Pécsi Közlöny, 1899. május (7. évfolyam, 50-59. szám)

1899-05-03 / 50. szám

. A miniszter kezébe fogja a levelet és felhangon olvassa : „Fenséges és legkegyel­mesebb Herceg úr! Mynheer van der Brüg­gen hollandi követ­ és helytartó kezei hoz­zám juttatták fenséged nagybecsű sorait. Nem kíméltem időt, munkát és fáradságot, de kötelességet sem, csakhogy nagyérdemű megrendelésében megelégedésére eljárhassak, de sajnos egész Indiában nem voltam ké­pes a nagy állományt összehozni. Kilenc­­száznyolcvan­három darabot tudtam csak beszerezni Fenséged becses számlájára, s ugyanezeket f. hó 20-án négy fehérhajóra beosztva rendeltetési hely­ekre indítottam. Hiány nélküli megérkezésről a követ úr sza­vatol, az összeget pedig, mely tizenkétezer nyolcszáz­huszonhat ezüst tallért tesz, hollandi váltók utján szíveskedjék kezem­hez juttatni, miket ezennel Fenséged rendel­kezésére bocsátok, ide csatolva egyszersmind becses megrendelő levelét. A hiányzó 19 drbot egyelőre sem Indiában, se a Borneon s a Szumátrán nem voltam képes előterem­teni. További becses megrendelését várva stb. maradtam Petrus van Zwisel, Bataviá­­ban. A miniszter összecsapta kezeit é s szinte megfeledkezve a köteles tiszteletről, föl alá kezdett a szobában tutkározni. Majd kezébe kapja a megrendelő levelet — a herceg keze írását s figyelmesen olvassa. A levélben csakugyan 1002 majom olvasható, figyelmes betűzés után azonban a két zérus­ban bizonyára az »oder“ (vagy) német szó hanyag rövidítése volt fölismerhető „Valóság­gal, kiált föl a miniszter, az „od“. szót én magam is két zérusnak nézem! Szarvas hiba volt a számokat betűkkel is ki nem írni!“ — A majmok már meg vannak véve, sőt jönnek! Ők csak fulladnának inkább a ten­gerbe ! kiált a herceg. Mit csinálok én 983 drab bestiával! Miniszter segítsen gondol­kozni ! Ha kisegít a szégyenből és hínárból a három Szent király-rend nagykeresztjét s bárói rangot kap tőlem ! A miniszter gon­dolkodási időt kért és eltávozott, a herceg pedig belebetegedett a nyomasztó gondba. Másnap azonban a helyzet meglehetősen kiderült. A miniszternek nagyszerű mentő gondolata támadt. Tudja mit fenség! szólt másnap a herceghez, a majmokat szépen el fogjuk osztani s ajándékba küldözgetni a külömböző udvarokhoz. Minő nagy lesz a meglepetés ! Úgy is lett. A császár, nyom­ban házat építtetett majmai számára Schön­­brunnban és a jó bécsiek csak úgy tolong­tak az érdekes látványosságra. És alig volt kisebb fejedelmi udvar, mely magának ha­sonló, habár nem is oly nagyméretű luxust meg nem engedett volna. A majmok csak­hamar elfogytak s az ajándékok, mik viszon­záskép Eichoffba érkeztek, gazdagon kár­pótolták a herceget roppant kiadásáért. A dolognak azonban még két neveze­tes következménye is jön. A miniszter meg­kapta a nagykeresztet a bárói ranggal, a hercegnőnek pedig egyelőre minden kedve elment a menazseriától. Szóval a rang, a különböző nagyságú keresztek és csillagok igen sokféle módon érdemelhetők meg. Ez a tanulság megmarad azon esetben is, ha a krónikairó netalán füllentett volna is. Milller Lajos,­ ­ és kötelességek, természettani tárgyak, gaz­daságtan) nem tanulhatják, s ezen hiány­nyal az elemi népiskolai oktatás törvény­szerű feladatát megoldani nem képes. Ugyancsak az 1897—98. tanévről egy­­begyűjtött adatokból meríti a miniszter ama meggyőződését, hogy a 16.769 népiskola közül csak 13.880 mellett volt ismétlő­iskola, tehát a népiskolák 17 százaléká­ban nem tettek eleget a törvény rendelke­zésének. Ebből a szempontból legföltűnőbb a hiány a községi iskoláknál, mert 1775 ilyen iskola közül csupán 575 név, továbbá a felekezeti iskoláknál, mert ezeknél meg 13.361 ilyen iskola közül csak 10.779-nél volt ismétlőiskolai tanfolyam. Ezek alapján fölhívja a miniszter a közigazgatási bizottságokat, hogy a népis­kolai 5. és 6. osztályoknak, valamint álta­lános vagy gazdasági ismétlő­ iskolának föl­állítását minden jellegű iskoláknál szorgal­mazzák. A mulasztást elkövető iskolák ta­­­nítóival szemben, ha felekezetiek, az illető egyházi főhatósághoz, s ha állami-, községi-, magán- vagy társulati iskolák, akkor a miniszterhez tegyenek jelentést. Ha az illető tanítók mulasztásukat igazolni nem tudnák (p. o. az iskola fokozatos fejlesztése lehet az oka némely iskola csonka voltának), akkor felhatalmazza a miniszter a közigazga­tási bizottságot a mulasztás megtorlására.