Pécsi Közlöny, 1899. május (7. évfolyam, 50-59. szám)
1899-05-03 / 50. szám
2 PÉCSI KÖZLÖNY“ 1899. május 3. és kötelességek, természettani tárgyak, gazdaságtan) nem tanulhatják, s ezen hiánynyal az elemi népiskolai oktatás törvényszerű föladatát megoldani nem képes. Ugyancsak az 1897—98. tanévről egyhegyüjtött adatokból meríti a miniszter ama meggyőződését, hogy a 16.769 népiskola közül csak 13.880 mellett volt ismétlőiskola, tehát a népiskolák 17 százalékában nem tettek eleget a törvény rendelkezésének. Ebből a szempontból leglöltünőbb a hiány a községi iskoláknál, mert 1775 ilyen iskola közül esupán 575 né!, továbbá a felekezeti iskoláknál, mert ezeknél meg 13.361 ilyen iskola közül csak 10.779-nél volt ismétlőiskolai tanfolyam. Ezek alapján fölhívja a miniszter a közigazgatási bizottságokat, hogy a népiskolai 5. és 6. osztályoknak, valamint általános vagy gazdasági ismétlő-iskolának fölállítását minden jellegű iskoláknál szorgalmazzák. A mulasztást elkövető iskolák ta-1 nitóival szemben, ha felekezetiek, az illető egyházi főhatósághoz, s ha állami-, községi-, magán- vagy társulati iskolák, akkor a miniszterhez tegyenek jelentést. Ha az illető tanítók mulasztásukat igazolni nem tudnák (p. o. az iskola fokozatos fejlesztése lehet az oka némely iskola csonka voltának), akkor főihatalmazza a miniszter a közigazgatási bizoftságot a mulasztás megtorlására, i Az egyházi főhatóságokat pedig kéri a miniszter, hogy a jelzett törvényellenes állapotokat saját hatáskörükben szüntessék meg. Az orvoslás határidejéül az 1899/1900 tanév elejét tűzi ki. A kir. tanfelügyelőségeknek szigorú miheztartás és a szükséges erélyes intézkedések megtétele végett küldi le a miniszter a j rendeletet. A tanfelügyelő tartozik minden tanítót figyelmeztetni, hogy mulasztás esetén fegyelmi vizsgálat utján fogják kötelességre szorítani. Itt fölemlíti a miniszter, hogy az állami iskolák sem különbek a többinél, mert 1403 állami iskola közül 427 egytanitós osztatlan és 122 többtanitós osztott állami iskolában, összesen tehát 549 iskolában nincs szervezve az V—VI. osztály. E hiányok pótlásáról a tanfelügyelők a jelen iskolaév végig tartoznak jelentést tenni. j Keresztény májusi elmélkedés. Az Istent káromló és Istent tagadó szociálisták maszlagos beszédei és iratai megmételyezik a munkások lelkületét, kiölik belőle a tiszteletet minden tekintély iránt és csak a durva szenvedélyeket keltik föl s tartják izgalomban. És a munkások közül sokat magával ragad ez a vad ár, hisznek a bujtogatónak s félrevezettetik magukat a legvakmerőbb hazugságokkal, a legképtelenebb agyrémek által. Mennyire máskép hangzik egy keresztény szellemű májusi elmefuttatás, a melyet az alábbiakban figyelmébe ajánlunk minden keresztény munkásnak, aki Istennel még teljesen meg nem hasonlott. A pogányvilág vitézségért és tudásért adott babért, a kereszténység a munkáért is koszorút fűz homlokunkra. Május elseje a munkások ünnepe. A zöld füszálok, a sokszínű virágok pompája, az üde lombok, a májusnak kedves zsengéi, mik egyebek, mint a nyíló tavasznak titkaiból eredt művek; alkotásai és munkái az első munkásnak, a Teremtőnek. Es midőn a természet munkáival magát uj szépségben mutatja és dicsőíti : a munkások is ünnepet ülnek, mert előttük a természet ura mint példaadó jelenik meg és ők mintegy Ígérik, hogy utánozni fogják őt: termelni, alkotni, dolgozni fognak. Munka és tevékenység lesz az év és az élet. Nemesebb, magasztosabb, hogy úgy mondjuk, isteniebb nincs a munkánál. Munkára születtünk, ez rendeltetésünk, ez célunk és dicsőségünk is. A munkásnak vágyai legyenek oly szépek, mint a májusi virágok; szándékai tiszták mint a tavasznak derűs napjai; munkái termékenyek, mint a kikeletnek mezői. Vidámság és kedv fűszerezze munkáját. Összetartás, összhangzat űzzön tőle el minden hiúságot, kapzsiságot. Munkás társai legyenek mindenei. Mihelyt a munkások mások által akarnának boldogulni; mihelyt nem önmaguknál keresnék gyarapodásukat: azonnal elvesztenék önmagukban az önérzetet, és a társadalom előtt a tekintetet, Az igazi munkás csak munkája után akar élni. Ha csak krajcárokat rak is naponként félre, a szorgalom embere nagyot művelhet. Kegyekre nem szorul. Ha még keresztényies nevelés lesz alapja a munkás gondolkozásának és erkölcseinek, a munkás-osztály megelégedett és erős lesz. Az evangéliumi munkaadó azt jelenti ki, hogy munkásával megfogja osztani mindenét. „Eredj jó munkás, jó szolga, menj be Uradnak örömébe.