Pécsi Közlöny, 1900. március (8. évfolyam, 17-25. szám)

1900-03-01 / 17. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Márczius 1. Csütörtök, VIII. évfolyam 17. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Do­­hanny ferencz. Főmunkatárs: VIRÁG FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyílt­ térben 1 sor 40 fill. Magyar iparunk érdekében. ii. Az ipar fölvirágozására az sem elegendő még, ha mind az állam,­­ mind a társadalom megteszi a maga kötelességét. Magának az ipa­rosnak kell nagyobb részben e célra közreműködni. Sajnos azonban hogy az iparosokat ékesítő erények is hanyatlóban vannak. Iparosok, kik az általuk kulti­­vált iparágat alaposan ismerik, kik annak tanulmányozásában a minden­­napiasságon fölülemelkednek, kik számot vetnek a haladó kor igényei­vel és nem elégesznek meg azon ipari ismeretekkel, melyeket tanuló korukban mesterüknél és az iskolá­ban elsajátítottak, hanem folyton figyelemmel kisérik a technika újabb és újabb vívmányait, hogy azokat előnyükre felhasználhassák és azon vannak, hogy produktumaikkal a művelt közönség ízléséhez alkalmaz­kodjanak és azoknak szolidságával, csinosságával a külföld hasontermé­­keivel minden tekintetben a versenyt fölvegyék, azok nemcsak boldogul­nak, hanem jólétnek örvendenek, hirt és dicsőséget szereznek nemcsak önmaguknak, hanem a hazai iparnak e hon határain messze­ túl. Vannak hála Istennek, még van­­nak ily iparosok szép számban hazánk­ban. Büszkeség tölti el keblünket, midőn e tekintetben nemcsak hazánkra, hanem városunkra is hivatkozhatunk, melynek iparáról kereskedelmi minis­terünk is ittléte alkalmával a leg­szebben nyilatkozott és melynek egyes kiváló tagjai iparunk iránt a nyugati műveltebb államokban is kivívták az elismerést. Itt van például az Angster József orgonaépítő gyára, mely 30 évi fennállása óta 320-nál több jelesebbnél jelesebb orgonának összhangjaiban hirdeti a magyar ipar dicsőségét. Nem is oly régen történt, midőn azt hitték, nem valamire való ipar­mű az, mely nem a külföldről ván­dorolt be ide hazánkba. És ime, ma már Francia és Angolhonból fordul­nak hozzánk eszünket és kezünket dicsérő munkákért. Okos ész és szor­galom mindig megtalálja a jutalmát. A legújabb időben egy angol cég fordult Angsterhoz egy sipválto­­zatért, mely változatot sehol sem készíthetnek oly jól és kellemes hang­gal mint épen nála. És nem-e büsz­kesége városi iparunknak, hogy a fővárosi Vigadó hangverseny orgona építésével őt bízta meg a székesfő­városi tanács? És mi következik ebből ? Nemde az, hogy a versenyképes iparnak ha­zánkban is van kitűnő talaja és hogy az ipari tehetség itt is érvényesülhet ? Alapos tudás az iparnak elméleti­ és bő tapasztalat annak gyakorlati részéből, párosulva a munka és becsü­letes kiszolgálással, valamint mérsék­let a munka ellenértékében , legbizto­sabb és legerősebb rugói az ipar fejlődésének. E feltételek azonban csak ritka iparosban találhatók fel összességék­­ben. Ifjabb iparosaink csak kivételesen lépik át a haza határát tapasztalatok gyűjtése céljából. Pedig mind hiába, ki a műveltebb és iparilag fejlettebb államokat föl nem keresi, azok gyá­rait, műhelyeit, munkaviszonyait és ipartermékeit közvetlen megfigyelés által nem tanulmányozza, annak csak nehezen, vagy épenséggel nem sikerül a létért való küzdelemben a verseny győzelme. Lám, Angster J., ki ifjú éveinek javát a külföldön töltötte és ott ta­nulmányozta iparágának