Pécsi Közlöny, 1897. december (5. évfolyam, 137-148. szám)
1897-12-02 / 137. szám
t kező önkormányzat nélkül az egyetem meg nem valósítható. Menjünk tovább. A Pécsi Napló óhajtja akatolikus egyetemet városunkban, apellál is megyéspüspökünk áldozatkészségére, ámde milyen eszközökkel iparkodik jó püspökünkre hatni ? Előrebocsájtja, hogy „sok szó fér a pécsi püspöki jogliceum felekezeti jellegének vitatásához, amennyiben más pénz is járul ez intézet fentartásához, nemcsak katolikus alapítványi pénz." Ezt a nótát mintha már hallottuk volna, ha nem csalódunk éppen jogliceumunk tanáraitól. Tehát a P. N. is ezt a fölfogást vallja. Ez pedig annyit akar mondani, hogy hiszen a meglevő jogliceum sem a katolikusoké. — No már ha az intézet nem a mienk, mi közünk van annak továbbfejlesztéséhez ?! Hanem a mi tudtunkkal Szepessy báró „püspöki jogliceumot" alapított s midőn mások, mint Pécs sz. kir. város közönsége, az intézet föntartásához áldozatot fölajánlottak, nem kötötték ki azt, hogy eme áldozatnak ára a joglíceum jellegének föladása legyen, de igenis fölajánlották az áldozatot oly szándékkal, hogy a nagy alapító feledhetetlen emléke iránti hálából s kegyeletből,alkotása fönntartásának biztosításával, hozzájáruljanak ahhoz, hogy a változott igények mellett is az alapító nemes intenciója változatlanul tovább érvényesüljön. Vannak esetek, hogy a városok vagy kormányok segélyezik a hitközségeket, ezek e miatt mégsem lesznek városi vagy állami jellegűekké, megmaradnak felekezeti hitközségnek. És midőn Pécs városa a joglíceumot segélyezte, tette ezt azért is, mert tudta, hogy mennyi haszna van az intézet révén. Azzal, hogy az intézet katolikus jellegét kétségbe vonja valaki, az új püspök áldozatkészségét nem sikerül tettre keltenie. , Mond a Pécsi Napló mást is : azt, hogy „mindenesetre jobb lenne, ha az összes iskolákat az állam venné kezébe. Ide ha még nem érkezett el az összes iskolák államosításának ideje, szívesen vesszük a kultúra emelését, bárhonnan nyújtják is." Ez aztán igazán naiv őszinteség, s mintha olvastunk volna már ilyesfé- I lét, úgy gondoljuk, az egyik jogtana- írónk írta egy alkalommal jogliceumunk- írót: „hisz itt van, az államok csak , ki kell érte a kezét nyújtania." Mintha bizony a püspöki líceum vés aullius (uratian dolog) volna, mely cedit primo occupanti, melyet egyszerűen el lehet birtokolni mint a szemétdombon talált rongyos cilindert. is Helybeli laptársunk fönnti nyilat- tkozata magyarán ennyit mond: „Léte- ‘sítse a püspök a pécsi katolikus egyetemet, legalább ha elérkezik az iskolák államosításának várva várt ideje, Usz a kormánynak mit elvennie, ha most „még nem érkezett“ is el az államo-sítás órája. De majd elérkezik. Ilyen buzdítás már eleve célját téveszti, mert a hatása épp ellenkezője annak, mint amit a „P. N. elérni akart. L. — Csalogatás. A Magyar Újság, mely tulajdonképen estilapja a »Nemzet«- nek s Gajáry Ödön szerkesztésében jele-nik meg, tegnapelőtti számában a katoli-kus egyetemről ír, nem mulasztván el. s keserű szemrehányást tenni, mert »minden s buzgó törekvés, az egyetemet Pécsett s fölállítani, a pécsi papság érthetetlen inda- lenciáján hajótörést szenvedett.« A telivér szabadelvű Magyar Újság e krokodil kényei nagyon gyanúsak. Hogy éppen ő sopánkodik katolikus egyetemért, azt nyilván azért teszi, mivel arra számít, légisek, ezek mindent elhisznek, az almanachjaik, naptárjaik tanácsait lehetőleg követik, mert ez előttük föltétlen tekintély. Hiába mondja a csillagász, hogy szép idő lesz, ha ők könyvükből mást merítettek, erre hallgatnak egyedül. Mikor esőt jósol, ernyővel járnak, ha vihart, szélvészt, hideget jelez, máskép védekeznek. (A rajongók különösen az idősebbek sorából valók, mintha itt kellene minden szélsőségnek találkoznia.) Igaz ugyan, nem ritkán borzúságukra szolgál a hőség, ha az idő nem úgy vág be, de ekkor is igyekeznek magukat lehetőleg vigasztalni. Ha háládatlan,, sokszor viszontagságos könyvek eredetét kutatnák, nagyon messze