Pécsi Közlöny, 1897. november (5. évfolyam, 125-135. szám)

1897-11-03 / 125. szám

X V. évfolyam. Pécs, 1897, szerda, november 3. 125. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Egész évre .... 6 frt. jj Negyedévre ! 50 kr. Félévre ..................3 frt. Ij Egyes szám ára 4 kr H irdetések elfogadtatnak: j Előfizetések, A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendőit jános kereskedésében. a lie. nyomda épületébe. íme! a főpap. Három vármegye és közel félmillió hivő katolikus szive dobban meg ma hangosabbao, Magyarország déli határ­szélén, ama hírnek hallatára, melyet ezennel a hivatalos lapból köziünk: „Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére Hetyey Sámuel, déghi címzetes apátot, észtéi- gom-főegyházmegyei kanonokot és a primás-érseki iroda igazgatóját pécsi püspökké kinevezem. Kelt Budepesten, 1897. évi október hó 28-án. Ferenc József, s. k. — Wlasics Gyula s. k." Mint mikor a messze keleten az ébredő nap bontogatja ki a kétes homály­ból alakját, előrebocsájtva a hajnal su­garát s megaranyozva mindent, a mi útjába esik, akként emelkedik ki a hosszú kombinációkból, a melyek a Dulánszky Nándor halála óta elárvult pécsi egyházmegye püspöki székének betöltéséhez fűződtek s csaknem két éven át meddő találgatásra kárhoztatták a türelmetlen kedélyeket, egy férfiú neve: Hetyey Sámuelé; és miként a napot megelőzi előhírnöke, a hajnal, úgy kelt örömet mindenütt a várakozók szivében e férfiúnak jó hire, mindenütt őszinte örömet, a legszebb reményt és boldog megelégedést ébresztve. Mert e jelentékeny egyházmegyének püspöki izéké, a melyen lejedelmi tekin­télyű férfiak ültek már s terjeszték szerte a keresztény szellemnek kifogy­hatatlan áldásait, a kiknek hírét messze földre is elvitték, a melyre egy Cezinge, Szathmdry, Radonay, Klimó és Szepesy s a fenkölt szellemeknek egész sora vetett soha nem múló fényt; a melynek múltja fölér egy félország történetével, kivette részét mindenha a nagy nemzeti küzdelmekből, nem egyszer vezérszere­pet játszva az ország történetében, a melynek püspökei tollal és karddal je­gyezték föl nevöket a történet táblájára, védték és támogatták az apostoli királyt paizszsal, pénzzel s jó tanácscsal, mint az országos kancelláriai hivatal viselői, mint határszéli várfelügyelők és főispá­nok s letették mindig a köteles áldoza­tot az egyház és a haza oltárára s egy közülök vértannja is lön a haza védel­mének, — More Fiilöpnek napja a mohácsi vérmezőn áldozván le —; a mely nem egyszer adott már prímást az országnak, a halhatatlan Telegdyek, Draskovicsok, Szelepcsényiek, Széche- | nyiek s Scitovszkyak személyében, a melynek eredete visszanyúlik egy ezred­évnek régészéiü homályába, s a mely­nek papsága, annyi idegen elem közé plántálva, az ország déli határszélén, a keleti barbársággal szemben, a hős Zrínyiek s Frangepánok ősi fészkéhez ! közei, nemzeti és európai keresztény j missziót teljesít, midőn a keresztény és ! a magyar nemzeti szellem oltalmában, ! élő védőfalként őrt áll s e nehéz fel­adatának, már oly hosszú véres száza­dok viszontagságai között is híven meg- í felelt és kész mindenkor megfelelni ; a 1 melynek a hány a köve s a meni^’i a ; talpalatnyi földje, csaknem ugyanannyi : rajta a drága történeti emlék, s a mely ; oly gazdag a műkincsekben, a mint í ebben a szép hazában alig még egy, a | melyet még legutóbb is a nem rég el- ] húnyt