Pécsi Közlöny, 1901. december (9. évfolyam, 96-104. szám)

1901-12-01 / 96. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1901. December 1. Vasárnap IX. évfolyam 96. szám Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: Szepesy­ utca.3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HAN­Y FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 13 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. Gyűlölet a politikában. Ez a hét hangulata, a kor signa­­turája, a modern értelemben vett meggyőződés sibbolethja. Ez így van, nem tagadhatja senki. Gyűlölettől lihegett Rakovszky is múlt szerdai beszédében, gyűlölet ragadta őt el arra a térre, amelyre sem az élőszóbeli sem a hírlapi po­lémiának sohasem szabad átcsapni, legkevésbbé azoknál, akik a keresz­ténység szeplőtelen palládiuma alatt harcolnak a liberalizmus ellen. Megtörtént, nem lehet rajta vál­toztatni. Hogy megtörtént, hogy Székit a legelkeseredettebb és legérzékenyeb­ben bántó módon és szerintünk is igaz­ságtalanul megtámadta, ténynek vesz­­szük, nem helyeselhető ténynek, de okozatnak is, melynek okai már Ra­kovszky, sőt az egész néppárton kí­vül, nem épen Széll Kálmán egyéni­ségében, talán nem is az általa igazán megvalósítani kívánt, magunkévá nem nem tett, de általa, úgy látszik, ne­mes értelemben vett „szabadelvű“ politikában, hanem ott Széll környe­zetében, alantas közegeiben, a párt­sajtóban, a liberalizmusnak a múlt interpretációja szerinti alkalmazói­ban, végrehajtóiban, érvényesítőiben vannak. Ez a liberalizmus az, amely napról-napra megnyilatkozik és a kath. egyház és institutiói iránt ellen­szenvét elpalástolni nem tudja, azt lépten nyomon elárulja. Ez a libe­ralizmus az, amely a katolikusoknak nem is katolikus, hanem csupán keresztény elvek szerint a közélet, a társadalom vagy a politika terén való állásfoglalását visszaesésnek, reak­ciónak, békebontásnak minősíti, ez okból az ilyen katolikusokról mindent feltételez : magyar nyelvüknek, nem­zetiségüknek, hazájuknak elárulását, mindennek, a­mi fennáll, lerombolá­sát. És épen azért ezen katolikusok ellen mindent megengedhetőnek tart és nyíltan is hirdet. Avagy nincs-e valóban így? Em­lékezzünk csak vissza a nemrég le­folyt választásokra. Itt egy néppárti jelölt lépett fel, mondjuk Pécsváradon és kormány­párt és függetlenségi párt a helyi ha­tóságokkal élükön mint egy ember állottak sorban és kortesuton és a kétféle pártlapokban nem volt se sze­ri se száma a néppárt, a papok ócsárlásának, csak, hogy a szerin­tük is biztosan álló néppárt megbuk­jék. Ott egy Ugron-párti volt a je­lölt, mondjuk Szalántán, és ugyan­azok a faktorok, ugyanolyan módon, fogtak össze, hogy legyűrjenek egy szegény plébánost, kinek bukásán választói még most is sírnak , sír­hatnak is, hisz bátran győzhettek volna, ha az ármány és bitvágy nem akasztja meg győzelmüket. Amott lenn a Dráva szögletében egy a katholikusokhoz húzó kor­mánypárti lépett fel, a­ki nem sza­vazta meg annak idején a polgári házasságot, a politikai gondviselő in­tézők mentén állítottak ellene jelöl­tet intransigens liberális programmal. Nem is kell mondanunk, hogy ez győzött, ha nem is egyszerre. Nem messze onnét, a hősvértől pirosult gyásztér városában nem bíztak meg Apponyihoz húzó liberálisban, meg­választották a vele különben elvtárs ellenjelöltet csak azért, mert az Bán­­ffy alatt az igazi liberális észjárást jobban elsajátította. Ezek a tettek. Gyűlölet ir ki ezen tettekből. Mi ellen ? A keresz­tény név és szellem ellen. És a sza­vak ? Az a sok ígéret az egyház ter­hére (1848. §­§. te. végrehajtása, papok pol. jogának elvevése stb.), az a sok fenyegetés klérus ellen (saecu­­larizatió etc.) És a sajtóban az a sok gyanúsítás, ráfogás,rágalmazás,amely­­lyel az egyházat, a papságot illetik, az az ádáz öröm, amellyel a külföldi kul­­turharcos törekvéseket, intézkedéseket (szerzetesek kiűzése Franciaország­ból stb.) kisérik, — ez mind csak kiolthatatlan, mély gyűlöletről ta­­nuskodik minden iránt, aminek ha­tározott katolikus színezete van. Innét aztán a gyávaság, hogy már templomba is csak suttyomban járhat el a különben katholikus mó­don gondolkodó és élő férfi. Innét az, hogy a kath. egyesületbe való belépésre nehezen határozza el ma­gát az, aki különben kész volna bármely buddhista avagy mormon hitközséget is segíteni és nyiltan is pártfogolni. Innét a félénkség, hogy kath. jellegű gyülekezetekben, kong­resszusokban intelligens, világi férfit oly keveset lehet még látni. Innét az is, hogy keresztény vagy pláne kath. szellemű újság, szépirodalmi folyóirat, avagy kath. irányú vagy tárgyú könyv vajmi ritkán talál vi­lági rendelőre, vevőre. Ez az ember félelem az egyik okozat, amelyet az említett liberális terrorizmus hoz létre a félénk lelkek­ben ; a másik okozat a harag, az elkeseredés és valljuk meg, sok emberben gyűlölet is minden ellen, ami liberális. Érthető ezen gyűlölet a liberá­lizmus ellen, mert épen annak híját látja a liberális emberekben és kö­rökben, amit mint a liberálizmus programjának sarkpontját állított oda nemrég a főrendiházban maga Széll Kálmán is, a mások jogai, szabadságainak megóvását. Nekünk katolikusoknak számbeli túlsúlyúnknak és értelmi, legalább is, paritásunk mellett nincs meg a szük­séges szabadságunk; nincs meg az állammal, annak közegeivel, a libe­rálisokkal szemben. Ők folynak be a püspöki kine­vezésekbe, nemcsak a minisztereket értjük, hanem az összes liberálisokat, akik társaságban és a sajtóban ki­mondják a nagy „khérem“-et a nekik nem tetsző jelöltekre. A minisztertől függő legkisebb plébánia betöltésénél szimatol, informál, beajánl vagy bead, teljesen felfogása szerint a nótárius­tól kezdve fél a mi­niszteri tanú- LEGNAGYOBB és LEGOLCSÓBB BÚTOR-RAKTÁR PÉCSETT, Siklósi-orsz.­ut 44.SZ.a „Mátyás Király“ átellenében. Nagy választék midennemü fa, vas és kárpitozott búto­rokban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Ismét eladóknak, vendéglősöknek és nagyobb berendezéseknél v egye­seknek is 100 L 771 10 árengedmény. Friedmann Károly.

Next