Pécsi Közlöny, 1901. július (9. évfolyam, 53-60. szám)

1901-07-04 / 53. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Do­­honny ferencz. Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1901. Julius 4. Csütörtök IX. évfolyam 53. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. Még néhány szó az alkoho­lizmusról.* Mindenféle kérdéshez hozzá­szól­nak pro is és contra is. A múltkori cikkem megírásánál félig meddig el­készültem az úgynevezett hozzászó­lásra, de még abban a bohó remény­ben is ringatóztam, hogy tán egyik másik tapasztaltabb kollegám megírja a módját, hogy miként sikerült neki iskolásai között az alkoholizmus ter­jedését megakadályozni. Ez nem történt — sőt ellenke­zőleg — még azon egyedüli s sze­rintem hathatós eszközt, a szeretetet, melyet minden tanító kivétel nélkül igénybe vehet, el akarnák vitatni. Hogy a“ ar ellenvetéseinek dacára is állításomat fenntartom, ez nem elfogultság részemről, hogy min­denáron magamnak akarnék igazat adni, s­oh nem, ha valaki hatalma­­masabb eszközt ismertetne a gyer­meknevelés terén a szigorúsággal párosult szeretetnél, örömmel azaz szívesen meghajolnék előtte. „G y“ ar is direkt a szeretet­nek tulajdonítja az alkoholizmus terjedését, mert hát szerinte „ki mit szeret, arra néz“ — erre akarva nem akarva mosolyognom kellett, — mert hisz’ azt már csak mindenki tudja, hogy kedvenc éte­leinkre avagy esetleg italainkra nem abban az értelemben alkalmazzuk a „szeretem“ szót, mint az általunk szeretett egyénekre. Szerethetem én nagyon a csokoládé bonbont, de mindenesetre másképen, sőt hasonlít­­hatlanul másképen szeretem Máter Benediktát ki az intézetben ta­nárnőm volt. Erről tehát nem is beszélek többet, — mert hisz’ fel­tételezem, hogy „—y“ úr azt úgyis tréfából írta. De igen is áttérek a nevezett cikknek ama pontjára, hogy a cikk­író saját szavai szerint a magyar ajkúak szeretetének irányítójáról nem szólhat, mert nem működött köztük,­­­ hanem a német és horvát ajkúak­­ról igen. Nos hát működtem évekig ma­gyaroknál és működöm évek óta ide­gen, azaz németajkú gyermekek kö­zött, és határozottan merem állítani, sőt tényekkel és személyekkel iga­zolni, hogy iskolás gyermekeim nem élvezik a szeszes italt, azaz jobban mondva, nem butítják magukat azzal. Igaz, hogy legkönnyebb csak valamit nekik egyszerűen megtiltani. De vájjon ki kezeskedik arról, hogy nem szegülnek-e ellene paran­csomnak ?! — Hisz ha csak azért­­fogadnak szót, mert félnek tőlem, akkor az én nevelési rendszerem nem ér semmit, megdönti azt az apa vagy anyának megmételyező­­ szava : „csak igyál, nem fogja meg­­­­tudni a tanítód“ ! Uram! Az én vallásom, — az én hitem, — az én nevelési rend­szerem szereteten alapszik, — s le­gyen hála az Istennek, még nem volt okom megbánni. Nem akarok részletesebb fejte­getésébe bocsátkozni annak, hogy egyedül kizárólagosan csupán csak a szeretet az, mely elviselhetővé jár­hatóvá teszi tövises pályánknak ne­héz, göröngyös útjait, — a szeretet az, melyt engem tanítványaimhoz fűz s viszont a szeretet az, mely azok­nak ártatlan kis sziveiben tanyát ütött, s mely lehetővé teszi nekem, hogy amit néhány elfogult szülő ott­hon elront a gyermeken, azt én helyre hozzam, mert én első­sorban nevelője és csak azután vagyok neki tanítója, a szeretet és ismét csak a szeretet az oka, hogy ők feltétlenül hisznek szavaimban s tudják ha el­tiltom nekik a szeszes ital élvezetét, ez az ő javukra történik. A gyermek, ki ismeri tanítója igazságosságát s vonzódik is hozzá egy percig sem gondol arra, hogy az tudja Isten miből, tán irigységből, akarja úgyne­vezett élvezetétől megfosztani. Ha hosszadalmas akarnék lenni, több példát hozhatnék fel, melyek állításom igazságát bizonyítanák, de állításomat nemcsak példákkal, hanem a szereplő személyekkel is bizonyít­hatom. A m­ások közül álljon itt csak egy példa, — szavamra mondom, hogy velem történt meg. Egyszer nagyobbszámú társa­ságból hivatott ki egyik sváb atyafi, mert — szerinte — fontos beszélni valója van velem. Fiát, az én egyik kis tanítványomat kézen fogva vezette és kért, legyek szíves, mondjam neki, hogy ihatik-e bort, legalább ma, úgy­mond, mikor lakodalom van a ház­nál, mert ők hiába mondják neki, nem iszik, sőt ha rá akarják kénysze­ríteni, sir, s azzal védekezik, hogy én azt mondtam, ha bort iszik, nem fog tudni számolni stb. Tény az, hogy a számtani óra alatt, midőn kemény koponyájukba oly nehezen ment be valami, szemrehányást tettem nekik, hogy alig kezdenek járni, midőn már isszák a bort, pálin­kát s azért tanulnak oly nehezen. Ám a kis gyermek hűsége, bizalma, engedelmessége alkalmat adott", ne­kem, hogy atyjának is megmondhat­tam, minek erőlteti gyermekét — arra, amitől tulajdonképen el kellene til­tani. Tanítványaimnak engedelmessé­géről meg vagyok győződve. Hisz’ ez nem is lehet másként. Ha mégis másként volna, úgy annak én volnék az oka. Álmomból keltettek fel egy ízben, még­pedig az idén, mert egyik tanít­ványom, ki betegen feküdt otthon, nem akarta az anyja által főzött bor­levest megenni, dacára, hogy többen mondták neki, hogy ez csak orvos­ság — és hiszik — vagy nem hi­szik, kivánatra a szülők nevével is szolgálhatok — „cédulát“ kellett a gyermeknek írnom, hogy megeheti a borlevest Hogy milyen édes érzés töltötte el ezt az én bohó „ideális gyermek szeretetről“ ábrándozó lelkemet, azt fölösleges leírnom, egy jó tanító, tanügybarát, avagy bármely laikus is érteni fogja. S hogy mindez a szülői szere­tet, azaz a szülők tekintélyének ro­vására ne történjék a gyermek előtt, arra minden értelmes tanító tud mó­dot találni. Még csak egy pontra kívánok felelni. Azt kérdi „—y" ur, hogy melyik tanító az, ki a farsangi napokban képes maga köré gyűjteni tanítvá­nyait ?! Erre ha szerénységem nem til­taná, egyszerűen azt felelném: én. Inkább azt írom, hogy minden rendes tanító akkor gyűjheti maga köré ta­nítványait, amikor csak akarja. * „U.“ és „—y“ igen t. cikkírók közt való további vitát ezennel berekesztjük, megjegyezvén, hogy mi is U. cikkírónak felfogását helyeseljük, y* írónak cikkét mégis közöltük, mert volt benne több az életből kapott ellenvetés és a cikk végén egy ko­moly indítvány. Szerk. Lapunk mai száma 10 oldalra terjed

Next