Pécsi Közlöny, 1900. december (8. évfolyam, 97-106. szám)

1900-12-02 / 97. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. Deczember 2. Vasárnap VIII. évfolyam 97. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HAN­Y FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyilt-térben 1 sor 40 fill. születésének évszázados emlékünnepére. —­ ­ Szárnyaljon egy név végig e hazában, Melyet egy század leple eltakar, Hogy mind, ki Árpád viruló honán van, Siessen ünnepelni a magyar, S a százados szent sir legyen az oltár, Melyen ma millió szív áldozik, Merítsen mind szent ihletet, ki ott jár, Tanuljon honszerelmet mindenik! Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor ! Mert szent az ihletett költőnek kobza, Ki szivet-lelket dalba önthetett, S mig ön dús életét honnak áldozza, Támaszt csatára népet, hősöket, Ki szóval milliókat tettre serkent, Országot ép­it, lanttal trónt emel, Varázsszavával áld, hódítva mindent, S szavára dobban, lágyul hős kebel. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sír­ a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, , Sírodat megkoszorúzza a kor! De az, kitől nagyot, jót ezrek várnak, Kegyet csak egy sugárt se várt soha, És volt legyen bár nagy fia korának, Az énekesnek sorsa mostoha. Bár benne századának lelke lüktet, Prófétát meg hálátlan kor nem ért, Mi terhelő már régen véreinket, Fonjunk fejére, hát, mi zöld babért! Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Arasznyi csillaga hazánk a földnek, Mely a nagy mindenségben rezg, bolyong, De költő álmai az égbe törnek, Elűzni végzetét, mely ott borong, S végig dörög e csillagon nagy lelke, S szava a nagy világba harsan át, Honába, melybe ihletét lehelte, Belé kiáltva lelkes „Szózat“-át. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor ! Ezernyi oldott, hulló kéve voltunk,­­S hazánk a barbár Druidák temploma, Vesztünk jön, min önző, széthúzó voltunk, Maroknyi nép hogy százfelé vona, De majd feltámadott a költő szive, Mely hon üdvén munkálni hőn akar, S fölzeng a szent parancsolat: „légy hive Hazádnak rendületlenül magyar!“ Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sír a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor ! Fogadjuk esküvel e sir felett meg : A honnak élünk s benn’­egyek leszünk, S a mit apáink vérrel meg nem vettek, Munkálja ész kitartón s két kezünk. És jöjjön bár, minek még jöni kell ránk, Nem éri népét „nagyszerű halál“, Mert hogyha felkel sírjából prófétánk, Minket virulva, boldogan talál. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sír a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor ! Mert halhatatlan főnixként a költő Lerázza egykor hamvadó porát, Felkéi majdan sírjából, újra eljö, Hogy lássa álmát, népe „szebb korát“, S a sirt, a melyben a költő pihent meg, A népnek milliói veszik körül, S az ünneplő magyar nemzetnek Szemében az örömnek könnye ül. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sír a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor ! Hullj hát, idő, te százados lepel, le! Forduljon sírjában a nagy halott, Hogy lássa: és népében még nagy lelke, Melyet neki szent örökül adott, S hogy mit mi tőle megtanultunk, Honáért élni-halni kész magyar, S mit meg nem terme ezredéves múltúnk, Azért küzd, vív ma millió férfikat! Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sír a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor ! Nagy énekes! hamvad bár sir takarja, A halhatatlan költő a miénk, S mig rá tesszük fris koszorúnk sírodra, A melyet honfikönnyel öntözünk, Bizton tekintjük a jövőt, a szebb kort, Melyet szent ihletedben álmodál, Mert mig elén e szent föld egy magyart hord, Honában él — a nagy költőkirály! Dr. Rézbányay József. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next