Pécsi Közlöny, 1899. július (7. évfolyam, 71-83. szám)
1899-07-02 / 71. szám
VH. évfolyam. Pécs, 1899. vasárnap Julius 2. 71. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt. 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban a liceumi nyomda reklamációk, a kiadóhivatalba; kéziratok a szerkesz- Félévre . . . . 3 frt. || Egyes számára 4 kr. épületében. tőséghez küldendők a lie. nyomda épületébe. Katolikus népoktatási állandó bizottság, és kat. tanítói egyleteink. Irta : Döbrössy Alajos igazgató. — (Folytatás ) Ide tartozik a tankönyvek kérdése is, melyet a gyakori próbálgatás után sem tarthatok megoldottnak. A szent István-társulatot ugyan méltó elismerés illeti, mert e tekintetben sokat tett, sőt pályázatokat is hirdetett, hogy alkalmas tankönyvekhez jussunk, de mi ez, azon roppant szükséglethez képest, mely iskoláinkban mutatkozik!? Amit a tankönyvirodalomban eddig egyesek kétségkívül dicséretes ügybuzgósággal tettek, az nagyon szép, de azért nem vagyunk túl a kezdet nehézségein, mert azon meggyőződésre jutottam, hogy egynémely idegen terméknek tanirodalmunkba való átültetése által, még korántsem lehet a mi speciális igényeinknek eleget tenni. Nekünk magyar tanférfiaknak azon kell lennünk, hogy önnálló magyar tanirodalmat teremtsünk. Szeretjük a külföldet utánozni, — sajnos nem csak a jóban, hanem a rosszban is! De meg vagyok győződve arról is, hogy az a nemes és hazafias törekvés, eredeti magyar tanirodalmat teremteni, —csak akkor leszen megvalósítható, ha minél alaposabb és összhangzóbb lesz a tanítóképzés, ha minél több tanító tanulja meg a tollat ügyesen forgatni, és minél többen lépnek hát tanirodalmunk úttörőinek nyomába! Ezen kevesek között büszkén tekinthetünk Bárány Ignácra, a par excellence katolikus tanférfiúra, kinek a magyar pedagógiai szakirodalomban mindenki által elismert nagy tekintélye biztosítékul szolgál, hogy törekvéseink, ha őt utánozzuk, hajótörést szenvedni nem fognak. Pótolhatatlan veszteség a magyar kát. tanirodalomra és tanítóképző-intézeteinkre, hogy Bárány Ignácnak „Tanítók könyve“ című jeles munkája, melylyel az önálló és kát. magyar tanirodalmat létrehozni segítette, és amelyben saját szavai szerint az avatott olvasó nemcsak azt fogja fölismerni, ami a másé, hanem tőle sem fogja megtagadni, ami az övé, — 1880 óta, midőn az ötödik, az 1877. évi tantervhez alkalmazott, és bővített, a magas minisztérium által pedig képezdei tankönyvül elfogadott kiadás megjelent, újabb, Bárány szellemében átdolgozott, és hát. képzőkben nyugodtan használható kiadásban nem látott napvilágot. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, mintha én egyéb szaktekintélyeket elismerni vonakodnám, vagy érdemeikből levonni akarnék, csupán csak figyelmébe kívántam ajánlani a kut. népoktatási állandó bizottságnak azt a körülményt, mely szerint Bárány tankönyvei eddig is hézagot pótoltak, s nincs okunk rá, hogy azokat mellőzzük a jövőben! Az újabb kiadásokban a régi kutforrásokat nem igen találjuk, annál kevésbbé Ohler és Kellner szellemét, melyet Bárány Ignác mindig szem előtt tartott úgy annyira, hogy épenséggel nem nehéz az újabb kiadásokban ezen szellemnek hiányát fölismerni, a régi és uj kiadások közti nagy külömbséget fölfedezni. — A tanítási és nevelési anyag részletes tárgyalása ezen kívül annyira