kellene visszamennünk az időszámlálásban és akkor is nem egy kérdésre ezt a tudományos feleletet nyernék: »nem ismerjük«, »nem tudjuk«, vagy : »ez még vita tárgya«. Lehet, hogy a kínaiak, lehet, hogy az arabok voltak az első naptárcsinálók, de lehet, hogy a rómaiak vagy a görögök. Annyi azonban elvitathatatlan, hogy Marko Polo fedözte föl az első napárt Peking városában. Rendkívül bő tartalmát a kormány is jóváhagyta. — Érdekesebb tanácsai közül Marko Polo feljegyzései után adjuk a következőket: Január 1 én: Olts ünnepi ruhát, látogasd barátaidat, utazzál ! Január 2-án : Igen alkalmas elhunytak temetésére. Január 3-án : Fürödjél, hozd rendbe házadat! Január 4-én: Se ne utazzál, se ne vess ! És ez így megy tovább. Mennyiben megbízhatók Marko Paló jegyzetei, ne kutassukAdatai könnyen hitelre találhatnak, ha régibb almanachjainkat, vagy naptárainkat lapozgatjuk, mert a fentebbiekhez teljesen hasonlókat találunk bennük, így : »Jó eret vágni, tanácsos fürdeni.« Innen maradt ránk valószínű ez a mondás is : »Ha jó kalendáriumod nincs, jó orvosod sincs. Valamint mindenütt, úgy itt is vannak jobb és rosszabb kalendáriumok, almanachok. A legelőkelőbb almanachok közül említésre méltók Nostradamus, Laensberg Mátyás, Gérard atyáé. Utóbbi a francia forradalom idején világhírnévre tett szert. A szépirodalmi, képzőművészeti lapok is ma már majdnem kivétel nélkül mind kedveskednek előfizetőiknek egy-egy ilyen mindenkoron „szívesen fogadott” könyvecskével. Ma már annyi szebbnél-szebb termékeink vannak az irodalom ezen ágában, hogy azok fölsorolása nagyon hosszadalmas volna, tény azonban, hogy valamennyi folyóirat almanachjai közül legnépszerűbb a »Magyar Szalon« almanachja. E szépirodalmi folyóirat — túlzás nélkül lehet mondani — nagyon sok pártfogót toborzott magának e mellékletével. A hódítás nagyon könnyű, mert Mikszáth Kálmán, Herceg Ferenc, Tolnai Lajos és más neves írók tollából olvashatunk bennük zseniális dolgozatokat. E díszes sort a legelső e nemű könyv, a gothai almanach, az udvarok naptára, zárja be, melyet születése első pillanatától, 1764-től, mai napig mindenkoron a rokonszenves kritika, az olvasók szeretet© fogadott. Az amatőrök itt sem hiányoznak. Vonásaik igen változók, de egyben közösek, azon erős meggyőződésben, hogy az ő „Pécsi K*zl**y 1997. decenber 2. hogy a kész alkotást szépen államosítani lehetne, úgy látszik tőrbe akarják csalni a katolikusokat, hogy könnyebben kifoszthassák őket. Majd meglátjuk előbb, adnak-e nekünk autonómiát, önállóságot, biztosítják e egyházunk szabadságát, mert ha nem , nincs értelme egyetemet teremtenünk, melylyel nem is mi rendelkeznénk, kik magunk gyámság alatt állunk. Hrek. Pécs, 1897. december 2 A püspöki javak átvétele. Lenk Sándor ügyvéd, az Adriai biztositó társaság magyarországi vezértitkára, kedden este újból Pécsre érkezett s a püspöki palotába szállott. Ezúttal pécsi tartózkodása huzamosabb lesz, mert a jövő héten megkezdődik a püspöki javak átvétele, amelyre Goór György nyugalmazott miniszteri osztálytanácsos fog a vallásalap képviseletében lejönni. Intézeti ünnepély. A »Miasszonyunk«-ról nevezett helybeli nőzárda összes tanintézeteiben a tíz szobor ajándékozása alkalmából tegnap délelőtt sikerült ünnepélyt tartottak. Spies János apátkanonok, intézeti igazgató mondta a megnyitó beszédet, utána Koszter Irma üdvözlő beszédet mondott. Következett »A kitüntetett férfiak jellemzése« ; előadták : Gavarnik Erzsébet, Vörös Ilona, Hamulyák Erzsi. — A királyi leiratot felolvasta Rónay» Margit , «Hunyady János hamvai fölött« cimü költeményt elszavalta Klimó Mária. — »Tinódy Sebestyén emlékezetét« szavalta Büky Mária. — Erre a tanitónőjelöltek elénekelték Erkel F. Bánk bánjának imáját. — »Boldogasszony anyánk« költeményt Tarkanyitól Rusinszky Irén adta elő. — »Az élő szobor* költeményt Vörösmartytól Derük P. szavalta el. — A »Szózat *-ot Koroncy Mária szavalta, a tanítójelöltek pedig énekkel kísérték. — A hazaszeretetet ecsetelte Kőházy Gizella.