Pécsi Közlöny, 1897. december (5. évfolyam, 137-148. szám)
1897-12-02 / 137. szám
V. évfolyam Pécs, 1897. csütörtök, december 2. 137. szám, PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: évre .... — írt. Negyedévre ! 50 főf A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái Egyes számára 4 kr János kereskedésében. Fő évre...................3 írt. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a ke. nyomda épületébe. Pécsi egyetem. Laptársunk a „Pécsi Napló“ tegnapi számában a „Magyar Állam“-nak egy cikkét idézi, mely katolikus egyeztetenek Pécsett való fölállítása mellett foglal állást. _ A „Mi“ cikkezője a protestánsok példájával hozakodik elő, kik serényen munkálkodnak az ő debreceni egyetemük létrejöttén, mig mi katolikusok , semmit sem teszünk ez irányban. Szabadjon nekünk a cikkíró urat ! arra a kis különbségre figyelmeztetnünk, mely e téren a katolikusok és protes- tánsok közt létezik. A protestánsoknak autonómiájuk van, iskoláik, iskolai vagyonuk és alapítványaik fölött szabadon rendelkeznek, ellenben a katoliku-soknak nincs autonómiájuk, nincs ön- , rendelkezési joguk, a katolikus jellegű közalapokat nem kezelik. A „M.A“ a pécsi egyetem fölállítását illetőleg reményeket fűz Hetyey Samu főnkért szellemű megyéspüspökünk örvendetes kineveztetéséhez. Szép ! De a körülményekkel is kell ám számol-nunk ! Vegyük először azt, hogy joglíceumunknak mai állapotában való to-vábbi fönntartása maga belekerül a püspöknek évi négyezer forintjába. E mellett nap-nap után halljuk azt a követelést is, hogy a mai állapotokon javítani kell, ami ismét további ezreket kívánna évenkint áldozatul. Persze azt nem tudják a cikkező urak, vagy nem gondolnak rá, hogy a püspöknek mindjárt a javadalom átvételénél kilencvennégy ezer forinton meg kell váltania a fundus instruktuszt, s hogy a javadalmat terhelő meliorációs kölcsön visszafizetésére évenként legallább is tizenkétezer forintot kell majd , törlesztenie, hogy a kongrua-rendezés kilátásba helyezi a püspöki javadalomnak esetleg tetemes megterhelését a kongria részére, hogy a püspökre nemcsak a líceum gondozása vár, hanem egy nagy egyházmegye sokoldalú szükségletei is nála fognak támogatást, kielégítést keresni. Nagynevű Szepessynk ugyszólván mindenét a líceumra adta, még a lovait is eladta, két közönséges házilovat fogatott kocsijába, megvont magától minden kényelmet és fejedelmi alapítványa, mely az akkori viszonyok közt a célnak megfelelt, ma az előrehaladott igényekkel szemben — elégtelen. A hittudományi és jogi kar mellett okvetlen szükségünk volna, ha a kitűzött célt elérni akarjuk, teljes bölcsészeti karra, hol a katolikus középiskolák számára tanárok képeztetnének és hol különösen a tanító szerzetek tanárjelöltjei sajátíthatnák el a tudományos ismereteket, mert tagadhatatlan tény, hogy a Pázmány-egyetem a katolikus szellem ellen dolgozik. Ha már most valaki ki tudja számítani, hogy egy bölcsészeti kar fölállítása a sok tanszékével, fizikai, vegytani, természetrajzi szertáraival és egyébb múzeumaival mennyibe kerül, az be fogja látni, hogy oly autonómia nélkül, mely katolikus vagyont bocsájt rendelkezésünkre, pécsi egyetem létesítéséről fennhangon nem beszélhetünk. Itt nem százezer forint kell ám, itt egy milliós alapítvány kell. Pécs város egy ízben bizottságot küldött ki törvényhatósági képviseletének kebeléből, hogy e bizottság a Pécsett létesítendő katolikus egyetem ügyében érintkezésbe lépjen a boldogult püspökkel s tanácskozzék az egyetem létesítésének módozatairól, feltételeiről. A bizottság azonban csakhamar rájött arra, hogy milyen summa pénzbe kerülne a szép terv kivitele s belátták, hogy katolikus vagyon fölött rendel- A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Téli fecskék. A természet végső vonaglását szomorúan megéltük. Madárkáink elhagyták árnyas berkeinket, kedves ligeteinket. A sétáló közönség sem zavarja meg többé jóideig az erdők titokzatos csendjét, az énekesek vígcsevegését, a fészekrakók boldogságát. A kihalt természet ölén csak most tudjuk igazán, mit veszítettünk, sajnos elég későn már a válás után. De mikor a természet világa kihal, a szellem országa benépesül. Amannak fecskéi eltávoztak, elhagyták a barátságos udvarok ereszeit, emennek fecskéi meg most jelentkeznek. Korai vendégek nagyon, de nem csoda, hisz’ a haladás korszakát éljük. Más években, — még csak alig a közelmúltban is, — január elseje volt érkezési idejük, most már novemberben elárasztanak minden könyvkirakatot, és, ha a haladás még lázasabb lesz, tán a jelen gyermeke is megélheti még, hogy majd már augusztusban is üdvözölheti a jövevényeket. Az ifjak és öregek, — a szerényebb és vagyonosabb osztály számára már most látnak ezer meg ezer példányban napvilágot a téli fecskék, az almanachok és naptárak. — Mint egy jól szervezett hadsereg, úgy vonulnak föl a lét, a szellemi élet kétes kimenetelű csatájára. Most csak az előcsapat látható, tekintélyes számban képviselvén a harcra kész sereg zömét a versengés, a konkurrencia sokszor rájuk nézve háladatlan, azonban mindenkoron az emberiség »üdvéért« vívandó küzdelmében. Fölöslegesnek tartom ez állításomat behatóbban bizonyítgatni, — és itt az almanachok szépirodalmi, legkedvesebb, sokszor azonban egyik vagy másik mostohán fogadott részére kitérni,— szabadjon csak egy elvitathatatlan tényre hivatkoznom, mely gyakran oly szerencsétlenül dönti el az elővonuló almanachok és naptárak sorsát, az időjóslásra. Alighogy föltűnnek a látóhatáron, nem elégesznek meg a jelennel, hanem a jövőt is lefoglalják maguknak, előre hirdetvén, mikor lesz szép idő, mikor eső. Jövendöléseikben néha nem családnak, máskor csak hozzávetőleg, vagy a mi legháladatlanabb egyáltalán nem sikerül nekik jól az időt jelezni. Az által sok hívet, szövetségest tántorítanak el maguk mellől, különösen az öregebbek sorából. Az ember ugyanis nagyon is érzékeny és érzékenységében nem ritkán igazságtalan. Legyünk igazságosak ! Ha mindig nem is sikerül eltalálniok az időjárást, mégis igen gyakran nem csalódnak, különösen a tapasztaltabbak. Ezek igen óvatosan járnak el, s ha máskép magukon segíteni nem tudnak, a legrégibb módhoz folyamodnak, és körülbelül így nyilatkoznak : »Szép idő lesz, ha nem fog esni«. És ezek a legbölcsebbek. De nemcsak a közönség, hanem a könyvpiac is különfélekép fogadja a különböző jövedelmi forrásokkal kínálkozó almanachokat, naptárakat, tekintettel mindegyiknek a saját, sokszor rajongó olvasóközönségére. A rajongók a legjobb hívek, szivet