Pécsi Közlöny, 1901. április (9. évfolyam, 27-34. szám)

1901-04-04 / 27. szám

Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HANYY FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1901. April 4. Csütörtök IX. évfolyam 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. Az alkony borúja. Haldokló még ritkán keltett annyi ér­deklődést minden irányban, mint a jelenlegi országgyűlés. Olyan számos tagjainak a jövő feltámadás iránt megingatott hite, a húsosfazékhoz való görcsös ragaszkodása, az aranyhullámokban való fürdőzés élveze­tének elvesztése fölötti fájdalma, mind meg annyi ok arra, hogy rug-kapálódzék összes erejével minden hatalom ellen, mely honmentő közgazdasági tevékenységét ju­talmazó aranyforrásának elzárására törek­szik vagy annak elzárásával fenyege­­tődzik. Zsong-bong a t. Ház az utóbbi idők­ben, mint a méhkas rajzás előtt. Itt is, mint ott, a főmunka nem a kasban folyik, hanem azon kívül. A t. Házban sem a gyűlés­teremben foly a reform­munka, hanem legkivált a folyosókon és a házon kívül. Az inkompatibilitási törvény a bizott­ságban, az Adria tengeri hajózási társaság szerződésének húsz évre való megújítása a plénumban, a kvóta új megállapítása szom­szédainkkal , nemzeti életünk erejét érintő oly nagy kérdések és problémák, melyek­nek helyes megoldásától függ hazánk anyagi és erkölcsi erejének megizmosodása. Innen van, hogy nem csak a képvise­lők, hanem a nemzet minden jó fia érdek­lődéssel kíséri a törvényhozók munkáját, mely munkától várja a politikai erkölcsök tisztulását és a parlament iránti tiszteletnek fokozódását. Senki sem tagadhatja, ki a politikai eseményeket a múltban figyelemmel kísérte, hogy a parlament iránti bizalom, a haza érdekében kifejtett munkásság, a törvények iránti tisztelet, az alkotmányunkon sarkaló szabadság, egyenlőség és testvériség glóriája mindinkább alább szállt, mert a képviselő megszűnt a népfenség szabad akaratából törvényhozó lenni és mert a törvényhozás magasztos hivatása sok esetben az üzérke­dés és kufárkodás eszközeit nem válogató üzleti ággá fajult. Mindenki tehát kiváncsi érdeklődéssel fordult az összeférhetetlenségi törvény reví­ziójával megbízott férfiak felé, kiknek tiszta erkölcse, szeplőtelen hazafias meggyőződése biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a par­lament iránt megingatott tisztelet és bizalom újra föl fog éledni a haza polgárainak szí­vében és megerősödve azon lángpallost ké­­pezendi, melylyel annak előcsarnokában — a választásoknál — azok tiszta szelleme fölött őrködik. Az összeférhetetlenségi törvény leend hivatva a parlamentnek azon tiszteletet megszerezni, mely alkotmányunkból folyó­­lag azt illeti és mely a kapzsiság pocso­lyájába sülyedt — különösen az utóbbi időben. Nagy azért a riadalom és mozgalom a szabadelvű pártban. Mert tudvalevő do­log, hogy az universális képzettség és szak­értelem a bankok, vasutak, gyárak és egyéb dúsan jövedelmező vállalatokhoz csak a szabadelvű táborban volt feltalálható és en­nek soraiból kerültek ki a közgazdasági tevékenység herostratesi munkavezetői és al választásokra pazarolt százezreknek össze­­harácsolói. Ezek a Bánffy szellemétől áthatott mata­dorok privilégiummal bírtak az ily kincses­­ bányák elsőbbségeihez és volt gondjuk rá,­­ hogy nem csak a vesztegetésekre hozott áldozatot kárpótolják, hanem a képviselő­ség révén oly gazdagodásra tegyenek szert, melynek hatalmával ellenállhassanak min­den ellenök irányuló politikának. Hozzák halasztják, akadékoskodásaik­kal a törvény létrejöttét. És ha ellenök si­kerül is a puritán jellemeknek e törvény megalkotása, azt a végvonaglásukban még egyszer förtelmesen jelentkező erejök skan­dalum nélkül nem engedheti. Mert ezen uraknak bizony komédia és skandalum volt az eleme. Ennek bélye­gét hordja magán a jelenlegi szabadelvű párt is. Avagy minek tekinti komoly hazafi az Adria szerződése fölötti vitát ? Minek azt a becsületbeli színjátékot, melyet oly nagy raffineriával vicentroztak ? Megdöntötte a szabadelvű párt több­sége azon argumentumokat, melyeket az ellenzék fölhozott ? Egyetlen egyet sem. Minden jel arra mutat, hogy nem ok nélkül