Pécsi Közlöny, 1897. július (5. évfolyam, 73-84. szám)

1897-07-04 / 73. szám

V. évfolyam. 73. szám. Pécs, 1897. vasárnap Julius 4 PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre .... 6 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ................3 frt. || Egyes szám ára 4 kr János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. Világi képviselőnk a kon­gresszuson. Záray Károly dr. és Littke József • urakban íölbuzdult a „jó katolikus“, autonómiai privát értekezletet hívtak i egybe — a nyilvánosság kizárásával . — s ennek eredményeképen körlevél- j ben szólítják most föl a pécsi katolikus I választókerület városi és megyei szavazó j polgárait, hogy ezek magukévá téve a zártkörű tanácskozmánynak róluk nél- külök hozott megállapodását, kon­gresszusi világi képviselőnek Kardos Kálmán országgyűlési kormánypárti képviselőt válaszszák meg, mert a kör- ! levél aláírói a volt „közkedveltségü j fősipánt, majd díszpolgárt óhajtanák“ j a kongresszusba küldeni. A nevezett urak „óhaja“ nem tar- j tozik ugyan a nagyközönséghez, hiszen , másnak is meglehetnek a maga privát ! óhajai, de mivel a csöndes magánérte- , kéziét után szívesek voltak óhajukat a I nyilvánossággal közölni, tudomást kell róla venni. Szép, örvendetes mindenesetre a katolikus ügy iránti érdeklődés, csak olyan legyen az, mely katolikus fölfo- < gásból, katolikus szempontból indul ki. ' Ha pedig ilyen az érdeklődés, akkor nem „díszpolgárokat“, hanem disz-katoli- ] kusokat fogunk a kongresszusba küldeni, j különösen ha tudjuk, hogy a diszpol- gárság a mi napjainkban a hatalmasok kegyének kinyerésére szolgáló eszközzé, vagy a ha'alomés befolyás előtti hódolat lerovásának puszta formájává vált. Nincs miniszter, nincs valamire való fő­ispán, kinek díszpolgári diplomája nem volna. Annál kevesebb jut ki a diszpol- j gárságból az alkotó, teremtő polgári j elemnek. Elhisszük, hogy Kardosnál a pol­gári erény nyert jutalmat a diszpol- ; gársággal, személye ellen semmi kifo- j gásunk, ám az összehívandó katolikus j kongresszus célját az önkormányzat J szervezése képezvén, oly nehéz föladat vár itt megoldásra, melyhez kvalifikáció föltétlenül szükséges, s nem elég a közkedveltség- 10 évi főispánság és disz- polgárság. A rnegtYi. áatato kvalifikáció pedig : az autonómia kérdésének, a val­lási és egyházi hagyománynak ismerése, függetlenség mindenkitől, bátorság síkra j szállani, esetleg a kormánynyal is szem- i beszállani. Ezen kvalifikáció Kardos Kálmán­ban nincs meg. Meg van a keresztlevele és — föltesszük — megvan nála a vallásos lelkűiét, meggyőződés is, de nincs egyéni önállósága a hatalommal szemben, melynek amint eddig minden­kor meghajolt, úgy annak ma is szabad rendelkezésére áll. — Katolikus törek­véseiről, ügybuzgalmáról az egyházi dolgok körül, vallási és főleg autonómiai kérdésekkel való foglalkozásáról nem hallott soha senki. Az autonómia szer­vezése pedig oly munka, mely igénybe veszi a kongresszusi tagok önfeláldozó tevékenységét, ügyszeretetét, kitartó buzgalmát, amit csak azokról tételez­hetünk föl. kik az egyházi ügyek iránt eddig is komolyan érdeklődtek. Mivel Pécs előkelő és ős püspöki városának oly képviselőt kívánunk, kire mint katolikus hitrokonunkra és Szent István ős egyházmegyéje központ­jának képviselőjére mindenkor büszkék lehessünk, ez okból elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy azok, akik az ügyet nem hajlandók személyi melléktekin- teteknek alárendelni, haladéktalanul állítsanak föl megfelelő ellenjelöltet. Kedves lehet nekünk Kardos, de ked­vesebb kell hogy legyen : a szent ügy ! L. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Ideálizmus az irodalomban. (Folytatás). Huysmann. Huysmann hinni kezd En Route-ban Durtal iró a gregorián ének nagyszerűségét j festi. A katolicizmusról igy ir: „A mi leg­főbb mértéke, az a művészet, melyet ő alapított, és senki túl nem haladott.“ Párisban élt magányos életet. A fiatal­ság rajongással övezte körül. A 1870. há­borúban részt vett, de betegeskedése miatt visszahívták Párisba. Itt hivatalt vállalt a minisztériumban és az irodalomban mint Zola tanítványa lépett fel. Első regénye ,Mártha’, egy leánynak története, a bukott nő rajza. A .Vatard nővérek’ cimü regénye hasonló körben mozog. A ,Rebours’-ban azonban már a for­dulat kedvező jelei előtt állunk. Gyűlöletét fejezi ki a század szájhősködése, képmuta­tása és üresfejüsége iránt. A ,La-bas’ hőse okkultista, ki fekete misére jár és a sátán szolgálatában áll. Az ,En Route,’ melyet Msgr. Hulst a hivő katolikusok figyelmébe ajánlott, Dur­tal párisi iró történetét irja meg. Durtal gonosz indulatai leküzdésére a trappista kolostor magányába vonul, a hol a lelki gyakorlatok annyira megkönnyebbitik lelkét, hogy napokon át a magányban marad . . . Majd visszatér Párisba. Lelkét a temp­lom, az ima, a zene, az énekek, a szobrok, I a képek ihletik. ! Rod. A dekadensek közé számítják Rod Eduárdot is. Ő ellensége volt a zola'izmus- nak. Az emberben rejtett szépségekről be­szél. A külső világtól megundorodott és a belsőbe, a lélek világába vonult.1-) A félig megtért 2-) a Saint- Sulpice énekei és litáni­ája közben felkiált: „Oh ! mennyire szeret­nék szolgálni annak, kit énekkel dicsérnek, szeretnék belemerülni az imák mélyeibe, szeretném dadogni ama szavakat, melyek ez ajkakról áradnak. De hajh 1 nincs imád- ságos könyvem (je n’ai pás de livre de messe.)" *) Étudcs sur le XIX. siécle. Paris, Perrin. S. C. a-) Le sens de la vie. Les trois Coeurs. Rod az élet csalódásai elől a lélek világába menekült. De itt sem lelte föl nyu­galmát, békéjét. Megváltás, hit után sóvá­rog, melybe kapaszkodva kétségeinek ten­geréből x) kievezhessen. A romantikus és dekadens művészet emlőin nevelkedett, de erős erkölcsi érzéke a szépet az erkölcs alá rendeli az állam, az emberiség közja­vára. * 2) A széptani érték fölött áll az er­kölcsi becs. Erős vágyakozással fordul az ismeretlen üdvösség útja felé, mely meg­váltsa a bűnöktől, eloszlassa kétségeit és meghozza lelke tiszta békéjét. Legújabb re­génye a ,Lá-Haut‘, melyben a svájci élet egyszerű és tiszta erkölcseit festi. 3) Bar rés. Még gyorsabban menekült Maurice 1) dans l’océan d’incertitudes oü nous flottons. 2) „Les idées morales du temps present.“ 3) „Üdvözöljük őt — irja Bérenger a Revue des Revues 1897. májusi számában —, annyi házas­ságtörő, mondaine regény-kliché után, Íme itt van előttünk egy egészséges, megállapodott és eredeti termék, mely gondolkozásra és érzésre késztet ben­nünket I"

Next

/
Thumbnails
Contents