Pécsi Közlöny, 1902. október (10. évfolyam, 161-187. szám)
1902-10-01 / 161. szám
1902. október 1. Szerda X. évfolyam 161. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkeszőség és kiadóhivatal: Ziyveum utca 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefonszám 111. Főszerkesztőnk telefon száma 173. Főszerkesztő : Dr. HANYY FERENCZ. Felelős szerkesztő . Főmunkatárs: Dömei Anzelm, Surányi Miklós. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre 24 K. Félévre 13 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fill. Változás a „Pécsi Közlöny“ szerkesztőségében. Szerkesztőségünk már f. é. szeptember közepe óta új helyiségben (Lyceum u. 4.) működik, a lapot elkészítő nyomdával egy épületben, annak közvetlen szomszédságában. Ezen helyiségi változásnak a lapra azon nagy előnye van, hogy belmunkatársaink, riportereink a szerkesztőségben kevesebb időveszteséggel végezhetik dolgaikat, a jogi előadások közti szünidőt is komoly munkára használhatják. A mai nappal egy újabb és pedig személyzeti változás is állt be a szerkesztőségben, amelyet a nagyközönséggel való közvetlen érintkezés és a lapnak ennyiben is szabadabb mozgása javasol: a lapnak tulajdonosa, Dr. Hanug Ferenc theol. tanár, a lapnak eddigi felelős szerkesztője, a felelős szerkesztői tisztet Demel Anzelm hírlapíróra, eddigi főmunkatársra, a a főmunkatársi tisztet pedig Surányi Miklós joghallgatóra, eddigi belyünkatársra bízta, míg a lapnak főszerkesztője és tulajdonosa dr. Hanug Ferencz, theol. tanár, a lapnak kiadója pedig Madarász Béla nyomdabérlő marad. Ezen változás folytán a lapban megjelenendő közlemények és cikkek iránt a bíróság előtti felelősség ugyan az uj felelős szerkesztőre fog átháramlani, de a lap olvasóközönségével szemben a lapnak irányáért és lényeges, főleg politikai tartalmáért teljes intézkedési joggal, továbbra is a főszerkesztő vállal szavazatosságot, akinek a folyó évi május 1-én megjelent mutatványszámunkban kifejtett programmja marad ezentúl is. A PÉCSI KÖZPÖNY-nek programmja: Keresztény szellemű, a katolikus társadalmi szervezés zászlaját lobogtató, nem közjogi alapon álló, ellenzéki, minden politikai párttól, bármely befolyástól és érdektől független napilapot akarunk, túlnyomólag a pécsi jogászifjúság szellemi közreműködésével, írni és fentartani. Az új szerkesztőség kéri a nagyközönség szíves figyelmét, jóindulatát és pártolását. Híreket telefonon, élőszóval és aláírással ellátott levélben (levelezőlapon) minden tisztességes embertől elfogadunk és ha magasabb elvek nem gátolják, közlünk is. Pécs, 1902. szeptember 28. A „Pécsi Közlöny“ szerkesztősége. A „PÉCSI KÖZLÖNY" tárcsája. Zola Emil, 1840. ápr. 2. — 1902. szept. 29. I. Meghalt egy iróember, a ki, fájdalom, sok igazat irt. Született 1840-ben, Párisban. Ott élt jóformán egész életében, s igaz párisi volt. 26 esztendős korában már ismert ember, a Ninon meséit úgy ették az emberek, mint a mindennapi kenyeret. Egymás után adta adta ki a novelláit, regényeit, Claude vallomásait, Raquin Terézt, s a hetvenes években írta leghíresebb munkáját a „Les Rongon—Macquart” című ciklusát, melyben a saját szavai szerint, egy család természet- és erkölcsrajzát boncolja a második császárság idejéből. Ezek a regényei mintegy 100 kiadást értek el. Ezekben van a híres L’ assemoir (a pálinka) és Nana. 1883- ban írta az Élet örömeit. A nyolcvanas években jelent meg másik híres ciklusa, a Munka, a Föld és a Pénz. A kilencvenes években írtak közül nagy szenzációt keltett a „Le docteur Pascal,“ Lourdes, Les Heritiers Rabourdin (R. örökösei.) De ekkor már Zola nem az a szuverén hatalmú, bálványozott orákulum, mint a hetvenes és nyolcvanas években. A Revue des deux Mondes, Bourger, Coppé, Anatol France megtépik az író babérkoszorúját. A támadások, melyekkel az Akadémia, a Revuek, s az idealisták, mind sűrűbben illetik, nagy tábort térített el a rajongók közül. Kritikai és esztétikai cikkeit meg még kevesebbre becsülték, amikor már igazolni is akarta magát, akkor mindjobban elfordultak tőle. Népszerűsége nagyot nőtt a Dreyfus per alatt, azóta se felejtették el, azóta is nagy alakú, csak nem a régi. Nem volt régi a munkáiban sem. A „Les trois villes“ (Lourdes, Róma, Paris) már nem annyira individuális,mint sociális pszichológiával foglalkozik, az emberiség nagy társaságának életrajzával és jövőjének problémájával. Naturalizmusa azért most is megmaradt, csak tárgya vitte ideálisabb régiókba. Pierre Froment papi ember, ki örökös tépelődése, erkölcsi küzdödései között arra a konsekventiára jut, hogy a positiv vallások legnagyobb elve az, emberszeretet sem képes az emberek boldogságát megteremteni a hit és a positiv erkölcsök alapján. Ezért Zola a nagyvárosi élet zűrzavarában, a társadalom ökölharcában egy biztató csillagot lát, a tudomány erőteljes, boldogító szárnyain emelkedő humanizmus csillagot. Ezt teszi a jövő társadalom alapjává, mint alapja volt eddig a vallás, a traditió, az állam, a tekintély. Utóbb, egészen napjainkban, még tovább megy. Idealismusa szinte meglepő. Száműzetése alatt egy tetralógiát tervez, a négy evangéliumot, melyet a keresztény evangélium romjai fölött akar felépíteni. Kettő belőle elkészült, a Fécondité (termékenység) és a Travail (munka.) A másik kettő lett volna a Verité (igazság, és az impartialité (részrehajlatlanság.) Ezekben megrajzolja a jövő álmát. A tudomány korlátlan, vívmányai az embert felszabadítják a betegség, fárasztó testi munka, a vétek és a társadalmi kötelességek igája alól. Az ember tehát életét boldoggá teszi, a szerelem korlátlan és termékeny, a halál kellemes és késő vendég. Ez az ő apostolsága, írói munkássága gondatlan és fényes anyagi Mégegyszer a zálogházakról. (D.) Nehéz seb ez, amely folyton gennyed, s amelyről mégis jó időről-időre letépni a kötést, ha kell, erőszakosan is, talán mégis rászánja magát a fej arra, hogy ha ez a gennyedő seb a lábakon van is, mégis csak gyógykezeltetni kell, mert az egész test beteg tőle. Június hónapban itt cikkemnek két eredménye is volt, az egyik, hogy egy igen előkelő pécsi gyáros mozgalmat kívánt indítani a péntek esti bérfizetés érdekében, hogy így a legszegényebb embereket kivegyék az alól az átok alól, hogy keresményüknek tekintélyes részét zálogházi kamatok fizetésére kelljen fordítani. A második eredmény az volt, hogy egy pécsi cég ezt a kérdést a kereske-