Pécsi Közlöny, 1901. január (9. évfolyam, 1-9. szám)

1901-01-01 / 1. szám

Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HAN­Y FERENCZ, Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1901. Január 1. Kedd IX. évfolyam 1. szám . . ..... . - - -.... s__ ... Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. A katholikus sajtó újéve. Irta:­ülihök Sándor. Beléptünk a huszadik századba. Az elmúlt tizenkilencedik század olyan volt, mint sok incompatibilis képviselő: sokoldalú, de nem ám a pozitív tudás, a tanultság, tapasztalat tette sokoldalúvá, hanem az a sok máz, a sok-sok szín, a­melynek ru­hájába öltöztették, hogy így szem­fényvesztő lehessen a gyalázó embe­rekre nézve. Az elmúlt évszázad úgy politikai, mint pedig személyi jelentőségű ese­ményeit a kereszténytelen sajtó kür­tölte világgá és hitette el a hitetle­nekkel. Igen a hitetlenekkel, mert hisz szerintem azoknak nem lehet sem hitük, sem meggyőződésük, a­kik minden gondolkodás nélkül acceptál­­ták azt a sok elferdített hirt és ese­ményt, a­mit a zsidó sajtó eléjük tájalt, és a­minek révén az elmúlt századot eseményekben gazdagnak mutatta be. Nem mondom, hogy nem voltak nevezetes fordulatok a politikában, azt sem állítom, hogy nem voltak világra­szóló események, de én ezektől el akarok tekinteni és egy fontos dol­got akarok kivenni azok közül és ez a zsidó sajtó elhatalmasodása. Valóban kétségbeejtő körülmény az, mikor Mária országában, egy leg­alább is keresztény államban a ve­zető szerepet, a hangadó tónust mindenki, csak az néni, aki keresz­ténynek vallja magát, viszi — nem ám szóval, mert ezt velem együtt kevesen hinnék el nekik —, de hirdetik sajtó­jukban, a­melyet sovinista magyar­nak akarnak feltüntetni, de a­mi tu­lajdonképen nem más, mint zsidó, a­hogy ezt Rakovszky nem­régiben szemébe mondta Vészinek, a Buda­pesti Napló szerkesztőjének. Tessék csak megfigyelni ezen sajtó működését. Megjelenik egy po­litikai könyv, vagy brosúra, az első kérdés az, hogy ki írta? Ha nem keresztény vagy legalább nem kato­likus, akkor ütni kell a vasat, ha azonban katolikus, akkor csak az esetben, ha úgy össze tudja magát húzni, mint egy gummilabda, hogy belefér a bíráló zsebébe. Jöjjön egy premier valamelyik színházban , meg­jelenik a zenepiacon egy darab, mind­járt az a kérdés, ki írta, fi el nyomottatták, ki kottázta le? Ha olyannak van benne része, aki pozitív katoli­kus, akkor nem ér semmit, ellenkező­­ esetben azonban kijut a dicséretből.­­ Ez igy megy in infinitum.­­ Épen ez a sovinizmus, a­mi­­ : nem faji, de bizonyos jellegű, úgy : elhatalmasodott a kereszténytelen­­ sajtóban, hogy a keresztények már ■ mintegy beletörődni látszottak, a­mig­­ végre hosszas alvás után mintegy­­ megifjodva feltámadt a kereszténybe hogy jobban mondjam: a katolikus­­ sajtó! Független, megvásárolhatatlan, ■ hazafias és a mi a fő katholikus! Az ■ utolsó évtized elején a vidéken jó­­­formán nem is volt, és most már , hála Istennek van szép számban. Az általános hírszolgálaton kívül fontos szerepe van e­ sajtónak. Vet­­ kőztet és mosdat! Különös, de hálás • foglalkozás. Levetkőzteti a szintelen­­­­ség mázába burkolt híreket és azokat : a magok teljes eredetiségében és va­­­­lóságában állítja az olvasó elé. Meg­mosdatja a bekent újságokat úgy,­­ hogy mire azok megtisztítva a szeny­­­­től megjelennek, mindenki bámul a különös valóságon. Nagyon hasznos ez, mert így legalább meglátjuk az­­ elrejtett lólábat.