Pécsi Közlöny, 1901. április (9. évfolyam, 27-34. szám)
1901-04-04 / 27. szám
Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HANYY FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1901. April 4. Csütörtök IX. évfolyam 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. Az alkony borúja. Haldokló még ritkán keltett annyi érdeklődést minden irányban, mint a jelenlegi országgyűlés. Olyan számos tagjainak a jövő feltámadás iránt megingatott hite, a húsosfazékhoz való görcsös ragaszkodása, az aranyhullámokban való fürdőzés élvezetének elvesztése fölötti fájdalma, mind meg annyi ok arra, hogy rug-kapálódzék összes erejével minden hatalom ellen, mely honmentő közgazdasági tevékenységét jutalmazó aranyforrásának elzárására törekszik vagy annak elzárásával fenyegetődzik. Zsong-bong a t. Ház az utóbbi időkben, mint a méhkas rajzás előtt. Itt is, mint ott, a főmunka nem a kasban folyik, hanem azon kívül. A t. Házban sem a gyűlésteremben foly a reformmunka, hanem legkivált a folyosókon és a házon kívül. Az inkompatibilitási törvény a bizottságban, az Adria tengeri hajózási társaság szerződésének húsz évre való megújítása a plénumban, a kvóta új megállapítása szomszédainkkal , nemzeti életünk erejét érintő oly nagy kérdések és problémák, melyeknek helyes megoldásától függ hazánk anyagi és erkölcsi erejének megizmosodása. Innen van, hogy nem csak a képviselők, hanem a nemzet minden jó fia érdeklődéssel kíséri a törvényhozók munkáját, mely munkától várja a politikai erkölcsök tisztulását és a parlament iránti tiszteletnek fokozódását. Senki sem tagadhatja, ki a politikai eseményeket a múltban figyelemmel kísérte, hogy a parlament iránti bizalom, a haza érdekében kifejtett munkásság, a törvények iránti tisztelet, az alkotmányunkon sarkaló szabadság, egyenlőség és testvériség glóriája mindinkább alább szállt, mert a képviselő megszűnt a népfenség szabad akaratából törvényhozó lenni és mert a törvényhozás magasztos hivatása sok esetben az üzérkedés és kufárkodás eszközeit nem válogató üzleti ággá fajult. Mindenki tehát kiváncsi érdeklődéssel fordult az összeférhetetlenségi törvény revíziójával megbízott férfiak felé, kiknek tiszta erkölcse, szeplőtelen hazafias meggyőződése biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a parlament iránt megingatott tisztelet és bizalom újra föl fog éledni a haza polgárainak szívében és megerősödve azon lángpallost képezendi, melylyel annak előcsarnokában — a választásoknál — azok tiszta szelleme fölött őrködik. Az összeférhetetlenségi törvény leend hivatva a parlamentnek azon tiszteletet megszerezni, mely alkotmányunkból folyólag azt illeti és mely a kapzsiság pocsolyájába sülyedt — különösen az utóbbi időben. Nagy azért a riadalom és mozgalom a szabadelvű pártban. Mert tudvalevő dolog, hogy az universális képzettség és szakértelem a bankok, vasutak, gyárak és egyéb dúsan jövedelmező vállalatokhoz csak a szabadelvű táborban volt feltalálható és ennek soraiból kerültek ki a közgazdasági tevékenység herostratesi munkavezetői és al választásokra pazarolt százezreknek összeharácsolói. Ezek a Bánffy szellemétől áthatott matadorok privilégiummal bírtak az ily kincses bányák elsőbbségeihez és volt gondjuk rá, hogy nem csak a vesztegetésekre hozott áldozatot kárpótolják, hanem a képviselőség révén oly gazdagodásra tegyenek szert, melynek hatalmával ellenállhassanak minden ellenök irányuló politikának. Hozzák halasztják, akadékoskodásaikkal a törvény létrejöttét. És ha ellenök sikerül is a puritán jellemeknek e törvény megalkotása, azt a végvonaglásukban még egyszer förtelmesen jelentkező erejök skandalum nélkül nem engedheti. Mert ezen uraknak bizony komédia és skandalum volt az eleme. Ennek bélyegét hordja magán a jelenlegi szabadelvű párt is. Avagy minek tekinti komoly hazafi az Adria szerződése fölötti vitát ? Minek azt a becsületbeli színjátékot, melyet oly nagy raffineriával vicentroztak ? Megdöntötte a szabadelvű párt többsége azon argumentumokat, melyeket az ellenzék fölhozott ? Egyetlen egyet sem. Minden jel arra mutat, hogy nem ok nélkül