Pécsi Kölöny, 1901. október (9. évfolyam, 79-87. szám)
1901-10-03 / 79. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Dr. HANY FERENCZ. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő . Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1901. Október 3. Csütörtök IX. évfolyam 79. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. A börze panasza. A börze arról panaszkodik, hogy nincs üzlet. A közönség teljesen tartózkodik a börzespekulációktól. Pedig, ha valaha, úgy most kellene a nagy közönségnek megragadnia az alkalmat, hogy pénzét értékpapírokba fektesse, mikor az általános üzlettelenség következtében az árfolyamok szokatlan alacsony nívón mozognak. A börze panaszában van, ami elszomorít és van, ami vigasztal. Elszomorít az az általános gazdasági válság, mely a nagyközönség azon részét, mely a börzespekulációtól sohasem fog tartózkodni, meghátrálásra kényszeríti. Itt tehát nem erényről van szó, hanem kényszerű szükségről, mely amint szünőben van, azonnal kigyul a játékszenvedély tüze a spekuláció oltárán. Ezeknek mi hiába prédikálunk erkölcsöt, a játékszenvedély korlátozásának szükségességét, süket fülekre fogunk találni, ahol a jólét eszközeit nem a munkában, hanem bűnös manipulációkban keresik. Ámbár az emberiségnek ezt a részét a játéktól visszatartani nem tudjuk, sorsuk mégis tanulságos, mert betekintést enged a börzei élet pangásához. Ugyanis a nagyközönségnek az a része, mely csak egyes alkalommal, kívánságának kielégítéséből, avagy csábos ígéretek által oda csalva merészkedett a börze síkos talajára, kezdi belátni, hogy az nem neki való működési kör. Nem ért a börze lélektanához, még kevésbbé technikájához. Pénzét kénytelen rábízni a bankárra, aki a kliens járatlanságát és jóhiszeműségét saját előnyére tudja kihasználni. Hiszen ha az a bankár, ki bizonyos papírok vételét ajánlgatja, az árfolyam emelkedést oly biztosan előrelátná, elsősorban önmagáról gondoskodnék. Rendesen fordítva van. A bankár haszonnal túl akar adni bizonyos papírokon, melyek árfolyam csökkenését megszimatolja. A budapesti börze történetében nem ismeretlenek a „non valorök‘‘, az értéküket vesztett papírok. Pedig ezek az értékek is szolidnak mondott vállalatok alapjait képezték, a börzetanács rendeletére lettek a tőzsdén bevezetve és jónevű bankházak útján a közönség között terjesztve. Mégis aki megvette, egész befektetett tőkéjét veszítette el. Ezek az események annyira meglendítették a közönség bizalmát az iparvállalati papírok irányában, hogy nagy osztalék ígéretével és adásával nem lehet már arra bírni, hogy pénzét iparvállalati papírokba fektesse. Mert mit használ a magas osztalék, ha egy szélfúvásra tőkéjét veszíti el. Németországban a nagyközönséget úgy sikerült visszaszorítani a börzétől, hogy a törvényhozásilag eltörölték a differenciális spekulációt. Nálunk a börze túlkapásai és kinövései riasztják el a spekulációtól a börzére nem való elemeket, így van ez rendjén. Mert az anyagi boldogulásnak csak egy erkölcsös eszköze van, a becsületes munka. Krischanek Ödön. 31 „Pécsi tárcája. A bányász legendája. Mélyen a föld gyomrába lent, Serényen, bányász dolgozik, Csákánya tompa hangja zúg, Elhat a tárna a szorosig. Nehéz verejték gyöngyözik Párolgó homlokán alá, Mig a föld rögét megtöré S hogy dús erét felszaggatá. Felsóhajt, feltekint oda, Hol a kereszt mindennap ott, A zord falon, előtte függ, A melyet ősétől kapott. Előtte négy száll gyertya ég, De még kettőt meggyujt neki, Jobban folygy a munka is, S a kincs erét is fölveti! De im egyszerre nagy robaj Reszkettél földet és eget, A rémült bányász megremeg S itélet-napot emleget . . . Bedőlt a tárna-torkolat, S ő élve eltemetve ott. A sziklasír tenger mélyén A föld alatt élő halott ! Perc perc után a nap múlik . . Halott halványan néz körül, Meg nem menekszik, hasztalan ! Az ég ha rajt’ nem könyörül. A földre hull, tekintetét A szent keresztre szegzi rá, Munkától kérges két kezét Jámbor imára kulcsolá. S mig némán, önfeledten ott Az éghez így imádkozik, Az szellem-szárnyon égbe száll A Megfeszített trónjáig. S megmozdul az Isten fia, Teremtő jobbját tárja ki, S ki milliókról gondoskodik, Friss kenyeret nyújt át neki. Nap-nap után táplálkozik Ebből a bányász, mig italt Korsóból ad, ki egykoron Kinos keresztfán érte halt. Végül megváltó hangokat Hall már az omladékon át. S hatod nap a szabadba lép S meglátja drága otthonát. Lakában husvét hajnalán Négy árva s nője térdel ott, Dicsérik Istent hangosan, Hogy feltámadt a vélt halott. S a szent legenda, a kereszt Csodája szájról szájra száll, A történet emlékéül, Holics bányász lakóinál. Dr. Résbányay József. Az első három évnegyedre egészben vagy részben hátralékban levő vidéki előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátraléknak lehetőleg mielőbbi beküldésére. HÍREK. Pécs, 1901. október 2. A király nevenapja. Heyey Sámuel megyés püspökünk október hó 4-ikén a székesegyházban ünnepi szent misét mond a hatóságok feje s a városi bizottsági tagok jelenlétében a király neve napja alkalmából. A szent misén a Pécsi Egyházi Zene Egyesület Greitnakoldur miséjét adja elő s offertatiumra Schütky J. nyolc szólamu Domine salvum fac regem és a püspök bevonulásakor Gruber Ecce sacerdos magnus-át adják elő.