Pécsi Közlöny, 1902. október (10. évfolyam, 161-187. szám)

1902-10-01 / 161. szám

1902. október 1. Szerda X. évfolyam 161. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkeszőség és kiadóhivatal: Ziyveum­ utca 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. Fő­szerkesztőnk telefon száma 173. Fő­szerkesztő : Dr. HANYY FERENCZ. Felelős szerkesztő . Főmunkatárs: Dömei Anzelm, Surányi Miklós. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre 24 K. Félévre 13 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fill. Változás a „Pécsi Közlöny“ szerkesztőségében. Szerkesztőségünk már f. é. szep­tember közepe óta új helyiségben (Lyceum­ u. 4.) működik, a lapot el­készítő nyomdával egy épületben, annak közvetlen szomszédságában. Ezen helyiségi változásnak a lapra azon nagy előnye van, hogy belmun­­katársaink, riportereink a szerkesztő­ségben kevesebb időveszteséggel vé­gezhetik dolgaikat, a jogi előadások közti szünidőt is komoly munkára használhatják. A mai nappal egy újabb és pe­dig személyzeti változás is állt be a szerkesztőségben, amelyet a nagy­­közönséggel való közvetlen érintke­zés és a lapnak ennyiben is szaba­dabb mozgása javasol: a lapnak tulajdonosa, Dr. Hanug Ferenc theol. tanár, a lapnak eddigi felelős szerkesztője, a felelős szerkesztői tisztet Demel Anzelm hír­lapíróra, eddigi főmunkatársra, a a főmunkatársi tisztet pedig­ Surányi Miklós joghall­gatóra, eddigi bel­yünk­a­társra bízta, míg a lapnak főszerkesz­tője és tulajdonosa dr. Hanug Ferencz, theol. tanár, a lapnak kiadója pedig Madarász Béla nyomdabérlő marad. Ezen változás folytán a lapban megjelenendő közlemények és cikkek iránt a bíróság előtti felelősség ugyan az uj felelős szerkesztőre fog átháram­­lani, de a lap olvasóközönségével szem­ben a lapnak irányáért és lényeges, fő­leg politikai tartalmáért teljes intézke­dési joggal, továbbra is a főszerkesztő vállal szavazatosságot, akinek a folyó évi május 1-én megjelent mutatvány­­számunkban kifejtett programmja marad ezentúl is. A PÉCSI KÖZPÖNY-nek programmja: Keresztény szellemű, a ka­tolikus társadalmi szervezés zászlaját lobogtató, nem közjogi alapon álló, ellenzéki, minden politikai párttól, bármely befo­lyástól és érdektől független napilapot akarunk, túlnyomólag a pécsi jogászifjúság szellemi közremű­ködésével, írni és fentartani. Az új szerkesztőség kéri a nagy­­közönség szíves figyelmét, jóindula­tát és pártolását. Híreket telefonon, élőszóval és aláírással ellátott levélben (levelező­lapon) minden tisztességes embertől elfogadunk és ha magasabb elvek nem gátolják, közlünk is. Pécs, 1902. szeptember 28. A „Pécsi Közlöny“ szerkesztősége. A „PÉCSI KÖZLÖNY" tárcsája. Zola Emil, 1840. ápr. 2. — 1902. szept. 29. I. Meghalt egy iróember, a ki, fájdalom, sok igazat irt. Született 1840-ben, Párisban. Ott élt jóformán egész életében, s igaz párisi volt. 26 esztendős korában már ismert ember, a Ninon meséit úgy ették az emberek, mint a mindennapi kenyeret. Egymás után adta adta ki a novelláit, regényeit, Claude vallo­másait, Raquin Terézt, s a hetvenes évek­ben írta leghíresebb munkáját a „Les Ron­­gon—Macquart” című ciklusát, melyben a saját szavai szerint, egy család természet- és erkölcsrajzát boncolja a második csá­szárság idejéből. Ezek a regényei mintegy 100 kiadást értek el. Ezekben van a híres L’ assemoir (a pálinka) és Nana. 1883- ban írta az Élet örömeit. A nyolcvanas években jelent meg másik híres ciklusa, a Munka, a Föld és a Pénz. A kilencvenes években írtak közül nagy szenzációt keltett a „Le docteur Pascal,“ Lourdes, Les Heri­­tiers Rabourdin (R. örökösei.) De ekkor már Zola nem az a szuverén hatalmú, bálványozott orákulum, mint a hetvenes és nyolcvanas években. A Revue des deux Mondes, Bourger, Coppé, Anatol France megtépik az író babérkoszorúját. A táma­dások, melyekkel az Akadémia, a Revuek, s az idealisták, mind sűrűbben illetik, nagy tábort térített el a rajongók közül. Kritikai és esztétikai cikkeit meg még kevesebbre becsülték, a­mikor már igazolni is akarta magát, akkor mindjobban elfordultak tőle. Népszerűsége nagyot nőtt a Dreyfus per alatt, azóta se felejtették el, azóta is nagy alak­ú,­­ csak nem a régi. Nem volt régi a munkáiban sem. A „Les trois villes“ (Lourdes, Róma, Paris) már nem annyira individuális,mint sociális pszichológiá­val foglalkozik, az emberiség nagy társaságának életrajzával és jövőjének problémájával. Na­turalizmusa azért most is megmaradt, csak tárgya vitte ideálisabb régiókba. Pierre Froment papi ember, ki örökös tépelődése, erkölcsi küzdödései között arra a konsekventiára jut, hogy a positiv vallások legnagyobb elve az, emberszeretet sem képes az emberek boldogságát megteremteni a hit és a positiv erkölcsök alapján. Ezért Zola a nagyvárosi élet zűrzavarában, a társadalom ökölhar­cában egy biztató csillagot lát, a tudomány erőteljes, boldogító szárnyain emelkedő hu­­manizmus csillagot. Ezt teszi a jövő társa­dalom alapjává, mint alapja volt eddig a vallás, a traditió, az állam, a tekintély. Utóbb, egészen napjainkban, még to­vább megy. Idealismusa szinte meglepő. Száműzetése alatt egy tetralógiát tervez, a négy evangéliumot, melyet a keresztény evangélium romjai fölött akar felépíteni. Kettő belőle elkészült, a Fécondité (termé­kenység) és a Travail (munka.) A másik kettő lett volna a Verité (igazság, és az impartialité (részrehajlatlanság.) Ezekben megrajzolja a jövő álmát. A tudomány korlátlan, vívmányai az embert felszabadít­ják a betegség, fárasztó testi munka, a vétek és a társadalmi kötelességek igája alól. Az ember tehát életét boldoggá teszi, a szere­lem korlátlan és termékeny, a halál kellemes és késő vendég. Ez az ő apostolsága, írói munkássága gondatlan és fényes anyagi Mégegyszer a zálogházakról. (D.) Nehéz seb ez, amely foly­ton gennyed, s amelyről mégis jó időről-időre letépni a kötést, ha kell, erőszakosan is, talán mégis rászánja magát a fej arra, hogy ha ez a gennyedő seb a lábakon van is, mégis csak gyógykezeltetni kell, mert az egész test beteg tőle. Június hónapban itt cikkemnek két eredménye is volt, az egyik, hogy egy igen előkelő pécsi gyáros moz­galmat kívánt indítani a péntek esti bérfizetés érdekében, hogy így a leg­szegényebb embereket kivegyék az alól az átok alól, hogy keresményük­nek tekintélyes részét zálogházi ka­matok fizetésére kelljen fordítani. A második eredmény az volt, hogy egy pécsi cég ezt a kérdést a kereske-

Next