Pécsi Közlöny, 1900. április (8. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-01 / 26. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. April 1. Vasárnap, VIII. évfolyam 26. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANNY FERENCZ. . Főmunkatárs : VIRÁG FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyilt-térben 1 sor 40 fill. Legújabb divata fekete és színes kelmék Sefiring blousok 1.45-től 2.85 ig. Valódi prágai bőr kertyük párja 90 kr. Chiffonok, vásznak, legjobb minőségben külömböző árban. Női fehérneműk, jouponok legkülönfélébb kivitelben. Férfi ingek, gallérok, raanehettek és nyakkendők óriási választékban jutányos áron kaphatók Vajda Soma üzletében Pécsett Ferenciek u. 6. sz. Főmagassága és főtisztelendő Vaszary Kolos bíboros hercegprímásnak a Szent- István Társulat 1900. márc. 29*kiXLVI. nagygyűlését megnyitó beszéde*. Mélyen tisztelt közgyűlés! Első ízben van szerencsém a m. t. közgyűlést társulatunk most felavatott uj otthonában üdvözölni.Félszázad súlyos gondjai, nehéz fáradalmai árán emelte e csarnokot. Falai nemcsak a múlt érdemeiről szólnak, hanem a jövő reményével is biztatnak. Az eredmény ugyanis, melyre Társulatunk jogosult önérzettel pillanthat, kétségkívül örvendetes és nyomatékos indító oka lehet annak az erős elhatározásnak, hogy egész odaadással szolgálja Társulatunk a jövőben is azt a magasztos célt, melyet keletkezésekor félszázad előtt feladatául kitűzött. E cél : „az irodalom útján a keresztény vallás üdvös tanainak fejtegetése, boldogító és fentartó elveinek megismertetése, és áldásos szellemének terjesztése által a magyar nemzetben a tiszta erkölcsiséget, a józan gondolkodást és a hazafias polgári erényeket szilárdítani.“ Lelkes törekvéseit hathatósan fokozhatja nemzetünk életének az a nagy nevezetességű mozzanata is, a amelyhez a jó Isten áldó kegyelméből elérkeztünk. Kilencszáz éve most, hogy a magyar nemzet a kát. egyház tagjai közé lépett. Hosszú idő egy hatalmas nemzet életében is. Hisz kilencszáz év alatt mennyi nagy nemzet tűnt el, mennyi alakult át, mennyi veszítette el önállóságát, alkotmányát! ? És mi ? A lefolyt kilencszáz év után is abból a földből, melyet atyáink bírtak, egy tapodtat sem vesztettünk el; a a Kárpát bércei és a négy folyam között ma is élünk, alapján annak az alkotmánynak, melyet őseink az ezekközi szerződésben vérükkel pecsételttek, az udódok vérükkel védtek Élünk — gróf Széchenyi István szavai szerint — „egy maroknyi nép, nem tán elszigetelve valami magas hegyekben, de ki a síkra állítva nagy és egészen más elemien létező nemzetek közé“. Honnét merítettük azt a bámulandó életerőt, mely annyi veszély közt fentartott bennünket ? Nincs történetíró, ki el nem ismerné, hogy — a kereszténységből! Egyik legnagyobb történetírónk— Katona József — írja: „Két világhíres fejedelme volt a magyarnak“. Attila és szent István. De amit Attila szerzett, meg nem maradhatott; amit István kezdett, az mindeddig fennáll. Csodálatos dolog! Attilának mind népe, mind ereje, mind fegyvere, mind győzelme nagyobb volt. Istvánnak sem oly fegyvere, sem oly ereje, sem annyi népe, sem oly győzelme nem volt. Mi ennek az oka ? Attila Isten ostora, István Kisztus apostola volt. Amaz a fegyver múlékony hatalmán, emez a hit megdönthetetlen szikláján épített. Valóban csodálatos az életszentséggel párosult államférfi- bölcseség, melylyel Szent István országunk ügyeit szervezte. Nem fordult sem a szomszéd északnyugati germán, sem a délkeleti Byzanc császáraihoz, kik hűbér fejében osztogatták a birtokot és a koronát, mert veszélyeztetve látta nemzetének alkotmányát, önállóságát, hanem fordult az egyház fejéhez, II. Szilveszter pápához, s az általa 1000-ik év március 27-én küldött koronával megkoronáztatva, az állam és egyház ügyeit együttesen rendezte oly koordinált viszonyban, mely kizárta azt, hogy az állam fa vallásnak, vagy az egyház az államnak ura legyen ; és ezen intézkedés által a kath. vallás és a nemzetünk között a legszorosabb kapcsolat, a legbensőbb összeköttetés létesült, mely nyolc századnál tovább fennállott. Évkönyveink kitörölhetetlen betűkkel hirdetik azt az áldásos öszhangot, amely a vallás tanai és a honszeretet parancsa közt uralkodott. A minő rajongással szerették, a minő odaadással szolgálták őseink a hazát, és oly ragaszkodással viseltettek szent hitük iránt. Törvényeinket a közhasznú intézményeinket a vallás és a hazaszeretet alkotta. Tudományunkat és művészetünket a hit és honszeretet alkotta. Dicsőségünket az egyház és haza közös munkája szerezte. Az a szoros összetartás, mely az egyházat és a hazát összeolvasztotta, volt törekvésünk rugója, sikereink záloga, küzdelmeink diadala. A hit hősei voltak egyúttal a hazaszeretet példányképei. A vallás és hazaszeretet közösen ünepeltek. Közösen örültek, közösen szenvedtek. Békében, háborúban, szerencsében, balsorsban, örömben, bánatban együttesen osztoznak a hit és haza hit fiai. Nem szolgálnak külön érdekelteket, nem keresnek külön célokat. Vágyuk és óhajuk, hogy együttesen munkálkodjanak a haza üdvéért, együttesen küzdjenek pro aris et focis — az oltárért és tűzhelyért. Drága és kegyeletes az a kapocs, mely az egyház tagjait, a haza polgárait nemes céljaik elérésére összefűzte. Foglalatja ez azoknak a törvényeknek, egyházi, politikai és társadalmi intézményeknek, melyek úgy az egyén, mint az egész nemzet jo- * D Eminenciájának aktuális beszéde miatt vezércikkünket félretettük, hadd tanítson mindnyájunkat a magyar kath. egyház főpapja. A nagygyűlésről alább szólunk. Szerk. : Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.