Pécsi Közlöny, 1897. december (5. évfolyam, 137-148. szám)

1897-12-02 / 137. szám

V. évfolyam Pécs, 1897, csütörtök, december 2, 137. szám, PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: évre .... € írt. j| Negyedévre I 50 fcf A szerkesztői és kiadóhivatalban. — ífj. Rézbányái Egyes szám ára 4 kr János kereskedésében. F&évre ...................3 írt. E lőfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez külienóők a lie. nyomda épületébe. Pécsi egyetem. Laptársunk a „Pécsi Napló“ teg­napi számában a „Magyar Állam“-nak egy cikkét idézi, mely katolikus egye- : tetőnek Pécsett való fölállítása meliett j foglal állást. _ A „M Ä“ cikkezője a protestánsok ! példájával hozakodik elő, kik serényen j munkálkodnak az ő debreceni egyete- j műk létrejöttén, inig mi katolikusok í semmit sem teszünk ez irányban. Szabadjon nekünk a cikkíró urat ! arra a kis különbségre figyelmeztetnünk, ! mely e téren a katolikusok és protes- ; tánsok közt létezik. A protestánsoknak I autonómiájuk van, iskoláik, iskolai va- j gjonuk és alapítványaik fölött szaba­don rendelkeznek, ellenben a katoliku- ' soknak nincs autonómiáink, nincs ön- : rendelkezési joguk, a katolikus jellegű közalapokat nem kezelik. A „M. A“ a pécsi egyetem fölál- j litását illetőleg reményeket fűz Hetyey Samu főnkéit szellemű megyéspüspö- ; künk örvendetes kineveztetéséliez. Szép ! De a körülményekkel is kell ám számol- i nunk ! Vegyük először azt, hogy jog- líceumunknak mai állapotában való to- ' vábhi fönntartása maga belekerül a püspöknek évi négyezer forintjába. | E mellett nap-nap után halljuk azt a követelést is, hogy a mai állapoto­kon javítani kell, ami ismét további ! ezreket kívánna óvenkint áldozatul, j Persze azt nem tudják a cikkező urak, ; vagy nem gondolnak rá, hogy a püs- j pöknek mindjárt a javadalom átvéte- j lénél kilencvennégy ezer forinton meg \ kell váltania a fundus instruktuszt, j hogy a javadalmat terhelő meliorációs i kölcsön visszafizetésére évenkint lega- ; lább is tizenkétezer forintot kell majd , törlesztenie, hogy a kongrua-rendezés 1 kilátásba helyezi a püspöki javadalom­nak esetleg tetemes megterhelését a kongnia részére, hogy a püspökre nem­csak a líceum gondozása vár, hanem egy nagy egyházmegye sokoldalú szük­ségletei is nála fognak támogatást, ki­elégítést keresni. Nagynevű Szepessynk ugyszolván mindenét a líceumra adta, még a lo- ; vait is eladta, két közönséges házilo- i vat fogatott kocsijába, megvont magá­tól minden kényelmet és iejedelmi ala­pítványa, mely az akkori viszonyok közt a célnak megfelelt, ma az előre­haladott igényekkel szemben — elég­telen. A hittudományi és jogi kar mel­lett okvetlen szükségünk volna, ha a | kitűzött célt elérni akarjuk, teljes böl­csészeti karra, hol a katolikus közép­iskolák számára tanárok képeztetnének és hol különösen a tanító szerzetek tanárjelöltjei sajátíthatnák el a tudo­mányos ismereteket, mert tagadhatatlan tény, hogy a Pázmány-egyetem a ka­tolikus szellem ellen dolgozik. Ha már most valaki kitudja szá­mitan:, hogy egy bölcsészeti kar föl­állítása a sok tanszékével, fizikai, vegy­tani, természetrajzi szertáraival és egyébb múzeumaival mennyibe kerül, az be fogja látni, hogy oly autonómia nélkül, mely katolikus vagyont bocsájt rendelkezésünkre, pécsi egyetem léteii- téséről fönnhangon nem beszélhetünk. Itt nem