Pécsi Közlöny, 1899. január (7. évfolyam, 1-14. szám)

1899-01-01 / 1. szám

2.­ adása a szentírás, Kempis Tamás, Phi­­lathea népszerű és olcsó kiadása. E­­zek mind elmaradhatnak, mert, a zsidó vállalatokat kell támogatnunk. Mit látunk a politikában ? Sem­mi vigasztalat ! Nem is lehet máskép ha a vallás a legutolsó kérdés orszá­gunk ügyeinek vezetésében. Ahol nincs lelkiismeret, az emberi szenve­délyek fékezője, ott nincs becsület- és kötelességérzet ; a haza iránti hű­séget, szeretetet a vallás szabályozza, de ezt mind nyűgöt félredobta a po­litika és az úgynevezett lelkiismeret­­szabadság bő köpenye alól intézi tőr­­döféseit a nemzet teste ellen! A népélet ? — Beszél róla a szo­­cializmus, az anarchia! És e két társadalmi rémnek, mely tüzes üszők­kel jár és lángba akarja borítani ha­zánkat, az értelmiség mutatja az utat vallástalanságával, közönyével, vét­kes életével, élvvágyával! Elborult lélekkel szemléljük, hogy azok, akik­nek velünk egy malomban kellene őrölniük, azok a már minden szent ügyet felforgató szocializmus híveivé szegődtek. Szomorú képek ! szomorú múlt! Mily jövőt várhatunk újévtől ? — Amilyent mi akarunk! Jelenünk a múlton, de jövőnk akaratunkon, s az Isten kegyelmén alapul. Nézzünk magunk körül, vizsgáljuk a hiányokat s erős akarattal tegyük meg azt, amit tennünk kellett volna. Nagy lelki vakság volna a mai kor siralmas helyzetét meg nem látni, korlátolt ész, mely abból a következtetést le nem mes­élet ! Nem ez utóbbihoz, hanem a nemes munka fáradalmaihoz, küz­delmeihez kívánjuk a katolikus szent ügy munkásainak. Boldog újévet! — A helyzet. Még néhány óra és be­lépünk az uj esztendőbe. Emlékezetes lesz ez az uj eszetendő a magyar nemzet tör­ténetében. Ilyen zavaros politikai helyzetet nemzedék még nem ért. Elkeseredve küz­denek egymással a pártok, régi korifeusok hagyják el az éveken keresztül pártolt sza­badelvű zászlót, a parlamentnek hetek óta nicsen választott elnöke s a­mi a legszo­­morubb, az indemniti mai napig nincsen megszavazva. Egymásután hozzák meg ha­tározataikat a városok, községek, hogy ad­dig, míg a törvényt meg nem­ hozzák, egy krajcárnyi adót be nem szednek, egy szál újoncot nem állítanak. Az államgépezete roskadozik, összedőféssel fenyeget. S mind­ez miért ? Egy ember áll ott a hatalom élén, ki görcsösen ragaszkodik miniszterelnöki székébe, magválni attól nem akar! Pedig más megoldás nincsen. Míg B­á­nf­fy báró lesz a kormány elnöke, addig nem fog a magyar parlament törvényt hozni. Hiába hivatkozik a korona bizalmára, hiába állí­­tanak becsületben megőszült embereket,neves politikusokat pellengére, a pisztoly dörrenése s a kard csattogása sem segítenek a helyzeten. Ki az a jó hazafi, a­ki, ha választani kell egy magas állás, vagy a haza boldogsága között, az előbbi után nyúlna és föláldozná az utób­bit? Pedig csak ezen fordul meg a kérdés. Mondjon le Bánffy 1-én és 2 án egy másik, a ház bizalmát megnyerő kormánynak megszavazzák az indemnity-t, a béké­s nyugalom helyreáll. De be fog e ez követ­kezni ? Lesz-e kibontakozás, boldog lesz-e Ámde törekvésünk nemcsak párto- a magyarnak ez az új esztendeje? Van­­ásra nem találhat, hanem Üldöztetésre,­ egy reménysugár, mely a politikai ég ziva­­gyanusitásra, — az újévtől bizton ■ taros, villámoktól cikázó, menydörgéstől várhatjuk ezt, mert a sötétség szel-­ harsogó felhőin keresztül csillámlik. Ez a lemne uralmának veszedelmét látja ( koronás király. Ő, a legelső magyar ember, volna­­ , PÉCSI KÖLÖNY“ 1899. január 1. mozgalmainkban­­ ki szent esküt tett a szabad ég alatt a Tehát küzdelem és bajlódás vár magyarok Istenének s a nemzetnek, hogy minket, ha kötelességünket telje­sítjük, nem pedig zavartalan, kényes­alkotmányát megtartani, megóvni fogja, ő ki annyiszor volt szabadító angyala ennek olasz lámpáikban, ennek okát abban keres­­­­hetjük, hogy nem értvén annak finomításá­hoz, tőle, miután raffinálás nélkül nagyon könnyen robbanó anyag, féltek. Egyedül Amerikában akadtunk egy ős, előttünk is­meretlen még a vörösbőrű indiánok előtt létezett Pensilvániát, Ohiót és Kanadát lakó népre, mely a petróleum ipart űzte és pe­dig nagy