Pécsi Közlöny, 1904. augusztus (12. évfolyam, 78-85. szám)

1904-08-04 / 78. szám

1904. augusztus 4. Csütörtök. XII. évfolyam 78. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai lap — Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőségi és kiadóhivatal. Lyceum utca 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. — DOMGL A N Z E L M, felelős szerkesztő. MADARÁSZ BÉLA,­­ laptulajdonos és kiadó. Kéziratot nem adnak vissza. Előfizetési árak: Egész évre 12 K. Félévre 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hónapr­a 1 K. Egyes szám ára 10 fillér. Városok iparpolitikája. A folytonosan haladó gazdasági élet napról-napra fokozottabb­­köte­­lességeket ró ipari tényezőknek te­kinthető városainkra. Véget ért már a kor, a­mikor városaink, melyek lépést akartak tartani a kor igénye­ivel, gazdasági tekintetben összetett kézzel várhatták a jó sors, avagy az annak szerepét játszó kormány intéz­kedését. Ma bizony éber szemmel kell ott állani a városoknak gazda­sági életünk várfokán, azon becsüle­tes igyekezettel, hogy a kedvező al­kalom el ne suhanjon felettük. Mit tehetnek a városok mint olyanok, illetőleg azok vezetői az ipari fejlődés érdekében ? Nézzük először a nagyipart. Sokan azt mond­ják, hogy a kérdésre kész a f­­elet. A városok, telkek készpénz és adó­mentesség megadással megkönnyíthe­tik a külföldi gyárak letelepedését, illetőleg elősegíthetik új ipari nagy­­vállalatok alakulását. Hát az igaz, de ha ezzel ki volna merítve a vá­rosok iparfejlesztő politikája, ha az ebbeli ténykedés alfája és ómegája egy pénzbeli áldozat volna, a váro­sok iparfejlesztő politikájáról mint szellemi feladatról beszélni túlzás nélkül nem lehetne. A városok iparfejlesztő politikája több egy egyszerű pénzügyi mani­pulációnál, több egy ötletszerűen megnyilatkozó áldozatkészségnél és nem üthető el az anyagi tekintetben megnyilatkozó folytonos nagylelkű­séggel sem. A városok iparfejlesztő politikája alapos vizsgálat tárgyává kell, hogy tegye a város területét. Tisztában kell lenni azzal, hogy a város spe­ciális viszonyai milyenféle ipari vál­lalatok fejlődését teszik lehetségessé és arra kell törekedni, hogy csak olyan i­ reális ipari vállalatok keletkez­zenek, melyek a boldogulás összes előfeltételeivel rendelkeznek. De ezen általánosabb feladaton kívül ügyelni kell arra, hogy a városban magában minden a kellő helyre kerüljön, hogy a legalkalmasabb területek álljanak rendelkezésre és hogy az új gyárak ne kerüljenek olyan helyre, honnan őket a város jövendő fejlődése csak­hamar elsöpri. E végből a városokat külön kell szabályozni az ipari fej­lődés szempontjából. Pécsnek iparpolitikája egyáltalán­­ nincs, mi nem törekszünk arra, hogy valamely az országban megtelepülni készülő gyár városunkat válassza székhelyéül, mi nem készítjük elő a talajt ilyenekre. Az egész ipar­politikánk abban áll, hogy elfogadjuk a készet és ak­kor — legfeljebb — hogyha egy-egy gyári vállalatnak egy-két hold telekre van szüksége, akkor néhány száz­­ koronáért nagy nehezen átengedjük a telket, s aztán verjük a mellün­ket, hogy mi a helyi ipar érdekében mit mindent nem teszünk ! Szomszédos városaink — a ránk mindenben irigykedő sokkal kedve­zőbb fekvésű Kaposvár különösen — fűt fát megmozgatnak, hogy gyár­telepeinek számát szaporítsák, csak mostanában olvastam egy mozga­lomról, amelynek célja Kaposvárott egy konyakgyár létesítése. Nálunk, ha meg is indul ilyfajta mozgalom, még mielőtt csak vakarni eredménye volna is, már álomba merül ismét, igaz, hogy a gyártelepek létesí­tésének egyik alap­feltétele, hogy megfelelő mennyiségű víz álljon A Pécsi Közlöny tárcája, A cinkhalacska. Irta : Charles Foley. Március 1. Tizennyolc éves vagyok és sem szép, sem csúnya. Tetszem komoly táncosaimnak, azok­nak tudniillik, a­kik házasságra gondolnak, de­ érzem, hogy nekik csak nagyjából tet­szem és nem a részletekben, pedig fájdalom a részletek azok, amelyek lebilincselnek és hatást tesznek. Bennem pedig nincs semmiféle jel­lemző vonás, nincs meg bennem az a bi­zonyos valami, ami elbűvöl, mámorosít, mely a szem, a fül, az érzékek révén az emlékezetbe vésődik, erősen, kiirthatatlanul. Igen, úgy van, az a bizonyos valami hi­ányzik belőlem- És mivel nem akarok a mindennapiság aljában elmerülni, valami­­képpen segíteni kell magamon. De hogyan ? Fenn hordjam az orromat, vagy felcibálja­m magasra a szemöldökömet japán módra ? Nem, ez nagyon fájhat. Talán elég lesz valami feltűnő haj­viselet, valami szokatlan ruházkodás ? Ez nagyon bajos, a mama takarékos és a papa szörnyen szigorú. De nem esem kétségbe, majd töröm a fejemet, figyelek, kutatok és . . . ráakadok valamire. Március 6. Tegnap, szombaton, nagy baj volt Boucartéknál. Mikor a csúf kis miss Bell a terembe lepett, ezt suttogták : — A menyasszony ! Miss Bell természetesen rögtön ma­gára vonta a közfigyelmet. Megkritizálták az arcát, lesték a viselkedését a vőlegénye iránt, körülvették őt azzal a leküzdhetetlen kíváncsisággal, amelyet érzünk, valahány­szor házasságról van szó, — erről a nagy dologról, amely a legfontosabb esemény a polgári életben. Megfigyeltem, hogyan özönlöttek a fiatalok — köztük Alfred Boucart is — a menyasszonyhoz, hogy beszélgetésbe von­ják, minden lehető alkalommal foglalkoztas­sák, attól a tolakodó vágytól indíttatva, hogy a mátkaság idejének titokzatos lelkiállapotából valami leleptésre bírják. Azt is észrevettem, hogy a táncosok, csakhogy a vőlegényt nyugtalanítsák, úgy tettek mintha Isten tudja, milyen bizalmasak volnának a fiatal leánnyal és ugyancsak büszkék vol­tak, hogyha a vőlegény féltékenykedő pil­lantásokkal ellenőrizte őket. Miért is rajong­ták körül most mindannyian a csúnya kis misst, holott egy nappal előbb, amikor még szabad volt, rá se hederítettek ? Nem aka­rom tovább feszegetni ezt a lélektani jelen­séget, de tisztán látom, hogy ha az ember férjét akar fogni, mindenekelőtt vőlegényre kell szert tenni. Március 8. Az én kis tervem lassan kint határo­zott formát ölt. Első­sorban egy nem ko­moly számba veendő vőlegényre van szük­ségem, amolyan mókajegyesre, aki abban legyen segítségemre, hogy horogra kerüljön az igazi, a komoly — aki nekem tetszik — például a fiatal Boucart. Ez a kedves fiatalember tüzet fog fogni, hogyha elüt­heti az ő álvetélytársának kezéről a meny-

Next