Pécsi Közlöny, 1905. július (13. évfolyam, 127-152. szám)

1905-07-01 / 127. szám

juli*» 1. Szombat. XIII. évfolyam» 127. sszáa». —' —1|._ ' ■ ■' "■ M'»... "111 LLL^.jmL.-" mir ’ FtggailMfi politikai napilap. — Megjel*nik minden hétköznap este. 0*M-kMztoság és kUáéhiTatal Lyetmitet 4. Váreal és latszatban telefonszám 111. Főszerkesztő : Dr. EGRT BÉLA, ügyvéd, országjgyűlési képviselő. Berer Anzelm Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adnak vissza Előfizetési árak: Egész évre 24 K, főévre 12 K, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. Szervezkedjünk! Én féltem ezt a nemzetet, mert bár nagy tetterő, nagy akarat vagyon benne, de optimista a legvégső határokig és egy megnyert ütközetről azt hiszi, hogy egyúttal az egész hadjáratot megnyerte ! Ez évi január 26-ikán történt meg a két egymással szemben álló politikai irány között a döntő ütközet s a nemzeti ügy olyan diadalt aratott, amelynek előnyeit ha ki tudjuk használni, az osztrák gyámkodás ellen viselt háborúban diadalra vihetjük zászlónkat, de csakis akkor, hogyha az eddig kivivott előnyöket nem engedjük ki a kezünkből. Ez azonban csak úgy lehetséges, hogyha komolyan szervezkedünk ! Hogy állunk ugyanis ma ? Tessék végignézni az egész országon, hol van szervezve a függetlenségi párt, de igazán szervezve olykép, hogy ne csak végtelenül nagy horderejű kérdések egyesítsék őket ad hoc, hanem még kisebb jelentőségű kérdésekben is egy áttörhetetlen falanot találjon maga előtt az ellenfél. Nem tudom még, hogy fog határozni a vármegye közgyűlése, de hiszem, hogy az a szent lelkesedés, amely most áthatja az egész országot, Baranya vármegye közgyűlésén is hangot fog találni, hogy a hatalomnak oda kiáltsa „veto“-ját. Igen ám, csakhogy ez olyan nagy kérdés, amelynél az egész ország közvéleménye ráfekszik súlyával a szavazó egyedekre ! De akkor, amikor kisebb jelentőségű kérdésekről van szó, akkor, amikor a felülről jövő erőszakosság nem kényszeríti a nemzeti érzést arra, hogy elementáris erővel törjön ki és éreztesse megsemmisítő hatalmát, akkor Baranya vármegye közgyűlési termében hét, legfeljebb tizennyolc szavazattal van képviselve a függetlenségi párt, de az egész ellenzék is ! Hogyha mi most nem szervezkedünk országszerte, akkor megelégszünk az első nagy diadalokkal, s nem vesszük figyelembe azt az aknai munkát, amellyel az osztrák hatalmi körök a nemzeti ügyet megdönteni akarják, s mellyel hogyha kellő erővel nem szervezkedünk, meg is döntik akkor, amikor mi azt legkevésbbé gondolnék. Ez a szervezés természetesen nagy munka, de nem lehetetlen. A szervezést én olykép képzelem, hogy minden egyes községben meg kell alakítani a függetlenségi pártot valami körrel kapcsolatban. Ne tessék félreérteni, én nem azt akarom, hogy a társadalmi célt szolgáló körökbe belevigyük a politikát, hanem olykép gondolom, hogy legelsősorban azok dolgozzanak községenként a pártszervezés megalakításán, akiket más valami szervezet úgy is összeköt. Ezekhez tömörülnének a többien s ezek tartanák össze a többieket. Minden jegyzőségi kerületnek egy külön szervezete volna, amelynek tagjai a jegyzőség kerületébe tartozó községek kiküldöttei volnának — ezek képeznék egyúttal tagjjait a járás közonti