­­Nemrégiben jelent meg Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül“ c. munkája. Magam is elolvastam — ha más mondaná, nem is hinném — tele van hízelgéssel, frázissal, töm­jénnel — és ezt mind a zsidók és kálvinisták kapják. Az elbeszélésében előforduló katholikus papokat mint­egy nevetséges színben tünteti fel — és valótlanságokat állít róluk. De nem oda Buda! A könyv megjelenése után nemsokára az egyik katholikus lapban az „Alkotmányiban Dr. Récsei Victortól, a híres régésztől meg­jelent egy tárcacikk, a­mely kimu­tatta Eötvös uram foga fehérét és leszedte elbeszéléséről a mázt! Igen üdvös ez, kérem, hadd tudja meg ország-világ, hogyan lehet fes­teni és mosdatni. Ott van Huber Gyula. Magam is muzsikus ember vagyok és talán épen nem is nagyon rossz; vala­micskét értek a zenéhez és épen ezért rajongva bámulom Huber mű­vészetét és andalogva hallgatom tő­ről szakadt magyar darabjait. A ke­reszténytelen sajtó meg sem emléke­zik róla, mert katholikus pap. Öntudatra ébredt a nemzet, a­minek legfőbb fokmérője a katolikus sajtó terjedtsége és szaporodása. Nemcsak papok fáradnak, dolgoznak és küzdenek a szent ügy érdekében, hanem velem együtt sok-sok magát intelligensnek tartó úri­ember, a­kik nem szégyenük már bevallani, hogy katholikusok, ha­ még mindjárt a sötét­ség terjesztőinek is hívják őket elle­neik. Ebben az egyben nem is hazud­nak, mert mi csakugyan rá szoktuk húzni a fekete leplet az ő működé­sükre és igy sötétbe kerülnek, míg mi a világosságon vagyunk és hir­detjük az igaz magyarság eszméit. Sokat fáradt a magyar katholi­kus sajtó és gyümölcse ebben az új huszadik században fog megérni. A mag el van vetve, a csemeték és palánták fejlődnek, erősödnek, és ebben nem gátolhatja őket többé a megmételyezett és már elmúlt kor szelleme. Bátor, hithű, és derék katoliku­sokat nevelt a mi sajtónk — és ez a körülmény a mi boldog és kedves újévünk! Ad multos annos! !! Gyermek nevelő gép. — úti emlék. — Az utjából hazatérő vándort ismerősei sok mindenféle kérdéssel faggatják. Hol volt, mit látott szépet, mi tetszett legjob­ban ............? Ki tudna mindezekre egy­szerre felelni, hisz majdnem nehezebb a választ megadni, mint az utat végig csi­nálni. Legerősebb kérdés az, hogy mi gya­korolt legnagyobb benyomást. Miként le­hetne erre egy szóval választ adni annak, ki Párisban járt, pláne a világkiállítás alatt,­­ hisz úton útfélen újabb és újabb nagyszerű­ségek vonják magukra a figyelmet. Legyen nekem megbocsátva, hogy ezen nagyszerűségek közepette mellőzöm, az Eiffel torony, a Louvre, az operaház, a sok szép templom stb. részletezését és egy magában véve kicsiny dolognak lát­szóról teszek említést. Kicsinynek látszik, de mégis nagy. Legalább reám nagy be­nyomást gyakorolt. A Boulevard Poissoniére-en sétálgatva, a 26. házszám alatt egy külsőleg nagyon egyszerű boltot találunk, a­melyből kijö­vök ajkairól halljuk a következő szót, aszerint amilyen nemzetben­ az illető : grandiose, grandious, grandioso, grossartig, nagyszerű. Figyelmünket természetesen fölkeltette az általános dicséret. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next