Pécsi Közlöny, 1901. január (9. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-01 / 1. szám
Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HANY FERENCZ, Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1901. Január 1. Kedd IX. évfolyam 1. szám . . ..... . - - -.... s__ ... Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. A katholikus sajtó újéve. Irta:ülihök Sándor. Beléptünk a huszadik századba. Az elmúlt tizenkilencedik század olyan volt, mint sok incompatibilis képviselő: sokoldalú, de nem ám a pozitív tudás, a tanultság, tapasztalat tette sokoldalúvá, hanem az a sok máz, a sok-sok szín, amelynek ruhájába öltöztették, hogy így szemfényvesztő lehessen a gyalázó emberekre nézve. Az elmúlt évszázad úgy politikai, mint pedig személyi jelentőségű eseményeit a kereszténytelen sajtó kürtölte világgá és hitette el a hitetlenekkel. Igen a hitetlenekkel, mert hisz szerintem azoknak nem lehet sem hitük, sem meggyőződésük, akik minden gondolkodás nélkül acceptálták azt a sok elferdített hirt és eseményt, amit a zsidó sajtó eléjük tájalt, és aminek révén az elmúlt századot eseményekben gazdagnak mutatta be. Nem mondom, hogy nem voltak nevezetes fordulatok a politikában, azt sem állítom, hogy nem voltak világraszóló események, de én ezektől el akarok tekinteni és egy fontos dolgot akarok kivenni azok közül és ez a zsidó sajtó elhatalmasodása. Valóban kétségbeejtő körülmény az, mikor Mária országában, egy legalább is keresztény államban a vezető szerepet, a hangadó tónust mindenki, csak az néni, aki kereszténynek vallja magát, viszi — nem ám szóval, mert ezt velem együtt kevesen hinnék el nekik —, de hirdetik sajtójukban, amelyet sovinista magyarnak akarnak feltüntetni, de ami tulajdonképen nem más, mint zsidó, ahogy ezt Rakovszky nemrégiben szemébe mondta Vészinek, a Budapesti Napló szerkesztőjének. Tessék csak megfigyelni ezen sajtó működését. Megjelenik egy politikai könyv, vagy brosúra, az első kérdés az, hogy ki írta? Ha nem keresztény vagy legalább nem katolikus, akkor ütni kell a vasat, ha azonban katolikus, akkor csak az esetben, ha úgy össze tudja magát húzni, mint egy gummilabda, hogy belefér a bíráló zsebébe. Jöjjön egy premier valamelyik színházban , megjelenik a zenepiacon egy darab, mindjárt az a kérdés, ki írta, fi el nyomottatták, ki kottázta le? Ha olyannak van benne része, aki pozitív katolikus, akkor nem ér semmit, ellenkező esetben azonban kijut a dicséretből. Ez igy megy in infinitum. Épen ez a sovinizmus, ami : nem faji, de bizonyos jellegű, úgy : elhatalmasodott a kereszténytelen sajtóban, hogy a keresztények már ■ mintegy beletörődni látszottak, amig végre hosszas alvás után mintegy megifjodva feltámadt a kereszténybe hogy jobban mondjam: a katolikus sajtó! Független, megvásárolhatatlan, ■ hazafias és a mi a fő katholikus! Az ■ utolsó évtized elején a vidéken jóformán nem is volt, és most már , hála Istennek van szép számban. Az általános hírszolgálaton kívül fontos szerepe van e sajtónak. Vet kőztet és mosdat! Különös, de hálás • foglalkozás. Levetkőzteti a szintelenség mázába burkolt híreket és azokat : a magok teljes eredetiségében és valóságában állítja az olvasó elé. Megmosdatja a bekent újságokat úgy, hogy mire azok megtisztítva a szenytől megjelennek, mindenki bámul a különös valóságon. Nagyon hasznos ez, mert így legalább meglátjuk az elrejtett lólábat.Nemrégiben jelent meg Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül“ c. munkája. Magam is elolvastam — ha más mondaná, nem is hinném — tele van hízelgéssel, frázissal, tömjénnel — és ezt mind a zsidók és kálvinisták kapják. Az elbeszélésében előforduló katholikus papokat mintegy nevetséges színben tünteti fel — és valótlanságokat állít róluk. De nem oda Buda! A könyv megjelenése után nemsokára az egyik katholikus lapban az „Alkotmányiban Dr. Récsei Victortól, a híres régésztől megjelent egy tárcacikk, amely kimutatta Eötvös uram foga fehérét és leszedte elbeszéléséről a mázt! Igen üdvös ez, kérem, hadd tudja meg ország-világ, hogyan lehet festeni és mosdatni. Ott van Huber Gyula. Magam is muzsikus ember vagyok és talán épen nem is nagyon rossz; valamicskét értek a zenéhez és épen ezért rajongva bámulom Huber művészetét és andalogva hallgatom tőről szakadt magyar darabjait. A kereszténytelen sajtó meg sem emlékezik róla, mert katholikus pap. Öntudatra ébredt a nemzet, aminek legfőbb fokmérője a katolikus sajtó terjedtsége és szaporodása. Nemcsak papok fáradnak, dolgoznak és küzdenek a szent ügy érdekében, hanem velem együtt sok-sok magát intelligensnek tartó úriember, akik nem szégyenük már bevallani, hogy katholikusok, ha még mindjárt a sötétség terjesztőinek is hívják őket elleneik. Ebben az egyben nem is hazudnak, mert mi csakugyan rá szoktuk húzni a fekete leplet az ő működésükre és igy sötétbe kerülnek, míg mi a világosságon vagyunk és hirdetjük az igaz magyarság eszméit. Sokat fáradt a magyar katholikus sajtó és gyümölcse ebben az új huszadik században fog megérni. A mag el van vetve, a csemeték és palánták fejlődnek, erősödnek, és ebben nem gátolhatja őket többé a megmételyezett és már elmúlt kor szelleme. Bátor, hithű, és derék katolikusokat nevelt a mi sajtónk — és ez a körülmény a mi boldog és kedves újévünk! Ad multos annos! !! Gyermek nevelő gép. — úti emlék. — Az utjából hazatérő vándort ismerősei sok mindenféle kérdéssel faggatják. Hol volt, mit látott szépet, mi tetszett legjobban ............? Ki tudna mindezekre egyszerre felelni, hisz majdnem nehezebb a választ megadni, mint az utat végig csinálni. Legerősebb kérdés az, hogy mi gyakorolt legnagyobb benyomást. Miként lehetne erre egy szóval választ adni annak, ki Párisban járt, pláne a világkiállítás alatt, hisz úton útfélen újabb és újabb nagyszerűségek vonják magukra a figyelmet. Legyen nekem megbocsátva, hogy ezen nagyszerűségek közepette mellőzöm, az Eiffel torony, a Louvre, az operaház, a sok szép templom stb. részletezését és egy magában véve kicsiny dolognak látszóról teszek említést. Kicsinynek látszik, de mégis nagy. Legalább reám nagy benyomást gyakorolt. A Boulevard Poissoniére-en sétálgatva, a 26. házszám alatt egy külsőleg nagyon egyszerű boltot találunk, amelyből kijövök ajkairól halljuk a következő szót, aszerint amilyen nemzetben az illető : grandiose, grandious, grandioso, grossartig, nagyszerű. Figyelmünket természetesen fölkeltette az általános dicséret. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.