százezer forint kell ám, itt egy milliós alapítvány kell. Pécs város egy Ízben bizottságot küldött ki törvényhatósági képviseletének kebe­léből, hogy e bizottság a Pécsett léte­sítendő katolikus egyetem ügyében érintkezésbe lépjen a boldogult püs­pökkel s tanácskozzék az egyetem lé­tesítésének módozatairól, föltételeiről. A bizottság azonban csakhamar rájött arra, hogy milyen summa pénzbe ke­rülne a szép terv kivitele s belátták, hogy katolikus vagyon fölött rendel­A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Téli fecskék. A természet végső vonaglását szo­morúan megéltük. Madárkáink elhagyták árnyas berkeinket, kedves ligeteinket. A sétáié közönség sem zavarja meg többé Jóidéig az erdők titokzatos csendjét, az énekesek vig csevegését, a fészekrakók boldogságát, A kihalt természet ölén csak most tudjuk igazán, mit veszítettünk, saj­nos elég későn már a válás után. De mikor a természet világa kihal, a szellem országa benépesül. Amannak feeskéi eltávoztak, elhagyták a barátságos udvarok ereszeit, emennek fecskéi meg most jelentkeznek. Korai vendégek na­gyon, de nem «soda, hisz’ a haladás kor­szakát éljük. Más években, —• még esak alig a közel múltban is, — január elseje volt érkezési idejük, most már november­ben elárasztanak minden könyvkirakatot, és, ha a haladás még lázasabb lesz, tán a jelen gyermeke is megélheti még, hogy majd már augusztusban is üdvözölheti a jövevényeket. Az ifjak és öregek, — a szerényebb és vagyonosabb osztály számára már most látnak ezer meg ezer példányban napvi­lágot a téli fecskék, az almanachok és naptárak. — Mint egy jól szervezett had­sereg, ugv vonulnak föl a lét, a szellemi élet kétes kimenetelű csatájára. Most csak az előesapat látható, tekintélyes számban képviselvén a harcraaész sereg zömét a versengés, a konkurreneia sokszor rájok nézve háladatlan, azonban mindenkoron az emberiség »üdvéért« vívandó küzdel­mében. Fölöslegesnek tartom ez állításomat behatóbban bizonyítgatni, — és iti az al­manachok szépirodalmi, legkedvesebb, sokszor azonban egyik vagy másik mos­tohán fogadott részére kitérni, •— szabad­jon csak egy elvitathatatlan tényre hivat­koznom, mely gyakran oly szerencsétlenül dönti el az elövonuló almanachok és nap­tárak sorsát, az idöjóslásra. Alighogy föltűnnek a látóhatáron, nem elégesznek meg a jelennel, hanem a jövőt is lefoglalják maguknak, előre hir­detvén, mikor lesz szép idő, mikor eső. Jövendöléseikben néha nem családnak, máskor csak hozzávetőleg, vagy a mi legháladatlanabb egyáltalán nem sikerül nekik jól az időt jelezni. Az által sok hí­vet, szövetségest tántorítanak el magok mellől, különösen az öregebbek sorából. Az ember ugyanis nagyon is érzékeny és érzékenységében nem ritkán igazságtalan. Legyünk igazságosak 1 Ha mindig nem is sikerül eitalálniok az időjárást, mégis igen gyakran nem csalódnak, kü­lönösen a tapasztaltabbak. Ezek igen óva­tosan járnak el, s ha máskép magukon segíteni nem tudnak, a legrégibb módhoz folyamodnak, és körülbelül így nyilatkoz­nak : »Szép idő lesz, ha nem fog esni«. És ezek a legbölcsebbek. De nemcsak a közönség, hanem a könyvpiac is különfélekép fogadja a kü- lömböző jövedelmi forrásokkal kínálkozó almanachokat, naptárakat, tekintettel mind­egyiknek a saját, sokszor rajongó olvasé- közönségére. A rajongók a legjobb hívek, szivet-

Next

/
Thumbnails
Contents