Pécsi Közlöny, 1898. május (6. évfolyam, 49-60. szám)

1898-05-01 / 49. szám

TI. évfolyam. KÖ Z L Ű NY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Péc», 1898. vaaáraapmáj*» L 4». itáat. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre . . . . 6 frt. I Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk, akiadóhivatalba; kéziratok a szerkesz Félévre . . . . 3 frt. | Egyes szám era 4 kr János kereskedésében. tőséghez küldendők a lie. nyomda épületébe. Tények, eredmények, tanulságok. ii. A miniszter úgy határozta és a parlamenti bizottságok jóvá hagyták, hogy a jelen jövedelmi alap fog a jö­vedelmi kiegészítés kiinduló pontjául szolgálni. Apponyi indítványát elve­tették s igy nem fog létezni egy mél­tányos adókulcs, mely a kultúrádét egyenletessé tenné minden hitközségben. Ebből ismét az a tanulság, hogy az egyházi adókkal erősen terhelt protestáns eklezsiák féljenek tömeges hitehagyások és benső elégedetlensé­gektől. Mert nehéz dolog iészen a hí­vővel megértetni, mely címen fizessen ő Piripócson 500-ad magával pld. 900 irtot, s még sem kap egy árva garas- nyi segítséget sem az államtól terhei könnyítésére, mig a szomszédos Beren- góciában 900 hivő fizet nyomorúságos 500 Irtot papjának s mégis 300 frt. évi járulékkal segíti az állam. Tény továbbá, hála legyen érette Wlas- sics, Csáky et co. okoskodásának, hogy az evang. reformátusoknak be kell érniök 60,000, az ágostai reformáltaknak száz egynéhány ezer írttal, mig az előirány­zott másfél millió fönmaradó részét, a zsidók aránytalanul nagy hányado- | | sától eltekintve, kapni fogják a szer- ' bek és románok. Megtanulhatjuk ebből, hogy a kormánynak esze ágában sem volt a méltányos, igazán szabadelvű és őszinte eljárás. Méltánytalannak mondjuk ezt a törvényt a protestánsok szempont- . jából, kiknek csekély módon segélyezett két felekezere máris túlfeszítette adó- képességét. kulturcélokra. Hálátlannak mondjuk ugyancsak a protestánsok szempontjából, mert a protestáns egyházi vezetőségnek köszönheti a szabadelvű regime az öt egyházpolitikai törvény keresztűlhajszolását. Nem szabadelvű ez a törvény, mert nyilt célzata az egyházak, különösen a papság szabad politikai mozgásának korlátozása. Alnok, mert ezt egy általános elv keretében a nemzetiségi törvények megkerülésé­vel, a nemzetiségek ellen irányítja, midőn az illetékes tennsőbbségek, az egyházi hatóságok és bíróságok megke­rülésével,a politikai hatóságok hatáskörét kiterjeszti a papság erkölcsi és hazafias viselkedéseinek jogerővel biró Ítélkezésére. Tény az is, hogy az állam és egyház kölcsönhatásait és fenntartandó kölcsönös jó viszonyát minden egyes szónok elismerte, De bár tény, hogy a „szabad egyház szabad államban“ elve ma Magyarország számottevő politiku­sainak nem jelszava, az is bizonyos, hogy a törvény alkotóinál nem a két társulat természetszerű, párhuzamos, nem alá, hanem mellérendelő viszonya volt a vezérlő eszme, hanem a modern állam-abszolutizmus s ennek körében a pártérdek. A törvény szellemét bizal­matlanság lengi át a felekezetekkel szemben s a nyújtott segély csak a kényszerhelyzet engedménye. Megtanulhatni ebből ugyancsak azt is, hogy ezért kellett a papság egyedeinek fölsegélyezését s általuk az egyházakat