Pécsi Közlöny, 1903. augusztus (11. évfolyam, 173-195. szám)

1903-08-01 / 173. szám

1903. augusztus 1.­ Szombat XI. évfolyam 173. szám.­ ­ PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkestőség és kiadóhivatal, Lyceum­ utca 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. Dr. KÉSMÁRKIT ISTVÁN, fő­szerkesztő. Dömös Anzelm, Madarász Béla, felelős szerkesztő, laptulajdonos és kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre 24 K. Félévre 12 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fill. Legmélyebb tiszteletem kifejezésével értesítem a n. é. közönséget, hogy a volt régi ,Vadás­z­k­ert“ vendéglőt Pécsett, Majláth tér lerombolva és azt teljesen ujonan felépítve a mai kor minden igényeinek teljesen megfelelően 10 kényelmes vendégszobából és villanyvilágítással ellátva beren­deztem és azt mérsékelt árak mel­lett augusztus 15-én a n. é. kö­zönség rendelkezésére bo­csátom. Kitűnő magyar konyha, közönség előtt elismert kitűnő hegyi boraim és naponta frissen csapolt sör kapható, pontos és figyelmes kiszolgálás mellett. Kérem a n. é. közönség szíves pártfogását maradok teljes tisztelettel 1606 Réhling János szálloda-tulajdonos. Ünnep után. A honszerelem oltárt emelt Kas­sán a szabadság lánglelkü bajnoká­nak, II. Rákóczi Ferencnek. A nem­zet — feledve egy pillanatra sor­vasztó baját, mely ma ugyanazon talajban gyökeredzik, melyben két századdal ezelőtt — újra lengeti a zászlót, melyre a makula nélküli ha­­zafiság örökké ragyogó betűkkel fölirta : Istenért, hazáért és szabad­ságért ! A hétköznapi szellem, mely már erőt vett rajtunk, visszavonult. Szi­vünk hangosabban dobban. Ereink­ben a vér hevesebben lüktet és a szabadság éltető levegője a honfi erőt nemes tettekre indítja. Rákóczi szelleme világító szövét­­nekként oszlatja a gyávák szemei előtt lebegő és szolgaságra kárhoz­tató ködöt, mely az önérdek posvá­nyából és a hatalom húsos fazekai­nak párolgásából emelkedik. Az ünnepélynek különös jelentő­séget kölcsönzött a képviselőház el­nökének megjelenése és ama kije­lentése, hogy nemcsak ünnepelni jött, hanem vezekleni is azon megbocsát­­hatlan bűnért, melyet a rendi tör­vényhozás a nagy szellem ellen el­követett. A nemzet tehát ünnepelt, de a hatalom és a hadsereg távol ma­radt. E kettő még mindig nem azo­nosítja magát a nemzettel; ez még mindig a hatalmi érdekkörnek a nemzet érdekével ellentétes politikát szolgálja, mely idegen, osztrák szó, minden porcikájában. Midőn a szomszéd román nem­zet az oroszokkal a török ellen ví­vott győzelemnek negyedszázados évfordulóját ünnepelte, ott volt a fejedelem, a hadsereg és a civil hata­lom legmagasabb képviselője. Nálunk még egy hadnagyocskát sem lehe­tett látni a szabadság hős szelle­mének ünnepén a kurucok földjén. Hogy a Tisza Pista és Bánffy gár­dája, Gajári, Münnich stb. nevével nem találkozunk az ünnepelők kö­zött, nem csodáljuk , mert ott sápra nincs kilátás; másrészt meg lelkiis­meret furdalást is idézhetett volna elő Rákóczi szelleme azoknál, kik annak minden tekintetben ellenlá­basai és azért lelkesednek, minek leküzdésére a hős kigöngyölítette zászlaját. De hol maradtak az Andrá­­syak, kiknek ősei szintén a kurucok­­kal harcoltak ? Miniszter, mágnás, püspök és mindazok, kik nemcsak szellemi fön­­sébbségök, hanem kimagasló állásuk tiszteletet keltő tekintélyével is fényt kölcsönözhettek volna, távol tartották magukat. És miért? Mert a szabad­ság szent örökségének biztosításáért mindenét feláldozó hős iránt nyil­vánuló hazafias kegyelet kockára tehetné a kamarilla kegyét. De Fene- Ionnal kérdezzük: Nagyobb lehet-e a királyi kegy előttük a király ja­vánál, mely népe boldogságából fa­kad ? Nem. De mi magyarok megszok­tuk már azt, hogy nagyjaink min­den olyan ünnepnél hiányozzanak s távolmaradásukkal tündököljenek,hol a nemzeti erő- és szent lelkese­désnek imponáló kifejezésre kellene jutnia. Nálunk a nemzet az államalko­tásnak csak oly tényezője, melynek alkotmányunk keretében meg van en­gedve hadsereget adni és azt fen­­tartani és ha a körülmények úgy hozzák magukkal, pl. alkotmányos­­jogának gyakorlása alkalmával, mi­dőn szabad akarata nem nyilatkozik­­ meg a hatalom érdekében, magát a hadsereg által lövetni. De arra, hogy a szabadság és függetlenség hős bajnokainak lángoló honszerelménél velünk együtt tanul­janak a hazáért és a szabadságért élni és halni, arra nincs eset. Európa minden művelt államának hadseregét a nemzeti eszme, a nemzeti erény, a nemzeti hősök hazafias példája lel­kesítik a harcra és győzelemre : egye­dül a magyar van arra kárhoztatva, hogy idegen nyelv, idegen jelvény és ellenséges magyar szellem mellett áldozza pénzét és vérét az osztrák uralom dicsőségéért. Egy Bocskai, Báthory, Bethlen, Rákóczi, Kossuth nevének fölemlítése már a rebellis bélyeget süti a hadfinak homlokára , annak dicsőítése pedig éppen a for­radalmárokra kiszabott büntetést vonja maga után a katonáéknál. Mi lelkesítse tehát a magyart hősi tettekre a veszélynek pillanatá­ban ? A Gotterhalte, vagy a bileki Műtermeim , Kálvária és Csillag­ u. (saját házamban.) sLowi volt Sokért oltárép­ítészet, szobrászat, aranyozás és festészeti műin­­tézete SZOMBATHELY. Raktáron tartok és készítem a templom belső berendezésnek összes tárgyait u. m.: Uj oltárok, szószékek, szt. sírok, keresztkutak, gyó­­nószékek, templompadok stb. építését. Olajfestménye oltárképek és stációképek stb. Templomfestést­­és műmárványozást a legművészibb kivitelig. Üzlethelyiség: Premontrei-palota. F­égi oltárok, szószékek stb. re­no­válását.­­ Mindennemű fából faragott szobrok. Bronztárgyak, szentségtartók, kelyhek­­feszületek és gyertyatartók. Úgyszintén ezek tüziaranyozása. A munka megtekintés céljából kívánatra saját költse­­i486 gémén kiutazom.

Next