Pécsi Közlöny, 1900. február (8. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-01 / 9. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. Február 1. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANUY FERENCZ. Főmunkatárs: VIRÁG FERENCZ. " Csütörtök. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor.Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyílt térben 1 sor 40 fill. VIII. évfolyam 9. szám. Telepítő politika. Darányi miniszter a napokban befejezést nyert telepítési ankétet azzal az ígérettel zárta be, hogy a telepítési ügygyel nemsokára a törvényhozás fog foglalkozni. Mit és mennyit fog a törvényhozás a telepítési ankéten hallottakból gyakorlatilag érvényesíteni, nem tudjuk, annak a reményünknek azonban bátran kifejezést adhatunk, hogy az a jóakarat, melylyel az ankétezők ritka egyértelműséggel földbirtokosainkkal és a kisemberek ügyével foglalkoztak, a megalkotandó telepítési törvényben hatását fogja éreztetni. A telepítés ügyét általában három szempontból szoktuk szemügyre venni. Nemzetiségi, gazdasági és szociális szempontból. Vannak, akik mind a három szempontból a telepítés ügyétől nagy eredményeket várnak, mások ellenben legfeljebb szociális szempontból látják indokolva a telepítés ügyének felkarolását. Ne feledjük azonban el, hogy manapság egészen más értelemben kell venni a telepítést, mint századokkal azelőtt. Más értelme volt a telepítésnek a török hódoltság után vagy ha tetszik, mehetünk még régebbi időkre vissza és más értelme van manapság. Akkor telepíteni anynyit jelentett, mint teljesen elhagyott vidéket benépesíteni, parlagon heverő földet betelepíteni, hogy szaporítsuk a népességet és lendületet adjunk a lassan lüktető gazdasági életnek. Ma a telepítésnek egészen más az értelme. Belevág ez a kérdés úgy a nemzetiségi, mint a szociális, a gazdasági, mint a földbirtokviszonyok, a népesedési, mint a kulturális problémákba. A telepítéssel, ha csak egyet is ezen kérdések közül megoldani sikkerül, már úgy is érdemes vele foglalkozni. Azt hiszszük azonban, hogy ott az igazság, hogy a telepítéssel a fent érintett kérdések közül teljesen egyetlenegyet sem fogunk megoldani, valamennyiből valamicskét, ami a telepítés lényegéből foly. A telepítés nemzetiségi oldalával különösen a poroszok kísérleteztek. A pozeni lengyeleket akarták kiszorítani porosz telepesekkel. Ráköltöttek 100 millió márkát. Valamire való eredményt azonban mégsem tudtak felmutatni. Most folyósítják a második 100 millió márkát erre a célra. Mi eddig 3 millió frtot költöttünk telepítésekre, oly csekély összeget, hogy ezzel a nemzetiségi vidékekre jutott magyarság beolvadását megakadályozni nem lehet. A telepítési ankéten ez a nézet körülbelül meggyőződéssé vált és bizonyos, hogy nemzeti eredményeket csak úgy érhetünk el, ha rendkívüli sok pénzt áldozunk és a telepítést oly formán eszközöljük, mint azt az agráriusok kívánják, hogy minden telephez egy középbirtokost is telepítsünk, aki szakértetelmével, intelligenciájával az állameszme szolgálatába hajtaná a gondjaira bízott telepet. Más a gazdasági és szociális szempont. Ezen a téren már alig van nézeteltérés. Gazdasági, elsősorban földbirtok viszonyaink megkövetelik a földbirtok között annak a helyes aránynak helyreállítását, melyet az utolsó évtizedekben a föld túlságos mobilizációja előidézett. Mezőgazdasági államban erre nagy súly fektetendő. Mert egyrészt a középbirtok pusztulása, másrészt a parasztbirtoknak törpe birtokká való átalakulása természetesen túlságos mértékben, mint ez most nálunk tapasztalható, mindig társadalmi megrázkódtatásokkal jár, melyek sohasem nélkülözik a gazdasági válságot. A telepítés igenis alkalmas arra, hogy mindkét irányban gyógyítólag hasson. A pusztuló középbirtokosnak lehetővé tehetjük, hogy újból lábra állhasson, akár úgy, hogy teljes birtokát telepítési célra felhasználjuk, akár úgy, hogy neki tesszük lehetővé a telepítést. Itt a gazdasági cél. Azt a kis embert pedig, aki az idők mostohasága miatt már-már elmerül, telepítés útján megnyugtatjuk: „Pécsi ”üzlenf” tárcája. Szecesszió. Tehát ön azt kívánja kedves Uram! hogy ma az egyszer csináljunk egy szecessziós negyedórát ?! — Jó, ráállok, annyival is szívesebben, mert az embernek néhanapján jól esik, ha egy kissé kiepeskedheti magát. Mindenekelőtt tessék előbb egy cigarettára gyújtani. Hogy mikép lehetne szecessiósan rágyújtani ? Nagyon egyszerűen. Tessék mind a két véget egyszerre meggyújtani, a közepén egy nyílást faragni s azon keresztül szippantani. Úgy kérem. Méltóztassék most az almáriom tetején helyet foglalni. Én majd vis-ávis felakasztom a székemet arra kampós szegre s oda ülök. — Helyen vagyunk, Kum ! Kum, Kum 11 No de Uram ? — hát annyira beszecessziósodott a koponyánk, hogy már el se tudnánk kezdeni egy egészséges mondatot ? ! Forduljunk csak szépen apáink ősi erkölcseihez, meglátja menni fog minden, mint az Atlanti-óceán zselatin hídján New-York-Hamburg Orient Express. Tehát az időről. — A jelenlegi időjárásra a legkategorikusabb határozottsággal rá lehet mondani, hogy szecessziós. Tessék csak kitekinteni. Esik ugye ? de hogy mi, azt egyszóval megmondani nem lehet. Eső is, hó is, dara is, kása is és amint lepotytyanik, vagyis helyesebben szólva lepotytyanik egy faluhelyen — hiszen tapasztalta hogy ide jött — valóságos szindetikon lesz belőle. Ha a pata nem volna a lónak Isten adta hozzánőtt lábravalója, bizony, hogy az is oda maradna a ragadó maszatban. Kész szecesszió, mint ahogy ma mindent, amiben a természetesség tótágast al, secessiónak keresztelnek. (-------------------------------------------------?) Kérdi, hogy miért van a fejem ilyen szecessziósan összedrótozva ? — Tegnap operált meg az orvosom. Egy kis kozmetikai hiányosságot reszelt le ábrázatomról; (olyan volt, mint egy szecessziós galambtojás, mert én a szecessziós galambtojást feltétlenül pirosnak képzelem s billiárd golyó formájúnak) mikor operáció után felrakta volt a hidrofil mullpólyáit, a hallószerveimből is csak a fülönfüggőtartó falatkákat hagyva künn, észreveszi, hogy a biztosító tűje elmaradt valahol. Hogy zavarba nem jött, az természetes. Egy művelt doktor különben is mindig hidegvérű; ehhez képest — 30° C hidegvérrel egy jókora gombócot kötött a fejem búbjára s a lehető legszakértelmesebben jelentette ki, hogy szecessziós kötést alkalmazott a „kottágulást megakadályozandó.“ Okosabbat nem tehetvén márványszobor zsánerben mosolyogtam s a klasszicitás kedvéért készséggel hoztam tudomására, hogy pompásan érzem magamat, akárcsak egy szecessziós stílű, öt emeletes palotát épített volna közvetlenül az agyvelőmre. Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.