Pécsi Közlöny, 1898. október (6. évfolyam, 109-121. szám)
1898-10-02 / 109. szám
, mivel mindkettő aláássa az erkölcsi rendet, az igazságot és jogot. Bármint agyazkodjanak a vallás ellen, azok az ideák, melyeket Isten a teremtéskor az ember keblébe plántált és Krisztus újból elültetett és éltetett, ezen ideák elpusztíthatatlanok s mindörökre, a történeti fejlődési stádiumok mindenikére alkalmazhatók és mindenik fölött uralkodnak. Akármily messzire ment légyen a tévely, a keresztény eszmék mindenkor meg fogják menteni a világot, még oly kétségbeejtő helyzetben is, ha csak a jobbak komolyan fordulnak hozzájuk segítségért. L. Tanítóegyleti közgyűlés. szivükre kötött tanításában a tanítók részéről való emlézés és ismétléssel leendő közreműködés és az ehhez megkivántató vallásos meggyőződés szükségessége képezte, hivatkozva egyszersmind Erdély fiatal buzgó püspökének a lapokban megjelent és az antikatolikus sajtótól megtámadott hasonirányú körlevelének buzdító szavaira, de figyelmeztetve egyúttal a tanítókat a „Néptanítók lapjának“ katolikus vallásellenes irányára és ép ez okból annak mellőzésére. A tetszéssel fogadott emlék- és megnyitó beszédek után fölolvastatott Kéyi László szakcsi tanítónak tételdolgozata, mely jeles szakértelemmel értekezett ugyancsak a tanítónak a vallástanításban mikénti üdvös közreműködéséről. Ezután elnök a maga és tiszttársai nevében leköszönve hivatalukról, fölhivta a közgyűlést korelnök választására és a tisztújításra, maga részéről tekintettel alesperesi hivatalából kifolyó bokros teendőire, okvetlen fölmentését kérve az elnöki tisztség alól; amit azonban a közgyűlés nemcsak el nem fogadott, hanem egyhangúlag élethossziglani elnöknek kiáltá ki, mely bizalom nyilvánulása elöl ki nem térhetvén — az egyleti szabályok értelmében mégis csak egy további évre elfogadta és megköszönte újraválasztását. Hasonló lelkesedéssel választatott meg újra Horváth János könyuvtanitó alelnöknek, Kindl Vilmos tamásit tanító jegyzőnek, Font Lajos hőgyészi ktanító pénztárosnak, Gundy Sándor könyvtárnoknak. A választmány is, néhány elhalt tag pótlásával, a régi maradt. Miután még elnök különösen megemlékezett Német Ferenc néhai tamásii alesperes-plébános és egy l. pártoló tag korai elhunytáról, a tagilletmények beszedése, a jövő évi közgyűlésnek Hőgyészre való kitűzése után (a mikor az egyleti pénztár javára délután majálist rendeznek), a közgyűlést Valkor bezárta. Ekkor a jelenvoltak a „Kát. Kör“ helyiségeibe társas ebédre mentek, mely alatt több lelkes felköszöntő hangzott el: megyés főpásztorunkra, a királyi és egyházmegyei tanfelügyelőkre, az újonnan választott egyleti tisztekre stb. D.u. 4 óra tájt kiki otthonába sietett. — Saját tudósítónktól. — A „Tamási-vidéki róm. kat. tanitó egyet" miként minap e lapban már jelezve volt, szept. 28-án tartotta meg — és pedig szokatlan részvét mellett, ez évi közgyűlését. A Velő órakor megtartott sz. mise után mintegy 50 tanító és tanítónő, Tihanyi Domonkos Tolnavármegye ügybuzgó kir. tanfelügyelője és 5 lelkész-pártolótaggal élükön a szépen restaurált és kibővített katolikus elemi tanoda legtágasabb termében gyülekeztek össze, hol Streicher Péter egyleti elnök mindenek előtt üdvözölte a kir. tanfelügyelőt és a gyűlés megnyitása előtt megemlékezve az országunkat ért borzasztó gyászesetről, fölhívta a már előzőleg arra fölkért Kindl Vilmos egyleti jegyzőt egy ezen gyászesetre vonatkozó emlékbeszéd megtartására, melyet a jelen voltak meghatva hallgattak meg. Ennek végeztével tartotta meg elnök a közgyűlést megnyitó beszédét, melynek tárgyát a vallástannak megyéspüspökünk méltósága által ez évi utolsó előtti körlevelében a lelkészeknek atyai szigorral erkölcsök, szokások otthona lesz Bálványos vár, tanyája a valódi boldogságnak, melyet megnemesit a mindent fölemelő igaz szeretet, megszentesit az egyháznak, Istennek áldása. Ahogy elnézem ezt a festői csonka romot, — Bálványos vár romjait — lelkem visszaszáll a múltba, s szinte magam előtt látom azt a boldog ifjú párt, akiknek történetét olyan