Pécsi Közlöny, 1904. június (12. évfolyam, 60-68. szám)

1904-06-02 / 60. szám

1904. Junius 2 Csütörtök, XII. évfolyam 60. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai lap — Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. DŐMEL A N Z E L M, Kéziratot nem adunk vissza. Lyceum utca 4. felelős szerkesztő. Előfizetés, árak: Egész évre 12 K. Félévre Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon MADARÁSZ BÉLA, 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hónapra 1 K. szám 111. laptulajdonos és kiadó. Egyes szám ára 10 fillér. A szocialismus jegyében. (*) Hétfőn reggel ablaknyitáskor két megyei urnak a szava csapott fel hozzám. Ennyi volt az egész. Akármit csinálnak a szocialismust nem tudják elnyomni. — Beszélhettek volna a virágkorzóról is, mert ott, hallom, kétezer ember volt a­ki pénzt, fáradságot és láptiprást áldozott — a megye utcai szociális előadáson meg csak három négyszáz szegény ember volt, a­kik azon törték a fejüket, hogy hát hogyan is volna jó, hogy így ne legyen, a­hogyan mostan van. Hogyha azok az urak ennek a gyű­lésnek adresszálták a megjegyzésü­ket alaposan tévedtek , esze ágában sem volt annak a pesti agitátornak elnyomni a szociális mozgalmat Pé­csett, a­mint nem gondolt arra Kecs­keméten, Pápán, Hőgyészen,Szombat­helyen vagy Ózdon sem. Igaz hogy Kecskeméten tizennégy darab ordítozó vörös szociáldemokratát lezárt a rendőrség mert erőszakosan akarták megakadályozni a keresztény érzésű munkások népgyűlését; az is igaz hogy Ózdon a Salgótarjáni Bánya­­társaság legfőbb tisztviselői, a köz­­igazgatás vezetői és a papok élénk részt vettek az Ózd vidéki keresztény munkásegyesületek nagy­gyűlésén, melyre külön vonatokon vonult fel a jól szervezett keresztény érzésű munkástömeg — de hát értsük meg a dolgot ! Az ha a rendnek őrei védik a szólásszabadságot a szociál­­­­demokraták ellen is, az ha a józa­nabb belátású munkaadók, kötelesség­tudó, gondoskodó köztisztviselők és a papok törődnek a munkás néppel, rokonszenves érzelemmel ápolják azoknak érvényesülést kereső törek­véseiket , a legészszerűbb és a leg­korszerűbb eljárás. A művelődéstör­­ténelem bármilyen színezetű legyen, — keresztény spiritualista, vagy nem keresztény materialista — elismeri a fokozatos társadalmi fejlődés. Az európai társadalmi fejlődés, a­mely közös alapul szolgál az új világré­szek fejlődésének is, a feudál, az absolutisztikus s az alkotmányos jog­állam fokozatain túl a szocialistikus állam, később talán a szocialistikus társadalom irányában halad. Ezért észszerű és korszerű a szociális kér­dések összes elméleti és gyakorlati­­jelenségeivel foglalkoznunk. Össze­­­­ütköző pont a föltartóztathatatlanul­­ haladó irányzat tényezőinél mérhe­tetlenül sok van. A történelmi formák és jogok­­, melyek állami, egyházi és társadalmi szervezetünkben külső kereteikben megcsontosodva lélek­­nélkül meredeznek reánk némileg még mindig kisértenek; azok az osztályok a melyek a múlt század gazdasági és politikai küzdései foly­tán ma hatalmuk teljes kifejletén a politikai s a gazdasági hatalmat pártos uralomban és osztálytársadal­­makban élvezik nagyon hajlandók legtökéletesebbnek tekinteni azt a mi nekik leghasznosabb; az általános művelődés, az emberi méltóság és jogok öntudatosabb kifejlődése s a tömegnyomor aggasztó és kínzó növekvése pedig mindinkább érleli­­ azt a