Pécsi Közlöny, 1897. augusztus (5. évfolyam, 85-98. szám)
1897-08-01 / 85. szám
a most, miután tudomására jött, hogy eljárásában mély sérelmet látnak a buzgóbb hitűek, mérsékelni fogja magát, ha nem is a fenyegetés miatt, de a lelkiismereti sérelem elkerülése kedvéért. Különben is Kodály és társai a kilátásba helyezett elégtételszerzést nem kötötték a nyilatkozat megjelenéséhez, hanem erős elhatározásukat fönntartották azon esetre is, ha a nyilatkozat nem lát napvilágot. Ők úgy fogják föl a dolgot, hogy ha őseik a pogányok ellen tudták megvédeni a katolikus hitet, hát ők azt egy támadóval szemben annál inkább készek védelembe venni. Nos, számoljon Fuchs úr ezen felfogással, hiszen társadalomban él, itt a föl- idön van emberek között s nem fönn valami légvárakban, egyedül. Krisztus a keresztény tökély volt, mégis kiűzte a szentélyből azokat, kik azt profanizálták. A katolikus egyház isteni intézményi jellege nekünk hitünk, belső lelkiismereti s vallási ügyünk, tehát szentélyünk, amelyben ellenséget nem kell megtűrni. Aki nem hisz benne, mint Fuchs Ádám, az ne piszkálja, hagyja békén és ne ingerelje föl a benne hívőket, ne adjon „casus belli“-t. Aztán a figyelmeztetés még mindig szelídebb dolog, mint a kihágás, mint a túloldalon vittek véghez, mikor a katolikus főpapokat leköpték. És miféle „elmélkedés“ az, midőn az önök német ■ lapjában azt írja a cikkező : „Die Pfaffen haben kein Vaterland, die haben nur ein Rom“ (a papoknak nincs hazájuk, s ők rómaiak.) Ez a mi szerény véleményünk szerint, tisztelt uraim, nem elmélkedés, hanem dühöngés, nem „alapos tanulmányira valló bölcseség, hanem őrjöngés, és jaj lett volna a cikkezőnek, ha véletlenül nem a katol llikus, de a zsidó papokat nevezte volna hazátlanoknak, nem volna ő akkor az , önök szemében oly roppant kapacitás, nem is részesülne az önök védelmében ! Próbálja meg a papjaikkal tartó világi katolikusokat hazátlanoknak mondani, akikre a reverenda nem szab bizonyos korlátokat, majd megtudja akkor, hogy hazánktól nemcsak a muszka kozákok által nem engedjük magunkat megfosztatni, hanem a papírfegyverrel támadó egyes ellenség által sem. Amit végre a P. N. a mi lapunkról ír, hogy rendszeresen űzi a más vallásbeliek vallási meggyőződésének becsmérlését, ez — szelíd szót használva — vastag valótlanság, bűnbakkeresés. Soha sem törődünk mi azzal, hogy mit hisznek mások higyyenek amit akarnak. Nem háborgatunk senkit. S ha az antiszemitizmust valami táplálja e városban, úgy ez csakis a „Pécsi Napló“ és „Fünfkirchner Zeitung“ lehet, melyek hibákat csupán a katolikusoknál fedöznek föl, ellenben a zsidóságnál sohasem. Ezen békeszerető megjegyzéseinket kérjük egyszerűen tudomásul venni és a hitágazatok hívatlan felülbírálása fölött ajánljuk a napirendre térést, mert a vallási meggyőződés van oly szent, hogy az iránt kegyelettel s tisztelettel kell viseltetnünk, öltöző felé. Hanem alig, hogy az egyik oldalon eltűnt, előbukkant a másikon az igazgató, s elkiáltja magát: »Roseval, hát mikor kezdik már el! Roseval hol van?» A hangról mindenki megismerte volna rögtön az igazgatót; elő is jött ám Roseval úr s színéből kikelve alig tudta szuszogni, hogy : »Itt vagyok kérem, igazgató úr, itt vagyok!« Gúnyosan és recsegő hangon ismétlé a direktor: »Itt vagyok kérem, igazgató úr, itt vagyok !? Szokott hangján aztán még hozzátette: »Mikor szándékozik a második felvonást játszani, ma, vagy talán holnap ?« Az inspiriens morogva védekezett, hogy Mad. Alban még nem készült el. »Már rég készen volna,« folytatta az igaz- gató, »csak vigyázott volna ön.» »De igaz- gató úr...........« Semmi ellenvetés, siessen helyére és csengessen!« Ezen szavak után mélységes csend állott be ; az igazgató — egy magát mélyen meghajoló figuráns csoport előtt elhaladva — páholyába lépett; erre háromszor, égé- i szén tisztán kopogtak. A felügyelő odaszólt: »Függönyt fel !