Pécsi Közlöny, 1899. október (7. évfolyam, 108-121. szám)

1899-10-01 / 108. szám

VII. évfolyam. Pécs, 1899. vasárnap október 1. 108. szám. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Egész evre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt. 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban a líceumi nyomda Félévre . . . . 3 frt. | Egyes szám ára 4 kr. épületében. Előfizetések, reklamációk, a kiadóhivatalba ; Kéziratok a szerkesz­tőséghez küldendők a lie. nyomda épületébe. Plébános az autonómia keretében. Az autonómia életbelépése után a magyar katolikus lelkészeknek vi­szonya híveikhez egészen más lesz, mint volt azelőtt. A magyar katolikus hivek ugyanis eddig egyházi ügyekben befolyással, joggal nem bírtak, hanem mint en­gedelmes alattvalók állottak a tanító egyházzal és annak egyik tagja ál­tal, a püspök által, kiküldött plébános­sal szemben. A plébániai híveket még csak önálló testületnek, jogszemély- nek sem ismeri el az általános egy­házi jog. £S ez a katolikus egyháznak — a földi hatalmasságoknak, világi és egyházi hatalomnak, eredetére vonat­kozó tanításából szorosan következik. Ezen tanítás szerint minden ha­talmasság magától Istentől van és nem a jognak a néptől a községre való átruházásából származik. Marsilius Patavinus, Edmond Richer és Febro- niusnak ezzel ellenkező tételeit az egyház kárhoztatta. Annál inkább Istentől, Krisztustól és földi helytar­tójától származik az egyháznak, a püspököknek és azok kiküldötteinek, a plébánosoknak hatalma, joga. Épen itt rejlik a lényeges különb­ség a protestáns egyházak és a ka­tolikus egyház autonómiájának kiin­dulási pontja között. A protestáns egyházak tanitása szerint ugyanis az egyházi hatalom az egyházközségtől származik; az ő egyházukban a zsi­nat a törvényhozói-, az egyház-egye­tem, egyházkerület, egyházmegye pedig a kormányzói joggal csak azért bírnak, mert őket ezen joggal az il­lető protestáns egyház egyházközsé­gei, az autonómiai „alkotmánynak“ elfogadása alkalmával, fölruházták. A magyarországi ág, ev. hitval­lású protestánsok „alkotmányinak 11. §-a ezt világosan kijelenti e sza­vakkal: „Az ágost. hitv. evangélikus egyházban minden hatalom az egy­házközségből ered.“ Ebből folyólag a protestáns egy­házaknál a lelkész joghatósága is csak az egyházközségtől ered, ő az egy­házközségnek csak egyik, a lelkészi teendőkkel megbízott tisztviselője, mint a protestáns „esperes“ az egyházme­gyének, a protestáns „püspök“ pedig I az egyházkerületnek egyik, a lelké­szek élén álló, tisztviselője. Azért a magyar protestánsok auto­nómiája épenséggel nincsen összhang­zásban a kérkedőleg emlegetett evan­géliumi szabadság elvével, mert a protestáns községeknek tulajdonképen j korlátlan joguk volna a fölött hatá-i rozni, miképen vezettessenek az egy-1 ház ügyei, joguk volna változtatni esetleg a szimbólumon, a szertartáso­kon és egyházi fegyelmen, holott az „alkotmányuk“ — mint ők autonó­miai szabályzatukat nevezik — ezen jogokat csak az „egyházegyetem“-nek adja meg, különösen az u. n. „ius reformandi“-t. Egészen másként van ez a ka­tolikusoknál. A katolikus világi hivek az egy­házjog szerint az egyházi hatalom két első ágának, a tanitói és papi tiszt­nek, gyakorlására még képeseknek sem tekintetnek, a kormányzói hatal­mat pedig egész teljességében szintén nem gyakorolhatják, legfölebb némi részt és befolyást engedhet az egyház nekik, ha az idő-, vagy helyviszonyok azt követelik, a világi vonatkozású egyházi ügyek vitelében. Világi vonatkozású ügyek az is­kolai és egyházvagyoni ügyek. Ezek­nek is rendes ügyvivője, az iskolák­nak és mindenféle egyházvagyonnak, mely valamely községben van, ter­mészetszerinti képviselője a püspök, illetőleg annak rendes joghatósággal ellátott megbízottja, az illető község plébánosa. * A századok folyamán mégis adott az egyház a híveknek az egyházi vagyon kezelése körül némi jogosít­ványokat, midőn az „advocatus“ és később a „vitricus ecclesiae“ tiszte­ket életbe léptette. Adott az iskolák körül is, legalább hazánkban és mind azon országokban, ahol a katolikus is­kolákat a plébános nem egyedül, ha­nem egy a hivek kebeléből választott testülettel, az iskolaszékkel, karöltve mint annak elnöke, vezeti. Ezek után úgy látszik, mintha az autonómia behozatala által a ka­tolikus plébános helyzete híveivel szemben még sem változnék, mert legalább az autonómiai egyházköz­ségi gyűlésnek és tanácsnak a hu- szonhetes bizottság szervezet-javasla­tában (65—76. §§.) kontemplált jog­köre kizárólag egyházvagyoni és is­kolai ügyekre fog kiterjedni. De mégis nagy különbség van a jelen és a jövő állapot között. Most a plébános a templomi és alapítványi ügyekben a gondnok közbejöttéhez, valamint az iskolai ügyekben az iskolaszék közreműkö­déséhez egy egyházi tényezőnek, a püspöknek, illetőleg az iskolákra nézve a magyar püspöki karnak, akaratából folyólag van kötve; az ellenőrzés, sőt a lényegesebb egy­házvagyoni ügyletek engedélyezési, a fontosabb iskolaszéki határozatok jóváhagyási jogát minden világi be­folyástól menten kizárólag a megyés püspök gyakorolja. Az autonómia életbelépte után pedig a hitközségi tanács, mely egy­úttal iskolaszék is lesz, nemcsak iskolai, hanem egyházvagyoni ügyek­ben is szótöbbséggel határoz és, ha a plébános fölebbez, az ügyet ismét egy tulnyomólag, t. i. kétharmad- részben, világi testület, az egyház- megyei tanács bírálja felül (80. §.) Csak két esetben említi a szer­vezet-javaslat külön püspöki jóvá­hagyás szükségességét; a tanitóvá- lasztásnál (76. §.) és a tanitók fe­gyelmi ügyében hozott határozatnál. (89. §.) Az egyházvagyont illetőleg ugyan a szervezet-javaslat csak az „egy­házközségi“, tehát a hivek adózásá­ból, külön kivetés után, összegyűlt vagyont, vagyis az iskolai és a szo­rosan vett hitközségi vagyont, adja át az autonom egyházközség keze­lésébe (69. §. 71. §. a. és 72. §.), a templomi és kegyes alapítványi vagyon körül azonban csak ellen­őrzési jogot ad az egyházközségnek (71. §. c.); de mivel a 80. §. és a 130 §. ezen ellenőrzési jog körül támadható sérelmeket, panaszokat nem veszi ki az egyházmegyei tanácsnak, mint első-, és az országos igazgató- tanácsnak, mint második fölebbezési fórumnak illetékessége alól, azért a templomvagyon és alapítványi va­gyonnak a plébános által való ke­zelése is könnyen illuzóriussá válha- tik, és egyszerűen Írott malasztnak látszhatik a püspököknek és kápta­lanoknak az alapok és alapítványokra vonatkozó jogának a 8. §.-ban való ünnepélyes biztosítása is. A 80. és

Next

/
Thumbnails
Contents