Pécsi Közlöny, 1903. augusztus (11. évfolyam, 173-195. szám)
1903-08-01 / 173. szám
1903. augusztus 1. Szombat XI. évfolyam 173. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkestőség és kiadóhivatal, Lyceum utca 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefonszám 111. Dr. KÉSMÁRKIT ISTVÁN, főszerkesztő. Dömös Anzelm, Madarász Béla, felelős szerkesztő, laptulajdonos és kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre 24 K. Félévre 12 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fill. Legmélyebb tiszteletem kifejezésével értesítem a n. é. közönséget, hogy a volt régi ,Vadászkert“ vendéglőt Pécsett, Majláth tér lerombolva és azt teljesen ujonan felépítve a mai kor minden igényeinek teljesen megfelelően 10 kényelmes vendégszobából és villanyvilágítással ellátva berendeztem és azt mérsékelt árak mellett augusztus 15-én a n. é. közönség rendelkezésére bocsátom. Kitűnő magyar konyha, közönség előtt elismert kitűnő hegyi boraim és naponta frissen csapolt sör kapható, pontos és figyelmes kiszolgálás mellett. Kérem a n. é. közönség szíves pártfogását maradok teljes tisztelettel 1606 Réhling János szálloda-tulajdonos. Ünnep után. A honszerelem oltárt emelt Kassán a szabadság lánglelkü bajnokának, II. Rákóczi Ferencnek. A nemzet — feledve egy pillanatra sorvasztó baját, mely ma ugyanazon talajban gyökeredzik, melyben két századdal ezelőtt — újra lengeti a zászlót, melyre a makula nélküli hazafiság örökké ragyogó betűkkel fölirta : Istenért, hazáért és szabadságért ! A hétköznapi szellem, mely már erőt vett rajtunk, visszavonult. Szivünk hangosabban dobban. Ereinkben a vér hevesebben lüktet és a szabadság éltető levegője a honfi erőt nemes tettekre indítja. Rákóczi szelleme világító szövétnekként oszlatja a gyávák szemei előtt lebegő és szolgaságra kárhoztató ködöt, mely az önérdek posványából és a hatalom húsos fazekainak párolgásából emelkedik. Az ünnepélynek különös jelentőséget kölcsönzött a képviselőház elnökének megjelenése és ama kijelentése, hogy nemcsak ünnepelni jött, hanem vezekleni is azon megbocsáthatlan bűnért, melyet a rendi törvényhozás a nagy szellem ellen elkövetett. A nemzet tehát ünnepelt, de a hatalom és a hadsereg távol maradt. E kettő még mindig nem azonosítja magát a nemzettel; ez még mindig a hatalmi érdekkörnek a nemzet érdekével ellentétes politikát szolgálja, mely idegen, osztrák szó, minden porcikájában. Midőn a szomszéd román nemzet az oroszokkal a török ellen vívott győzelemnek negyedszázados évfordulóját ünnepelte, ott volt a fejedelem, a hadsereg és a civil hatalom legmagasabb képviselője. Nálunk még egy hadnagyocskát sem lehetett látni a szabadság hős szellemének ünnepén a kurucok földjén. Hogy a Tisza Pista és Bánffy gárdája, Gajári, Münnich stb. nevével nem találkozunk az ünnepelők között, nem csodáljuk , mert ott sápra nincs kilátás; másrészt meg lelkiismeret furdalást is idézhetett volna elő Rákóczi szelleme azoknál, kik annak minden tekintetben ellenlábasai és azért lelkesednek, minek leküzdésére a hős kigöngyölítette zászlaját. De hol maradtak az Andrásyak, kiknek ősei szintén a kurucokkal harcoltak ? Miniszter, mágnás, püspök és mindazok, kik nemcsak szellemi fönsébbségök, hanem kimagasló állásuk tiszteletet keltő tekintélyével is fényt kölcsönözhettek volna, távol tartották magukat. És miért? Mert a szabadság szent örökségének biztosításáért mindenét feláldozó hős iránt nyilvánuló hazafias kegyelet kockára tehetné a kamarilla kegyét. De Fene- Ionnal kérdezzük: Nagyobb lehet-e a királyi kegy előttük a király javánál, mely népe boldogságából fakad ? Nem. De mi magyarok megszoktuk már azt, hogy nagyjaink minden olyan ünnepnél hiányozzanak s távolmaradásukkal tündököljenek,hol a nemzeti erő- és szent lelkesedésnek imponáló kifejezésre kellene jutnia. Nálunk a nemzet az államalkotásnak csak oly tényezője, melynek alkotmányunk keretében meg van engedve hadsereget adni és azt fentartani és ha a körülmények úgy hozzák magukkal, pl. alkotmányosjogának gyakorlása alkalmával, midőn szabad akarata nem nyilatkozik meg a hatalom érdekében, magát a hadsereg által lövetni. De arra, hogy a szabadság és függetlenség hős bajnokainak lángoló honszerelménél velünk együtt tanuljanak a hazáért és a szabadságért élni és halni, arra nincs eset. Európa minden művelt államának hadseregét a nemzeti eszme, a nemzeti erény, a nemzeti hősök hazafias példája lelkesítik a harcra és győzelemre : egyedül a magyar van arra kárhoztatva, hogy idegen nyelv, idegen jelvény és ellenséges magyar szellem mellett áldozza pénzét és vérét az osztrák uralom dicsőségéért. Egy Bocskai, Báthory, Bethlen, Rákóczi, Kossuth nevének fölemlítése már a rebellis bélyeget süti a hadfinak homlokára , annak dicsőítése pedig éppen a forradalmárokra kiszabott büntetést vonja maga után a katonáéknál. Mi lelkesítse tehát a magyart hősi tettekre a veszélynek pillanatában ? A Gotterhalte, vagy a bileki Műtermeim , Kálvária és Csillag u. (saját házamban.) sLowi volt Sokért oltárépítészet, szobrászat, aranyozás és festészeti műintézete SZOMBATHELY. Raktáron tartok és készítem a templom belső berendezésnek összes tárgyait u. m.: Uj oltárok, szószékek, szt. sírok, keresztkutak, gyónószékek, templompadok stb. építését. Olajfestménye oltárképek és stációképek stb. Templomfestéstés műmárványozást a legművészibb kivitelig. Üzlethelyiség: Premontrei-palota. Fégi oltárok, szószékek stb. renoválását. Mindennemű fából faragott szobrok. Bronztárgyak, szentségtartók, kelyhekfeszületek és gyertyatartók. Úgyszintén ezek tüziaranyozása. A munka megtekintés céljából kívánatra saját költsei486 gémén kiutazom.