szerzetnek is — úgy hogy a járási központi szervezetben minden község nagysága szerint egy két taggal volna képviselve. Minden járásnak meg volna a A mi menekülőnk. írta: Körmendy Izidor. Végre valahára nálunk is csak történt valami. Most már nem csúfolhatnak bennünket, hogy a mi falónk csak olyan pity-potty hely, amely arra sem érdemes, hogy valamely történet színteréül szolgáljon. Bizony nem, sőt mondhatom, hogy a most történt eseménnyel egy csapásra felküzdöttük magunkat a történelmi nevezetességű helyek közé. — Igaz ugyan nem vittük a létrát keresztben az erdőn, s nem is nyújtottuk meg a titív kútjának itatóvályuját, mert ilyen örök hírű bölcseség tőlünk csak vékonyan kerül ki, hanem igen is fogtunk egy valódi orosz menekülőt, egy eleven embert, aki a japánok meg nem vállt.• Nagy szó ez mindjuk. ! Büszkék lesznek rá a német sógorok legkésőbb mókái is. Láttam negyvennyolcas honvédet, aki hős volt, de ez csak a mi szabadságunkért küzdött. Igaz, hogy elveszett, na de majd megszerezzük, ha egy kicsit jobban hajlik a hátunk. Hanem egy hőst, aki a világszabadságért küzdött s a szentpétervári barrikádok alól menekült hozzánk, hogy a szemfüles orosz rendőrség kancsukájától megmeneküljön, csak egyet láttam életemben. Már régóta gondolkodtamazon, hogy mit lehetne tenni, ami elég volna arra, hogy hírünket elvigye messze földre. Hiába! Kénytelen voltam elismerni, hogy mi nem születtünk híres embereknek. Nincs köztünk rátóti lángész. — Pedig az uraség kanásza mindig pokolgépen töri a fejét. Folyton furfarag, de sajnos a patentot nem tudja szegény megszerezni. Van ugyan egy generális találmánya, a mellyel a tisztujitásokat ismét fel lehetne támasztani s a követválasztásnál biztosan al lehetne dönteni az eredményt a balpárt részére, de fájdalom ez a találmánya is csak porban heverő gyémánt marad. Lévén az ő találmánya egy furfangosan készített husáng, amellyel egyszer valakit oldalba kefélnek, egész bizonyosan kiizzadja összes feketesárga indulatait. Csak az az egy hátránya van, hogy a vastag bőrön csütörtököt mond. A néhányszor előforduló tyúk vagy ludlopas palánk bagatell dolog. Nem is érdemes az ilyennel hírlap útján dicsőségetszerezni. Verekedésért meg pláne nem kerülünk soha törvény elé. Először mert nincs bátorságunk verekedni, másodszor meg ennek a dicsősége is csak addig tart, amíg a seb be nem gyógyul. Ha ez megtörtént, vége a dicsőségnek is. Akiben egy kissé több a virtus, azt meg a kinadrágolás után valami furfanggal visszapáholja ellenfelét s a kvitteti adósság büszke érzetében kerüli a mindenható főszolgabiróság ábrázatát. Ilyen körülmények között minek is nekünk a találmány v Így sem versenyezhetünk az egész világgal, azért jobb is ha békét hagyunk a húrnak. Elég az, ha mi fogtunk egy orosz menekülőt. Mégpedig mondhatom a javából. Robespierre, Danton, Marat, Mirabeau, Gapon mind csak Kiss Miska hozzá képest. A mi menekülőnk sokkal nagyobb észtehetség. Nem áll meg a vérpadig, az akasztófáig, hanem még ezeken is túlmegy. Eljön szépen mihozzánk. Csudálatos jósága a gondviselésnek ! A mi falunkat is útjába ejté, mintha csak tudná, hogy ennek az Isten háta mögötti falunak egy kis szenzációra van szüksége, hogyaz ismeretlenség homályából kikerüljön.