industriával, miről az ott található hellyel közel 9 méter mély petróleum ak­nák tanúskodnak. Az újabb időben, a történelem előtt ismeretes korban úgyszólván századunkig szóba sem jött a petróleum. Először Char­levoix tesz róla említést amerikai útirajzaiban mint fájdalom­csillapító olajról, melyet az indiánok évenként örömtűz csinálása céljá­ból meggyújtanak. Eleinte úgy nyerték a petróleumot, hogy gyapot szövetekkel itat­ták föl a földről honnét kiszivárgott, vagy kanalakkal méregették. E fáradságos mun­kához mérten óriási ára volt a petróleum­nak. Volt idő midőn 1 liter petróleum kö­rülbelül 19 markba, tehát közel 12 frintba került; még 1843-ban is egy liter petró­leumnak raffinálatlan állapotban 60 krajcár volt az ára. Természetesen ekkor még vi­lágításra nem használták, hanem csak gyógyszer gyanánt. Nagyon olcsó lett a petroleum, midőn 1859-ben Drake-nak fúrási kísérletei sike­rültek s megszámlálhatatlan vállalkozó si­etett Amerikába a bő petroleum források­hoz a meggazdagodás biztos reményében. A túlprodukció következtében volt idő, mid­őn a vállalkozók örültek, ha egy hordó petróleumon (159 lit.) 10 centért túladhat­tak. A petróleumot világítószerül használni két lembergi gyógyszerész Lakasieviz és Zeh kezdette, kik ismételt destilláció útján jutottak egy oly folyadékhoz, melyet lám­pába téve világításra lehetett használni. E fölfedezés után csakhamar petroleum fino­mító gyárak keletkeztek, és már 1859-ben 5000 méter mázsa raffinált petroleum ment kereskedésbe, a galíciai forrásokból kikerült és különféle osztrák gyárakban feldolgozott petróleumból. A bakui orosz petróleum for­rásokat Novoziszoff találta fel 1865-ben, melyek évenként 9 millió rubelt jövedelmez­­nek az orosz birodalomnak. Miután a robbanó kőolajok elárusí­­tása törvényileg betiltatott, a közönség fé­lelme a petróleumtól lassan kint elenyészett s a petróleum világítás mondhatni két év­tizeddel annak feltalálása után, az egész művelt világon általánossá lön. Habár a petróleum világítás egészségi szempontból kifogás alá esik, mert ártalmas gázok fej­lődnek ki, különösen, ha rossz vagy piszkos lámpát használunk, mindazáltal másrészt tagadhatatlanul nagy áldás az emberiségre. A gáz­világítás régibb időből datáló­dik, mint sokan gondolják. A megfigyelés, hogy a kőszénből hevítés által éghető gá­­zok fejlődnek, már évszázadokkal ezelőtt ismeretes volt a fizikusok előtt, hisz a leg­régibb korban tudták már azt, hogy a kő- és barna szén­bányákban gyúlékony gázok fejlődnek, melyek a föld felszínére törve gázforrásokat képeznek. E gázforrások né­mely helyen oly bőségesek voltak, hogy a sorsüldözte népnek, apostola egyetlen kincsünknek, szabadságunknak, dönteni fog, kinek kell elbuknia, inkább annak az egy embernek­­, vagy ennek a nemzetnek, melynek ő a királya, az édes atyja. Tőle várjuk, egyedül tőle, a megoldást. Világo­sítsd fel Te nagy Isten a királyt, hadd halljuk az ő áldott ajkairól a „Boldog új­­évet“ mit a nemzetnek kíván és ad. Előfizetési fölhívás. A megújuló évfolyam közeledtével bi­zalommal fordulunk­­. olvasóközönségünk­höz s kérjük az előfizetések megújítására. Nem szükséges hangoztatnunk, hogy ezáltal belénk megújult munkakedvet öntenek pártolóink, az iránynak pedig, melyet kép­viselünk, megerősödést és teret szereznek. Hogy melyik ezen irány, fölösleges most megírnunk, megszabják azt nekünk a ke­resztény alapelveken nyugvó politikai és társadalmi nézeteink s immár hatéves múltúak. Nem­ habozunk kijelenteni, hogy ezek­hez a jövőben is változatlanul fogunk ra­gaszkodni. Oly világnéz­et ez, mely modern társadalmi és politikai életünk rothadó jelen­ségeit nemcsak megvilágítja, de térfoglalá­sával párhuzamosan gyógyítja is. Hogy feladatunknak könnyebben meg­felelhessünk, a „Pécsi Közlöny“-t 1899. január elsejével saját kiadásunkba vesszük és iparkodni fogunk munkatársaink kör­é újakkal­ gyarapítani. Kérjük tehát lapunk barátait, hogy előfizetésüket megújítani s azt ismerőseik körében ajánlani szívesked­jenek. A lap előfizetési föltételei maradnak a régiek : Egész évre 6 frt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 fr.

Next