Pécsi Közlöny, 1898. augusztus (6. évfolyam, 85-96. szám)

1898-08-02 / 85. szám

2 hiányt, vagy szabálytalanságot vesznek észre, azt az országban saját hatalmukkal igazítsák el, az országon kívül az illetékes hatóság útján eszközöljék a hibák kijavítását. Egyébiránt ő felsége a király is fentartja magának, hogy ahol és amikor jónak látja, legfőbb hatalmánál fogva ugyanezt eszközölje.“ E végzés ugyan nem nyert szentesítést, de helyette a LXXIV. tvc. szentesíttetett, mely nemcsak megosztani kívánja a szemináriumok felügyeleti jogát a püspöki kar és a király között, hanem azt a király kizárólagos jogköréhez tartozónak nyilvánítja. Ezen felügyeleti jogot minden jámbor alapítványra kiterjesztve újólag megerősité az 1723. LXX. tvc. azon kijelentéssel, hogy a királyé jogát helytartó tanácsának valamely tagja által fogja gyakorolni. Ugyane tvc. 4. §. az akadémiákon való oktatásra vonatkozólag is rendelkezik, érintve némileg — távolról — a hittudományi kart is. Ez ide az első végzés, mely érinti az egyház rendelkezési jogát a papnevelő intézetek körében. De a hittudomány tanításába és a papnevelésbe Mária Teréziáig senki nem nyúlt bele. De nem is lehet az egyháznak e jogát helyesen elvitatni, mert hozzá tartozik magához az egyház szervezetéhez és benső életéhez, ez tehát az egyháznak vitális joga. Mert a tulajdonjog szentségét és az emberi szabadságot, mint minden emberi jognak konstitutív elemét, minden népnél föl kell tételeznünk. Már Verbőcy szerint — p. 1. tit. 2. a jog—jus—a justitiából, igazságosságból, méltányosságból ered — jus a justitia derivatur — és: justitia est virtus moralis, et jus est virtutis executivum —• tit. 5. azaz abból, hogy megadjuk kinek-kinek, a mi neki jár, a mi az övé, és a tételes jog azon szabályok és rendeletek foglalata, a melyek ebben viszonyainkat szabályozzák „jus dicitur collectio legitimorum praeceptorum, quae nos arctant ad observandum bonum et aequum, hoc est utilitatem et aequitatem, sive veritatem justitiam designantem.“ Trip. I. uit. 2. §. 2. minél fogva az egyháznak valamint tulajdonához, a papnevelő intézethez sérthetetlen joga van, épúgy elidegeníthetetlen joga van a papneveléshez, melyhez avatatlanul nem nyúlhat senki, és e szabadságában senki sem korlátolhatja, lévén ez ép oly elidegeníthetlen joga egyházunknak, mint a szülőknek gyermeknevelési és tanítási joga, mert az egyház szolgáit maga választja ki és készíti elő, hogy az apostol szavaival éljünk, ő szüli őket az Urban. És e szabadságától, szabad mozgásától és szabad választásától függ maga az egyház szelleme és élete, azaz egész isteni küldetése. Miként teljesítheti az egyház isteni küldetését ? Miként éljen és részesítse az emberiséget természetfölötti áldásaiban, hogyha nem gondoskodhatik szabadon azokról, akik e magasabb feladatát teljesítsék, hogy ha nem képezheti őket azokká, akikben az ő szelleme él, ha nem határozhatja meg szabadon, hogy kik és miként terjeszszék az ő szellemét és áldásait ? Velük együtt el kellene múlnia az egyháznak is, mert az egyház csak bennük és az ő szolgáinak és fiainak szellemében élhet. Márpedig az egyház el nem veszhet! Azért tartsuk hát tiszteletben a jogot, amelyről már hazai őstörvénykönyvünk, a Tripartitum azt mondja : „cuius quidem quisnam fuerit inventor, non satis constat. Hebraei sanc hunc Moysen fuisse volent, Athénienses Cecropem, ac Solonem, Argivi Phoroneum, Cretenses Minoa, ac Rhadamantum. Lacedaemonii Lycurgum. Aegiptii Trismegistum. Persae vero Zoroastrem. Sed quisquis tandem ille fuerit, tale humano generi abulit munus, quo majus, ac salubrius vix a coelesti Numine optare fas est.“ (A melynek, hogy ki volt a meghonosítója, nem tudni biztonsággal. A zsidók bizonynyal Mózest tartják annak, az athéneiek Cecropsot és Solont, az Argosiak Phoroneust. A krétaiak Minost és Rhadamantost. A lacedemoniaiak Lykurgust, az egiptusiak Trismegistost. A perzsák Zoroastert. De bárki volt is légyen az, oly adománynyal gazdagitá az emberi nemet, melynél nagyobbat és Hűvösebbet az istenségtől kívánni is alig lehet vala.)