Pécs Közlöny, 1898. január (6. évfolyam, 1-11. szám)

1898-01-04 / 1. szám

2 szeretetren talál... iicet. Kéri a püspök támogatását, de csak addig, mig ő (a prímás) Isten segítségével az egyház és haza igaz érdekeinek szolgálatában cselekszik és jár el Szeifric őrkanonok a pécsi káp­talan és egyházmegyénk nevében kö­szöntötte föl az uj püspököt. Rámutatott arra a misztikus kapocsra, mely a föl­szentelés által a pécsi egyházmegye hívei, papsága és a püspök között lé­tesül. Kéri Isten segélyét, hogy a Szentlélek kegyelmével árassza el a püspököt, hogy bölcseségével, magasz­talt jóságával és ismert erélyével a rábízott híveket Isten akarata szerint kor­mányozhassa. Biztosítja a püspököt a hívek és a papság szeretetérő­l. Ebéd után egy ideig dr. Kohl szobájában időzött a társaság, 3 óra után pedig szétoszlottak. Hetyey püspök még ugyanaznap, vasárnap este a 8 óra 30 perckor in­duló vonattal külön szalonkocsiban elu­tazott Hidasd-Bonyhádon át Nádasára, hová tegnap 6 órakor reggel érkezett meg s elfoglalta lakását a kastélyban. Ecce sacerdos magnus ! íme a főpap ! Két évi árvaság után az isteni Gondviselés jóságos irgalma bőven kár­pótolja egyházmegyénket az elhagya­­tottságért: olyan főpásztort adván Pécsnek, ki mint igazi, Isten szive sze­rinti apostol jön közénk, apostoli lelkü­­lettel, szent buzgalommal, jámbor elha­tározással, nagy felelőssége teljes tu­datában, lángszeretettel irántunk, égő vágygyal a magasztos hivatásával járó kötelmek s föladatok lelkiismeretes tel­jesítése iránt. Hozzánk jön, hogy a lelkiekben vezérünk, mindenben jóakaró atyánk, támogatónk legyen , hogy püs­pök legyen minden tekintetben. Fiúi hódolattal, gyermeki bizalommal, őszinte­­ szeretettel és hűséggel fogadják a pécsi egyházmegye vallásos hívei a főpász- I tort, ki el­lön jegyezve egyházmegyénk- ■ nek, hogy életét immár ennek szentelje, s gondját erre fordítsa, erre az ősi szép­­ diecézisre. Nemsokára át fogja venni a fő-­­ pásztor a lelkikormányzás nehéz gond-­­ jait, elfoglalja a püspöki széket, amikor is úgy a papság mint a hivek nyílt szívvel, édes örömmel ünnepélyesen ü­dvözlendik. Addig is legyen üdvözölve egyházmegyénk területén í­nyekre nézve egész vagyon volt. Virginia boldoggá lett. Az öregek igen szerényen éltek. Egy szoba, egy konyha volt lakásuk. A szoba szalon volt, a konyhát ebédlőnek használ­ták. Büdzséjüket jobban tudták egyensúly­ban tartani, mint a legelőrelátóbb pénz­ügyminiszter, újságot csak akkor vettek, midőn teli torokkal hirdették az elárusítók a szenzációs eseményeket, gyilkosságokat, vasúti szerencsétlenségeket. Antal apó nem dohányoz, Katalin néni burnótra nem költekezik és sajátsá­gos, volt mégis valami rendes rendkívüli kiadásuk. Ugyan kiért, mire ? Egy magne­­tikus álomban jövendőmondó asszonyra. Rendszerint hozzáfordultak, s mi le­hetne természetesebb, mint hogy minden szavát szentül hitték. Mennyire kielégítő, mennyire helyes, mennyire igaznak bizonyult jövendölést mondott harminc év óta a »jósnő­ az öregeknek : megjövendölte Virginia fogzá­sát, hogy himlőt fog kapni, hogy máshoz férjhez nem mehet, csak szőkéhez (a­miért is minden barnát visszautasítottak), — hogy az öreg Antal bácsi podagrás lesz stb. stb. A jövendőmondó egyénisége ellen semmi kifogás sem volt tehető. Adél, — így hívták a kedvelt személyt — kisasz­­szony volt még, ki különben évek óta rendes vevőjük, sőt már az üzlet alapítása óta — akkor is már felnőtt kisasszony volt — az öregekkel ezen az után isme­retséget kötött. Sem kártyát venni nem tudott, sem vadmacskát nem tartott, kitö­mött baglya sem volt, annyira különös jósnő volt, sőt mi több, még hajfonatot sem kért, ha jóslásra került a sor. És mégis már eleve megmondta bizonyos időben és körülmények között, hogy kli­ensei közül ki fog maghalni. Csak lépj ilyenkor közel hozzá, fogd meg kezét és ő a szerint, a­mint méltó vagy rá, vagy sem, jósol vagy nem. A­kiknek beszél, azok hisznek, a­kik előtt hallgat, azok reménylenek. Antal apónak és Katalin anyónak azonban mindig megnyitotta jós ajkait. Ezek pedig annyi odaadással és bizalom­mal hallgatták, hogy képesek lettek volna inkább áldozatot hozni és sem enni, sem inni, ha erre is került volna sor. Most is az év azon szakában és oly körülmények között élünk, midőn Adél kisasszony alszik. Most délután is az öreg Antal bácsi megfordult nála. Már öreg este volt, mikor hazatért. Nyájasan, jó kedvvel fogadta őt Katalin, minden áron jó hirt várt, de csalódott. Antal szomorú arckifejezése elárult min­dent. — »No anyukám meghoztam a hirt !