Pécsi Közlöny, 1898. október (6. évfolyam, 109-121. szám)

1898-10-02 / 109. szám

, mivel mindkettő aláássa az erkölcsi rendet, az igazságot és jogot. Bármint agyazkodjanak a vallás ellen, azok az ideák, melyeket Isten a teremtéskor az ember keblébe plán­tált és Krisztus újból elültetett és éltetett, ezen ideák elpusztíthatatla­­nok s mindörökre, a történeti fejlő­dési stádiumok mindenikére alkal­mazhatók és mindenik fölött ural­kodnak. Akár­mily messzire­ ment légyen a tévely, a keresztény eszmék mindenkor meg fogják menteni a vi­lágot, még oly kétségbeejtő helyzet­ben is, ha csak a jobbak komolyan fordulnak hozzájuk segítségért. L. Tanítóegyleti közgyűlés.­ ­ szivükre kötött tanításában a tanítók részé­ről való emlézés­ és ismétléssel leendő köz­reműködés és az ehhez megkivántató val­lásos meggyőződés szükségessége képezte, hivatkozva egyszersmind Erdély fiatal buzgó püspökének a lapokban megjelent és az antikatolikus sajtótól megtámadott hason­­irányú körlevelének buzdító szavaira, de figyelmeztetve egyúttal a tanítókat a „Nép­tanítók lapjának“ katolikus vallásellenes irányára és ép ez okból annak mellőzésére. A tetszéssel fogadott emlék- és meg­nyitó beszédek után fölolvastatott K­é­­­y­i László szakcsi tanítónak tételdolgozata, mely jeles szakértelemmel értekezett ugyan­csak a tanítónak a vallástanításban mikénti üdvös közreműködéséről. Ezután elnök a maga és tiszttársai nevében leköszönve hivatalukról, fölhivta a közgyűlést korelnök választására és a tiszt­­újításra, maga részéről tekintettel alesperesi hivatalából kifolyó bokros teendőire, okvet­len fölmentését kérve az elnöki tisztség alól; a­mit azonban a közgyűlés nemcsak el nem fogadott, hanem egyhangúlag élet­hossziglani elnöknek kiáltá ki, mely bizalom nyilvánulása elöl ki nem térhetvén — az egyleti szabályok értelmében mégis csak egy további évre elfogadta és megköszönte újraválasztását. Hasonló lelkesedéssel választatott meg újra Horváth János könyu­­vtanitó alel­­nöknek, Kindl Vilmos tamásit tanító jegyzőnek, Font Lajos hőgyészi ktanító pénztárosnak, Gundy Sándor könyvtár­noknak. A választmány is, néhány elhalt tag pótlásával, a régi maradt. Miután még elnök különösen meg­emlékezett Német Ferenc néhai tamásii alesperes-plébános és egy l. pártoló tag ko­rai elhuny­táról, a tagilletmények beszedése, a jövő évi közgyűlésnek Hőgyészre való kitűzése után (a mikor az egyleti pénztár javára délután majálist rendeznek), a köz­gyűlést Val­kor bezárta. Ekkor a jelenvol­tak a „Kát. Kör“ helyiségeibe társas ebédre mentek, mely alatt több lelkes felköszöntő hangzott el: megyés főpásztorunkra, a ki­rályi és egyházmegyei tanfelügyelőkre, az újonnan választott egyleti tisztekre stb. D.u. 4 óra tájt kiki otthonába sietett. — Saját tudósítónktól. — A „Tamási-vidéki róm. kat. t­a­n­i­t­ó e­g­y­­­e­t" miként minap e lapban már jelezve volt, szept. 28-án tar­totta meg — és pedig szokatlan részvét mellett, ez évi közgyűlését. A Velő órakor megtartott sz. mise után mintegy 50 tanító és tanítónő, Tihanyi Domonkos Tolna­vármegye ügybuzgó kir. tanfelügyelője és 5 lelkész-pártolótaggal élükön a szépen res­taurált és kibővített katolikus elemi tanoda legtágasabb termében gyülekeztek össze, hol Streicher Péter egyleti elnök min­denek előtt üdvözölte a kir.­ tanfelügyelőt és a gyűlés megnyitása előtt megemlékezve az országunkat ért borzasztó gyászesetről, fölhívta a már előzőleg arra fölkért Kindl Vilmos egyleti jegyzőt egy ezen gyászesetre vonatkozó emlékbeszéd megtartására, me­lyet a jelen voltak meghatva hallgattak meg. Ennek végeztével tartotta meg elnök a közgyűlést megnyitó beszédét, melynek tárgyát a vallástannak megyéspüspökünk­­ méltósága által ez évi utolsó előtti kör­levelében a lelkészeknek atyai szigorral erkölcsök, szokások otthona lesz Bálványos vár, tanyája a valódi boldogságnak, melyet megnemesit a mindent fölemelő igaz szere­tet, megszentesit az egyháznak, Istennek áldása. A­hogy elnézem ezt a festői csonka romot, — Bálványos vár romjait — lelkem visszaszáll a múltba, s szinte magam előtt látom azt a boldog ifjú párt, akiknek tör­ténetét