Pécsi Közlöny, 1905. február (13. évfolyam, 13-27. szám)

1905-02-02 / 13. szám

1905. február 2. Csütörtök. XIII. évfolyam 13. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai lap — Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Lyceum utca 4.­z­er­keszt­őségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. D Ő M E L A N Z E L M, felelős szerkesztő. MADARÁSZ BÉLA, laptu­lajdonos és kiadó. Kéziratot nem adunk vissza, előfizetési árak: Egész évre 12 K. félévre 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hónapra 1 K. Egyes szám ára 10 fillér. A kibontakozás. Tisza István gróf miniszterelnök, aki immár a múlté, akkor, amikor törvénytipró politikájának sanctioná­­lása céljából a nemzetre apellált — mint minden egyes tettével, ezzel is csak a zavart növelte s a már mintegy hét éve insolvens hatvanhe­tes alapot teljesen csődbe juttatta. Bizony csődbe jutott Deák Fe­renc hatalmas alkotása, korhadtak a gerendák, amikre épitve volt, meg­roppant az épület és össze is dűlt teljesen. Az 1848-as eszméknek nem volt hatalmasabb protektora mint Tisza Istvá­n gróf — persze akaratlanul. A folyton szertehúzó ellenzéket neki sikerült egy táborba gyűjteni, és neki sikerült az, ami még eddig nem sikerült államférfiúnak, hogy az el­lenzéki pártokat a választás alkalmá­val egyöntetű eljárásra bírta. Tisza István grófnak sikerült­ keresztül vinni azt, hogy az ország megutálta Tisza István gróf politiká­ját, az erőszak uralmát , egyik vi­rágát a hatvanhetes alapnak, úgy annyira, hogy most az egyesült el­lenzék képezi a többséget az or­szágházban. Ezzel természetesen még eddig nem tapasztalt új állapotok közé jutott a magyar közélet, amelyre az eddigi sémák sehogy sem illenek. Sok szót vesztegetnek ma arra, hogy ő Felsége meghallgatja-e a függetlenségi párt vezető embereit: Kossuth Ferencet, Apponyi Albert grófot ? Az én szerény véleményem az, hogy ez kérdés tárgyát sem képez­heti hiszen, amikor az ország bizalma oly óriási többséghez juttatja a füg­getlenségi pártot, akkor a független­ségi párt vezető embereinek negli­gálása az ország 164 kerületének, tehát az ország felének negligálását jelentené. Ezt pedig a legalkotmá­nyosabb uralkodó nem teheti, de nem is teszi, mert hisz a hínárból való kibontakozás módját ezek mu­tatják a szebb jövő felé való útmu­tatást, esek adhatják csupán. És ha meghívja őket a király, legalább egyszer a bécsi Burg, vagy a budai várpalota termeiben is őszinte szó hangzik, legalább ott is hangot talál az egyenesek — hogy Wlassics Gyula dr. szavaival éljek — „gerin­cesek“ óhaja, kívánalma. Nem ringatja magát senki illú­ziókban, nem teremtjük meg most egyszerre a magyar önálló hadsere­get, nem állítjuk fel egyszerre a vám­sorompókat Ausztria határán (bár ez fog legelébb bekövetkezni), nem ala­pítjuk már holnap meg a magyar nemzeti bankot , nem állítjuk már holnap fel a magyar nagykövetsége­ket és konzuli hivatalokat, stb. stb., de mindehhez most egy óriás lépés­sel közeledtünk, amikor a kormány­­alakítás kérdésében kell, hogy meg­hallgattassanak azok is, akik prog­­rammal 1848 teljes kiépítését írták zászlójukra, s akiknek zászlója alá a nemzet többsége, a nemzet jobb­jai gyűltek. 1848 még nem teljesen győzött. 