« mondá a levertség mozdulatával. — »Milyen hirt ? Ne aggaszsz!“ — »A világ végét!» — »Micsoda világ végét ? Megőrül­tél ?» — »Dehogy ! itt a világ vége ! Na­gyon világos, nem érted ? Nyolc nap múlva itt lesz, jó öregem, mához egy hétre d. u. három órakor vége minden­nek !» — »Biztosan tudod, Tóni ? ! Egészen biztos vagy benne ?« „Pécsi Közlöny“ 1898. január 4. Hírek, Pécs, 1898. január 4. A püspök Nádasdon. Püspökünk, mint lapunk más helyén említettük, Dombó­­vár-Hidasdon át érkezett Nádasdra, s nem, ahogy a helybeli lapok írják, Pécs városán keresztül. A bonyhádi vasúti állomáson, értesülésünk szerint, az ottani főszolgabíró fogadta s üdvözölte Tolna megye és a bonyhádi járás nevében a pécsi püspököt, aki szívélyesen válaszolt. Nádasdon az uradalmi tisztek élén a plébános, Romeisz Ferenc intézett a főpásztorhoz üdvözlő szavakat. A kastély­t új berendezésével teljesen megnyerte ő méltóságának tetszé­sét és megelégedését. Itt fog időzni a püspök, legközelebb meghatározandó szék­­i foglalásáig. Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Baranya megyei tanítótestületnek »Salamon József ösztön­díjalapja» címen 3300 korona tőkével a pécsi és baranyai tanítók tanuló gyerme­kei részére tett alapítványért köszönetét és elismerését nyilvánította. A főispán Mohácson. Dr. Fejér­­váry Imre dr. főispán a Mohácson telje­sített hivatalvizsgálat után megtekintette a volt püspöki kastélyt, hogy a képviselő­­testület azon kérelmének, hogy dohány­gyárnak Mohácson való elhelyezése érde­kében a kormánynál tegyen lépéseket, a helyi viszonyok személyes tanulmányozása­­ alapján tehessen eleget. Lelkész­ pályázatok. A valamely kegyurasághoz nem tartozó, s a megyés­­püspök korlátlan kinevezési jogától függő Bonyhád, Bölcske, Nagy Vejke, Baranya- Szent-István és Vaszar plébániajavadal­makra az egyházmegyei hatóság f. é. ja­nuár 31-ig pályázatot hirdet. — A vallás­alap kegyuraságához tartozó Baar plé­bániajavadalomra szintén f. hó végéig lehet pályázni. Pécs-Kiskőszegi vasút: A Pécs­­kiskőszegi helyi érdekű vasút előmunká­latai befejezést nyertek és az engedmé­nyes dr. Plufsich Frigyes ügyvéd a keres­kedelemügyi minisztériumhoz benyújtott tervezetéhez csatolt kérvényben a közigaz­gatási bejárás határnapjainak kitűzését is kérte. Mint értesülünk, e bejárás még ja­nuár hóban fog megtartatni. A tervezett vasút az érintett községeken kívül külö­nösen két uradalomnak előnyös: Frigyes főherceg főherceglaki uradalmára, kinél felséges urunk és királyunk csak nemrégi­ben vadászott szövetséges társával a ha­talmas német császárral és e látogatás ismétlését kilátásba helyezték mindkét ol­dalról, és a­kik a vasút kiépítése után ezen vadászterületre egyenesen mehetnek, nem mint az idén is Mohácsig való kike­rüléssel. A második uradalom Montenuovo herceg németbólyi birtoka, kinek kastélya előtt van tervezve az állomás. E vasút­nak egyik legszebb részlete leend a Sepse község határában tervezett 750 m. hosszú alagút, mely a helyi érdekű vasutak el­sőihez sorozandja vármegyénk ezen va­­sutját. A tervezett vasút hozzájárulásait ,egy-két község kivételével mind megsza­vazták. Újév katonáéknál, Ő felsége a ki­rály által tartalékos hadnagyokká kinevez­tettek a következő tartalékos tiszthelyette­sek : az Albrecht főherceg 44. számú gyalogezrednél Keres Mór, Simon József, Ribszám Jakab, Haas Lajos, Gruber Viktor, Czingler Ferenc, Késmárky Dezső, Rei­

Next