szépen, annyi költészettel irta meg Jókai. — Mintha látnám a vár ifjú úrnőjének bájos alakját, ott állam a vár falánál, délceg férje oldalánál. Átölelve tartja a nő a férfit, mint repkény a sudár fának törzsét, s kéz a kézben, elmerülve áhítattal gyönyörködnek a természet pazar pompájában, Istennek ezen örök szépségű, megbecsülhetetlen adományában, melylyel ezt a szép helyet is oly gazdagon megáldotta. S a fényben úszó nap sugara mintegy glóriát von a fejek fölé, elárasztja a két alakot olyan fényességgel, hogy nem is vagyok képes többé rájuk nézni, eltűnnek a szemeim elől. Vagy nem is láttam őket? Csak képzelet volt az egész ? Hogy felnézek újra, csak a kihalt, életnélküli, bemohosodott romokat látom ismét magam előtt, melyeknek magányát nem zavarja semmi élet, semmi zaj; csupán a kicsiny, fürge gyíkocskák lelnek itt életre, melyek az omlatag falak között olesen pompás búvó helyre találtak. Legfőbb ékessége a romoknak a falakra felfutó örökzöld repkény, s a ragyogó napsugár, mely aranyos verőfénynyel árasztja el a romokat, melyeknek valóságos költői varázst kölcsönöz a múltnak emléke, a bűvös bájos környezet, s az a mélységes, nagy csend, mely ezt az egykor oly élénk helyet betölti. Még a 17-ik században is erős, lakható vár volt az Aporoknak ez ősi fészke, s hogy aztán romba dőlt és átadták az enyészetnek, kihalt belőle a vidámság, az élet. „Világnak sorsa elmúlás, halál“, — ismételgetem magamban, a mint egy utolsó búcsú pillantást vetek a Bálványos várra; de aztán mintegy vigasztalásul az előbbi szavak keserűségéért, sietek hozzá tenni: „A mint van minden, úgy van jobban. Bölcsen rendelé azt az Úr!“ — És az én lelkem ebben nagy megnyugvást talál. Hogy elhagytuk a romokat, csak egy lejtői, kellett leereszkednünk s megérkeztünk a kies völgyben fekvő szénsavgyárhoz s annak értelmes munkavezetője szívesen kalauzolt bennünket a gyárban, amelynek megtekintése mindenekfölött érdekes és tanulságos. Vezetőnk elmondotta, hogy a szénsavgyártáshoz szükséges anyagot a torjai barlangból nyerik. A barlangot betöltő gázt, melynek 95°/o-a szénsav, a többi 5% pedig kénhydrogén, szabad oxygén és nitrogén keveréke, földalatti csöveken keresztül vezetik le a szénsavgyárba. A gyárnak célja tiszta szénsavat hozni a forgalomba, azért a barlangból jövő gázt egy edényrendszeren vezetik keresztül, hol olyan anyagokkal érintkezik, melyek az idegen gázokat (kénhydrogén, oxygén, nitrogén) elnyelik. Az ilyen után megtisztított szénsavat hatalmas vassürítőkbe vezetik, ahol körülbelül 70—80 légköri nyomásnak kitéve — 60—80 R° hőmérséklet mellett a gázból cseppfolyós test, folyékony szénsav lesz, s mint ilyent erős vashengerekben szállítják. Láttunk több ilyen teljesen elkészített, „útrakész“, lezárt vashengert. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1898. október 2. HÍREK. Pécs, 1898. október 1. Fölkérjük. t. előfizetőinket, kik hátralékban vannak, a hátralékok mielőbbi szives beküldésére, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. Egyúttal kérjük az előfizetések szives megújítását. Szobrot Erzsébet királynénak. Ezen célra megindított eddigi gyűjtésünk eredménye 23 frt. 17 kr. Ehhez újabban hozzájárultak a csikóstőttösi r. k. hívek 2 írttal s igy gyűjtésünk kitesz 25 ft. 17 krt. Az uralkodó névünnepe. Október 4-én a magyar király névünnepét üli a nemzet. Ezen alkalommal d. e. 9 órakor a pécsi székesegyházban is lesz ünnepélyes istentisztelet, melyen a hatóságok fejei és bizonyára a katolikus közönségből is sokan részt fognak venni. A szentmisét Troll Ferenc püspöki helynök tartja. A hadapródiskola megnyitása. Okt. 4-én, ő felsége névünnepén lesz a pécsi, honvéd hadapródiskola ünnepélyes megnyitója a honvédkerületparancsnok jelenlétében, az országos gyászra való tekintettel komoly csöndben. Minthogy az intézeti kápolna nem kész, Veni Sancte-val összekötött tábori mise előzi meg az ünnepélyt, azután leleplezik a királynak a szobrát. A vasárnapok megszentelése. A vasárnapi munkaszünet felfüggesztése körül tanúsított könnyelmű eljárás, amely