1867 csődje még nem teljes, lesznek kísérletezők, mint ahogy minden nagyobb csődnél fellépnek a „kiegyeztetők“ ezek az egyesült ellenzék szétrobbantásával újra az 1867-nek kívánnak többséget biztos A Pécsi Közlöny tárcája. Első szerelmek. János ur szökése. (folytatás.) Ha számon tartotta volna János úr, még tán akkor se tudta volna megmondani, hogy hányadik volt ez az eskü, amit Mannájától kicsikart. Valósággal statisztikát lehetne készíteni ezekről az eskükről, hogy mi mindenről szóltak. Mivelhogy végtelen boldoggá tették őt ezek az eskük, mert ezekkel látta megpe­csételve az ő roppant büszkeségét, hogy Marina, ez a mindenkihez büszke lány beléje szeretett, ő belé. Egy-egy újabb eskü után mindig egy fejjel nagyobbnak képzelte magát. Ami azt illeti , úgy lehet, van valami alapja ennek a képzelődésnek, egy régi csízióban ugyanis azt olvastam, hogy aki ágyban sokat fekszik ébren, bosszúra megnő, ő pedig egy-egy eskü után fél éjjel ébren álmodott, míg igazán el tudott aludni. Ennek következtében félálmosan ért másnap is az iskolába, az előadásokat jóformán átaludta, mígnem egyszer csak arra a szomorú valóra ébredt, hogy tanárja az ő kezébe is nyomott egy­­ intőt. Az elmondott előzmények után kép­zelhető, hogy mekkora meglepetést okozott és mily sok töprengésre és tépelődésre adott okot János úrnak a nagy probléma, amely evvel az intővel megoldás céljából előtte felvetődött. Ha haza megy, a mostoha apja, amilyen szótartó ember s ak­ily „kegyetlennek" vele szemben meg­ismerte, amennyire nem respektálja a diákönérzetet és az ifjú szív becsérzetét, hát megteszi azt a szégyent vele, hogy elveri. Hogy őt végignáspángolják­­ őt, akit még az édesapja se vert meg soha, még normalista korában sem, akit az anyja születése óta majdnem majomszerettel ké­nyeztetett, hogy őt elverje egy idegen, vagy ami még annál is rosszabb — a mostoha apja. Bár nem viseltetett avval a gyerekes ellenszenvvel mostoha apjával szemben, amivel az egykorú gyereknép a mostohák iránt viseltetni szokott, mégis rettenetesnek tűnt föl előtte — ami bekövetkeznék, ha hazamegy. De nem fog hazamenni. Meg fog szökni. Elmegy Amerikába vagy vala­milyen lakatlan szigetre. Rettenetes bátorság szóll belé. Ahogy jobban-jobban gondolkozott a kérdésen, mindinkább tel­zetősnek tűnt fel elől Egy-két évvel előbb nagyon sok ilyen szökési esetről olvasott, ezek most mind felelevenedtek emlékezetében. Lerajzolódott képzeletében a jövő képe : Miután Fiuméban valamelyik hajóra fölkérezkedik inasnak, a Mariskára — természetes, hogy vele fog jönni — fog annyi borravalót keresni, hogy az akár a legelső osztályban utazhasson. A hajótörés nagy jelenetét rémesen és mégis remekül élte át. Ketten, ő meg Ma­riska menekülnek meg, ő fogja karjai közt a lakatlan szigetre cepelni az elalélt leányt.­­Még ugyan nem tud úszni, de a hajótö­résig majd megtanul. A hajóroncsok kö­zül sok mindent megment s berendezi magának a szigetet, amelyet sohase fog elhagyni. Mariskájával ott igazi paradicsomi életet fognak élni... S ha . . . nem szen­vednek hajótörést. . . akkor Amerikába érnek s ott fog érvényesülni. Hogy hogyan, hát dolgozni fog. Sokan, az amerikai lá­nyok bámulni fognak, hogy ő mily pucco­­san fogja eltartani tudni a kis feleségét. Azaz dehogyis feleségét.. . Úgy fogja mindenkinek mondani, hogy a nővérét, így senki előtt sem lesznek nevetségesek, sőt inkább szánni fogja mindenki a két szeren­csétlen, mindenkitől elhagyott, szeretetre méltó testvért. Tulajdonkép nincs semm

Next