Pécsi Közlöny, 1903. október (11. évfolyam, 221-247. szám)
1903-10-01 / 221. szám
1303. október 1. Csütörtök XI. évfolyam 221. sas m. pártönkivüli politikai napilapigjelenik minden hétköznap este Szecsosztövég és kiadóhivatal, Lyceum-utca 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefonszám 111. DOMEL A N Z E L M, felelős szerkesztő. MADARÁSZ BÉLA, laptulajdonos és kiadó. Kéziratot sens adunk vissza Előfizetési árak:'£;ész évre 24 K. K 12 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra '! Egyes szála ára 10 811.évre E. Wacht am Rhein. I. Már el is felejtettük, már nem is fájlaljuk, hogy nem vehettünk részt a nürnbergi tornaünnepen. Most már csak Clio sírja ernyeit felette, hogy a tradíción alapult és évtizedek óta fenálló barátságos viszony kettészakadt. Közel félszázadja annak, hogy a német tornaszövetség hagyományos udvarissággal hívott meg bennünket ünnepelte, viszont mi is örömmel láttuk mindig a drezdai és lipcsei tornászcsapatokat, s a legutóbb is állva, fedetlen fővel énekelték tornászaink a „Wacht am Rhein“-t. Még csak e tér volt, hova nem hatolhatott be az alldeutschoknak magyar gyűlölettel teli poltikája; ez is meg van mételyezve. Most már nyugodtan fújhatják az osztrák alldeutschok a nemzeti éneküket, nemi fogjuk zavarni, nem megyünk többet közéjük, legalább nem vádolhatnak, német üldözéssel s izgatással. Ne gondolják azonban, hogy ezzel győztek, hogy az igazi német tornaszövetség, bármennyire ütik, gyalázzák is a magyarok meghívásáért, igavonója lesz, sőt meddig ez a csapat létezik „a szeretetreméltó és szerény magyar tornászokat“ mindig meghívják. Részünkről jegyezzék meg, hogy a meghívást megköszönjük s ha arra érdemesek lesznek, el is fogadjuk. Tehát ennyire kellett jutnunk! Gyűlölnek bennünket Németország egyes lakói: gyűlölnek bennünket az ő nemzeti lelkükkel járó becsületes gondolkodásuk ellenére ! Nem szívből jövő óhaja volt hát Vilmos császárnak, amikor magyar nyelven , „éljen a király“-lyal üdvözölte magyarjainkat ? Igen! Semmi kétség benne ! Ő ezt így érezte! Érezte sok milliomod magával, de nem akarja érezni az a törpe kisebbség, melyhez az osztrák tornászok is tartoznak. Már ezekbe is beoltottuk volna a magyar szeretetet, s fajunk becsülését, ha nem bujtanák fel szászainkat, kik úgyis gyűlölnek nemzetiségünknél fogva. A gyűlölet rémes hangjait még csak egy-két évtized óta halljuk, s már is oly erősen, hogy félelem fog el bennünket látván a pángermánoknak hatalmas társadalmi szervezkedését, amely majdan az egész világra kiterjed. A német actio átjárva már egész Európát, Amerikában hódit tért, csatlakozásra igyekszik bírni mindenkit, ki csak valaha német volt, látszólag, hogy idegen elemtől megvédjék, valóban pedig, hogy a nagy német szövetségben egyesítsék őket. Titkolt céljaik elérésére nem kímérnek sem anyagi, sem szellemi áldozatot, dolgoznak megengedett s aljas eszközökkel, izgatnak szóval és írásban. S mindezt az alldeutsch szövetség érdekében kitartó szorgalommal, vak buzgósággal egy jól szervezett tábor a Schulverein, Heimdall, a Gusztáv Adolf szövetség és evangelkus Südmark egylet s számtalan más szövetkezet végzi, melynek élén nem kisebb egyéniség áll, mint Dr. Hasse tanár, Leipzig képviselője, Fischer augsburgi főpolgármester, Wernigrode gróf. A nemzeti érzés hangoztatása mellett e vezető férfiak bejárják az egész continenset. A nagyobb városokban politikai színezetű felolvasásokat tartanak : „az alldeutschok szent birodalmáról“, a németek nemzeti ébredéséről Magyarországban“ cím alatt. A hol vándor- Sztrájk mindenfelé.