Pécsi Közlöny, 1903. november (11. évfolyam, 248-272. szám)

1903-11-01 / 248. szám

1903. november 1. Vasárnap XI. évfolyam 243. szám. Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. DŐM£L ANZELM: Kéziratot nem adunk vissza. Lyceum utca felelős szerkesztő. Előfizetési érák : Egész évre 24­0. Félévre Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon MADARÁSZ BÉLA, 12 K. Negyedévre 6 K. Egy hónapra 2 K. szám 111. laptulajdonos és kiadó. Egyes szám­ára 12 fillér. A sírok ünnepe. Hallgasson el egy pár órára a vásári zaj — szűnjék meg egy rövid időre a szenvedélyek harca, áldozzunk kegyelettel halottaink emlékének, ke­ressük fel sírjaikat, hullassuk reájuk könnyeinket —gyújtsuk meg fölöttük mécseinket — imádkozzunk értük, ma a halottak ünnepe van. A temetőben ezernyi lángocska hinti szét fényét ma s az az ezernyi ember, aki a sírok közeit járja ma, mégis sötétben tévelyeg — s magá­val viszi minden bűnös indulatát a fösvénységet, az irigységet, a kevély­séget, a haragot, a hiúságot, a ha­lottak birodalmába a temetőbe is, pedig az a mécs, amelyet halottaink sírján gyűjtünk, bele­enged egy pil­lantást vetnünk abba az áthatatlan sötétségbe, amelynek a sír a kapuja s amely teljes világosságban majd csak akkor áll előttünk, ha ezen a kapun túl leszünk. Mekkora tömeget hajt a kíván­csiság a nagy fénnyel díszített sirok felé, melyekre ezreket költ a hival­kodás, a hiúság a halálban é­s a temető másik részében teljesen sötét van, ide nem teszi senki sem lábát azokon kívül, akiket a kegyelet, a halottaik iránt érzett szeretet visz oda — ott a kíváncsiság és a hiúság ül ünnepet — itt a kegyelet a sze­retet.­­ És az a nagy fény, azok a csil­logó lámpák, azok a lobogó fáklyák, ha levilágítanának a kripta mélyébe, ott csak olyan sárga csontvázat vilá­gítanának meg, mint a sötétben álló sir alig pislogó mécsvilága, a be­horpadt s újra föl nem hantolt sir mélyén! Nagy úr jön most a temetőbe, négy lovas hintó hozza, előtte és utána szolgák nagy serege jár, hogy min­denben szolgálatára legyen. Nem néz jobbra, nem balra, a koldust a szegényt észre sem veszi! Nem a kegyelet, a szokás hozta ide, mert ha a kegyelet hozta volna, akkor a sírokon égő mécs világa megmutatná neki, hogy hét lábnyira a föld alatt körülötte mindenütt teljesen egyforma csontvázak fekszenek, akikről az idő­őrlő vasfoga, no meg a férgek is, teljesen egyformán lerágták már azt, ami a múlandóságé, ami az enyé­szeté ! Hiába öltözködik bárki is bíborba, bársonyba, hiába rakja magát tele ékszerekkel, drágaságokkal, hiába kendőzi magát, hivalkodik, tetszeleg. Leszed róla a halál minden kölcsön­kért díszt, elélt minden lopott fényt, a sírban hagyunk mindent, amit ma­gunkra aggattunk, ami nem a mienk — ezen az ajtón túl csak azzal lép­hetünk, ami igazán a sajátunk, amit tőlünk elvenni senki sem tud — erényeinkkel, hogy jutalmunkat, bű­neinkkel, hogy büntetésünket el­vegyük. Ezt mondja a mécs világa azok­nak, kik szavát a mai napon meg­értik. De vájjon hányan értik meg ? Két halálos ellenfél jő a teme­tőbe s egymást ott is halálra keresik; amikor meglátják egymást szemükben ott villog a haragnak lángja, ott lobog a szenvedélyes gyűlölet, mar­kuk ökölbe szorul — két sir mellett állnak s a lobogó gyertya fény le világit a sirok mélyébe s az a két csendes nyugodt csontváz, amelyet bevilágítanak valamikor ép oly szen­vedélyektől, oly bűnös indulatoktól hajtott ember volt mint ők, olyannyira halálra keresték egymást ezek is mint ők, — s most oly csendesen oly nyugodtan fekszenek egymás mellett a sírban, a halál megöli a ha­ragot, elfolytja a szenvedélyeket — ott csak nyugalom, ott a sír mélyén csak csend honol. Megmutatja a lobogó láng, hogy a bizsergő vér szülte szenvedélyek elszállanak, meg­hal egykor a vér s mi sem marad belőle a mienk, csak az, amiről szá­mot kell adnunk majd a sir túlsó oldalán ! Hát ezek megértik-e a sirok szavát ? Az egyik sir fölött óriási cső­dület támad — egy nagy ember fekszik a sir mélyén ! Országokat vert le hatalma, vas karja trónokat dön­tött romba és trónokat épitett porból, harci dicsőségével nem vetekedhetik senki, emlékét a történelem őrzi! A kegyeletnek minden ünnepén a leg­jobb szónok tart sirja felett emlék­beszédet most is.­­ Mily szépen, mily szivrehatóan ecseteli hatalmát, nagyságát, dicső­ségét ! De én a sir mélyére látok ! Be­világít oda is az a hatalmas láng, amely mauzóleumának oszlopai közül tör ég felé mintha csak egy fölfelé lengő gyászfátyol volna. A sír mé­lyén itt is egy rothadó hulla fekszik — a hatalom, amelyet oly kérlelhe­tetlen szigorúsággal kezelt, ennél a világításnál erőszaknak tetszik, és a füsttől nem látom a harci fegyverek fényét, a harci dicsőség ragyogását, de a sok harcban elhullottak özve­­gyeinek és árváinak szemében meg látom az elhagyatottság az özvegy" Lapunk mai száma 19 oldalra terjed. Az üzlet 1879 óta áll fenn Az üzlet 1878 óta áll fenn , •/ ■ f a « -is a bi jp. m p. szobrász és oltarepitesz JIRATKÓ ALBIN utóda K A L IYI A N EDE PÉCSETTI Pe*cel-utca 25. szám. Ajánlja magát mindennemű tGIlipl0111“in­illiá fa», Ko** GS gipszből leendő elkészítésére. Raktáron levő kész fa- és gipsz szobrok rendkívül leszállított áron adatnak el. MT készít: épület díszítményeket kőből, gipszből és cementből. Elvállal­ fafaragásokat asztalosok részére, s minden e szakmába vágó dolgokat. Az elvállalt munkák pontos és kifogástalan elkészítéséről kereskedik a régi s jóhírnevű cég jelenlegi tulajdonosának a külföldön szerzett bő tapasztalata. 1584

Next