színtelen, hogy nem lehet csodálni ezen népszerű és már oly sok kiadásban megjelent kát. tankönyv barátainak aggodalmait, kik ismételten kifejezést adtak abbeli meggyőződésüknek, hogy a kát. szellem a valódilag jó nevelésnek alapja, melynek rendszerét az anyaszentegyház tanítja, mert ez erre isteni megbízatást, és megfelelő eszközöket nyert ; — hogy a kát. szellemet nem száműzheti senki sem a kát. tanférfiu szivéből, tankönyveiből és iskolájából, hol ennek folytán nem nyerhetnek a társadalmat fölforgató elemek, a vallástalan nevelés által megérlelt, és így igen alkalmas anyagot. Nekünk az anyaszentegyház csalhatatlan tekintélyére kell helyezkednünk, mely nélkül lehetetlen azt a magasztos szellemet érvényesíteni, mely a keresztről sugárzott és bennünket üdvözített. Hasson tehát oda a kát. népoktatási állandó bizottság, hogy a „Tanítók Könyve“, szerzőjének katolikus elveit és módszerét annyira jellemző eredetiségében átdolgoztassék, s kát. tankönyvirodalmunknak ezzel is lendületet adjunk. Valamint az állam saját érdekében gondoskodik arról, és az országos közoktatási tanács feladatává teszi, hogy hazánk közoktatásügyét minden tekintetben figyelemmel kísérje, és a miniszternek a közoktatásra vonatkozó kérdésekben véleményt adjon, úgy mi sem lehetünk többé közönyösek a kát. népoktatási függő kérdések iránt, ha kát. iskoláink fejlődését szívünkön viseljük, ha azt akarjuk, hogy kát. iskoláink az államiakkal lépést tartva, és velük versenyezve, a jövőre is elidegeníthetlen tulajdonaink maradjanak. Ami az államnál a közoktatási tanács, az nálunk a népoktatási állandó bizottság, mely a végzendő munka szempontjából nézetem szerint így lenne szervezendő . Az egész bizottság szakbizottságokra oszlik, u. m. oktatás- és nevelésügyi, szervezési, elemi-, polgári iskolai-, tanítóképző-intézeti szakbizottság. A szakbizottságok képezik a munkásság súlypontját. A fontosabb kérdéseket ezek tanulmányozzák és dolgozzák föl, így mindazon ügyeket, melyekről a magas püspöki kar, testületek, vagy egyesek tájékozást kívánnak szerezni, tárgyalás alá veszik, véleményüket nyilvánítják és a kát. népiskolai tanügy fejlesztése érdekében indokolt javaslatokat tesznek. Minthogy vidéki tagjai is lesznek a bizottságnak, az elnök gondoskodni fog arról, hogy évenként legalább egyszer összes ülés is tartassák, ezen ülés elé tartozó közérdekű kérdések megvitatása és elvi határozatok hozatala céljából. Magától értetődik, hogy a bizottság működéséről és eljárásáról évenként jelentést készít és azt a magas püspöki karnak jóváhagyás végett beterjeszti. Módját kell ejteni, hogy a jelzett alapelvek szemmeltartásával a kát. népiskolai állandó bizottság alapszabályai kidolgoztassanak, és egyben megnevezendők azon források is, melyekből a bizottság személyi és dologi kiadásai is fedezhetők legyenek. A kát. népoktatási állandó bizottság intenzívebb munkálkodásának elősegítésére mélhatlanul kívánatosnak tartom a tanítóegyletekkel, és ezek kebelében a tanítói körökkel való szoros kapcsolatot; miért is ilyetén egyleteknek fölállítását, és a meglevők fejlesztésére irányuló tevékenységet ezen bizottság feladatának tekintem és óhajtom, hogy midőn az állandó bizottság létesül, ugyanakkor az egyleti élet fölvirágoztatására is kellő gond fordittassék! Az 1868. XXXVIII. t. c. alapján