Pécsi Közlöny, 1903. május (11. évfolyam, 99-123. szám)

1903-05-01 / 99. szám

pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este Szerkesztőség és kiadóhivatal: Lyoeara-utoa 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. Fő­szerkesztőnk telefon száma 173. Dr. KÉSMÁRKIT ISTVÁN, fő­szerkesztő. Dömös Anzelm, Madarász Béla, felelős szerkesztő, laptulajdonos a- kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési érák: k­ész évra 24 K. Félévre 1­ 1 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 3 K. Egyed­szám éra 10 fill. Olvasó közönségünkhöz. Alulirt felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa a „Pécsi Közlöny“, politikai napilapnak örömmel tudat­juk a lap olvasó közönségével, hogy­ tudományos és társadalmi életünk­ egyik kiváló alakját dr. Késmárky István urat sikerült megnyernünk arra, hogy lapunk főszerkesztői állását elvállalja. Az új főszerkesztő teljesen ma­gáévá tette lapunk eddigi irányát, amint az alább közölt beköszöntő­jében veszik tudomásul olvasóink, s mi akkor, mikor őt lapunk élén üd­vözöljük, egyúttal arra kérjük, hogy azt a szeretetet melylyel lapunk ügyét felkarolta, azt a buzgóságot, melylyel a reá nehezedő munkához fogott az idő ne csökkentse, hogy igy egyesült erővel haladjunk a felé a cél felé, melyet kitűztünk magunk elé lapunk megalapításakor, a füg­getlen katholikus Magyarország kivívása felé. Pécs, 1903. április 30-án. Madarász Béla, Dömör Anzelm, a P. K. kiadó-tulajdonosa,­a P. K. felelős szerkesztője. Az olvasó közönséghez! A mai nappal élére léptem a „Pécsi Közlöny“-nen, elvállaltam, e lapnál a főszerkesztői teendőket. Ép­pen ma egy éve alakult át a „Pécsi Közlöny” napilappá, a­ki az eszmét csiráiból kikeltette, a ki a lapnak mély tudásával és élénk tollával eddig gazdag tartalmat biztosított és szi­lárd, elvhű irányt szabott, az eddigi főszerkesztő, Dr. Hanug Ferenc volt­. Most magán­ügyei, főleg a tudomá­nyos működés utáni vágy arra bírták, hogy önként megváljék e laptól, melynek úgy megalapításában, mint eddigi vezetésében oly kiváló érde­meket szerzett. Az olvasó­közönség nagy­­ saj­nálkozással vette tudomásul elhatá­rozását, de őt abban megingatni nem lehetett. Most én vállalkoztam arra, hogy örökébe lépjek. Gyenge erőm élénk tudatában nagyon is érzem, hogy e lépés igen merész, annál is inkább, mert az egész oly hirtelenül történt, hogy arról nemcsak a nagy közön­séget, de még a lap munkatársait sem értesíthettem előre. Sem hírlap­írói működésre, sem nagyobb szabású irodalmi tevékenységre nem hivat­­kozhatom, és mégis nyílt arccal lé­pek a nagy közönség elé azzal a ké­­­relemmel, előlegezze nekem bizalmát; s ha személyemben nem találnának is­­ kellő biztosítékot, megadhatja ezt­ nekik azon erős reményem, hogy­ azok, kik a lapot eddig szellemi ere­j­­ökkel támogatták, a lap belső és­­ külső munkatársai ezentúl sem fog­ják megvonni támogatásukat, a­mire addig is, még személyesen érintkez­­hetem velek itt a nyilvánosság előtt felkérem őket. Nyújtson nekik bizto­sítékot továbbá azon körülmény, hogy már e rövid idő alatt is sikerült szá­­­­mos kiváló egyén azon határozott ígéretét, megnyernem, hogy a lapot úgy bölcs tanácsukkal, mint kitűnő tollakkal hathatósan, támogatni