Pécs Közlöny, 1898. január (6. évfolyam, 1-11. szám)

1898-01-04 / 1. szám

VI, évfolyam, Pécs, 1898, kedd, január 4. PÉC KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések. g:.; évre ... 6 frt. j Negyedévre 1 frt SO kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesz­é.3/7* . . ... 3 frt. 1 Egyes szám ár» 4 kr János kereskedésében. tőséghez köfdetMlök a lie. nyomda épületébe. Hetyey Samu pécsi püspök. Szép téli napra virradt Budapest január 2-án. A kemény hideg az éjsza­kán át jégtükröt varázsolt a szőke Duna fölé, melyet a kelő nap verőfénye csak nehezen tudott átmelegiteni, föl­olvasztani. Hetyey Samu püspök január 1-én délután 4 óra 40 perckor érkezett meg Esztergomból a budapesti nyugati pá­lyaudvarba (via Pilis-Csaba—Ó-Buda) Boltizár fölszentelt püspök és dr. Ro- szival István esztergomi kanonok kísé­retében. Fogadására a pályaudvaron megjelentek : Szeifric István és Wal­ter Antal pécsi kanonokok, mint a káp­talannak a püspökszentelésre megvá­lasztott kiküldöttei, dr. Lenk Sándor ügyvéd, teljhatalmú me-bizott és dr. Hánuy Ferenc pécsi szcutszéki jegyző, ki már előző nap Budapestre jött Esz­tergomból. Hetyey püspök ő mlga kísé­retével azonnal a Kontinental szállodába hajtatott s azután nemsokára felhajtatott Budavárába a hercegprimási palotába, hogy ő eminenciájánál tisztelegjen. A püspökszentelés január 2-án reggeli 8 órakor vette kezdetét. He- tyey Samu püspök már reggeli 7 óra­kor a hercegprimási palotába hajtatott, hová 8 óráig megérkeztek: Csúszka György kalocsai érsek, Boltizár József fölszentelt püspök, Maszlaghy Ferenc és dr. Roszival István esztergomi ka­nonokok, mint a főkáptalannak kikül­döttei, Szeifric István és Walter An­tal pécsi kanonokok, a pécsi káptalan képviseletében ; továbbá dr. Zundl Péter kalocsai érseki titkár, dr. Hánuy Fe­renc pécsi szentszéki jegyző, Tólfa- lussy Béla budapest erzsébetvárosi plé­bános, Lóskay Jeromos primási jószág­kormányzó, Hanny Béla jószágigaz­gató, dr. Lenk Sándor, Drechsler An­tal pazmaneumi lelkiigazgató. A szertartás alatt a hereegprimás ő eminenciájának segédkeztek : Kohl Medárd primási személyi titkár, gróf Széchenyi Miklós oldaltitkár, dr. Kiinda Teofil érseki titkár, báró Gudenus Arthur főszentszéki jegyző, dr. Anhäu­fel György érseki szertartó. A szent szertartás 1 Va órát vett igénybe, mely alatt úgy a hereegprimás, mint, megyés- püspökiink sokszor láthatólag megille- tődtek. Szertartás után püspökünk bement kézcsókra a prímáshoz, majd áthajtatott Pestre a szállodába. 3A12 órakor ismét Budára a her­cegprimási palotába ment, hol V2I órakor az újonnan íölszentelt püspök tiszteletére diszebéd volt. A diszebéden a fónnt említett egyházi személyek vettek részt, kettőnek kivételével, a világiak közül Hanny Béla, ki a prímásnak közeli rokona. Ebéd alatt az első felköszöntőt püspökünk mondta ő eminenciájára. Kifejezte háláját, tiszte'etét, szeretetét és ragaszkodását a prímás iránt ; kérte a jövőre is támogatását, hogy püspöki föladatának jól megfelelhessen. A bíboros hereegprimás a pécsi püspökre mondott fölköszöntőt. Utalt a püspök politikai kötelmeire: tudniillik a hívekkel a haza és király iránti hű­ségben, a területi nyelvegységben ösz- szetartani; utalt a püspök egyházi kö­telmeire : a papi, tanítói hivatal és a