) Azóta, mióta a fölpiszkált politikai szemétdombot (zajos éljenzés, taps) kellemetlennek találták érdeke kelt képviselőink és a sajtó ez iránybani föllépésére rögtön felhangzott a vészkiáltás, hogy annak a szabad, nagyon is szabad sajtónak vágjuk le a nyakát, üssük ki, ha ez nem lehet, legalább az egyik szemét. Ma még csak az egyik szemét, holnap már a másikat is. (Fölkiáltások: Nem engedjük !) Ez az üzletszerű foglalkozása képviselőinknek nem pártkérdés többé, ez egyszerű kijátszása a rég meghozott törvényeknek. Pedig az a törvényhozó, aki a törvényeket meg nem tartja, az a legnagyobb izgató. Ezeknek az uraknak csakis az olyan sajtó kell, mely mint a vak muzsikus, csak az ő nótájukat fújja, de se lát, se hall, hogy elmondhassa, hogyan mulat igazán az inkompatibilis mameluk. (Éljenzés, taps.) Igen tisztelt polgártársak! Kézenfekvő az egész dolog és világos. Meg kell szorítani a sajtó szabadságát és nekik olyan bíróság kell, ahol a bizonyítást a vádlottnak a törvény nem engedi meg. Az esküdtbírák, akik lelkiismeretükkel ítélnek, fölmentik az igazat mondót; jövőben azonban minden magán egyén kibújik az igazságos, megtorló ítélet alól, mert a rendes bíróságok csak majd megállapítják a sértést, de nem engedik meg annak kimutatását, hogy a vádló, bűnével, rászolgált a sértésre. Lássák, tisztelt polgártársaim, ez a 16. §. titka. Ez a 16. §. olyan, mint a törvénytelen gyermek ; mihelyt az ember reámutat a származására, rögtön elpirul. Szóval, úgy akarnak tenni a sajtószabadsággal, mint a tolvaj, aki legelőször a házőrző ebeket veri agyon. (Éljenzés. Egy hang: Ilyen beszédet soha életemben még nem hallottam.) A polgári jogoknak, a szabadságnak, az emberi szellem folytonos haladásának házőrző ebe a sajtó. Nagy kár, hogy egy idő óta ez nagyon kellemetlen lett némely uraknak, mert sokat csahol. Szájkosarat tehát neki, hogy azok a finom gavallér urak szabadon járhassanak az üzletbe. Sajnos, polgártársaim, a politikai élet átalakulása folytán elmondhatjuk, hogy az a nagy alkotmányos küzdelem a „Pécsi Közlöny1897. június 1.