Pécsi Közlöny, 1900. április (8. évfolyam, 26-34. szám)

1900-04-01 / 26. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. April 1. Vasárnap, VIII. évfolyam 26. szám. Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANNY FERENCZ. . Főmunkatárs : VIRÁG FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyilt-térben 1 sor 40 fill. Legújabb divata fekete és színes kelmék Sefir­ing blousok 1.45-től 2.85 ig. Valódi prágai bőr­ kertyük párja 90 kr. Chiffonok, vásznak, legjobb mi­nőségben külömböző árban. Női fehérneműk, jouponok legkü­lönfélébb kivitelben. Férfi ingek, gallérok, raan­­ehettek és nyakkendők óriási választékban jutányos áron kaphatók V­ajda Soma üzletében Pécsett Ferenciek u. 6. sz. Főmagassága és főtisztelendő Vaszary Kolos bíboros hercegprímásnak a Szent- István Társulat 1900. márc. 29*kiXLVI. nagygyűlését megnyitó beszéde*. Mélyen tisztelt közgyűlés! Első ízben van szerencsém a m. t. közgyűlést társulatunk most felava­tott uj otthonában üdvözölni.­Félszázad súlyos gondjai, nehéz fáradalmai árán emelte e csarnokot. Falai nemcsak a múlt érdemeiről szólnak, hanem a jövő reményével is biztatnak. Az eredmény ugyanis, melyre Társulatunk jogosult önérzettel pil­lanthat, kétségkívül örvendetes és­ nyomatékos indító oka lehet annak az erős elhatározásnak, hogy egész odaadással szolgálja Társulatunk a jövőben is azt a magasztos célt, me­lyet keletkezésekor félszázad előtt fel­adatául kitűzött. E cél : „az irodalom útján a keresztény vallás üdvös tanainak fejtegetése, boldogító és fentartó el­veinek megismertetése, és áldásos szellemének terjesztése által a ma­gyar nemzetben a tiszta erkölcsisé­get, a józan gondolkodást és a haza­fias polgári erényeket szilárdítani.“ Lelkes törekvéseit hathatósan fo­kozhatja nemzetünk életének az a nagy nevezetességű mozzanata is, a a­melyhez a jó Isten áldó kegyelmé­ből elérkeztünk. Kilencszáz éve most, hogy a magyar nemzet a kát. egyház tagjai közé lépett. Hosszú idő egy hatalmas nemzet életében is. Hisz kilencszáz év alatt mennyi nagy nemzet tűnt el, mennyi alakult át, mennyi veszítette el önállóságát, alkotmányát! ? És mi ? A lefolyt kilencszáz év után is abból a földből, melyet atyáink bír­tak, egy tapodtat sem vesztettünk el; a a Kárpát bércei és a négy folyam között ma is élünk, alapján annak az al­­­­kotmánynak, melyet őseink az ezek­­­közi szerződésben vérükkel pecsétel­ttek, az udódok vérükkel védtek Élünk — gróf Széchenyi István szavai szerint — „egy ma­roknyi nép, nem tán elszigetelve va­lami magas hegyekben, de ki a síkra állítva nagy és egészen más elemien létező nemzetek közé“. Honnét merítettük azt a bámu­landó életerőt, mely annyi veszély­­ közt fentartott bennünket ? Nincs történetíró, ki el nem is­­­­merné, hogy — a kereszténységből! Egyik legnagyobb történetírónk­­— Katona József — írja: „Két vi­lághíres fejedelme volt a magyarnak“. Attila és szent István. De amit Attila szerzett, meg nem maradhatott; a­mit István kez­dett, az mindeddig fennáll. Csodálatos dolog! Attilának mind népe, mind ereje,­­ mind fegyvere, mind győzelme na­gyobb volt. Istvánnak sem oly fegyvere, sem oly ereje, sem annyi népe, sem oly győzelme nem volt. Mi ennek az oka ? Attila Isten ostora, István Kisz­­tus apostola volt. Amaz a fegyver múlékony ha­talmán, emez a hit megdönthetetlen szikláján épített. Valóban csodálatos az életszent­séggel párosult államférfi- bölcse­­ség, melylyel Szent István országunk ügyeit szervezte. Nem fordult sem a szomszéd északnyugati germán, sem a délke­leti Byzanc császáraihoz, kik hűbér fejében osztogatták a birtokot és a koronát, mert veszélyeztetve látta nemzetének alkotmányát, önállóságát, hanem fordult az egyház fejéhez, II. Szilveszter pápához, s az általa 1000-ik év március 27-én küldött koronával megkoronáztatva, az állam és egyház ügyeit együttesen ren­dezte oly koordinált viszonyban, mely kizárta azt, hogy az állam fa vallás­nak, vagy az egyház az államnak ura legyen ; és ezen intézkedés által a kath. vallás és a nemzetünk között a legszorosabb kapcsolat, a legben­sőbb összeköttetés létesült, mely nyolc századnál tovább fennállott. Évkönyveink kitörölhetetlen be­tűkkel hirdetik azt az áldásos ösz­­hangot, a­mely a vallás tanai és a honszeretet parancsa közt uralkodott. A minő rajongással szerették, a minő odaadással szolgálták őseink a hazát, és oly ragaszkodással visel­tettek szent hitük iránt. Törvényeinket a közhasznú in­tézményeinket a vallás és a hazasze­retet alkotta. Tudományunkat és művésze­tünket a hit és honszeretet alkotta. Dicsőségünket az egyház és haza közös munkája szerezte. Az a szoros összetartás, mely az egyházat­­ és a hazát összeolvasztotta, volt tö­­­­rekvésünk rugója, sikereink záloga, küzdelmeink diadala. A hit hősei voltak egyúttal a hazaszeretet példányképei. A vallás és hazaszeretet közösen ünepeltek. Közösen örültek, közösen szenved­tek. Békében, háborúban, szerencsé­ben, balsorsban, örömben, bánatban együttesen osztoznak a hit és haza hit fiai. Nem szolgálnak külön érdeke­lteket, nem keresnek külön célokat. Vágyuk és óhajuk, hogy együttesen munkálkodjanak a haza üdvéért, együttesen küzdjenek pro aris et focis — az oltárért és tűzhelyért. Drága és kegyeletes az a kapocs, mely az egyház tagjait, a haza pol­gárait nemes céljaik elérésére össze­fűzte. Foglalatja ez azoknak a törvé­nyeknek, egyházi, politikai és társa­dalmi intézményeknek, melyek úgy az egyén, mint az egész nemzet jo- * D Eminenciájának aktuális beszéde miatt ve­­­zércikkünket félretettük, hadd tanítson mindnyájunkat a magyar kath. egyház főpapja. A nagygyűlésről­­ alább szólunk. Szerk. : Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next