sürgette a társaság a szerződés megújítását,mely 10 év után járt volna le és nagyobb előnyeinek biztosítására kellett gondolni. Lett volna alkalma és módja az Országos Bank által a Wiener Bankvereinnak biztosított opció jogát és ezzel a mintegy négy millió nyereséget az országnak megszerezni. De mit tett ennek érdekében ? Semmit. Avagy mire mutat azon körülmény, hogy a kormány egy dividendául 10—14°/s nyereséget fizető társaságnak adóját elengedi, azenfelül még subvencióban is részesíti, midőn itthon a szegény embernek feje alól a vánkost is elárverezted adóhátralék fejében. ^3 „PécsiKözlöny“ tárcája. Gethsemann, A nap, mint az útjában elfáradt, a melegségtől kipirult vándor, vörös szemmel még egyszer visszatekint megfutott útjára, kutató tekintete még egyszer beszáguldja az egész vidéket, sugarai fürkészve törnek át az olajfák lombozatán s behatolnak minden megközelithető zeg-zugba, aztán mint a ki csalódott, nem látván, mit látni óhajtott, de várakozásra már ideje nincs, lenyugszik Cedron völgyének nyugati hegyei mögött. Búcsúsugarai, mint izzó szilánkok törnek fel és rohanva futják meg az égboltot kelettől nyugatig; nyomukban szürke fátyol vonul a nap közt oly élénken kék égre. Homály, egyre sűrűbb, egyre feketébb homály terjesztette sötét szárnyait Jeruzsálem városára és környékére is. A sötétben az égen feltűnik a hold s vele ezernyi ezer csillag. Fénylik valamennyi, hol ragyogva, hol pislogva, mintha könyeznének s könyüik sűrü harmatban hullnak le a földre, ellepve fát, bokrot, füvet, világot. A város komor falaival tekint le Cedron völgyének borongó sötétségébe. Tévein fel-felcsap a tűz lobogó lángja, jótékony melegével melengeti az ünnepekre egybegyűlt, a hideg éjszakában didergő idegen zsidók tagjait. Belülről, a házak bensejéből is kiszóródik a gyenge világosság, melynek fényénél mintegy útra készen, sürgés-forgás közt készülnek a húsvéti bárány elköltéséhez. A völgy keleti oldalán mint a zavartalan magány kedves otthona terül el Gethsemann kertje. Egyetlen őrzője az elhagyott, lakatlan majorház, mely csak néha élénkül meg, ha nedvtől duzzad az olajbogyó. Nappal hangos, énekes lakói a kellemes magánynak, a sok kedves szavú madár napnyugtával elnémult s boldogan fészkébe szállt. Halálos csend honol a kert felett, mely titokzatosságával szinte ijesztő s mégis oly biztató, oly hívogató. Az olajfák lombján át-átsurran egy-egy gyenge esti szellő és mint a völgyben pihenő megholtak visszatérő lelkeinek fájdalmas sóhaja röppen tova a lomb susogása. S az egymásra hajló, ölelkező levél titkos dologról beszél egymásnak, s visszapattanva bólintgat a suttogás igazságához. A kert végén, mint az alvilág torka, tátong egy barlang nyílása. Az általános csendben, lágyan mint az altatódal hangja, hallatszik a Cedron patakjának gyorsan tovasiető habjainak halk csobogása. Cedron hídján egy kis csapat halad át. Oly szép az est, a sok csillag fénye a patak tükrében meglátszik s szinte megtisztulva tör elő, a hold világa meg-megvilágít egy-egy rezgő harmatcseppet, a lég telve illattal, a lélek oly szívesen elmerengne az est szépségein. S mégis mindez nem érdekli a kerthez közeledő férfiakat. Elől halad a Mester. Lépése biztos, de arcáról a lelki szenvedés, a fájdalom és öröm, a szomorúság és lelki vigasság vegyes érzelmeinek kifejezése váltja fel egymást, de nagyrészt mégis a szomorúság, a lehangoltság uralkodik benne. Mellette jobbról egy férfiú lépdel, tekintete villog, mint aki nagy dologra, hősi tettre készül. Valahányszor Mesterére téved szeme, kezével keresi és megszorítja az övébe dugott kardot, aztán teljes megelégedéssel hozza vissza újra. Balra egy másik halad. Arca ifjú, álla szakálatlan. Tekintete tiszta és szelíd, mint a boldog ártatlanságé. Szeme rá-rá tekint a Mesterre s arca elkomorul, a mint annak bánatos képét szemléli Lelke hánykolódik a kétségek közepette, nem tudja, nem érti, miért oly végtelen szomorú a Mester. Nyomukban Jakab és a többi apostol. Mindegyiknek arcára kiül a bizonytalanság és az ezzel járó izgatottság kifejezése. Szemeik egy-egy kérdő tekintetben találkoznak