művészetét, nem mulasztotta el fiát tanulmányra és munkára nevelni és buzdítani. Kiküldte a külföldre, a­honnan megint nem egy szép tapasztalattal gazdagodva tért hazájába és szülő­városába, hogy a magyar­ iparnak dicsőséget szerezzen. Egy nem kicsinylendő hibája továbbá iparosainknak saját helyze­tük hiányos ismerete és az ebből származó túlterjedés anyagi erejök képességén. Nincsenek figyelemmel azon arany közmondásra: kiki addig nyújtózzék meddig takarója ér. A legtöbbjét a feltűnési viszketeg bántja, mi mellett lankad a munkásság buzgalma, a nemes ambíció állása­­beli tökéletes­ülése után; lazulnak egyéb erkölcsei és lassan-lassan halad a lejtőn visszafelé. Még szerencse, ha idején veszi észre és Istenbe vetett bizalommal hozzá lát a mulasztások helyrehozására. Isten félelme minden bölcseség­­nek kezdete. A ipar is általa szente­sül meg. Kiben az igaz vallásos meggyőződés képezi rugóját hiva­tása becsületes betöltésének, az ügyes­bajos dolgaiban, küzdelmeiben nem egy könnyen bukik el , mert munká­ját Isten áldása kiséri és a hit vilá­gító szövétneke kalauzolja az élet utáin. Sajnos azonban, hogy iparo­saink körében a hit iránti közömbös­ség mindinkább terjed és egyengeti útját a könnyelműségnek, lelkiisme­retlenségnek és pazarlásnak, melyek mind kerékkötői a józan haladásnak és az ipar izmosodásának. Ezekben csak röviden kívántam jelezni azon kellékeket és feltételeket, melyek honi , iparunk fellendülését előmozdítják. És ha sikerült az illető tényezőknek figyelmét az elmondot­takra felhívnom, bizonyára megtalá­­landják a többi feltételeket is, melyek a magyar ipar fölvirágoztatását elő­segítik. Úgy legyen !­ S B. Angol­ország és a délafrikai respublikált. (A Germania után.) Midőn Angolország a Transzvál által neki dobott kesztyűt felvette, szentül meg volt győződve affelől, hogy nemcsak az afrikanderek,­­fokföldi holland származású afrikaiak,­ hanem Oranje köztársaság is semlegesek maradnak. Csalatkozott, mi fö­lött legkevésbbé sem csodálkozhatunk, ha Angolországnak erőszakos politikáját a dél­afrikai köztársaságokkal szemben ismerjük. Az európai kulturállamok rokonszen­vet nem gyengíthették Angolországnak az őszintességet sokban nélkülöző kijelentései, hogy a burok barbarizmusa ellen kel síkra és a transzváli bevándoroltak szabadságát, polgári jogait akarja revindikálni. Mintha­­ csak a szükség által belekergetve vette volna­­ fel az egyenlőtlen küzdelmet. A háborúnak okai természetesen nem itt keresendők, messzebbre nyúlnak azok vissza. Angolország, mely az 1815-iki bécsi­­ békekötés óta leszámítva Oroszországgal való háborúját (1854—55),semmiféle európai hatalommal háborúba nem keveredett, sze­rencséjét, hatalmi terjeszkedését főleg, sőt kizárólagosan a nem európaiak fölött kiví­­í­vott győzelmeinek köszönheti. Régi terve, hogy Délafrikát jórészt ha­­­­talmába kerítse, sohasem hagyta nyugton. S e tervnek kivitelében ugyanazon politikai fogásokkal élt a művelt burokkal szemben, mint a félművelt barbár népekkel szemben. Ez által kényszerítették a buroknak bátrabb­­ és vállalkozóbb részét arra, hogy odahagyva a brit kolóniákat új hazát keressenek Oranje és Transzvál folyók között. Gondoskodtak róla, hogy a bennsülöttek időről-időre nyug­talanítsák a burok, viszont pedig ők védték a kaffereket, ha a burok őket megrendsza­­bályozni akarták. A búrok egykedvűen Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.

Next