Pécsi Közlöny, 1897. június (5. évfolyam, 62-72. szám)

1897-06-01 / 62. szám

2 „Pécsi Közlöny­korlátozása ellen is. És most, tisztelt pol- | gártársak, elfogadásra ajánlom a következő határozati javaslatot : »Mélyen tisztelt képviselőház ! Pécs szab. kir. város polgárai a bűn­vádi eljárás életbeléptetéséről szóló tör­vényjavaslat 16. §-ának 2-ik pontját sérel­mesnek találván, pártkülönbség nélkül jelentek meg a f. hó 30-án tartott nép- gyülésen és egyhangúlag a következő ha­tározatot hozták: Határozat : Közszabadságunk egyik legfőbb biz­tosítéka a sajtószabadság. Első és legszen­tebb kötelességünk e szabadságot sértetle­nül megőrizni és fentartani. A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat 16. § nak 2-ik pontja e szabadságot támadja meg, midőn a ma­gánegyéneket kiveszi az esküdtbiróságok illetékessége alól. A f, hó 30-án tartott népgyülés ün­nepélyesen kijelenti, hogy ragaszkodik a 48-as alaptörvények egyik legnagyobb vív­mányához : a sajtószabadságnak sértetlen fentartásához. A népgyülés alkotmányos kötelessé­gének tartja tiltakozni a sajtószabadság legcsekélyebb korlátozása ellen; és kéri a képviselőházat, hogy közszabadságunk leg­főbb biztosítékának egyikét semmi érdek­nek ne engedje föláldozni,« Most a programm szerint következett volna Jobszt László dr. szónoklata, ki azon­ban hirtelen rosszullét miatt, már korábban elhagyni kényszerült a gyűlés színhelyét; miért is Erreth János elnök Hock János orsz. képviselőnek adta át a szót. Hock János : Örömmel üdvözlöm Pécs város füg­getlen gondolkozásü polgárait, a kiknek keblében először keltett visszhangot a megtámadott sajtószabadságnak vészkiál­tása, mely pár nappal ez előtt az ország szivéből tört elő. Örömmel üdvözlöm pe­dig önöket, miután látom ledőlni mind­azon korlátokat, melyek polgár és polgár közt vannak, akár a politikai ellentéteket, akár a társadalmi osztályokat tekintve, egy szóval a közös szent eszme szolgála­tában, az emberi szabadság egyetlen biz­tosítéka mellett állást foglalnak, (ügy van!) Polgártársaim! Hajdan, mikor ez a nemzet nagy veszedelmek, válságok elé jutott, szokás volt egy véres kardot kö­rülvinni az országban. Az a vér a kardon arra figyelmeztette a nemzetet, hogy ha sikerülni fog a nemzet kezéből ezt a kar­dot kicsavarni, el fog vérezni. Ha szokás volna jelképezni mostani veszedelmünket, akkor véres tollat kellene , körülhordozni, mely arra figyelmeztetné az 1 országot, hogy hä sikerül a szabadgon- dolkozás fegyverét, a tollat, ezt a modern 1 kardot, kicsavarni a nemzet kezéből, az újra sebekben fog összeroskadni. Mert, polgártársaim, a toll a szellemi küzdelem egyetlen fegyvere és eszköze ; azt a szol­gálatot teszi az eszmének, a mit egykor a kard tett a nemzet ügyének. Polgártársak! A közélet nyilvánulá- sának csak két institúciója van. Az egyik a parlament, a másik a sajtó. Ez a két intézmény kiegészíti egymást. A parlament a közszellemet a sajtó utján termékenyít­heti meg csak ; viszont a sajtó átadja 1897. junius 1. földolgozás végett a parlamentnek, a mit éles szemeivel napról-napra fölfedez és nyilvánosságra hoz. De minél fontosabb fóladatot teljesít a sajtó a közszabadság védelmében, minél fontosabb teendője a közvélemény fölvilágositáaa, annál függet­lenebbnek, aunál szabadabbnak kell lennie a sajtónak, ha nyilatkozatait súlylyal, tar­talommal birónak akarja. Már pedig, ba­rátaim, függetlenséget csak a szabadság nyújthat, és az önök nyíltsága csak a szabad embernek tulajdona; hazudozni az elnyomott lélek sajátsága. (Igaz! ügy van !) Vájjon itt, az egész népgyülésen, van e csak egyetlen ember, a ki láncra vert papagályként csak azt kiáltozza, a mire gazdája betanította; vájjon van-e önök közt, a ki a szabadság elé korlátokat, akadályokat akar emeltetni ? ! (Nincsen !) Kérem ; az embernek legnagyobb kincse az ö szellemi értéke, eszméinek szabad­sága ; az emberi szellemet az Isten terem­tette, és e szellem szabadsága elé korláto­kat emelni embernek nincsen joga. (ügy van 1) Az emberi szellem éppen azért, mi­vel szabadnak van teremtve, mindig a végtelenség felé tör, a világosság felé ; szomjuhozza az igazságot. Hiába mondja tehát bármilyen hatalom : »itt nyisd ki, itt hunyd be szemeidet.« Az emberi termé­szetben van, hogy nyitott szemekkel ha­ladjunk folyton előre ; mert ez bennünk, polgár.