* *) Írta : Szivek Lajos dr. Amerikában az Egyesült Államokban, mint sok egyéb tekintetben, egészen sajátságos a fejlődés a közgazdaság, a munkáskérdés, a szocializmus szempontjából is. A még mindig kedvező gazdasági viszonyok, a birodalom természeti gazdasága, a farmereknek a magántulajdonhoz való feltétlen ragaszkodása s ama körülmény következtében, hogy az Egyesült Államokban a financiális parvenük száma, Európához viszonyítva, aránytalanul nagy,*“) ezekre való tekintetből csak a messze jövőbe vetheti reménységét a kollektivizmus, ha ugyan egyáltalán neki kedvezőleg fejlődnének a közgazdaság területén az események. A legmegbízhatóbb tájékoztatások szerint körülbelül igy állnak odaát a viszonyok: Még ma is igaz maradt Tocqueville az *) Mutatvány Dr. Szivek Lajos .Sztrájk mindenfélé" c. tanulmányiból, a melyben a sztájkot történeti, közgazdasági, jogi és erkölcsi szempontból vizsgálja. (Ára 1 K. Kapható a cserző. Damján és Lachner könyvkaraskodőknél.) **) S így mindenki remélheti, hogy idővel ő is gnsggandagodhatik, az állítása, hogy az Egyesült Államokban a gazdag ember hizeleg a szegénynek, de elszigeteli magát tőle. Hideg közöny jellemzi a viszonyt a munkaadó és a munkás között. Az általános szavazatjog, az egyenlőségnek a hírlapok és a politikát Üzletszerűig gyakorlók által való, egész az unalomig hajtogatott hirdetése önállóságérzetet, elbizakodottságot teremt a munkásban; a gazdag ember azonban, mindenható dollárjába bizakodva, nevet e papíregyenlőség felett s folytatja üzleteit, ha kell, munkásainak kizsákmányolásával is. Az evangélium szellemének megfelelő patriarchális viszony munkaadó és munkás közt erényiig sokkal ritkábban lelhető fel Amerikában, mint pl. Francia- vagy Németországban. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy odaát nagyobb a részvénytársaságok száma, s hogy ezek még kegyetlenebbek szoktak lenni, mint a magántulajdonosok az üzleti szempont kizárólagos hangsúlyozásának tekintetében. A kivándorlás és az országban divatozó szokás következtében ugyanazon üzemben ■zakadatlanul változik a munkások állománya ; nem is szilárdultál meg bensőbb viszony a gyáros és a munkás között; a ridegen számitó munkaadó az embererőt kizárólag árucikknek tekinti, s a viszonyok meg válságoknak megfelelőig egyre hullámzik a munkabér. Az „American Catholic Review“ (1886. ápril.) hivatalos akták nyomán pl. Pennsylvaniára vonatkozólag a munkások kiszivattyúzása tekintetében a következőket jelenti: A szenes kocsik súlya a bányamunkások hátrányára meg lett hamisítva, s így évenkint vagy 2 millió dollár veszteséget szenvednek a munkások. A munkabért havonkint fizették, s a legkisebb kihágást aránytalan pénzbírsággal sújtván, havonkint lecsaptak abból 10—20°/- ot. A részvénytársaságok gyakran ragaszkodnak a truckrendszerhez is, az árukat persze jó drágán varrva a munkások nyakába. Ha ilyenek maradnak a viszonyok, nem kell tartani a szocializmus terjedésétől ? The Catholic World, bizonyára nem tőkafaló lap, már 1872-ben, nem válság idején írja pl. a következőket: A rossz lakások és a mindennapi szenvedések megnélkülözések következtében a munkás helyzete szánalmas, elhanyagolt. A déli állmok rabszolgái sokkal előnyösebb helyzetben voltak, mint az omnibusz kocsisok és kon-