fogják. Névsorukat cs­ak azért nem közlöm most, mert biztos kilátásom van, hogy számuk a legközelebbi napokban erősen növekedni fog. Az idő rövidsége miatt részletes programmot nem adhatok, de erre nagy szükség nincs is. A lap irá­nya marad az, a­mi volt; ugyan­azon közjogi alapelvek képezik bázisát, mint eddig, a­mit biztosít; az eddigi felelős szerkesztő további hathatós közreműködése érintetlenül marad továbbra is a lap tiszta katholikus iránya, melytől soha egy hajszálnyira eltérni nem fogunk. De azért másoknak politikai és vallási meggyőződését mindenkor tiszteletben, tartjuk, mert célunk saját igazunk védelme, nem az offenzív irány. A politikai élet mellett kiváló figyelmünket­ fordítjuk a megyei, városi és társadalmi élet minden­­ mozzanatára, de ezek megítélésében­­ soha semmiféle pártszempont sem fog bennünket vezetni, hanem egye­dül a tiszta igazságszeretet és a közérdek. Kiváló gondunk lesz arra, hogy élénk és változatos szépirodalmi résszel kedveskedjünk olvasóinknak és e tekintetben már­is örvendetes biztosítékaink vannak. A tanügyi és gazdasági ro­vat vezetésére kiváló szakerők állnak rendelkezésünkre. Ezek után újból az olvasó­kö­zönség jóindulatába ajánlom maga­mat, kérve, tiszteljen meg előleges bizalmával, melyért viszonzásul fo­gadja azt az ünnepélyes ígéretemet, hogy én a legbuzgóbb lelkesedéssel, összes tehetségeimmel és teljes erővel azon leszek, hogy a lapot felvirágoz­tassam, az előlegezett bizalmat kiér­demeljem. Pécs, 1903. május 1. Dr. Késmárky István A „Pécsi Közlöny“ főszerkesztője. A tankötelezettség végrehaj­tásának uj rendje. A népoktatás általánosítása tárgyában fontos utasítást adott ki 4120/em­ 902 szám alatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A rendeletnek az iskolaügy minden igaz barátja örülhet, mert ezzel megköny­­nyíttetik a beiskolázás s az igazolatlan mu­lasztókkal szemben a községi elöljáróságok sem járhatnak el az eddig tapasztalt közö­nyösséggel, mert a m. kir. központi sta­tisztikai hivatal gyakorolja a felügyeletet s a szabálytalanul eljárókkal szemben bírság alkalmazható, szükség esetén pedig egy kiküldött tisztviselő is felülvizsgálja a munkát. Az iskolaszékeknek intés, dorgálás s a bírságpénz megállapítására ad jogot az utasítás, mit foganatosítani az elöljáróság köteles. Miután az utasítás a tanítóságot, isko­laszékeket, elöljáróságot egyaránt érdekli, szükségesnek tartom azt bővebben ismer­tetni, annál­­ inkább, mert a Néptanítók Lapja is csak az iskolaszékeket érdeklő s a mulasztási kimutatások elbírálása körüli eljárásról tett említést. Mint eddig, úgy ezután is a közigaz­gatási bizottság állapítja meg a tankötele­sek összeírásának módozatait és idejét, mind­e mellett annak szemmel tartásával, hogy erről a tanítók, iskolaszékek és elöl­járóságok legalább 4—6 héttel előbb érte­süljenek. A m. kir. központi statisztikai hivatal­ról szóló 1897. évi XXXV. t. c. 8 §-a alap­ján a kis és nagyközségek férfi tanitói kö­telesek az iskolát érdeklő évi és időszaki adat­gyűjtéseknél, felelőség terhe mellett, közreműködni, miért is az összeírást is kötelesek foganatosítani, mely alkalommal a közigazgatási bizottság által megállapított, 2—5 koronáig terjedő napidíjra van igen

Next