ársaim, természeti törvény, a mit semmiféle paragrafus rongyaival nem lehet eltakarni. És a ki mégis el akarná nyomni, az magával az emberi hivatással jut el­lentétbe. Ismételve kérdem tehát, polgártársak, van-e önök közt csak egyetlen lélek is, a ki fölemelt homlokkal, nyílt, becsületes szivvel azt mondaná, hogy a mai nagy szabadság reá nézve terhes, terhes pedig, hogy szabad gondolatait mással is közölni; van-e olyan, a ki azt mondaná : Hozzatok nekünk ott fent törvényeket, mert a nép­nek nem kenyérre, a megélhetés eszkö­zeire van szüksége, hanem a szabadság elnyomására. Ha van, ha volna itt ilyen ember, szivemből sajnálnám, hisz az ilyen ember azért fél a szabadságtól, mivel a maga lábán megállani nem tud. (Élénk helyes­lés.) Az ilyen ember hasonlít a kalitkában ; megszületett madárhoz, a melyik nem vá­gyakozik a szabadba, nem vágyik kibont­hatni szárnyait, hanem boldog, ha ott gubbaszkodhatik és zabálhatja azt a ken­dermagot, a melyet gazdája elébe tesz. (Éljenzés.) Polgártársak 1 Azért adott az Isten az embernek értelmet, hogy tudjon kü­lönbséget tenni a szabadság és rabság között, azért adott szellemet és lelket, hogy legyenek eszményei, céljai, ezeket elérni törekedjék és ezek szolgálatában lelkiismeretesen munkálkodjék. De kérem : éppen ebben a tekintet­ben jött Magyarországon ellentétbe a saj­tószabadság a parlamenlárizmussal. Miért látta egyszerre oly égető szükségnek a parlament, hogy kivonja a magán egyéne­ket a sajtóbiróság ítélkezése alól? Értsük meg jól: nem a magán becsületet, csupán a magán egyéneket; mert a női becsületet, a családi szentély érintetlenségét anélkül is védelmezi a törvény. Az uj javaslat szerint a mit egy ma­gán ember elkövet, visszaélést, sérelmet, azt nem lehet majd a lapokban megírni, mert rögtön előáll majd a kifogással, hogy : én magán egyén vagyok, tehát szabadon vétkezhetem . .. Tisztelt polgártársaim ! Miért lett, — ismétlem — oly égető szükség a sajtó megrendszabályozására ? Megmondom rö­viden : A törvényhozás piszkát képező ősz- szeférhetetlenségi esetek voltak a tulajdon- képeni indító okok. Azóta kell a sajtót kor­látozni, mióta a nemzet látta, hogy a kép­viselő urak titkos üzletei nem mindenkor illenek össze a törvényhozás méltóságával, kötelességével. (Helyeslések.) Azóta, mióta a fölpiszkált politikai szemétdombot (zajos él­jenzés, taps) kellemetlennek találták érde- I kelt képviselőink és a sajtó ez iránybani • föllépésére rögtön felhangzott a vészkiáltás, i hogy annak a szabad, nagyon is szabad sajtónak vágj.k le a nyakát, üssük ki, ha ez nem lehet, legalább az egyik szemét. Ma még csak az egyik szemét, holnap már a másikat is. (Fölkiáltások: Nem engedjük !) Ez az üzletszerű foglalkozása képvi­selőinknek nem pártkérdés többé, ez egy­szerű kijátszása a rég meghozott törvé­nyeknek. Pedig az a törvényhozó, aki a törvényeket meg nem tartja, az a legna­gyobb izgató. Ezeknek az uraknak csakis az olyan sajtó kell, mely mint a vak mu­zsikus, csak az ő nótájukat fújja, de se lát, se hall, hogy elmondhassa, hogyan i mulat igazán az inkompatibilis mameluk. (Éljenzés, taps.) Igen tisztelt polgártársak! Kézen fekvő az egész dolog és világos. Meg kell szorítani a sajtó szabadságát és nekik olyan bíróság kell, a hol a bizonyítást a vádlottnak a törvény nem engedi meg. Az esküdtbirák, a kik lelkiismeretükkel ítélnek, fölmentik az igazat mondót; jövőben azon­ban minden magán egyén kibújik az igaz­ságos, megtorló Ítélet alól, mert a rendes | bíróságok csak majd megállapítják a sér- ! tést, de nem engedik meg annak kimuta- j tását, hogy a vádló, bűnével, rászolgált a J sértésre. Lássák, tisztelt polgártársaim, ez a ] 16. §. titka. Ez a 16. §. olyan, mint a tör- | vénytelen gyermek ; mihelyt az ember reá mutat a származására, rögtön elpirul. Szó­val, úgy akarnak tenni a sajtószabadsággal, mint a tolvaj, a ki legelőször a házőrző ebeket veri agyon. (Éljenzés. Egy hang: Ilyen beszédet soha életemben még nem i hallottam.) A polgári jogoknak, a szabadságnak, ! az emberi szellem folytonos haladá­sának házőrző ebe a sajtó. Nagy kár, hogy egy idő óta ez nagyon kellemetlen lett némely uraknak, mert sokat csahol. Száj­kosarat tehát neki, hogy azok a finom gavallér urak szabadon járhassanak az üzletbe. Sajnos, polgártársaim, a politikai élet átalakulása folytán elmondhatjuk, hogy az a nagy alkotmányos küzdel era

Next

/
Thumbnails
Contents