olyan szépen, annyi költészettel irta meg Jókai. — Mintha látnám a vár ifjú úr­nőjének bájos alakját, ott állam­ a vár falá­nál, délceg férje oldalánál. Átölelve tartja a nő a férfit, mint repkény a sudár fának törzsét, s kéz a kézben, elmerülve áhítat­tal gyönyörködnek a természet pazar pom­pájában, Istennek ezen örök szépségű, meg­becsülhetetlen adományában, melylyel ezt a szép helyet is oly gazdagon megáldotta. S a fényben úszó nap sugara mint­egy glóriát von a fejek fölé, elárasztja a két alakot olyan fényességgel, hogy nem is vagyok képes többé rájuk nézni, eltűnnek a szemeim elől. Vagy nem is láttam őket? Csak kép­zelet volt az egész ? Hogy felnézek újra, csak a kihalt, életnélküli, bemohosodott romokat látom ismét magam előtt, melyeknek magányát nem zavarja semmi élet, semmi zaj; csu­pán a kicsiny, fürge gyíkocskák lelnek itt életre, melyek az omlatag falak között olesen pompás búvó helyre találtak. Legfőbb ékes­sége a romoknak a falakra felfutó örök­zöld repkény, s a ragyogó napsugár, mely aranyos verőfénynyel árasztja el a romokat, melyeknek valóságos költői varázst kölcsö­nöz a múltnak emléke, a bűvös bájos kör­nyezet, s az a mélységes, nagy csend, mely ezt az egykor oly élénk helyet betölti. Még a 17-ik században is erős, lakható vár volt az Aporoknak ez ősi fészke, s hogy aztán romba dőlt és átadták az enyészet­nek, kihalt belőle a vidámság, az élet. „Világnak sorsa elmúlás, halál“, — is­mételgetem magamban, a mint egy utolsó búcsú pillantást vetek a Bálványos várra; de aztán mintegy vigasztalásul az előbbi szavak keserűségéért, sietek hozzá tenni: „A mint van minden, úgy van jobban. Bölcsen rendelé azt az Úr!“ — És az én lelkem ebben nagy meg­nyugvást talál. Hogy elhagytuk a romokat, csak egy lejtői, kellett leereszkednünk s megérkez­tünk­ a kies völgyben fekvő szénsavgyárhoz s annak értelmes munkavezetője szívesen kalauzolt bennünket a gyárban, a­melynek megtekintése mindenekfölött érdekes és ta­nulságos. Vezetőnk elmondotta, hogy a szén­savgyártáshoz szükséges anyagot a torjai barlangból nyerik. A barlangot betöltő gázt, melynek 95°/o-a szénsav, a többi 5% pe­dig kénhydrogén, szabad oxygén és nitro­gén keveréke, földalatti csöveken keresztül vezetik le a szénsavgyárba. A gyárnak célja tiszta szénsavat hozni a forgalomba, azért a barlangból jövő gázt egy edény­rendszeren vezetik keresztül, hol olyan anyagokkal érintkezik, melyek az idegen gázokat (kénhydrogén, oxygén, nitrogén) el­nyelik. Az ilyen után megtisztított szén­savat hatalmas vassürítőkbe vezetik, a­hol körülbelül 70—80 légköri nyomásnak ki­téve — 60—80 R° hőmérséklet mellett a gázból cseppfolyós test, folyékony szénsav lesz, s mint ilyent erős vashengerekben szállítják. Láttunk több ilyen teljesen el­készített, „útrakész“, lezárt vas­hengert. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1898. október 2. HÍREK. Pécs, 1898. október 1. Fölkérjük. t. előfizetőin­ket, kik hátralékban van­nak, a hátralékok mielőbbi szives beküldésére, ne­hogy a lap szétküldésében fenn­akadás álljon be. Egyúttal kérjük az elő­fizetések szives megújí­tását. Szobrot Erzsébet királynénak. Ezen célra megindított eddigi gyűjtésünk eredménye 23 frt. 17 kr. Ehhez újabban hozzájárultak a csikóstőttösi r. k. hívek 2 írttal s igy gyűjtésünk kitesz 25 ft. 17 krt. Az uralkodó névünnepe. Október 4-én a magyar király névünnepét üli a nemzet. Ezen alkalommal d. e. 9 órakor a pécsi székesegyházban is lesz ünnepélyes istentisztelet, melyen a hatóságok fejei és bizonyára a katolikus közönségből is sokan részt fognak venni. A szent­misét Troll Ferenc püspöki helynök tartja. A hadapródiskola megnyitása. Okt. 4-én, ő felsége névünnepén lesz a pécsi, honvéd hadapródiskola ünnepélyes megnyitója a honvédkerület­­parancsnok jelenlétében, az országos gyászra való te­kintettel komoly csöndben. Minthogy az­­ intézeti kápolna nem kész, Veni Sancte-val­­ összekötött tábori mise előzi meg az ünne­pélyt, azután leleplezik a királynak a szobrát. A vasárnapok megszentelése. A vasárnapi munkaszünet felfüggesztése körül tanúsított könnyelmű eljárás, a­mely

Next