Pécsi Közlöny, 1903. július (11. évfolyam, 146-172. szám)

1903-07-01 / 146. szám

*903. Julius 1. Szerda KI. évfolyam 146. szám. PÉCSI KÖZLÖN­Y Fártönkívüli politikai napilap.­­ Megjelenik minden hétköznap este SzartteaítöBeg és kiadóhivatalDF* V1SSWAKK. X 19 1'W AW, Kéziratot nem Adunk vissza.', Lyceum­ utca 4. fő­szerkesztő. Előfizetési árak: egész tvrt 24 W Kilétizé *z erkesztőségrl és kiadóhivatali telefon Dömei E­nzelm, Madarász Béla, K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra szám 111 felelős szerkesztő. vinti­lai Horni és Vilfin­­szato ára 10 fill. laptulajdonos és kiadó. Jám­ 3 évrzsl szerdán és minden este a hires Vörös Jancsi budapesti fővárosi mulatónak házi zenekara WOLT zeneestélyt tart. Kitűnik a XI .A­ kc­t ó­z.­sí,­ az ország első tárogatója. HIDEG BUFFET! KITŰNŐ ITALOK ! Tisztelettel kérjük a n. é. közönségnek pártfogását a „Hungária“ tulajdonosai. Félgyőzelem. Irta : Veridicus. Mikor a burok Spionshopnál az angolokat megverték, a­helyett, hogy az ellenséget üldözve, kiaknázták volna teljesen a kínálkozó alkalmat, nevették a futást, lepihentek és ká­véztak , de még most is bánják azon mulasztásukat. Ilyenformán járt el a Kossuth párt is, mikor Szélit és főleg Tisza Istvánt visszavonulni kénysze­rítve, Héderváryval, a Széllnek az ex-lex előtt felajánlott alapon, de a­­ katonai javaslatok pusztán ideiglenes visszavonásának feltételével igazi nemzeti engedmények határozott ígé­retének nyerése nélkül, elkábítva a volt horvát bán ravasz udvarlása által, a békét megkötötte. Érzi ezen hibáját e párt és bi­zonyára azért látta szükségesnek s Szózat­tal fordulni a nemzethez, a­­­­ely kiáltványban a többek között í­gy beszél: »Midőn követeléseink egyikét elértük, a legnehezebb harcok után és az alkotmány súlyos rázkódtatá­­sával, nem szegezhettük azonnal neki a törvényes állapotnak a másik kö­vetelést.“ (T. i. a nemzeti jellegű­eket.) „Nem használhatjuk tovább év­tizedes küzdelmünk folytatásában a rendkívüli eszközöket, nehogy a ha­talom már-már megrendült alkotmá­nyosságunkat és súlyos gazdasági válságban sínylődő nemzetünket vég­romlásba (?) dönthesse.“ Bizony ezek nem következetes és egy nagy ellenzéki párthoz nem méltó, gyámoltalan kijelentések. Minő naivság, végromlás lehetőségéről be­szélni ! Távol legyen tőlem, hogy olyan bántó gyanúsításokkal éljek Kossuth Ferenc ellen, mint a minőket a Me­­fisto-szerepet játszó, „Magyar Szó” és némely más lap használ vagy olyan piszkos modort helyeselhetnék, mint ahogyan az a gyűlölködő epés lap Sléderváry ellenében köpköd, de — úgy látszik, hogy — Kossuth Ferenc ezúttal csaknem úgy megin­gott, mint keresztapja 1867-ben, Hé­derváryval szemben pedig nem volt és nincs helye a legkisebb bizalom­nak sem, ha még oly kedveskedő hangon is kinálgatja magyar feliratú közös ügyes, gyártmányait. Mivel azonban a Szederkényi­párt, sőt a Kossuth pártnak mintegy negyedrésze nem nyugszik bele a kétes értékű paktumba : nagy kérdés, hogy az obstrukció, Kossut­h, eré­lyes vétójával szemben is, nem fog-e újra kitörni ? Ezzel a Kossuth-párt zöme na­gyon kellemetlen helyzetbe kerülne, mert esetleg Héderváry által kény­szerítve lenne az obstrukció megtö­résében a 67-es pártokkal összemű­­ködni. De még az is nagy kérdés: nem kell-e ezúttal életre Csávolszky, Eötvös, Rátkay, Madarász és­ még­­ néhány élesebb függetlenségi szövet­kezésével a 49-es párt ! ? A napokban mindez el fog dőlni­. Különben, a­hogy a latin mon­dja: Peccatur intra et extra muros e­s nenn;­­ is, künn is vétkeznek. A szabadelvű párt nemzeti része ugyanis miért érez csalódást Kossuth mostani paktálásában ? Hiszen a nemzeti engedmények követelése mellett nem mert nyiltan sorakozni, sőt tá-­­­mogatta Szélit a passiv resistenciá­­ban. A néppárt meg miért gúnyolód ’ dik ? Hiszen az obstrukció ellen­ volt, a­mi nélkül pedig még ezt a csekély eredményt sem értük volna el, meg­toldva a nemzet és a kormányzat gonosz szellemének végleges letűné­sével. Mert nem kicsinylendő Fehérváry Géza bukása, ha még annyira, si-­j­­ratja is őt egy-egy vidéki lap, mikor a kormánypárti Budapesti Hírlap is­­ örül a hazafiatlan örökminiszter rég­r­ehajtott távozásán, a többek között így nyilatkozva róla: „Ezen ember ’ szerepelését a közvélemény nemzeti" szerencsétlenségnek tartotta. “ De ne­hogy azt higyjük, hogy ingyen ment. Oh nem ! Lemondása és fiának­ ál­lamtitkárrá való kineveztetése (amit bár legújabban dementálni akartak) már két hónappal ezelőtt — nyílt titok — kicsinált dolog volt. És­ ha­­ ez utóbbi még egy kis késedelm­et­­ szenved is, az csak az ügyvitelben­ való folytonosság biztosításáért tör-' ténik , de legkésőbb pár hónap m­úlvá illetőleg a fizetésjavítás életbelépése után feltétlenül meg fog történni.­­" Már­is szóba került a megüresedendő­ pécsi főispánság, amelyre beavatot­­­­tak szerint sem a félve emlegetett Aidinger, sem Németh Lipót, sem ’ Műtermeim : Kálvária és Csillag a (saját házamban.) Lewisek Róbert Mór építészet, szobrászat, aranyozás és festészeti műin­­­tézete SZOMBATHELY Raktáron tartok és készítem a templom belső berendezésnek összes 1­0 . tárgyait u. m.: Uj oltár­ok, szószékek, szí. sírok, keresztkutak, gyó­­nószékek, templompadok stb. építését. Olajfestménye oltárképek és stációképek stb. Templomfestést és műmárványozást a legművészibb kivitelig. Üzlethelyiség: Premontrei-palota.­­ I mm Mir«/.* i’i'Sé :III! J régi oltárok, szószékek reno­válását.­­ Mindennemű fából faragott szobrok. Bronztárgyak, szentségtartók, helyi feszületek és gyertyatartók. Úgyszintén ezek jpST tüziaranypaíisa. A munka megtekintés céljából, kivonatra sejt

Next