Pécsi Közlöny, 1900. június (8. évfolyam, 44-52. szám)

1900-06-02 / 44. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. Junius 3. Vasárnap VIII. évfolyam 44. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy­ utca. 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANNY FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. N­egyed évre 3 kor. Egyes szám ára I0 fill. Nyilt­ térben 1 sor 40 fill. Veni Creator Spiritus ! A királyi zsoltáros 30. zsoltárá­ban könyörög az Isten leheletének kiküldéséért, mely újra teremt, fel­éleszt mindent és megújítja a föld színét. „Emittes Spiritum tuum et cre­­abuntur et renovabis faciem terrae.“ „Kibocsátod Leheletedet és föl­élednek , és megújítod a föld színét.“ Menydörgés és villámlás közt újult meg az ó­szövetségi első pün­kösdi napon az áldozati vérrel meg­hintett, választott nép a Sinai hegy­nél a pusztában, kapván Istentől kő­táblára irt elévülhetetlen, örök tör­vényt, a tiz parancsolatot. De a zsoltáros Isten szellemének ennél is bővebb kiáradása után epe­­dett, mely a romlásnak indult egész világot megjavítsa, a semmiből vala­mit csinálásnál, a teremtésnél is fen­ségesebb munkával, megtérítéssel, elő­idézze az emberiségnek a paradi­csom elvesztése óta oly sóváran és mind sóvárabban várt aranykorát. Megtörtént ez a kereszténység­ben, de nem fejeződött még be az összes keresztényekben. Megtérésre van szükségük a ke­resztény egyház alapításának tizen­­kilencszázadik évében a keresztények millióinak az egész világon, a magyar szent korona kezdetének kilencszáza­dik évfordulóján a magyaroknak e hazában. Bábeli nyelvzavar, az elmék zavara tartja fogva a lelkeket. Elméletben az emberiség, a ke­resztények túlnyomó része a vallás szükségességét vallja, elismeri, de a gyakorlatban nem mutatja, hogy át van hatva szíve azon vallástól, melyet még ajka vall, sőt elnézi, hozzájárul ahhoz, hogy a vallását, annak hitágazatait, kultuszát, szer­vezetét, egész szellemét kicsinyeljék, gúnyolják, támadják. Kétségbevonják azt, hogy a vallás elveinek egész szigora szerint egyáltalán lehetséges berendezni az embernek életét, nem hisznek a vallás körül buzgólkodó világiak, még kevésbbé a papoknak őszinteségében, meggyőződésében. A vallást érinthetetlen, szent do­lognak tartja az emberiség, a keresz­tények túlnyomó része, de ha valaki ezen természetfölötti tekintélyen ala­puló, a mai európai művelődésnek, minden irányban, kiindulópontját és megtermékenyítőjét tevő tanrendszer szerint akar nyilvános cselekedeteiben, közéleti tevékenységében igazodni, akkor azonnal széthúzó és épen azért — legalább honunkban — hazaelle­nes tendenciákról vádolják. Vagyis oda jutottunk, hogy leg­többen azok közül, akik kereszté­nyeknek vallják magukat, azt a ke­reszténységet csak olyan legbensőbb, magán dolognak tekintik, melyről hallgatni kell a nyilvánosság előtt, hallgatni a tanácskozási termekben, a sajtóban, a társadalmi életben. „Veni, Creator Spiritus ! accende lumen sensibus! infunde amorem cordibus!“ „Jöjj el, Teremtő Szentlélek! gyújts világosságot az elmékben, önts szeretetet a szívekbe!“ A természetfelettiségtől irtózik a mai kor gyermeke, neki csak olyan vallás kell, amelyben minden termé­szetes : Isten egy jó menyei atya, az ember egy gyarló földi lény, erkölcs­tana pedig a földi boldogság teljes megszerzése. Isten, ki magát kinyilatkoztatta, kinek törvényét még az államfőnek is tekin­tetbe kell vennie —, természetfeletti boldogság, melyet „szem nem látott, fül nem hallott“ —, a természetfeletti törvény szerint berendezett erkölcsi élet — mind­ez csak üres szó a mai kor reális gyermekének. A Pünkösd ünnepe bizonyság arra, hogy a mi vallásunk, a keresz­tény vallás, Istentől eredő, természet­­feletti vallás. „És hetesének mindnyájan Szent­lélekkel . . .“ Ezen vallást Isten Fia Jézus tanította, a Szentlélek megerősítette, megvilágította. Ezen vallás a világot átalakította, az embereknek a menybe vezető biztos utat megmutatta. Ezen vallás 900 év előtt hazánknak biztos alapot adott, azt annyi száz éven át máig fentartotta. Ezen vallástól tántorodhatnának el a katolikusok, ennek megvallásá­­ban volnának gyávák, félénkek azok, akik Isten kegyelméből a jubiláris évet megérhették? Nem. A katolikus keresztényeknek ma­gukba szállva, fel kell magukban a hi­tet ébreszteniük, szívre tett kézzel, égre emelt szemmel, szeplőtelen erkölcsös élettel, de ünnepélyes demonstrációval is, meg kell mutatniok, hogy ők ka­tolikusok, hogy ők büszkék arra, hogy ők katolikusok. Itt az alkalom ilyen demonstrá­cióra egyházmegyénkben a folyó hó­ban tartandó jubiláris ünnepélyeken és a szeptember hóban tartandó tö­meges zarándoklásban. Mutassa meg akkor Pécs városa, különösen e vá­rosnak intelligens katolikus férfi-közönsége, hogy vallá­sához húz, azt legdrágább kincsének tekinti, melyhez szentségtörő kezek­kel nem enged senkit sem hozzányúlni. A szent missiókban lelkileg megtisz­tultunk: ezen jubiláris ünnepélyek­kel meg kell mutatniok a katoliku­soknak, hogy hitükben megacélosod­­tak, megférfiasodtak. Itt az alkalom egy országos de­monstrációra a 900-ados évforduló al­kalmából. A magyar szent korona 900 éves fordulója azé a koronáé, amely Magyarországon mindenkor a keresztény hazát jelképezi. Iktas­­sák törvénybe a keresztény haza 900-ados fenállását! Vonuljanak át a hon­atyái és a kormány képviselői Nagy-Boldogasszony napján Eszter­gomba, a régi fővárosba, vegyenek részt teljes számmal Szent-István napján a budavári körmeneten és rójják le így a nemzetnek háláját Isten iránt a keresztény haza kilenc­­százados fenállásáért és kérjék Isten­től a jövőre is a kereszténység bő áldásait. Ilyen demonstrációtól még pro­testáns vallású testvéreink sem irtóz­hatnak, hisz azon vallásról­ van szó, melyet az ő őseik is, vitéz első ki­rályaink és nemzeti hőseink vallottak. Nem támadni, hanem legszentebb kincsünk körül falként tömörülni legyen jelszavunk. Ha így tömörül a keresztény­ség e hazán, akkor nem fogja senki többé a keresztet letörni a koronáról, sem titokban ott az egyetem folyo­sóján a díszítményekről, ott benn a katedrákon a szaktudományok dóm­jairól, sem künn a közéletben, az iskolákról és a különféle társadalmi és jogi intézményekről, a sajtóban a közvéleményről. Térjünk vissza a kereszténység­hez, a természetfeletti hitet követelő, de természetfeletti kegyelmet és erőt adó kereszténységhez, a magán, a Lapunk mai száma 14 oldalra terj­ed.

Next