“ Az ügyes, képzett és lelkiismeretes munkás teszi virágzóvá a gyárt. Gépeiben senki sem bizhatik munkás nélkül. Igaz, gépekkel dolgozik a nagy ipar, de ki készíti, szereli föl a gépeket ? Ki vezeti a gépeket ? Ember kezdi, ember végzi a munkát mindenütt. A büszke tőkepénzes gyáros mindig függni fog a munkásoktól. Emberi kezekre szorul. És az emberi szellem mindig vezér fog maradni, bármilyen gépeket találjanak is föl. Elismerés tehát jutalma a munkásnak. Keresve, nem keresve megjő a boldogító öntudat és győzelem. HÍREK. Pécs, 1899. május 3 Május elseje. A volt kormánytól eltérőleg Széli miniszterelnök megengedte a szociáldemokratáknak a tüntető fölvonulást május elsején, de a beállott hideg szél vétót mondott druszájának s a sétálgatasban kékre fagyott elvtársakban lehütötte a pezsgő A miniszter kezébe fogja a levelet és felhangon olvassa : „Fenséges és legkegyelmesebb Herceg ur! Mynheer van der Brüggen hollandi követ- és helytartó kezei hozzám juttatták fenséged nagybecsű sorait. Nem kíméltem időt, munkát és fáradságot, de kötelességet sem, csakhogy nagyérdemű megrendelésében megelégedésére eljárhassak, de sajnos egész Indiában nem voltam képes a nagy állományt összehozni. Kilencszáznyolcvan bárom darabot tudtam csak beszerezni Fenséged becses számlájára, s ugyanezeket f. hó 20-án négy fehérhajóra beosztva rendeltetési hely ökre indítottam. Hiány nélküli megérkezésről a követ ur szavatol, az összeget pedig, mely tizenkétezer nyolcszáz huszonhat ezüst tallért tesz, hollandi váltók utján szíveskedjék kezemhez juttatni, miket ezennel Fenséged rendelkezésére bocsátók, ide csatolva egyszersmind becses megrendelő levelét. A hiányzó 19 drbot egyelőre sem Indiában, se a Borneon s a Szumatrán nem voltam képes előteremteni. További becses megrendelését várva stb. maradtam Petrus van Zwisel. Bataviában. A miniszter összecsapta kezeit — s szinte megfeledkezve a köteles tiszleletfől, föl alá kezdett a szobában tutkározni. Majd kezébe kapja a megrendelő levelet — a herceg keze írását s figyelmesen olvassa. A levélben csakugyan 1002 majom olvasható, figyelmes betüzés után azonban a két zérusban bizonyára az »oder“ (vagy) német szó hanyag rövidítése volt fölismerhető „Valóság gal, kiált föl a miniszter, az „od“. szót én magam is két zérusnak nézem! Szarvas hiba volta számokat betűkkel is ki nem Írni!“ — A majmok már meg vannak véve, sőt jönnek! Óh csak fulladnának inkább a tengerbe ! kiált a herceg. Mit csinálok én 983 drab bestiával! Miniszter segítsen gondolkozni ! Ha kisegít a szégyenből és hínárból a három Szent király-rend nagykeresztjét s bárói rangot kap tőlem ! A miniszter gon dolkodási időt kért és eltávozott, a herceg pedig belebetegedett a nyomasztó gondba. Másnap azonban a helyzet meglehetősen kiderült. A miniszternek nagyszerű mentő gondolata támadt. Tudja mit fenség! szólt másnap a herceghez, a majmokat szépen el fogjuk osztani s ajándékba küldözgetni a külömböző udvarokhoz. Minő nagy lesz a meglepetés ! Úgy is lett. A császár, nyomban házat építtetett majmai számára Schőnbrunnban és a jó bécsiek csak úgy tolongtak az érdekes látványosságra. És alig volt kisebb fejedelmi udvar, mely magának hasonló, habár nem is oly nagyméretű luxust meg nem engedett volna. A majmok csakhamar elfogytak s az ajándékok, mik viszonzáskép Eichoffba érkeztek, gazdagon kárpótolták a herceget roppant kiadásáért. A dolognak azonban még két nevezetes következménye is lön. A miniszter megkapta a nagykeresztet a bárói ranggal, a hercegnőnek pedig egyelőre minden kedve elment a menazseriától. Szóval a rang, a külömböző nagyságú keresztek és csillagok igen sokféle módon érdemelhetők meg. Ez a tanulság megmarad azon esetben is, ha a krónikairó netalán füllentett volna is. Mflller Lajos.