a kormányok alárendelt­ségébe szorítani. Ezért kellett Zichy János gróf indítványát visszautasítani, a mely nem a személyek, hanem a val­lásos társulatok egyetemének, a kimu­tatott szükséghez mért segélyezését cé­lozta. Sum ma-summa rum tény végül, hogy a nem katolikus egyházak uj kong- ruatörvényében az uralkodó párt ha­talma eszközt nyer uralmának erősí­tésére. Miből az üdvösséges tanulság, hogy annál szükségesebb egy egészsé­ges reakciónak hangoztatása, hangya szorgalmú és lankadatlan előkészítése. Pásztorai. A ,Pécsi Közlöny 4 tárcája. Egy szegény asszonyról. Kérges a tenyere, — foltos a ruhája, Hisz az Isten karja úgy lesújtott rája. De azért panaszszó sohsem jön ki ajkán, Tűr és szenved,mindig megnyugodva,némán. Hogyha olykor mégis sorsáról beszélne, Imádságként hangzik mindenik igéje : „Jó Isten, te adtad, el is csak te vetted; Legyen mindörökre áldott nagy-szent [neved !“ Pedig ha kiöntné, mit rejt a szivébe, Tudja a jó Isten, mikor lenne vége? De ő nem keresi a megnyugvást máshol, Csak a vigasztalás örök forrásából. Szakadt imakönyve, fakó olvasója Mennyi tengersokat regélhetne róla! Oh hány lázas éjen csordult rájuk könye, Mikor lelkét tépte a kétség özöne, Hogy remélhet-e még, vagy minden hiába, Nem derül ki soha már az ő világa! . . Férje Kápolnánál esett el valahol, Sohsem tudta senki, hogy hát igazán hol ? De nem is kereste, könyét sem hullatta ; Büszkeség volt róla minden gondolatja. Hanem ha rá gondolt tékozló fiára, Záporként eredt meg szemeinek árja. Anyai keblétől régen szakadt el már, Ki a mondhatója, hol van és merre jár. Bucsuzatlan ment e!, ö mégsem veté meg, Hiszen a remény is elég volt szivének, Hogy talán majd egyszer nyakába borulhat Annak a megtérő bűnbánó fiúnak. Mint fogja ölelni, szoritni keblére, Oh csak ezt a percet, ez egyet megérje. Egyszer aztán megjött,de minő gyalázat! í Ha visszaemlékszik, — vére most is lázad ! Vasra verve hozták, kezét vér mocskolta... Szegény asszony látta., egy nagyot sikolta. De aztán felvete büszke tekintetét, S feledve reménye annyi esztendejét: Vissza! — igy kiáita— Nem vagy az én fiam! És izma se rándult szörnyű nagy kínjában. Azóta a múltja csak sötét sir neki, Hová emlékeit lassan temetgeti . . . Lassan, — mert hát néha az a seb még­is aj og : Nem lehet feledni ilyen mély bánatot! Mégsem panaszkodik, könyei se hullnak . Régen megbocsájtott annak a fiúnak. Szákovics Ottó. A liypnotizmus áldozata. (Folytatás.) A hivatalos orvosi szakvélemény , ugyan tartózkodik a hypnozisra vonatkozó \ elméleti fejtegetésektől, de egysét minket j is érdeklő részletet tartalmazván, álljanak itt rá vonatkozólag a következők. ßaruch Mór törvényszéki orvos és dr. Hoffmann Mór nyíregyházi orvosnak ! Salamon Ella halálára vonatkozó és több ! ivre terjedő véleménye, kimerítően foglal­kozik a boncolás eredményével s miután kiemelik a nevezett orvosok, hogy az agyat rothadása következtében már nem boncol­hatták, igy fejezik be : Végre még a jegyzőkönyv alapján fölemlítjük, bogy a balkéz hátán talált el­változás hegnek tekintendő,melynek küleme, i minősége bizonyítja, hogy az egy régebben j szenvedett sérelmezésnek következménye, mely a bőr felületes rétegeire terjedt; a

Next

/
Thumbnails
Contents