Pécsi Közlöny, 1902. február (10. évfolyam, 10-17. szám)

1902-02-01 / 10. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden kedden és pénteken este. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HAN­Y FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. 1902. Február 1. Szombat X. évfolyam 10. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. A kisbirtokok tagosítása. ii. Azok, kik az egy tagban való ta­gosítás hívei, azok azzal érvelnek té­­telek mellett, hogy a gyengébb mi­nőségű talaj megjavítható ; a­kinek tehát ebből jut, javítsa meg. Erre csak az lehet a­ válasz hogy ez té­ves. Vagy megjavítható a talaj, vagy nem. Ha nem javítható, bármily ok­nál fogva is, akkor nem is kíván­hatjuk azt senkitől. Ha megjavítható akkor is jogosulatlan a kívánság, mert ez a javítás, mely a talaj minőségét akarja megváltoztatni, oly ismerete­ket és oly költségeket kíván, melye­ket kisbirtokososztályunknál hiába keresünk. Mikor tehát a tagosítás a gazdasági viszonyok javulását céloz­za, e javulásnak gyümölcseiben min­denkit kell részesítenünk, követke­zőleg az a mód, mely ezt kizárja és tekintélyes számú gazdát nemcsak nem segít, de annak helyzetét még rosszabbítja, elvetendő ! Általános, egy-egy község egész határára kiterjedő tagosításról lévén szó, nagyon érthető, hogy lehetnek körülmények, melyek kivételeket igé­nyelnek az általános alól, vagyis le­hetnek határrészek, melyek valamely okból tagosítás alá nem eshetnek. Azért teszi fel egész helyesen a föld­­mivelésügyi miniszter az uj tagosí­­tási törvény előmunkálatai ügyében a törvényhatóságokhoz és gazdasági egyesületekhez intézett 1901. évi 51 763. számú körrendeletében a kér­dést: „Mely területeket lehet a tago­sításból kivonni vagy kizárni ?“ Ki­zárandó területként kell, hogy tekin­tessék a községi határnak azon része, melynek állandó a terménye és pedig olyan terménye, melynek léte évekig tart. Kizárandó pedig mindaddig, míg a terület egész nagyságában te­mé­­nye megszüntetésével elveszti azt a­en­­deltetését, melylyel addig birt­o­­s rendeltetést nyer. Ilyenek a sző­lte­­rületek. A gazdák ugyanis az ut­óbi években a szőllők recon­struálásával oly tőkét fektettek azokba, mely míg egyrészt a szőlőknek nemcsak relatív, hanem absolut értékében is erős különbséget okoz, másrészt a saját kamataival azon területen van hivatva megteremni, melybe fek­tették. Nem volna azért helyes és igazságos ezen területek bevonásá­val a tagosítás által oly birtok­cserét rendezni, mely az egyik félt sehogy sem elégítheti ki. Úgy a talajminőség, mint az ál­landó termény b­efolyásolja tehát a tagosítás mikéntjét. Vannak azonban olyan tényezők is, melyek a tago­sítás eredményét változtatják meg. Mert bármint rendezzük is jelen kö­rülmények közt a tagosítást, az ezál­tal létesített helyzet állandóságra nem számíthat. Jelen örökösödési viszo­nyaink, melyek értelmében a gyer­mekek nagyrészt nemcsak az in­­góvagyonban, hanem magában az ingatlan földbirtokban is osztoz­kodnak, a birtoknak több tagra való szükségképi eloszlására vezetnek. A legközvetetlenebb teendő tehát, me­lyet a célszerű tagosítás maga után von, örökösödési viszonyainknak ha­sonlóképen célszerű rendezése, melyet úgy maga a földbirtok természete és a nemzet közös érdeke, mint a bir­tokos java kíván. Állandóságot kell biztosítani