sürgette a társaság a szerződés megújí­tását,mely 10 év után járt volna le és nagyobb előnyeinek biztosítására kellett gondolni. Lett volna alkalma és módja az Országos Bank által a Wiener Bankvereinnak bizto­sított opció jogát és ezzel a mintegy négy millió nyereséget az országnak megszerezni. De mit tett ennek érdekében ? Semmit. Avagy mire mutat azon körülmény, hogy a kormány egy dividendául 10—14°/s nyereséget fizető társaságnak adóját elen­gedi, azenfelül még subvencióban is része­síti, midőn itthon a szegény embernek feje­­ alól a vánkost is elárverezted adóhátralék­­ fejében. ^3 „Pécsi­­Közlöny“ tárcája. Gethsemann, A nap, mint az útjában elfáradt, a melegségtől kipirult vándor, vörös szemmel még egyszer visszatekint megfutott útjára, kutató tekintete még egyszer beszáguldja az egész vidéket, sugarai fürkészve törnek át az olajfák lombozatán s behatolnak minden megközelithető zeg-zugba, aztán mint a ki csalódott, nem látván, mit látni óhajtott, de várakozásra már ideje nincs, lenyugszik Cedron völgyének nyugati hegyei mögött. Búcsúsugarai, mint izzó szilánkok törnek fel és rohanva futják meg az égboltot kelet­től nyugatig; nyomukban szürke fátyol vonul a nap közt oly élénken kék égre. Homály, egyre sűrűbb, egyre feketébb homály terjesztette sötét szárnyait Jeruzsá­lem városára és környékére is. A sötétben az égen feltűnik a hold s vele ezernyi ezer csillag. Fénylik vala­mennyi, hol ragyogva, hol pislogva, mintha könyeznének s könyüik sűrü harmatban hullnak le a földre, ellepve fát, bokrot, fü­vet, világot. A város komor falaival tekint le Ced­­ron völgyének borongó sötétségébe. Tévein fel-felcsap a tűz lobogó lángja, jótékony melegével melengeti az ünnepekre egybe­­gyűlt, a hideg éjszakában didergő idegen zsidók tagjait. Belülről, a házak bensejéből is kiszóródik a gyenge világosság, melynek fényénél mintegy útra készen, sürgés-forgás közt készülnek a húsvéti bárány elkölté­séhez. A völgy keleti oldalán mint a zavarta­lan magány kedves otthona terül el Geth­­semann kertje. Egyetlen őrzője az elhagyott, lakatlan majorház, mely csak néha élénkül meg, ha nedvtől duzzad az olajbogyó. Nappal han­gos, énekes lakói a kellemes magánynak, a sok kedves szavú madár napnyugtával el­némult s boldogan fészkébe szállt. Halálos csend honol a kert felett, mely titokzatos­ságával szinte ijesztő s mégis oly biztató, oly hívogató. Az olajfák lombján át-átsur­­ran egy-egy gyenge esti szellő és mint a völgyben pihenő megholtak visszatérő lel­keinek fájdalmas sóhaja röppen tova a lomb susogása. S az egymásra hajló, ölelkező le­vél titkos dologról beszél egymásnak, s visszapattanva bólintgat a suttogás igazsá­gához. A kert végén, mint az alvilág torka, tátong egy barlang nyílása. Az általános csendben, lágyan mint az altatódal hangja, hallatszik a Cedron patakjának gyorsan tova­siető habjainak halk csobogása. Cedron hídján egy kis csapat halad át. Oly szép az est, a sok csillag fénye a patak tükrében meglátszik s szinte meg­tisztulva tör elő, a hold világa meg-megvi­­lágít egy-egy rezgő harmatcseppet, a lég telve illattal, a lélek oly szívesen elmereng­ne az est szépségein. S mégis mindez nem érdekli a kerthez közeledő férfiakat. Elől halad a Mester. Lépése biztos, de arcáról a lelki szenvedés, a fájdalom és öröm, a szomorúság és lelki vigasság ve­gyes érzelmeinek kifejezése váltja fel egy­mást, de nagyrészt mégis a szomorúság, a lehangoltság uralkodik benne. Mellette jobbról egy férfiú lépdel, tekin­tete villog, mint a­ki nagy dologra, hősi tettre készül. Valahányszor Mesterére téved szeme, kezével keresi és megszorítja az övébe dugott kardot, aztán teljes megelége­déssel hozza vissza újra. Balra egy másik halad. Arca ifjú, álla szakálatlan. Tekintete tiszta és szelíd, mint a boldog ártatlanságé. Szeme rá-rá tekint a Mesterre s arca elkomorul, a mint annak bánatos képét szemléli Lelke hánykolódik a kétségek közepette, nem tudja, nem érti, miért oly végtelen szomorú a Mester. Nyomukban Jakab és a többi apostol. Mindegyiknek arcára kiül a bizonytalanság és az ezzel járó izgatottság kifejezése. Sze­meik egy-egy kérdő tekintetben találkoznak

Next