­­ Az egyházi főhatóságokat pedig kéri a miniszter, hogy a jelzett törvényellenes állapotokat saját hatáskörükben szüntessék meg. Az orvoslás határidejéül az 1899/1900 tanév elejét tűzi ki. A kir. tanfelügyelőségeknek szigorú mi­heztartás és a szükséges erélyes intézkedé­sek megtétele végett küldi le a miniszter a­­ rendeletet. A tanfelügyelő tartozik minden tanítót figyelmeztetni, hogy mulasztás ese­tén fegyelmi vizsgálat útján fogják köte­lességre szorítani. Itt fölemlíti a miniszter, hogy az állami iskolák sem különbek a többinél, mert 1403 állami iskola közül 427 egytanítós osztatlan és 122 többtanítós osztott állami iskolában, összesen tehát 549 iskolában nincs szervezve az V—VI. osz­tály. E hiányok pótlásáról a tanfelügyelők a jelen iskolaév végig tartoznak jelentést tenni. Keresztény májusi elmél­kedés. Az Istent káromló és Istent ta­gadó szocialisták maszlagos beszédei és iratai megmételyezik a munkások lelkületét, kiölik belőle a tiszteletet minden tekintély iránt és csak a durva szenvedélyeket keltik föl s tartják izgalomban. És a munkások közül sokat magával ragad ez a vad ár, hisznek a bujtogatónak s félrevezettetik ma­gukat a legvakmerőbb hazugságok­kal, a legképtelenebb agyrémek által. Mennyire máskép hangzik egy keresztény szellemű májusi elme­futtatás, a­melyet az alábbiakban figyelmébe ajánlunk minden keresz­tény munkásnak, aki Istennel még teljesen meg nem hasonlott. A pogány világ vitézségért és tudásért adott babért, a keresztény­ség a munkáért is koszorút fűz hom­lokunkra. Május elseje a munkások ünnepe. A zöld fűszálak, a sokszínű vi­rágok pompája, az üde lombok, a májusnak kedves zsengéi, mik egye­bek, mint a nyíló tavasznak titkaiból eredt művek; alkotásai és munkái az első munkásnak, a Teremtőnek. És midőn a természet munkái­val magát uj szépségben mutatja és dicsőíti : a munkások is ünnepet ül­nek, mert előttük a természet ura mint példaadó jelenik meg és ők mintegy ígérik, hogy utánozni fog­ják őt: termelni, alkotni, dolgozni fognak. Munka és tevékenység lesz az év és az élet. Nemesebb, magasztosabb, hogy úgy mondjuk, isteniebb nincs a mun­kánál. Munkára születtünk, ez rendel­tetésünk, ez célunk és dicsőségünk is. A munkásnak vágyai legyenek oly szépek, mint a májusi virágok; szándékai tiszták mint a tavasznak derűs napjai; munkái termékenyek, mint a kikeletnek mezői. Vidámság és kedv fűszerezze munkáját. Összetartás, összhangzat űzzön tőle el minden hiúságot, kap­zsiságot. Munkás­társai legyenek mindenei. Mihelyt a munkások mások ál­tal akarnának boldogulni, mihelyt nem önmaguknál keresnék gyarapo­dásukat, azonnal elvesztenék önma­gukban az önérzetet, és a társada­lom előtt a tekintetet. Az igazi mun­kás csak munkája után akar élni. Ha csak krajcárokat rak is na­ponként félre, a szorgalom embere nagyot művelhet. Kegyekre nem szorul. Ha még keresztényies nevelés lesz alapja a munkás gondolkozásá­nak és erkölcseinek, a munkás­osz­tály megelégedett és erős lesz. Az evangéliumi munkaadó azt jelenti ki, hogy munkájával meg fogja osztani mindenét. „Eredj jó munkás, jó szolga, menj be Uradnak örömébe.“ Az ügyes, képzett és lelkiisme­retes munkás teszi virágzóvá a gyárt. Gépeiben senki sem bízhatik munkás nélkül. Igaz, gépekkel dolgozik a nagy ipar, de ki készíti, szereli föl a gé­peket ? Ki vezeti a gépeket ? Ember kezdi, ember végzi a munkát min­denütt. A büszke tőkepénzes gyáros mindig függni fog a munkásoktól. Emberi kezekre szorul. És az emberi szellem mindig ve­zér fog maradni, bármilyen gépeket találjanak is föl. Elismerés tehát jutalma a mun­kásnak. Keresve, nem keresve megjő a boldogító öntudat és győzelem. PÉCSI KÖZLÖNY, 1899. május 3. HÍREK. Pécs, 1899. május 3 Május elseje. A volt kormánytól el­­térőleg Széll miniszterelnök megengedte a szociáldemokratáknak a tüntető fölvonulást május elsején, de a beállott hideg szél vétót mondott druszájának s a sétálgatásban kékre fagyott elvtársakban lehütötte a pezsgő

Next