Pécsi Közlöny, 1898. április (6. évfolyam, 38-48. szám)

1898-04-03 / 38. szám

VI. évfolyam. Pécs, 1898. vasárnap, április 3. 38. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre................3 frt. |j Egyes szám ára 4 kr Hirdetések elfogadtatnak: szerkesztőLdMpIghivatalban. — Ifj. Rézbányái ^^BreAréreskedésében. Előfizetések, reklamációk, a kiadóhivatalba; kéziratok a szerkesz­tőséghez küldendők a lie. nyomda épületébe. A szoeiálizmus Baranyában. A szocializmus az ő társadalom-el­lenes alakjában a társadalmi és gazda­sági fejlődésnek kóros betegsége. A gazdasági válságok, a szabad verseny és merkantilizmus világuralma megbon­tották a gazdasági fejlődés egészségét, megakadályozván a mérsékelt és élet­feladatokhoz alkalmazott vérkeringést. A társadalom testébe ette magát a pauperizmus rákfenéje. A szabad ver­seny a gazdasági életben, a „laisser passer“ közgazdasági és kultur-elve a természet végzetszerü és kikerülhetetlen törvényének erejénél fogva a tiszta biológiai elv katasztrófáját idézi föl, mely szerint az erős elnyomja a gyön­gét. Megtagadták az erkölcsi alapokat, elszakították a gazdasági elveket a ke­resztény morál talajáról és megszületett a gazdasági fejlődésíörténelem végzete : a nemzetközi szoeiálizmus. Az anyagi romlás okozta-e az er­kölcsi romlást, vagy megfordítva: e fölött sokan vitatkoznak. Egyes álla­mok, egyes vidékek speciális gazdasági és erkölcsi viszonyai határozzák meg a fejlődést és nélkülözhetetlen tényezők a szociálisztikus mozgalmak bírálatában. A szegénység, a nyomor nagy biinke- ritő, ha hiányzik a vagyonos osztály lelkében a szeretet erénye és mindket­| tőben a vallás-erkölcsös gazdasági, úgy mint egyéni jellem, ha az élet lakomá­járól száműzött szegény nép nem hisz az Örökkévalóságban és kérges tényé- j rét mellére téve nem tudja megnyug- j tatni szivét az égi hit szent reménysé- j gével: Tudom, hogy él az én Megváltó Istenem ! A bajt súlyosítja, ha a vagyonos osztály a tőke és vagyon társadalmi föladatáról megfeledkezve nemcsak a szeretet igéitől zárkózott el, hanem a munkás vérét szívja és annak anyagi s erkölcsi tőkéjét jogtalanul elharácsolja. A közgazdaságban, a tőke és vagyon osztályaiban épen úgy mint a vagyon­talanok és osztálytalanok soraiban a keresztény elvek hiánya, az önzés és uzsora teremtették meg a nemzetközi szocializmus buján termő talaját. A veszélyes szocializmus mint el­mélet és mint gyakori ’.intendő. Az elmélet minden csábos igézete mellett sem terjedhetne oly rohamosan, az iz­gatás nem találna oly termékeny ta­lajra, ha nem volna oly nagy és álta­lános a köznyomor. így van Baranyá­ban is. A bajt tagadni nem lehet. Az alamizsna és a jótékonyság, sőt az ideiglenes munkaszerzés nem gyógyítja ugyan gyökerében a bajt, mégis a tényleges viszonyok figyelembevételével j azt kell mondanunk, hogy hiába beszé- ' lünk a toprongyos, éhező népnek a tulajdon szentségéről, erkölcsiségről, vallásról, állami tekintélyről, hazáról, inkább hisz a csábítóknak, ha éhségét le nem csillapítjuk, nyomorát nem eny­hítjük. Üdvözöljük e téren Baranyamegye .