kormányzás terén. Különösen az utób­bit emelte ki a prímás, melyet a leg­nehezebb megoldani úgy, hogy a szigor a szelídséggel párosulva, a püspök gondjaira bízottak, az alárendeltek lelki előmenetele előmozdittassék. Szép sza­vakban köszöni az uj püspöknek, hogy négy éven át a főegyházmegye ügyeit oly tapintattal intézte, fölhozza azt, hogy nemcsak nem nyugodott soha le a nap haragjuk fölött, hanem •minden nap mindenkor teljes összhangban és A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A világ vége. — Francia eredeti után. — Bánsz Alajos. Szeretik Önök azon novellákat, me­lyeknek bevezető szavai körülbelül ezek : • Tizenkét órát ütött " Antal apó és Katalin anyóka fali órája ?• . . . Legyenek teljesen nyugodtak, nyájas olvasóim! az én elbeszélésem fonalát nem itt veszem fel, hisz Antal atyuskának és Katalin mamának nem is volt fali órája. Ebben rejlett szegények vigasztalha- tatlansága, keserve. Ügy dolgoztak, mint a a napszámosok, szerényen éltek, de ezt a vágyukat soha ki nem elégíthették. Múlt vasárnap is lehetett őket látni, a mint fájdalmuk egy órás-üzlet elé t/.te őket, melynek kirakatát bámulgatták. Ö<z- szes figyelmük egy gyönyörű ingaórán összpontosult. Sokáig elnézegették, részle­tesen felsorolták, mintha csak szakértők volnának, annak kiválóságait. Végül azonban, midőn már nagyon i is hosszantartó volt — az ő elfogulatlan i ítéletük szerint is, ezen különben igen ! olcsó élvezet, kiszakították magukat az 1 ideálizmus karjaiból, hogy a sivár reáliz- muséiba dőljenek vissza. »Jöjj szegény jó Tónim !• — mondá Katalin. »-Jó, gyerünk tovább asszony, mert a szivem fáj.» Ugyan, ti szegények, miért nem vesz- j tek egy ilyen órát? A feleletet megadom i én; először mert szegények, másodszor meg, mert valami botor előítélet gyökere­zett szivükben. Naiv fölfogásuk azt tartotta, hogy polgár ne tartson fogatot, szegény ember pedig, főleg kézműves, iparos, inga­órát sohase vegyen. Az ilyen óra csak örökölt jószág lehet, de ők — sajnos — soha sem örököltek még oly kiesiny fali órát sem. Montrongeban cukorka üzletük volt. Boltjuk igen piciny volt és ép oly egyszerű, minden fényűzés nélkül. A bútorzat három székből, meg az irodai helyiségben szük- 1 ségesekből áliott; semmi eredetit, semmi eszményit itt ugyan látni nem lehetett, a I szó szoros értelmében köznapi, divatját múlt üzlet volt. Ehhez járult még az szomorú körül­mény is, ho^y a sarkon, üzletükkel szemben igen elegáns füszerkereskedés volt, azt hiszem ebből már most könnyen megért­hető, miként lehetett, hogy a szegény öre­geknek harminc álló éven keresztül ezer franknál alig volt több évi bevételük. De arról sem szabad megfeledkeznünk hogy Virginia lányukat is maguk nevelték föl. Virginia valóságos angyal; nem olyan mint a mai leányok, kik csak a hiúságban, a cicomázásban lelik föl egyedüli örömü­ket, — vallásosan nevelték őt és igazi gyermeki ragaszkodásra, őszinte tiszteletre tanították szüleivel szemnen. Kedvességével ügyessége versenyzett. Kitünően értette a háztartást, s emellett az üzletben is nagyon használhatták, a könyvvitel vérében volt. Röviddel ezelőtt egyjjesinos, fiatal, szerényebb fizetésű hivatalnokhoz ment ; férjhez. Szülei ekkor háromezer frankot adtak neki Lajos-aranyban, a mi szegé-

Next

/
Thumbnails
Contents