a birtoknak a család, ke­zében, ha a tagosítás eredményének némi álladóságot akarunk adni. Némi állandóságot mondok, mert az örö­kösödési viszonyok rendezése, a szabad rendelkezési jog megszorítása csak a birtoknak túlságos felaprózá­­sát akadályozhatja meg, de a teljes és állandó egységet még ez sem tarthatja fenn, mivel a birtokkezelés egyébb módjai és a szabad rendel­kezési jognak nem teljes felfüggesz­tése lehetővé teszi a birtoknak ré­szekre való bontását. Ha pedig ezen viszonyok ren­dezése nélkül akarjuk a tagosítást létesíteni, ennek egyáltalán állandó­sága nem lehet és nem kellenek év­tizedek hozzá, hogy a tagosítás ál­tal egységesebbé lett bírtok ismét több tagra szakadjon és beállanak a tagosítás előtti, azaz jelen állapotok. A tagosításnak legalább némi állan­dóságot biztosító birtok­ állandóság elérésének érdekében szükséges lesz tehát a külföldnek (Északamerika, Westphalia, Szászország, Hanover stb.) ezt célzó otthontmentő törvé­nyeinek hazánk viszonyaihoz alkal­mazott utánzása. Rendeltetésük ezek­nek egyrészt az örökösödés, más­részt az elidegenítés módozatait sza­bályozni. Az örökösödésben szüksé­ges lesz határt szabni a végletekig menő osztozkodásnak és kimondani,­ hogy a birtok elosztása csak addig tarthasson, a­mig a részek egyen­ként egy egy természetes nagyságú birtokot képeznek, mely egy család létét biztosíthatja. (Erre pedig egyik tekintélyes gazdasági írónk szerint legalább 8 kát. hold szántóföld és 2 hold rét szükséges. *). Az elidege­nítés megszorításának pedig termé­szetesen nem lehet az a célja, hogy a birtoknak olyan lekötöttséget biz­tosítson, mely lehetetlenné teszi a szegény munkásnak, hogy becsüle­­letes munkával szerzett pénzén magá­nak fekvő birtokot szerezhessen, mert ez nem jelentene mást, mint hogy örökös függésre kárhoztatjuk a munkást a birtokossal szemben, megvonjuk az egyetlen módot, mely­lyel magának biztos otthont szerez­hetne, a takarékosságot kiöljük be­lőle és szaporítjuk a proletáriátus számát. Nem ez lehet tehát e meg­szorítás célja, hanem gátat vetni a túlságos eladósodásnak és az ennek nyomában járó derűre-borura való kényszereladásoknak vagyis megtil­tani a család fenta­rtására szükséges birtokrésznek betáblázás által való megterhelését és végrehajtás által való eladását. Úgy az örökösödés, mint az elidegenítés szabályozása tehát ha nem is szünteti meg teljesen a bir­toknak több tagra való oszlását, de erősen akadályozza azt és ezáltal biztosít ha nem is teljes, de legalább tartósabb állandóságot a tagosítás­nak, a­mi kétségtelenül fontos. Csak néhány pont ez a sok kö­zül, de fontosságra nézve minden­esetre az elsők közt foglalnak helyet és így az ügy elintézésénél különös figyelmet érdemelnek. Lapunk mai száma 10 oldaloa terjed Titkári jelentés. — Felolvastatott a Pécsi Szent-Vince-i, jan. 27. közgyűlésén. — Mélyen tisztelt Közgyűlés! Megvallom, bizonyos aggodalommal néztem ezen közgyűlés, illetőleg egyletünk­nek 1901. évi forgalmáról összeállítandó adatok elé, és pedig azért, mert egyletünk­nek alapítása óta megtartott eddig össze­sen 6 rendes évi közgyűlésében mindig fej­lődésről, emelkedésről, haladásról szólhat­­ ­). Még ennél is sokkal célszerűbb volna a főörökösi rendszer meghonosítása, mely mellett az egész fekvő birtok egy kézben, egy család tulajdo­­nban marad.

Next