öntudatos és tevékeny munkaprogram­mal biró főispánját! Annak idején nem mulasztotta el a közrendőri és közbiz­tonsági intézkedéseket. (Katonaság ki­rendelése, csendőrkülönitmények fölállí­tása. — Szerk.) De az ő messzebb látó közigazgatási programmja a poli- ciális szempontokon tulható közigazga­tási és közgazdasági programm. Kölcsönvetőmagot szerzett, mások­nak ingyen vetőmagot osztatott ki, sőt az államsegélyből a pillanatnyi szüksé­gek fedezésére pénzkölcsönről is gon­doskodott ; kivitte a földművelésügyi miniszternél, hogy az állami földmun­kálatoknál baranyai munkásokat alkal­mazzanak. | Üdvözöljük a főhercegi uradalmat, mely föld- és védőtöltő munkálatainál sok ezer családnak ad munkát! Az alap, a kezdet, megvan. Most következzék a mi dolgunk ! Az éhező, elkeseredett és félrevezetett nép nem igen hallgat a pap szavára, de a meg­nyugtatott és jóllakott nép szereti Is­A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Istenítélet. (Folytatás.) Magyarországon a legtöbb istenítéle­tet a nagyváradi, budai és aradi egyhá­zakban tartották. Az istenitéletek legfonto­sabb hazai forrása a Regest rum Varadiense. Ez egy jegyzőkönyv II Endre (1205—1235) korából, melyet a vá- radi káptalan vezetett azon felek peres ügyeiről, a kiket Sz. László sírjához Váradra utasítottak istenítéletre. Ebben 389 ügy van hivatalosan ismertetve. Ezekből azon­ban 67-et egyességgel intéztek el, mivel­hogy a papok és a bírák a feleket előze­tesen mindig felszólították a békés kiegye­zésre. Először Szt. László törvényei emlí­tik fel. Ezek elrendelik, hogy a tűz vagy vizpróbánál legyen mindig jelen három esküdt tanú, hogy akár a vádlottnak ártatlanságát akár pedig a bűnösnek vétkét be lehessen bizonyítani. , A pap két pénzt kap a tüzpróba, egyet I a vizpróba után. Kálmán királyunk elren- j delte, hogy csak a püspökségek és nagyobb ! prépostságok székhelyén lehet alkalmazni. 1 Nálunk az árpádházi királyok kora után f nem találunk nyomaiia a párbajt leszá- mitva, legfőiebb a boszorkányperekben és a kínvallatásnál. B u n y i t a y , kiváló történészünk, Aváradi püspökség törté­neté ben némely részletes módozatokra és a Magyarországon divatos istenítéletekre vonatkozólag a következőket jegyzi meg: Az istenítéleteknek tulajdonképeni rendel­tetésük az lévén, hogy általok az igazság felderitessék, már előzményeiket úgy in- tézék s oszták be, hogy a peres feleket őszinte vallomásra vagy kibékülésre in­dítsák. Először is a perdíjak azon korhoz képest, midőn a készpénz felette kevés vala, nagyok és igy terhesek valának, hogy ezáltal is csökkentsék a kedvet perlekedésre. A büntetés pedig, melyet a perlekedők veszteségök esetében magukra várhattak, épen elrettentő vala. Így a vesz­tes fél nem csak ügyét veszité el, hanem még mint olyan bűnösnek, ki Istent hami­san hivá bizonyságul, szemeit kitolták, javait elkobzák, családja tagjait eladták, s őmaga, mint elátkozott, hazátlanul bo­lyongott a világon. E kegyetlen szigorúság enyhítésére azonban volt egy alkalom, az úgynevezett menedék-jog. A bűnös t. i. ha valamely egyházba vagy monostorba futhatott, onnét csak a püspök engedel- mével hozhatták ki, de oly feltétel alatt, ha sem halálra, sem testcsonkitásra Ítélni nem fogják, kivéve, ha rablók, gyilkosok vagy épen felségsértők valának. De birságnál, büntetésnél, kétségkívül sikeresebben működtek az isten-itéletek megakadályozásán a békéltetők, az annyi­szor emlegetett „probi viri,“ kik hivatal­ból, de szelíd modorban s ingyen működtek a felék kibékitésén. Bizonyosan nagyrészt ezek fáradozásának köszönhető, hogy az isten-itéleti perekben oly gyakran találko-

Next

/
Thumbnails
Contents