püspök oly pazarul gazdagított, i — ilyen megye kormányzata és ily püspöki szék tapasztalt és bátor, nagy- ratermett s fenkölt lelkű főpásztorra tarthat számot! És ily főpásztort nyert egyház­megyénk Hetyey Sámuel Ő Méltóságának ; személyében, a kit nagyrahivatott, mély tehetsége, bölcs tapintata s a kormány- ; zatban tanúsított ügyessége alig négy 1 év alatt a katolikus hierarchiának ily 1 magas fokára emelt föl, rohamosan jut- i tatva őt fokról fokra. Alig csak egy j évtizede még szerény tanár s szeminá- l riumi elöljáró, majd az Ausztria szivé- ! ben, Bécsben, alapított ősi magyar in­tézetnek, a melyet per euphemiam a ! magyar püspökök nevelőintézetének ne­veztek el, lelki igazgatója s mint ilyen : egyúttal lelke. De megírta a latin iró : „Quem urtica úrit ..." Makkoshelyei Hetyey Sámuel korrekt szellemével, mely a latin költő szerint minden gán- csoskodást nevetett: „Conscia mens recti famae mendacia ridet“, utat nyi­tott magának fölfelé és minden körben, a merre csak megfordult, mágnás kö­rökben ép úgy, mint egyszerű papnö- j vendékek között, a legjobb benyomást keltette, bizalmat é3 tekintélyt szerzett neki. A primási udvarba kerülvén, biz­tos kézzel vezette,nehéz időben, az egy- ■ házi ügyeket, s négy év után az isteni ’ Gondviselés különös rendelés'1 azon püs- j pöki megye legmagasabb polcára jut- | tatta őt, a melynek földjére lépve 6 év : előtt, elragadtatva szemlélte műalkotá­sait, nem is sejtve akkor még, hogy azok fentartására és megkoronázására j őt szemelte ki a sorsnak Ura. Hogy i nyomdokaiba lépjen nagynevű elődeinek | és hasonló nagynevű alkotásokkal tegye ; reá halhatatlan elődei alkotásainak so- ! rozatára a koronát . . . 1 Igen ! nagy a szellemi örökség, a * melybe a nagyrahivatott püspök lép. I És mi hiszszük, tudjuk, hogy O Mél­tósága nagy lelke egész erejével, hév­vel karolja át e messze kiható hiva­tását. Azért lelkünk mélyéből'örvendünk és áldva magasztaljuk a Mindenható Istent, hogy Ót, a nagyrahivatott fér­fiút, a kegyesszivü Atyát és bölcs kor- mányzótnekünk adta és kitörő örömmel, a legszentebb'lelkesedéssel fogadjuk őt, ! karjainkat az éghez emelve fogadjuk: Vezess bennünket, mi követni fogunk ! Isten adott nekünk, Isten hozzon közénk! Jövel hát, a kiért háromszázan,két éven át, naponta oly buzgón imádkoztunk és a kit vár, epedve vár félmillió ka­tolikus lélek . . . Jövel, kegyes Főpásztorunk ! s légy a mi szent örömünk, munkálkodásunk­nak irányítója. j Jöjj s munkáld az egyház és a hon javát, mely e nehéz, viszontagságos időben annyira reá szorul apostoli se­gélyedre ! Munkáld ezen nagy egyházmegyé­nek üdvét, a melynek minden darab röge egy-egy nagy névről regél s a melynek apostoli fejedelmei között a hetvenhetedik Te vagy ; hogy felvirul- jon és hogy fel virulva hanyatlásnak se induljon soha többé ! Munkáld mindnyájunk üdvét, a kik oly bizalommal csüngünk rajtad és ké­szek vagyunk veled együtt munkálni a hívek üdvét ! Már várnak a községek szerte, mint apostoli fejedelmet, a ki áldást és békét hoz nékik! Már várnak a szegények, a kik abban bíznak, hogy van szived és meg­érted az ő nyomorukat és keblök jaj­veszékelését ! Már várnak a gyengék és gyámol­talanok, a kiknek öröme, vigasza, istá­polója lészsz ! Már várnak a gyeremkek és vár a nép, hogy pálmaággal kezében, kiáltsa feléd a „Hozannát!“ „Mert áldott, aki az Ur nevében jő!“

Next

/
Thumbnails
Contents