Pécsi Közlöny, 1903. november (11. évfolyam, 248-272. szám)
1903-11-01 / 248. szám
1903. november 1. Vasárnap XI. évfolyam 243. szám. Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. DŐM£L ANZELM: Kéziratot nem adunk vissza. Lyceum utca felelős szerkesztő. Előfizetési érák : Egész évre 240. Félévre Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon MADARÁSZ BÉLA, 12 K. Negyedévre 6 K. Egy hónapra 2 K. szám 111. laptulajdonos és kiadó. Egyes számára 12 fillér. A sírok ünnepe. Hallgasson el egy pár órára a vásári zaj — szűnjék meg egy rövid időre a szenvedélyek harca, áldozzunk kegyelettel halottaink emlékének, keressük fel sírjaikat, hullassuk reájuk könnyeinket —gyújtsuk meg fölöttük mécseinket — imádkozzunk értük, ma a halottak ünnepe van. A temetőben ezernyi lángocska hinti szét fényét ma s az az ezernyi ember, aki a sírok közeit járja ma, mégis sötétben tévelyeg — s magával viszi minden bűnös indulatát a fösvénységet, az irigységet, a kevélységet, a haragot, a hiúságot, a halottak birodalmába a temetőbe is, pedig az a mécs, amelyet halottaink sírján gyűjtünk, beleenged egy pillantást vetnünk abba az áthatatlan sötétségbe, amelynek a sír a kapuja s amely teljes világosságban majd csak akkor áll előttünk, ha ezen a kapun túl leszünk. Mekkora tömeget hajt a kíváncsiság a nagy fénnyel díszített sirok felé, melyekre ezreket költ a hivalkodás, a hiúság a halálban és a temető másik részében teljesen sötét van, ide nem teszi senki sem lábát azokon kívül, akiket a kegyelet, a halottaik iránt érzett szeretet visz oda — ott a kíváncsiság és a hiúság ül ünnepet — itt a kegyelet a szeretet. És az a nagy fény, azok a csillogó lámpák, azok a lobogó fáklyák, ha levilágítanának a kripta mélyébe, ott csak olyan sárga csontvázat világítanának meg, mint a sötétben álló sir alig pislogó mécsvilága, a behorpadt s újra föl nem hantolt sir mélyén! Nagy úr jön most a temetőbe, négy lovas hintó hozza, előtte és utána szolgák nagy serege jár, hogy mindenben szolgálatára legyen. Nem néz jobbra, nem balra, a koldust a szegényt észre sem veszi! Nem a kegyelet, a szokás hozta ide, mert ha a kegyelet hozta volna, akkor a sírokon égő mécs világa megmutatná neki, hogy hét lábnyira a föld alatt körülötte mindenütt teljesen egyforma csontvázak fekszenek, akikről az időőrlő vasfoga, no meg a férgek is, teljesen egyformán lerágták már azt, ami a múlandóságé, ami az enyészeté ! Hiába öltözködik bárki is bíborba, bársonyba, hiába rakja magát tele ékszerekkel, drágaságokkal, hiába kendőzi magát, hivalkodik, tetszeleg. Leszed róla a halál minden kölcsönkért díszt, elélt minden lopott fényt, a sírban hagyunk mindent, amit magunkra aggattunk, ami nem a mienk — ezen az ajtón túl csak azzal léphetünk, ami igazán a sajátunk, amit tőlünk elvenni senki sem tud — erényeinkkel, hogy jutalmunkat, bűneinkkel, hogy büntetésünket elvegyük. Ezt mondja a mécs világa azoknak, kik szavát a mai napon megértik. De vájjon hányan értik meg ? Két halálos ellenfél jő a temetőbe s egymást ott is halálra keresik; amikor meglátják egymást szemükben ott villog a haragnak lángja, ott lobog a szenvedélyes gyűlölet, markuk ökölbe szorul — két sir mellett állnak s a lobogó gyertya fény le világit a sirok mélyébe s az a két csendes nyugodt csontváz, amelyet bevilágítanak valamikor ép oly szenvedélyektől, oly bűnös indulatoktól hajtott ember volt mint ők, olyannyira halálra keresték egymást ezek is mint ők, — s most oly csendesen oly nyugodtan fekszenek egymás mellett a sírban, a halál megöli a haragot, elfolytja a szenvedélyeket — ott csak nyugalom, ott a sír mélyén csak csend honol. Megmutatja a lobogó láng, hogy a bizsergő vér szülte szenvedélyek elszállanak, meghal egykor a vér s mi sem marad belőle a mienk, csak az, amiről számot kell adnunk majd a sir túlsó oldalán ! Hát ezek megértik-e a sirok szavát ? Az egyik sir fölött óriási csődület támad — egy nagy ember fekszik a sir mélyén ! Országokat vert le hatalma, vas karja trónokat döntött romba és trónokat épitett porból, harci dicsőségével nem vetekedhetik senki, emlékét a történelem őrzi! A kegyeletnek minden ünnepén a legjobb szónok tart sirja felett emlékbeszédet most is. Mily szépen, mily szivrehatóan ecseteli hatalmát, nagyságát, dicsőségét ! De én a sir mélyére látok ! Bevilágít oda is az a hatalmas láng, amely mauzóleumának oszlopai közül tör ég felé mintha csak egy fölfelé lengő gyászfátyol volna. A sír mélyén itt is egy rothadó hulla fekszik — a hatalom, amelyet oly kérlelhetetlen szigorúsággal kezelt, ennél a világításnál erőszaknak tetszik, és a füsttől nem látom a harci fegyverek fényét, a harci dicsőség ragyogását, de a sok harcban elhullottak özvegyeinek és árváinak szemében meg látom az elhagyatottság az özvegy" Lapunk mai száma 19 oldalra terjed. Az üzlet 1879 óta áll fenn Az üzlet 1878 óta áll fenn , •/ ■ f a « -is a bi jp. m p. szobrász és oltarepitesz JIRATKÓ ALBIN utóda K A L IYI A N EDE PÉCSETTI Pe*cel-utca 25. szám. Ajánlja magát mindennemű tGIlipl0111“inilliá fa», Ko** GS gipszből leendő elkészítésére. Raktáron levő kész fa- és gipsz szobrok rendkívül leszállított áron adatnak el. MT készít: épület díszítményeket kőből, gipszből és cementből. Elvállal fafaragásokat asztalosok részére, s minden e szakmába vágó dolgokat. Az elvállalt munkák pontos és kifogástalan elkészítéséről kereskedik a régi s jóhírnevű cég jelenlegi tulajdonosának a külföldön szerzett bő tapasztalata. 1584