« A parancsot végrehajtották és Mad. ( Ekkor Roseval úr felé fordulva azzalban a lámpák elé lépett. Én félre álltam. mondta : »Különben is fogadni mernék, hogy megint elfelejtette a rekvizitomokat!» Úgy tetszett, hgy Roseval úr tiszttára megfeledkezett rólam. A háttérben dekorációknak dőlve állt, kezében egy kézirattal, melyről a színpadon történő cselekvés menetét figyelemmel kisérte. Egyszerre csak észre vett s a kéziratra mutatva oly mozdulatot tett, amelyet nem értettem mindjárt . . . Közelébe mentem. »Bocsásson meg«, suttogott, »de most nem mehetek el innen, Nekem . . .« A nélkül, hogy a mondatot befejezte volna előre rohant és kinyitotta az ajtót Mad. Alban előtt. Ez méltóságteljesen hagyta el a színpadot, amint az ajtó mögötte bezárult, ingerülten kelt ki, hogy: »Ostoba közönség, senki sem tapsol !« «Majd később, ha egyszer belemelegedett !» vigasztalta lágy hangon az inspiciens. Ezen szeretetteljes szavak legkevésbé sem tudták Mad. Albánt megnyugtatni, ki rosszkedvűen jegyezte meg: »Az nekem teljesen mindegy, én miattam belemelegedhetnek vagy nem. Törődöm is velük !» »Nem,, kérem, Madame, nálam van,» felelt Roseval, e szavakkal kihúzott zsebjéből egy papírba csavart tárgyat, melyet a primadonnának átadott. Ekkor azonban más tárgyra mutatva mentegetőzött : »Bocsánat, tévedtem; itt vannak kérem a rekvizitumok ; ez az, ez az !» És elvette Mad. Albántól a kis csomagot, melyet ez már kibontani kezdett, s folytatá: „Ez becsinált gyümölcs leányom számára !» »Becsinált gyümölcs, kérdezte a színésznő gúnyosan. Ön ugyancsak elkényezteti leányát.» Az öreg felügyelő sóhajtva válaszolt : »Mondja kérem, mit tegyek egy beteg gyermekkel? . . .» »Önnek beteg gyermeke van ?» Jegyzem meg közbeszólva. »Igen, uram, egy kis leány, a második .. . Tífusza volt !« »Kinek volt tifusza ?« kérdezte egy hang mellettünk. Szemügyre vettem a kérdezőt, megismertem benne Florinc urat, az első hősszerelmest. Pécsi KeariSity 1897. augusztus 1. Autonómia. Képviselőválasztás. Vókányon f. hó 25. 26. 27-én volt a választás. Leszavazott mindössze 168 polgár, valamennyien Vörös Mihályra. Kisasszonyfán a 667 választó közül 208 élt szavazási jogával. Gr. Festetichre 188-an, Országh Lajosra 20-an szavaztak. Tekintetes Szerkesztőség! Becses lapja július 27-iki számának »Autonómia* című rovatában — Szegzárd és vidéke méltó meglepetésére — egészen katerogice ki van mondva, hogy a szegzárdi autonómiai választókerületnek — Nagy István a kongresszusi képviselője. Pedig hiwany egyelőre még egyáltalán nem is tiszta munka ez, mert hogy a exegzárdi * központi" bizottságnak a szavazatokat összeszámító ülése után Dunaföldvár utólag beadott 881 szavazata tekintetbe vehető e, ahhoz éppen a »Választási Módozat. §§-ai alapján határozottan szó fér. Ugyanis e Módozat 27. §-a szerint: »a központi bizottság mindjárt elsői öszszejövetelekor meghatározza ülései határnapját (tehát a szavazatszámláló ülését is) és ennek közhírré tételéről gondoskodik, azt illetőleg a megyéspüspöknek hivatalos köröztetés végett bejelenti. Tudta azt a szegzárdi központi bizottság is bölcsen, hogy az egyes plébániákra nézve a választás napját nem ő, hanem a helyi közös bizottságok tűzik ki; de ha ugyanaz, a szegzárdi közp. bizottság a hivatkozott §.. adta jogához képest szavazat-összeszámláló ülését július 24-ére állapítja meg, s ezt a ft. egyházhatóság utján a plébánosoknak és ezek révén a helyi bizottságoknak tudomására hozza — amint ez a I XII. Körlevél 2617/1897. sz. a. tényleg megtörtént — úgy ebben implicite benne foglaltatik az, hogy a szegzárdi autonóm. . választókerületben a helyi ötös bizottságoknak a választás napját július 24. előttre kell kijelölniük, vagyis hogy — ami ezzel egyre megyen — e kerületben az autonóm képviselő-választásoknak július 24-ét ■ megelőzőleg be kell fejezve lenniök. Ha. . az imént jeleztem terminust a fz. egyházi hatóság talán korainak vagy az aratási miatt alkalmatlannak találta volna , úgy, s ezt hivatalból bizonyára közzé sem teszi vala , de minthogy közölte : a kiirt határnap törvényes érvénynyel birt s az ötös bizottságok részéről a viszonyokhoz való bárminemű alkalmazkodást kizárt. Egyébiránt, hogy a dunaföldvári szavazatok elmaradása miatt a szegzárdi közös ponti bizottság július 24-iki ülésének ténykedése miért nem volt felfüggeszthető: ezt minden oldalról igen behatóan kifejti a közp. bizottsági ülésről felvett jegyzőkönyv.