És szt. Ágostonnal az állam és a honi föld virágzásának amaz ősi jogi elvet veti alapjául :„Remota justitia, quid sunt regna, nisi magna latrocinia ?“ Ahol az igazságosság megszűnt, mi ott az állam egyéb, mint rablógarázdálkodás ?) Verbőcq Tripart-Praefat. És a francia forradalom lezajlása után igy kiált fel Lamartine : „A forradalom az egész világ számára kivívta a szabadságot, csak az Isten számára nem; vissza kell adni az egyháznak függetlenségét s ügyeinek intézését a lelkiek fölött; minél szabadabb, annyival lesz igazabb, minél igazabb, annál szentebb, minél szentebb, annál hathatósb. Nem lesz többé törvény, de hit, nem betű, de élet!“ Ezt kiáltjuk mi is oda a jogfosztogatóknak ! Volt idő és lehet ismét oly idő, amidőn az egyházat jogaitól és szabadságától megfosztani akarják, de az nem lesz többé jog, hanem jogtiprás és jogfosztás, evacuatio juris, és jogbitorlás: tyrannismus. A klérus és jelesül a magyar papság mindenkor megtette és megfogja tenni a jövőben is hazája és az állam iránt való kötelességét, amiért is a sokat szenvedett magyar nép, mindenha őt tekintette és ismerte el egyedüli vezérének és ha a mostoha viszonyok valaha úgy alakulnának, a papság ismét tudni fogja kötelességét, hogy elhagyatott népének ismét élére álljon. Mert az egyház nem a hatalmasságot keresi, hanem a népek üdvét! De nem az a mi feladatunk, hanem, hogy egyház és állam vállvetve kölcsönös egyetértésben törekedjék előmozdítani a reá bízott népnek boldogságát. Tegyük ezt, és virulni fog az áldott magyar föld. „Dum regnum et sacerdotium inter se conveniunt, bene regitur mundus, floret et fructificat ecclesia, cum vero inter se discordant, non tantum parvae res non crescunt, sed etiam magnae res miser abiliter dilabuntur.“ (Ivo Carnot.) „Ha az állam és a papság jó egyetértésben vannak egymással, jól foly a világ sora, virul és áldásosan működik az egyház; ha pedig nincsenek egymással jó egyetértésben, nem csak a csekély ügyek nem gyarapszanak, de a nagyok is nyomorúságosan elpusztulnak ! Dr. Rézbányay. • „ „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1898.augusztus 3. HIRE k. Pécs 1898. augusztus 2. Az egyházmegyéből Liebbald Lajos tolnai segédlelkész helyére, aki a kisdoroghi plébánia adminisztrátorává lett kinevezve, Mayer Tódort küldte a megyéspüspök Tolnára. Horváth Paskálisz kineveztetett Podgárdra vikáriussá, Götz Sándor ideiglenesen az egyházmegyei tanfelügyelő segédjévé. Nagylelkű adomány, Jaki és Szilveszter darázsi plébános, aki híveinek az elemi csapások folytán való elszegényedése s az ennek nyomán föllépett szocialisztikus mozgalom következtében évi javadalmának jelentékeny részétől elesett, saját vagyonából ötezer forintot adományozott az egyházmegyei elaggott papok nyugdíjintézetének akkép, hogy életfogytig az összeg kamatait élvezhesse. Az adományozó eddig is évi 25 írttal önként járult hozzá a nyugdíjalap gyarapításához. A papi nyugdíj-ügy fejlesztése Az elaggott papok nyugdíjintézete van hivatva a lelkipásztorkodásban megöregedett, törődött aggastyánoknak anyagi gondoktól ment, bár szerény megélhetést biztosítani a szogálatképtelenség, a gyöngeség nehéz napjaira. Heyey Sámuel pécsi püspök e méltóságának kezdettől fogva szivén feküdt az elöregedett papok jóléte is s azért mindjárt kezeibe is vette a meglevő nyugdíjintézet oly nemű újjászervezését, hogy az eddig 600 frtnyi évi nyugdíjösszeg fölemeltessék. E célból a főpásztor javaslatot készíttetett, mely a napokban a papságnak szét fog küldetni, hogy a szokásos őszi tanácskozmányokon a javaslatot megvitassák. Mint értesülünk, a tervezet készítésénél az volt az irányadó szempont, hogy a papság újabb megterheltetése nélkül javíttassék meg az eddigi állapot, az osztó igazság alapján, hogy a nyugdíjösszeg ne legyen mindenki számára egyenlő, tekintet nélkül az eltöltött