vajúdást, melyben legalább a kultur­társadalmakban, fokozatilag új­­ berend­zkedésnek kell megszületnie. Hainél öntudatosabban helyezke­dünk erre az alapra, annál simább lesz az átmenet, melynek jönnie kell, a­mely jönni fog. Nem szabad engednünk,hogy ostoba, türelmetlen vad erővel rom­bolják le az álladalmak, egyházak és társadalmak jelen formáját — de az­­ sem érdekünk, hogy mindent helye­seljünk ezekben a mint ma van. A keresztény szocialismusnak tehát szük_ Mikor a férj vezeti a ház­tartást. — Beszélőke. — Irta.­ Már­tonffy Imre. Béla adhatsz-e pénzt nekem ? Marinak rongyos a cipője, meg uj palatábla kell neki. Jalcsanak már a múlt héten kijárt a bére, azonfelül a háziszükségletre is kel­lene. Ezeket a szavakat Erényi Béláné mo­solyogva mondta ugyan, de szemében aggo­dalom tükröződött. — Kiállhatatlan vagy Anna a folytonos pénzzavaroddal. Hisz nemrég adtam 30 forintot. Elköltötted már ? Úgy látszik, hogy az asszonyoknak mindig pénz kell ! Könnyek lopóztak Anna szemébe, félre fordulva lappal letörölte s busán mondá : — Jól tudod, Béla, hogy oly kiadá­saim vannak, melyeket teljesíteni kell, kü­lönösen, ha a háztartást rendben akarom tartani. Adj minden hónapra bizonyos ösz­­szeget a konyhára, akkor nem alkalmatlan­kodom annyit. — Ismét ez a régi nóta ! Nesze, most újra adok 30 forintot, s remélem, hogy beéred. Erényi Béla vette kalapját, megcsókolta nejét és hivatalba ment. Alig lépett ki a házból, a szegény felesége szobájába ment és keserű könnyeket hullatott. Sértve érezte magát, mert férje pazarlással vádolta. Ez volt tehát a jutalom szorgalmas takarékosságáért, melylyel lehetővé tette azt, hogy gyermekei tisztességesen járjanak és finom konyháról gondoskodott férjének. Saját magára egy krajcárt se fordított. Öt év óta viseli azt a téli ruhát, mely rajta van. Megfestette, divatositotta és kifoltozta, úgy hogy férjének föl ne tűnjék, mily hiányosan van öltözve. — Vásári kosarat viseltem kalap he­lyett, ruhafoszlányból tákoltam össze a kendőmet és Béla mégse látja be, hogy igazságtalanul vádol, — mondá magában kes­erűen. — Miből él-k? Mily kellemetlen, hogy a háztartásra minden fillért külön kell kérnem, mintha az csupán nekem kellene mind. Hisz Bélának fogalma sincs arról, hogy a háztartás mennyibe kerül, ezt a terhet is a vállamra rója? Hej, akkor más-­­kép beszélt, mikor az igénytelen Palotai Anna kisasszony voltam! Most megválto­zott volna ? Avagy a házasság arra való, hogy a férj az o­thoni gondokat teljesen elvesse magától ? Béla megmondta, hogy nem gazdag, de szép hivatala van és nem fogunk szükséget látni. Mégis, mily sanya­­rúság ez az élet ! Aztán felkelt a székről, megtörölte könnyes szemét és azon tűnődőt­, hogy miképen hárítsa el az akadályokat. — Miképen jönnék ki kevesebbel ? Talán elküldjem a szolgálót ? De ki más és vasal azután. A kis gyermekek sírni kezdtek, a fiatal­asszony rájuk nézett és átlátta, hogy a cselédet nem küldheti el. — Mari és Ferenc iskolába járnak és nem küldhetem el őket rongyosan, aztán könyv is kell nekik. Béla múltkor finom állványórát vett, eladjam talán, mert nem illik bútorainkhoz ? De Béla ezt és az ezüst névjegy-tartós tárcát születésnapomra aján­dékozta. Nagyon szépek és igen becsesek előttem. Jó, hogy akkor nem mondtam neki, hogy keztyűre és cipőre nagyobb szüksé­gem volna. A gyermekek elcsöndesültek és játsz

Next